Bódizs Róbert: Az alvás és az álmodás pszichobiológiája. IN: Novák M (szerk.) Az alvás – és ébrenléti zavarok diagnosztikája és terápiája, Budapest, Magyarország: OKKER Kiadó, 2000. pp. 67-86.
Bevezetés
E fejezet az alvást megelőző, kísérő és követő szubjektív élményekről és azok egyes kiemelt élettani vonatkozásairól, valamint az alvás és az emlékezés komplex kapcsolatáról nyújt rövid áttekintést.
Az álmosság állapotának szubjektív, pszichés teljesítménybeli, viselkedéses és kronobiológiai vonatkozásai vannak. Ezek egy része az alvás szubjektív igénylését tükrözi, másik része pedig – az álmosság előrehaladottabb fokán – a delta-hullámú alvás kimaradásából következő frontális diszfunkció jele.
Az elalvás másodperceit élénk, irrealisztikus, érzelemmentes, vizuális hallucináció kísérik. Ez a hypnagog hallucinációk éppúgy fiziológiás jelenség, mint a későbbi, realisztikusabb, nem hallucinatorikus emlékek, gondolatok és képek, amelyek a nonREM-alvást kísérő szubjektív élményeknek felelnek meg.
A REM-alvásfázisokban az agyműködés gyökeres változáson megy keresztül, amelynek fő áramvonala a kolinerg transzmisszió fokozódása és a monoaminerg transzmisszió felfüggesztődése. Ennek megfelelően megváltoznak az alvó szubjektív élményei is: bizarr, hallucinatorikus, mozgásos és vizuális képzetekben gazdag, személyes jelentéssel bíró történetek és képek tolulnak a tudatba. Az alvást kísérő mentális tevékenységek tartalmának kétharmada egy éjszakán belül azonos vagy egymással szorosan kapcsolódó dolgokra vonatkozik.
A leggyakrabban a REM-fázisokban bekövetkező reggeli ébredést általában ébredés utáni álmosság és mikroalvási epizódok követik. Az alvás szubjektív hatásai közül a δ-hullámú alvás következtében kialakuló csökkent konfúzió és a REM-alvás hatására fokozódó pozitív érzelmi színezetű hangulat érdemel említést.
Alvás közben az emlékezés két folyamata – a megőrzés és valamelyest a felidézés is – aktív, a bevésés viszont nagyon alacsony szinten működik. Az explicit (deklaratív) emléknyomok alvás közben fokozottabban megőrződnek, mint ébrenlét közben, és ebben úgy a nonREM-, mint a REM-alvásnak szerepe van. Az implicit (procedurális) memóriafolyamatok megőrzési és/vagy remineszcencia szakasza ébrenlét és alvás közben egyaránt aktív. Az alvás közbeni aktivitás viszont a REM-fázisokra korlátozódik, ezért a REM-fázis kísérleti befolyásolásával a megőrzés és/vagy remineszcencia is befolyásolható.
Az alvás és az emlékezés kapcsolatának evolúciós elmélete szerint, az alvás irányába ható evolúciós nyomás, az öröklött és a szerzett (tanult) információkat kódoló nagyszámú neurális hálózat folyamatos életben tartásának igénye volt. Eszerint alvás közben olyan spontán oszcillációs neurális tevékenység zajlik, amelynek hatására az ébrenlét közben ritkán igénybe vett szinapszisokon alapuló neurális hálózatok aktiválódnak, és ennek hatására üzemképesek maradnak.