Bódizs Róbert: Szép álmok, rossz álmok, rémálmok: az álmodás epidemiológiai és egészségpszichológiai vonatkozásai. IN: Susánszky, Éva; Szántó, Zsuzsa (szerk.) Magyar Lelkiállapot 2013, Budapest, Magyarország: Semmelweis Kiadó és Multimédia Stúdió, 2013. pp. 105-119.
Bevezetés
Amíg az álmok iránti tudományos érdeklődés szinte kizárólagosan a pszichoanalízis felségterülete volt, addig az álmok kutatása is elsősorban az analitikus beállítottságnak megfelelő kérdésfelvetések mentén, a pszichoanalitikus gondolkodásmódban gyökerező fogalmi konstrukciókból táplálkozott. Ennek megfelelően a kutatási eredmények is “foglyai voltak” ennek a fogalomrendszernek. Így rejtve maradtak azok a viszonylag könnyen hozzáférhető információk, amelyek birtokában az éjszakai álmokról szerzett tudás a nappali-ébrenléti viselkedés, egészség, pszichés jóllét szempontjából is elsőrendű indikátorszereppel bírnak. A pszichoanalízist követő pszichofiziológiai, majd neurobiológiai ihletettségű álomkutatás során összegyűlt ismeretek (Bódizs 2000) végül teret adtak és lehetőséget teremtettek az epidemiológiai-egészségpszichológiai, illetve magatartásorvoslási megközelítésmódnak (Bódizs 2008). Ez természetesen nem jelenti a pszichoanalízisben fogant valamennyi eredmény és megfigyelés automatikus cáfolatát (Solms 2000; Bódizs 2005), inkább egy bővülő horizont gyarapodóban és átalakulóban lévő tudástárát (Bódizs és mtsai 2008), aminek empirikus és parktikus vonatkozásairól alább igyekszem rövid áttekintést adni, majd a Hungarostudy 2013-as felmérés tanulságaival kiegészíteni azt.