Simor P, Köteles F, Bódizs R: Elmerülés az élményben: A Tellegen-féle abszorpció skála vizsgálata egyetemista mintán. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika 12(2), 101—123. (2011)

DOI: 10.1556/Mental.12.2011.2

Authors:

Péter Simor¹, Ferenc Köteles², and Róbert Bódizs^3,4

¹BME-GTK Kognitív Tudományi Tanszék, Budapest
² ELTE PPK Egészségfejlesztési és Sporttudományi Intézet, Budapest
³ MTA-BME Kognitív Tudományi Kutatócsoport, Budapest
⁴Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, Budapest

Absztrakt

A Tellegen Abszorpció Skála (TAS) egy sajátos információfeldolgozási módra való hajlandóságot mér, melynek meghatározó eleme az élményben való teljes elmerülés oly módon, hogy a figyelem fókuszában tartott külsô vagy belsô inger teljes mértékben „kitölti” a reprezentációs rendszert. Míg a TAS-t eredetileg a szuggesztibilitás és hipnábilitás mérésére fejlesztették ki, több évtizedes pályafutása során számos személyiségjeggyel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus jellemzôvel hozták összefüggésbe. A jelen tanulmányban elsôsorban amellett érvelünk, hogy az abszorpciós képesség csak közvetetten kötôdhet pozitív vagy negatív mentális jelenségekhez. Míg az abszorpciós képesség az inger feldolgozási módját határozza meg, az élmény minôsége (pozitív vagy negatív jellege) elsôsorban magától az ingertôl, azaz a reprezentációs tartalomtól függ. Az abszorpciós képesség így pozitív és negatív élmények intenzitását egyaránt fokozhatja. A jelen kérdôíves vizsgálatban 567 egyetemista adata alapján bemutatjuk a TAS magyar nyelvu változatának pszichometriai jellemzôit, összefüggését egyes személyiségjellemzôkkel, pszichopatológiai és pszichoszomatikus érzékenységet vizsgáló mutatókkal, továbbá megvizsgáljuk az abszorpció tünetképzésben játszott szerepét. Eredményeink arra utalnak, hogy a 34-tételes TAS magyar változata megfelelô belsô konzisztenciával bír, ugyanakkor a gyakorlatban az egyes alskálák használatától az alacsony belsô konzisztencia miatt érdemesebb eltekinteni. A skála konvergens validitásának vizsgálata során az abszorpció a szakirodalomban dokumentált összefüggéseket mutatta a vizsgált személyiségjellemzôkkel, mint például a fantáziálásra való hajlandósággal és az érzelmi nyitottsággal, illetve ugyancsak pozitívan korrelált a disszociatív tünetekkel, a személyes éntudatossággal, a szomatoszenzoros amplifikációval, a szubjektív testi tünetekkel, a pozitív és negatív affektivitással, továbbá kapcsolatban állt az álomfelidézéssel és az álmok ébrenlétre gyakorolt hatásával. További eredményeink szerint az abszorpció szorosan összefügg a tünetképzésre való hajlammal. Mivel nézetünk szerint az abszorpció az inger feldolgozási módját jellemzi, feltételezzük, hogy amennyiben a magas abszorpciós hajlammal jellemezhetô személyek figyelmének középpontjába a szomatikus ingerek (különbözô testérzetek) kerülnek, az abszorpciós tendenciák jelentôsen fokozhatják egyes szomatikus tünetek kialakulását.

Kulcsszavak:

