Orvosi Rehabilitáció-mozgásszervi területen (ráépített képzés)- 2016. szeptember 29. napját követően új képzés nem indítható

Változások a szakképzésben

A rehabilitációs szakképzés területén jelentős változások történtek, melyek a Magyar Közlöny 147. számában jelentek meg 2016. szeptember 29-én, csütörtökön. Ezek egy része az Európai Közösség jogharmonizációs folyamatába illeszkedik, egy másik része pedig a szakvizsga megfeleltetés problémáit hivatott orvosolni.

Ezek alapján a korábban 2 éves ráépített képzéssel megszerezhető rehabilitációs képesítés lehetősége megszűnt. Ezen szakvizsgák korábbi elnevezései a mozgásszervi rehabilitáció, orvosi rehabilitáció (mozgásszervi) voltak. Ezek jelenleg a Rehabilitációs medicina szakképesítésnek felelnek meg. Az úgynevezett alap szakképesítésként megszerezhető Fizikális medicina és rehabilitációs orvoslás szakterület, amely 60 hónap (24 hó törzsképzés + 36 hó szakgyakorlati idő) képzési idővel rendelkezett és az UEMS (uniós) képzési kritériumoknak egyaránt megfelelt, szintén az egységes új néven szerepel már Rehabilitációs medicina elnevezéssel.

Követelményrendszer (mozgásszervi)

1. ORVOSI REHABILITACIÓ MOZGÁSSZERVI TERÜLETEN

1.1. Képzés belépési feltétele: szakvizsga bármely alap szakképesítésből

1.2. Képzési idő: 62-96 hó: 38-72 ho alapképzés + 24 hó ráépitett képzés

1.3. Képzési program:

a) 1 hó gyermek rehabilitácios gyakorlat

b) 1 hó pulmonológiai rehabilitácios gyakorlat

c) 1 hó kardiológiai rehabilitácios gyakorlat

d) 1 hó koponyasérült osztályos rehabilitáció

e) 1 hó paraplégia-osztályos gyakorlat

f) 18 hó mozgásszervi rehabilitácios osztályos gyakorlat

g) 1 hó tanfolyamok:

ga) rehabilitácios alapismeretek I-II. (2 het)

gb) fizikoterápia I-II. (2 het)

gc) ortetika, protetika (1 het)

gd) humánkineziologia (2 nap)

Orvosi rehabilitáció (mozgásszervi) szakképesítés

Szakvizsgakérdések 2017.

1. A fogyatékosság korszerű értelmezése.
   Ergoterápia.
   Politraumatizáltak rehabilitációja.
2. A testi funkciók és struktúrák felmérése.
   Pszichológiai feladatok a rehabilitációban. 
   RA-s és SPA-s betegek rehabilitációja.
3. A tevékenykedés akadályozottsága, felmérése.
   Korszerű protetikai, ortetikai alapelvek.
   Derékfájdalom és rehabilitáció.
4. A részvétel, korlátozottsága, felmérése.
   A sport szerepe a rehabilitációban.
   Amputáltak és dysmeliások rehabilitációja.
5. A környezeti tényezők, felmérésük.
   A gyógytorna módszerei.
   Érbetegek rehabilitációja.
6. Rehabilitáció tartalma, elmélete.
   A fizikoterápia helye a rehabilitációban.
   Hemiplegiások rehabilitációja.
7. A rehabilitációt befolyásoló hatályos jogszabályok.
   A teljesítőképesség mérése.
   Gerincvelősérült páciensek rehabilitációja.
8. A rehabilitáció története Magyarországon.
   A team munka a rehabilitációban.
   Súlyos agysérült betegek rehabilitációja.
9. A foglalkozási rehabilitáció korszerű szemlélete.
   A kommunikációs képességek helyreállítása.
   Plexus brachialis laesio és egyéb perifériás idegsérülések utáni rehabilitáció.
10. A szociális juttatások jelenlegi rendszere.
    A konduktív pedagógia.
    Kardiológiai betegek rehabilitációja.
11. Érdekképviseleti szervek szerepe, feladatai a rehabilitációban.
    Az ápoló szerepe a rehabilitációban.
    Gyermekek rehabilitációjának sajátosságai.
12. Az életminőség jelentősége, felmérése.
    Statisztikai módszerek a rehabilitációban.
    Cerebrális paresises gyermekek rehabilitációja.
13. A szociális gondoskodás feladatai, intézményrendszere.
    Autonómia, compliance, adherencia.
    Arthrosisos betegek rehabilitációja.
14. Pedagógiai rehabilitáció.
    A rehabilitációs (technikai) segédeszköz-ellátás célja, területei, elvárások.
    Rehabilitáció súlyos gerinc-deformitások esetén.
15. A prevenció és a rehabilitáció kapcsolata.
    Szocioterápiák, életmód-változtatás.
    Rehabilitáció neurológiai szövődmény nélküli gerinctörések és csípőtáji törések után.
16. Csontok, ízületek és izmok szerepe az emberi mozgásban.
    Immobilizáció.
    Krónikus idegrendszeri betegségekben szenvedők rehabilitációja (Parkinson-kór, SM, polyneuropathiák, izombetegségek).
17. Szupraszegmentális idegrendszeri mozgásszabályozás.
    A fogyatékos személyek szexuális zavarainak kezelése.
    Idősek rehabilitációjának sajátosságai.
18. Szegmentális idegrendszeri mozgásszabályozás.
    A fájdalom csillapítása, rehabilitációs vonatkozások.
    Krónikus vesebetegek rehabilitációja.
19. Az orvosi és a szociális modell értelmezése FNO.
    Spasztikus betegek rehabilitációs ellátásának lényegi elemei.
    Incontinentia és rehabilitáció.
20. A másodlagos állapotok jelentősége a rehabilitációban.
    Pszichiátriai feladatok a rehabilitáció során.
    Hallás és látássérültek rehabilitációja.
21. A etikai kérdések a rehabilitációban.
    Nyelészavar, mesterséges táplálás. A dietetikus rehabilitációs feladatai.
    Krónikus légzőszervi betegek rehabilitációja.
22. A fogyatékosság előfordulása, epidemiológiai adatok a WHO értelmezésében.
    A betegbiztonság szempontjai a rehabilitációban.
    Lymphoedemas és kötőszöveti rendszerbetegségben szenvedők rehabilitációs ellátásának sajátosságai.
23. A rehabilitációs medicina intézményrendszerének jellemzői Magyarországon.
    Funkcionális vizsgáló módszerek a rehabilitációban.
    Égésbetegek rehabilitációja.
24. A minőségügyi indikátorok a rehabilitációban.
    A neuropszichológus szerepe a rehabilitációban.
    A gastroenterológiai betegségekhez köthető rehabilitációs feladatok.

A Rehabilitáció folyóirat elmúlt 10 évi számainak ismerete.

Budapest, 2017. szeptember 17.