Élménybeszámoló Dr. Tislér Géza tollából
Rektor Úr 50. Medikus kupa győzelmi gálavacsorán elhangzott örökérvényű mondata beigazolódott: „Aki egyetem alatt sportol, az egész életében sportolni fog.”
Öt fős baráti társaságunk először Rimay István egyetemi labdarúgó edzésein találkozott és egy olyan kaland vette kezdetét, amelyre nem számítottunk és szerencsénkre a mai napig tart.
Nem lehet említés nélkül hagyni Rimay István edző szakértelmét és végeláthatatlan áldozatos munkáját, amely az egyetem alatt nagypályán szinten tartotta, de a kispályás és futsal játékhelyzetekben gyarapította és fejlesztette futball készségeinket. A 6 év alatt számos kupát, előkelő helyezést értünk el egyetemi bajnokságokon és sikerült meghódítani a hőn áhított medikus kupát is, de ami a legfontosabb örökre szóló barátság szövődött köztünk.
Az egyetemi évek után megfogalmazódott a kérdés, hol folytassuk a labdarúgást, mint végzett orvosok? Többen hallottunk a Magyar Labdarúgó Orvos-válogatottról és sikereiről, ezért Dr. Benke Kálmán segítségével, aki szintén a Semmelweis egyetem kötelékében dolgozik (Városmajor Szív- és Érgyógyászati Klinika) felkerestük az egyik hétvégi edzést, ahol világossá vált számunkra, hogy ebben a kiváló közegben szeretnénk tovább hódolni szenvedélyünknek és büszkén képviselni hazánkat, mint labdarúgók. Az egyetem alatt végzett rendszeres futballedzések, kitartó munka, illetve képességeink alapján alkalmasnak talált minket a szakmai stáb a válogatottban való szerepléshez.
A 2024-es évre az egyesület vezetősége a Franciaországban megrendezésre kerülő Medigames Egészségügyi Világjátékokat tűzte ki fő eseményének. A világbajnokságra való felkészülésben nagy szerepe volt az egyéni felkészülésnek is, amellett, hogy a csapat több edzőtábort is végig dolgozott. Májusban, főpróba gyanánt a Magyar Labdarugó Orvos-válogatott szervezésében került lebonyolításra Hévízen a Transz-Danubia Kupa, melyen válogatottunk remek játékkal, immár tétmeccsen velünk is kiegészülve, megverte Ausztria és Németország Orvos-válogatottját.
Izgatottan utaztunk ki Franciaországba, ahol Mexikó és Brazília csapatával kerültünk egy csoportba. Az első mérkőzésen belekóstolhattunk Mexikó agresszív és gyors futballjába, amely támadásait rendre szervezetten levédekeztünk és két gyors kontra góllal vertük meg első ellenfelünket. A következő csoportmeccsen Brazíliával mérkőztünk meg, akik a címerükhöz híven, figyelemreméltó egyéni megmozdulásokkal kápráztatták el a nézőket és egy védelmi hibát kihasználva, gólra váltották egyetlen komoly helyzetüket. A meccs hátralévő részében erőn felül támadtunk és dolgoztuk ki a helyzeteket, ám a pontszerzés ezúttal elmaradt, de a Mexikó ellen szerzett három pont elég volt a továbbjutáshoz.
Az egyenes kiesés szakasz első mérkőzésén a házigazda Franciaországgal kerültünk szembe, akik egy erős, fiatalokból álló gárdát vonultattak fel ellenünk. A mérkőzés első harmadában robbanékonyságuknak köszönhetően sikerült gyors vezetést szerezniük házigazdáinknak, akik ezután masszív védekezésbe kényszerültek folyamatos labdabirtoklásunk miatt, amelynek meglett az eredménye. Először egy tetszetős összjáték végén találtunk a hálóba, majd egy kiváló egyéni villanás után a vezetést is megszereztük bebiztosítva helyünket az elődöntőben. A francia Riviéra időjárása nem jellemző, szokatlanul enyhe és felhős időjárással kedvezett a tornán résztvevő sportolóknak.
Az elődöntőben, immár szikrázó napsütésben, Norvégia csapatával mérkőztünk meg. Északi kollegáink atletikus fizikumukkal és rendkívül fegyelmezett csapatjátékukkal, illetve kiemelkedő egyéni teljesítményeik révén magabiztos játékkal arattak győzelmet felettünk az ötödik játéknapon, a döntő után pedig ők örülhettek a világbajnoki címnek.
A gyors regenerációt követően másnap következett a bronzmeccs a már jól ismert Mexikó válogatottja ellen. Vegyes érzelmekkel vágtunk neki ennek a meccsnek, hiszen már találkoztunk tengerentúli kollégáinkkal, sőt meg is vertük őket, de ilyen esetben a túlzott magabiztosság veszélyes lehet és nem várt meglepetést okozhat az ellenfél. Rutinos csapattársaink mentálisan sikeresen készítették fel a csapatot egy embert próbáló sorozatos terhelés legvégső megmérettetésére. Bravúros játékkal, magabiztos (4-0) győzelmet aratva, büszkén álltunk fel a dobogó harmadik fokára egy bronzéremmel a nyakunkban.
Életre szóló élményekkel, barátságokkal és egy medállal hagytuk magunk mögött a meseszép Azúr-partot.
Jövő nyáron az Írországban rendezésre kerülő tornán újra focimezre cseréljük az orvosi köpenyt és megmérkőzünk kollégáinkkal a világ minden tájáról.
Ezúton is szeretnénk hálásan megköszönni Intézmény Vezetőinknek és Igazgatóinknak, akik lehetővé tették számunkra a tornán való részvételt.
Dr. Kovács Dominik-Kaposvári Kaposi Mór Oktatókórház
Dr. Kovács-Szivós Máté- Fejér Megyei Szent György Kórház
Dr. Lénárt Ádám-Semmelweis Egyetem Urológia Klinika
Dr. Székely Marcell- Honvédkórház, Észak-Pesti Centrumkórház
Dr. Tislér Géza- Bethesda Gyermekkórház