abszorpció, TAS, affektus, tünetképzés, szomatoszenzoros amplifikáció

1. Bevezető

Az emberi személyiségjellemzôk fenomenológiai változatait vizsgáló, már szinte klasszikussá vált személyiségtipológiák (pl. Costa & McCrae, 1992) mellett elhanyagolhatatlan jelentôséggel bírnak az információfeldolgozás sajátosságait, például a figyelmi folyamatok, illetve a kognitív és emocionális stratégiák egyéni eltéréseit vizsgáló mérôeljárások. A külsô és belsô ingerek észlelésének, feldolgozásának és élménnyé alakításának számos egyéni változata létezhet, melyek vizsgálata elôsegíti a pszichológia látszólag távol álló területeinek, például az egyéni különbségek helyett elsôsorban az információfeldolgozás funkcionális aspektusaira fókuszáló kognitív pszichológiának és a funkcionális mechanizmusokat kevéssé szem elôtt tartó, inkább az egyéni különbségeket tanulmányozó személyiségpszichológiának a termékeny találkozását.
Az 1974-ben szerkesztett, és azóta nagy karriert befutott Tellegen Abszorpció Skála (továbbiakban TAS; Tellegen & Atkinson, 1974) szintén különbözô irányzatok határterületén sarjadt ki, majd egyaránt gazdagította klinikai, személyiség- és kognitív pszichológiai ismereteinket. Az abszorpció konstruktuma a hipnotikus szuszceptibilitás mérésére szolgáló kérdôívbôl nôtt önálló mérôeszközzé. A 34-kérdéses, önkitöltôs kérdôív a tudat állapotának radikális megváltozására való nyitottságot, a személyes élményben való elmerülés, a külsô és belsô ingerekbe való intenzív bevonódás képességét, a fókuszált figyelem szintjét méri. Az abszorpció így egyfajta totális figyelem állapota, melynek során a reprezentációs rendszert teljesen kitölti a figyelem tárgya, legyen az egy táj, egy mualkotás, egy fantáziakép vagy akár egy nyomasztó gondolat (Wolfradt & Meyer, 1998; Roche & McConkey, 1990).
A TAS különbözô skálákkal való összefüggését számos kutatás vette górcsô alá, elsôsorban az egyéni különbségek vizsgálata céljából. Az eredmények alapján elmondható, hogy a TAS szoros összefüggést mutat a képzeleti tevékenységgel, a fantázia élénkségével (Hilgard, Sheenan, Monteiro, & MacDonald, 1981; Lynn & Rhue, 1986), az álomfelidézés mértékével (Schredl, Jochum, & Souguenet, 1997) és különbözô, alvás alatt tapasztalható szokatlan jelenségekkel (ún. REM és NREM parasomniákkal; Fassler, Knox, & Lynn, 2006). Ami a fölérendelt személyiségdimenziókat illeti, a TAS közepesen korrelált a Big Five Nyitottság-faktorával, de azon belül kizárólag annak a fantáziálásra való hajlandóságot és érzelmi bevonódást mérô alfaktoraival, míg a liberális társadalompolitikai értékrendet mérô alfaktorokkal nem mutatott szignifikáns kapcsolatot (Glisky & Kihlstrom, 1993). Mindez arra utal, hogy a TAS elsôsorban az információfeldolgozási mód sajátos, stabil, egyéni diszpozícióját tükrözi, mely független a környezeti hatások által befolyásolhatóbb társadalmi attitudöktôl. Mindezzel összhangban van Kremen és Block (2002) longitudinális vizsgálata, melynek során a TAS-pontszámok közepesen erôs/erôs (férfiaknál r = 0,66, nôknél r = 0,53) egyéneken belüli korrelációt mutattak a 18 éves kori vizsgálat és az 5 évvel késôbbi eredmények között.
Mivel a TAS igen összetett kapcsolatban áll az érzelmi muködést vizsgáló eljárásokkal, az abszorpciós képesség vizsgálata az egyes pszichopatológiai kórképekrôl való gondolkodásunkat is tovább árnyalta. Egyes kutatások arra utalnak, hogy a szkizotípiás személyiségzavar magas abszorpciós képességgel jár együtt (Laidlaw, Dwivedi, Naito, & Gruzelier, 2005), továbbá hogy a súlyos patológiás állapotokat is eredményezô disszociatív tünetek közeli rokonságot mutatnak az abszorpciós képességgel. Ezen kívül a személyiségzavarok jelenlétére utaló alacsony önirányítottság (TCI, Cloninger, Svrakic, & Przybeck, 1993) és a STAI-val (Spielberger, Gorsuch, & Lusgene, 1970) mért vonásszorongás is magasabb TAS-pontszámmal korrelált (Wolfradt & Meyer, 1998; Laidlaw és mtsai, 2005; Murray, Fox & Pettifer, 2007).
Mivel az abszorpció a szuggesztibilitással, az imaginációs készséggel és a disszociáció jelenségével is kapcsolatban áll (Witthöft, Rist, & Bailer, 2008), felmerült a tünetképzéssel való kapcsolat lehetôsége is. Az abszorpcióban levô személy az ôt érô külsô-belsô ingerek jelentôs részét kizárja, miközben a figyelme központjában levô ingereket jelentôs mértékben felerôsíti — mindez a tünetképzés kontextusában nagyfokú hasonlóságot mutat a szomatoszenzoros amplifikáció, illetve a katasztrofizálás konstruktumaival is (Kulcsár, 2004).
Challis és Stam vizsgálatában (1992) kemoterápiás kezelést kapó betegek esetében a fokozott abszorpciós hajlam elôsegítette az anticipátoros hányinger és hányás kialakulását, aminek hátterében a szerzôk szerint az averzív helyzet pontosabb elképzelésének képessége állt. A kapcsolatot egy késôbbi vizsgálatban (Zachariae és mtsai, 2007) is sikerült kimutatni.
Barsky és munkatársai (1999) egy reumatoid artritiszes betegeken végzett prospektív vizsgálatban az eredeti skála módosított változatát, az ún. Testi Abszorpció Skálát (Bodily Absorption Scale) használták, amely az artritisz súlyosságának kontrollálása után is szignifikáns (r = 0,37; p<0,01) kapcsolatban maradt a vizsgálat kezdetén mért tünetekkel, ugyanakkor nem jelezte elôre a tünetek késôbbi alakulását.
A fokozott abszorpciós hajlamot két rokon témakör, a szomatoform panaszok és az orvosilag megmagyarázatlan tünetek (Medically Unexplained Symptoms, MUS) rizikófaktorának is tartják (Kirmayer, Robbins, & Paris, 1994; Witthöft és mtsai, 2008). Néhány vizsgálatban (Gick, McLeod, & Hulhan, 1997; Watten, Vassend, Myhrer, & Syversen, 1997) valóban sikerült kimutatni az összefüggést egy magatartásorvoslási klinika betegein, illetve frissen toborzott katonák mintáján, bár az együttjárások meglehetôsen alacsonynak bizonyultak (pl. az utóbbi esetben r = 0,15; p<0,01).
Brown elképzelése szerint (2004, 2006) a különleges ingerekben való fokozott elmerülés hajlama facilitálja a tünetekkel kapcsolatos nem-adekvát kognitív reprezentációk elôhívását, és ezáltal a tünetképzést, illetve a téves tünetattribúciót is.
Forsthövel, Kaspers és Bailer (2007) keresztmetszeti vizsgálatban, egyetemista mintán mutatta ki az abszorpció és a többszörös kémiai szenzitivitás (Multiple Chemical Sensitivity, MCS, újabb nevén idiopatikus környezeti intolerancia, Idiopathic Environmental Intolerance, IEI) közti kapcsolatot. Vizsgálatukban a kis koncentrációjú vegyszernek tulajdonított tünetek a vegyszer koncentrációjától nem függtek; egyes pszichológiai változókkal (az abszorpció mellett a környezeti ártalmakkal kapcsolatos gondolatokkal, az egészségszorongással és az általános szorongással) viszont szignifikáns kapcsolatban álltak. Witthöft és munkatársai (2008) longitudinális vizsgálatban mutatták ki azt, hogy a magasabb abszorpció-pontszám alapján jól elkülöníthetôk az IEI-betegek a szomatoform zavarokban szenvedôktôl, illetve az egészséges kontrollcsoporttól is. Elméletük szerint az abszorpció egyrészt fokozza az IEI-vel kapcsolatos meggyôzôdések (szuggesztiók) átvételére való hajlamot, másrészt a kognitív-imaginatív reprezentációk felerôsítésével a nem-specifikus tünetek és a vélt kiváltó okok összekapcsolását is (utóbbi, értelmezésük szerint, a klasszikus kondicionálás egy sajátos esetének is felfogható). Másképpen megfogalmazva, az abszorpciós hajlam itt is lényegében a hibás tünetattribúciót erôsíti fel, így egyfajta sérülékenységi faktornak tekinthetô (Witthöft és mtsai, 2008). Ha mindezek mellett még számba vesszük azt az eredményt, mely az abszorpciós képesség és a hipochondriás tünetek (McClure & Lilienfeld, 2002) közt fennálló kapcsolatra hívta fel a figyelmet, akkor levonhatjuk azt a következtetést, hogy TAS korántsem egy minden esetben adaptív információfeldolgozó mechanizmus muködését méri.
A kép azonban ennél árnyaltabb, ugyanis úgy tunik, hogy az abszorpciós képesség, elsôsorban a fantázia, a kreativitás és a képi gondolkodáshoz való közelsége révén egyfajta megküzdési mód is lehet a szorongóbb — vagy hartmanni fogalommal a „vékony határú” — személyek számára (Hartmann, 1991). Egyes kutatások arra utalnak, hogy az abszorpciós képesség a tudat állapotának megváltoztatásával és a figyelem fókuszálásával elôsegítheti a fájdalomérzet csökkentését vagy akár annak teljes kiküszöbölését is (Marino, Gwynn, & Spanos, 1989). Ahogy az abszorpciós képesség elmélyítheti a negatív tüneteket, ugyanúgy fokozhatja a pozitív emóciók és ezek szomatikus korrelátumainak intenzitását is. Ezzel összhangban van Hyland, Geraghty, Joy és Turnet (2006) kutatása, mely az abszorpciós képesség és a placebo-reaktivitás közti kapcsolatra hívta fel a figyelmet. Ami az abszorpciós képesség pozitív vonatkozásait illeti, kézenfekvônek tunik az áramlat/flow élménnyel való kapcsolat. Kulcsár, Rózsa és Reinhardt (2006) szerint két rokon, de egymástól megkülönböztetendô konstruktumról van szó, és megjegyzik azt is, hogy a végzett tevékenységbe való intenzív bevonódást több szerzô az áramlat-élmény egyik komponensének tekinti, ám más (bár a TAS-éhoz hasonló) tételekkel méri.
Minthogy az abszorpciós képességnek kedvezô és kedvezôtlen hatása egyaránt lehet, érdemes úgy tekinteni rá, mint az információfeldolgozás egy sajátos munkamódjára, egy vonásjellegu, de feltételezhetôen fejleszthetô kognitív képességre, mely katalizátorként hathat a negatív és pozitív affektus intenzitására, felerôsíthet eredetileg ártalmatlan szomatikus tüneteket, ugyanakkor a tudat állapotának megváltoztatása és elsôsorban egyfajta vizuális-szimbolikus munkamódra való átkapcsolás révén érzelemszabályozó, megküzdési funkciók szolgálatába is állítható. E jellegzetessége miatt az abszorpciós képesség figyelembevétele különbözô vizsgálatokban számos ellentmondásosnak tunô eredményt tisztázhat. Ezért a TAS a személyiség- és klinikai pszichológia területén kívül olyan izgalmas határterületeken is alkalmazásra talált, mint például a paranormális jelenségek kutatása (French, Santomauro, Hamilton, Fox & Thalbourne, 2008; Granquist és mtsai, 2005), a hamis emlékek generálásának paradigmája (Eisen & Carlson, 1998) vagy a kriminálpszichológia hatáskörébe tartozó, hírességek iránti megszállott rajongás (Sheridan, Maltby, & Gillet, 2006).
Több évtizedes, sikeres pályafutása ellenére a TAS pszichometriai jellemzôit még nem vizsgálták meg magyar anyanyelvu mintán. A jelen vizsgálattal ezt a hiányt igyekeztünk pótolni, továbbá a tünetképzés és az abszorpció kapcsolatáról szóló irodalmi adatok alapján feltételeztük, hogy a magasabb abszorpció-pontszámmal bíró személyek több tünetrôl számolnak majd be.

2. Módszerek

2.1. Minta

A kérdôívcsomagot összesen 567 egyetemista (56,9% férfi; átlagéletkor 20,2 ± 1,86 év) töltötte ki. A vizsgálati személyek a Budapesti Muszaki Egyetem egy közismereti pszichológiai témájú kurzusának hallgatói közül kerültek ki. A kérdôívcsomagot kitöltô személyek az év végi jegyüket alkotó összpontszámhoz adódó plusz pontokban részesültek.

2.2. Mérőeszközök

2.2.1. Tellegen Abszorpció Skála (Tellegen Absorption Scale — TAS; Tellegen & Atkinson, 1974)
Az abszorpció a szenzoros (szagok, hangok, képek stb.) vagy misztikus élményekbe való belemerülés, illetve a módosult tudatállapotokba való kerülés hajlamát jelenti (Tellegen & Atkinson, 1974). A skála 34 eldöntendô állítást (igaz—hamis) tartalmaz.

1. táblázat. A TAS faktoranalízissel kapott alskálái (Tellegen, 1992)

A skála faktoranalízisekor a tételek 6 faktorba rendezôdtek (1. táblázat; Tellegen, 1992). Emellett egy tartalomelemzésen alapuló felbontás is született (Tellegen, 1982), ám a gyakorlatban ezeket az alskálákat nem szokás külön-külön használni. A teljes skála belsô konzisztenciája nemzetközi vizsgálatokban kifejezetten jónak bizonyult (pl. Cronbach-alfa = 0,89; Watten és mtsai, 1997). A kérdôív — jelen kutatásban is használt — magyar verzióját Varga Katalin (2004) alkalmazta a hipnóziskutatás területén, továbbá Rózsa, Reinhardt és Kulcsár (2006) is használták korábban, és vizsgálatukban kifejezetten jó belsôkonzisztencia-értéket kaptak (Cronbach-alfa = 0,85).

2.2.2. Disszociatív Élmények Kérdôív (Dissociative Experiences Scale — DES; Bernstein & Putnam, 1986)
A 28-tételes önkitöltôs kérdôív a hétköznapi életben elôforduló disszociatív tünetek gyakoriságát méri. A kitöltôknek az egyes élmények elôfordulási gyakoriságát egy tízpontos (0—100%-ig terjedô) skála alapján kell megítélniük. A skálát gyakorta használják egészséges és klinikai mintán egyaránt. Carlson és Outnam (1993) a DES 3 faktorát különítették el: az amnesztikus tüneteket, az abszorpciós/képzeleti bevonódást és a deperszonalizációs/derealizációs tüneteket. A skála validitás- és reliabilitásmutatói igen jónak bizonyultak, de hazai, széles körben elterjedt pszichiátriai alkalmazása ellenére a magyar verzió pszichometriai adataira vonatkozóan tudomásunk szerint még nincsenek publikált adatok. A jelen vizsgálatban a skála belsô reliabilitása jónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,88).

2.2.3. NEO-PI-R / Fantázia és Érzelmek Skála (NEO Personality Inventory — Revised / Fantasy and Feelings Scale; Fruyt, McCrae, Szirmák, & Nagy, 2004)
A jelen vizsgálatban használt 8-8 tételes, 5-pontos Likert-skálájú Fantázia és Érzelmek Skála, a NEO-PI-R 5 Big Five személyiségfaktort mérô kérdôívének Nyitottság faktorán belül található két alskálája. A Fantázia Skála a képzeleti tevékenység élénkségét, álmodozásra, mentális „idôutazásra”, kreatív képzelgésre való hajlandóságot mér, míg az Érzelmek Skála az érzelmi élet intenzitását, az érzelmek széles skálájára való nyitottságot, a saját érzelmi állapotokra és mások érzelmeire való fokozott odafigyelést, bevonódást hivatott mérni. A NEO-PI-R magyar verziójának reliabilitás- és validitásmutatói jónak bizonyultak (Fantázia: Cronbach-alfa = 0,81; Érzelmek: Cronbach-alfa = 0,79; Fruyt és mtsai, 2004). A jelen vizsgálatban a Fantázia és az Érzelmek Skála belsô megbízhatósága szintén megfelelô volt (Cronbach-alfa rendre 0, 83 és 0,76).

2.2.4. Pozitív és Negatív Affektivitás Skála (Positive and Negative Affectivity Schedule — PANAS; Watson, Clark, & Tellegen, 1988)
A PANAS 20-tételes kérdôív, amit a pozitív és negatív érzelmi állapotok mérésére dolgoztak ki. Az eredeti mérôeszköz 10-10 pozitív (pl. lelkes, figyelmes), illetve negatív (pl. zaklatott, ingerlékeny) érzelmi állapotot leíró tételt tartalmaz, amit 5-pontos Likert-skálán kell értékelni. A skálák az instrukció változtatásával állapot-, illetve vonástípusú jellemzôket is mérhetnek, jelen vizsgálatban az utóbbi jellemzôkre kérdeztünk rá („általában hogyan érzi magát”). A két skála többé-kevésbé függetlennek tekinthetô egymástól. A kérdôívet Rózsa és Kô fordította magyarra (Rózsa és mtsai, 2008), ebben a verzióban a Negatív Affektivitás Skála Gijsbers van Wijk és Kolk (1996) ajánlása alapján egy további tétellel („dühös”) kibôvült. A két skála Cronbach-alfa mutatói az irodalmi adatok alapján 0,85 és 0,9 között helyezkednek el (Rózsa és mtsai, 2008), jelen vizsgálatban ehhez hasonló eredmény született (0,86 a Negatív és 0,82 a Pozitív Affektivitás esetében).

2.2.5. Szubjektív Testi Tünet Skála (Patient Health Questionnaire Somatic Symptom Severity Scale — PHQ-15; Kroenke, Spitzer, & Williams, 2002)
A Kroenke és munkatársai által összeállított és validált, 15-tételes skála lényegében a szomatizációval (is) kapcsolatba hozható, gyakori testi tünetek (pl. derék- vagy hátfájás; fejfájás; fáradtság; alvászavarok) elôfordulásának gyakoriságát számszerusíti 1 és 3 között, a tesztfelvételt megelôzô négy hét vonatkozásában. A mérôeszköz nem képes elkülöníteni az orvosilag megmagyarázott és meg nem magyarázott tüneteket, s nem tekinthetô a szomatoform zavarok diagnosztikus eszközének sem. Kroenke (2006) ugyanakkor javasolja egy tágabb és a gyakorlatban jobban használható diagnosztikus kategória (PSD — Physical Symptom Disorder) felállítását, aminek egyik diagnosztikai eszköze e skála lehetne. Mindezek ismeretében ezt a nemzetközi és hazai gyakorlatban jól bevált, sokat használt mérôeszközt használtuk a szomatizációs tendencia, mint nem feltétlenül patológiás személyiségvonás megközelítô mérésére. A tesztet Magyarországon korábban Stauder és Konkoly Thege (2006), Salavecz, Neculai, Rózsa és Kopp (2006), valamint Szemerszky, Köteles és Bárdos (2009), továbbá Köteles és Bárdos (2009) használták. Belsô konzisztenciája jelen vizsgálatban jónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,77).

2.2.6. Szomatoszenzoros Amplifikáció Skála (Somatosensory Amplification Scale — SSAS; Barsky, Wyshak, & Klerman, 1990)
A skála eredeti formájában (Barsky, Goodson, Lane, & Cleary, 1988) öt tételbôl állt, amit késôbb (Barsky és mtsai, 1990) újabb öttel egészítettek ki, így jött létre a ma ismert és használt tíztételes verzió. Szomatoszenzoros amplifikáció alatt definíció szerint a testi érzetek intenzívként, károsként és zavaróként való megélésének tendenciáját értjük. A skála tételeit 5-pontos Likert-skálán kell értékelni, fordított tételek nincsenek. A skála magyar verzióját Köteles és munkatársai (2009) készítették el, illetve validálták. A magyar verzió belsô konzisztenciája egyetemista mintákon még elfogadhatónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,6 és 0,7 között; Köteles és Bárdos, 2009; Köteles és mtsai, 2009), ezt erôsítették meg a jelen vizsgálat eredményei is (Cronbach-alfa = 0,65).

2.2.7. Személyes Éntudatosság Alskála (Private Self-Consciousness Scale; Fenigstein, Scheier, & Buss, 1975)
A Személyes Éntudatosság Skála a Fenigstein és munkatársai által kifejlesztett, 3 alskálából álló (Személyes és Társas Éntudatosság, Társas Szorongás) mérôeszköz egyik alskálájaként a figyelem befelé irányítására és az önmegfigyelésre való hajlamot méri tíz, 5-pontos Likert-skálán értékelendô tétel segítségével. A mérôeszköz magyar verzióját Rózsa és munkatársai (2006) használták, vizsgálatukban a Személyes Éntudatosság Alskála belsô konzisztenciája jónak bizonyult (Cronbach-alfa = 0,75), amit jelen vizsgálat eredményei is alátámasztottak (Cronbach-alfa = 0,83).

2.2.8. Álomfelidézés Skála (Dream Recall Scale; Schredl, 2004)
Az álmokra való emlékezés gyakoriságának egyéni különbségeit mérô, 7-pontos skála (Álmaira általában: 7 — majdnem minden reggel, 6 — hetente többször, 5 — hetente egyszer, 4 — havonta 2-3-szor, 3 — havonta egyszer, 2 — két-három havonta, 1 — soha nem emlékszik), az álomfelidézés vonás jellegu eltéréseit vizsgálja. A magyar nyelvu adaptációt Bódizs, Simor, Csóka, Bérdi és Kopp (2008) végezték el egy 2682 fôt magában foglaló, reprezentatív minta adatai alapján. A skála megbízható eszköznek bizonyult az álomfelidézés egyéni variációinak vizsgálatára (Bódizs és mtsai, 2008).

2.2.9. Álomminôség Kérdôív álmok ébrenléti hatását mérô kérdése (Dream Quality Questionnaire / The effect of dreams on daytime mood; Bódizs és mtsai, 2008)
Az álmok ébrenléti hangulatra gyakorolt hatását 5-pontos Likert-skálával vizsgáló (Befolyásolják-e álmai napközbeni hangulatát? 1 — nem jellemzô, 2 — ébredés után rövid ideig (5—10 percig), 3 — néhány órán keresztül, 4 — egész nap, 5 — akár napokon keresztül] tétel az Álomminôség Kérdôív (Bódizs és mtsai, 2008) egyik tétele. Az Álomminôség Kérdôív olyan, az álmodással kapcsolatos, klinikailag fontos jelenségekre kérdez rá, mint amilyen az álmok érzelmi töltete, a rémálmok gyakorisága, a visszatérô tartalmú, ijesztô álmok és a félelmetes, éjszakai felriadások jelenléte, az álmok ébrenléti hangulatra gyakorolt hatása, valamint az álmok élénksége és bizarrsága. Az Álomminôség Kérdôív feltárt faktorai: „az álmodás negatív aspektusai”, „az álmodás pozitív aspektusai” és az „az álmodás semleges aspektusai”. A reprezentatív magyar populáción vizsgált kérdôív konvergens validitási jellemzôi megfelelôek voltak. A skála faktoriális struktúrájának vizsgálata szerint az általunk használt tétel az „álmodás negatív aspektusai” közé sorolódott (Bódizs és mtsai, 2008).

2.3. Statisztikai elemzések

A statisztikai vizsgálatokat az SPSS 15.0-ös, illetve az AMOS 4.01-es (megerôsítô faktorelemzés) verziójával végeztük. Az együttjárásokat a nem esetében pont-biszeriális, a disszociatív élmények és a szubjektív testi tünetek esetében nem-paraméteres (Kendall-tau), a többi esetben paraméteres (Pearson) módszerrel számoltuk. A változók együttes hatását lineáris regresszióelemzéssel vizsgáltuk, többféle beléptetési módszerrel (Enter, Stepwise, Forward).

3. Eredmények

A TAS alskáláinak belsôkonzisztencia-értékei a vizsgált mintán meglehetôsen alacsonynak bizonyultak (2. táblázat), különösen az 5. alskála esetében (ebben az esetben ugyanakkor érdemes figyelembe venni az alacsony tételszámot is). Ezzel szemben a teljes skála 0,86-os Cronbach-alfa értéke kifejezetten jónak tekinthetô. Érdemes megjegyezni azt, hogy a tétel-maradék korrelációk értékei meglehetôsen alacsonyak, néhány alskála esetében találunk 0,2 alatti értékeket is, miközben a legnagyobb értékek sem érik el a 0,5-öt. Különösen feltunô ez a 4. és 5. alskála esetében, ahol a teljes tartomány a 0,33-as érték alatt marad.

2.táblázat. A TAS és alskáláinak leíró statisztikája és belsôkonzisztencia-értékei

3.2. Megerôsítô faktoranalízis

A skála faktorszerkezetét megerôsítô faktoranalízisekkel ellenôriztük. Az elsô esetben azt vizsgáltuk, hogy az adatok mennyire illeszkednek egy hat elsôrendu faktort tartalmazó struktúrához. Az illeszkedési mutatók alapján elmondható, hogy az adatok meglehetôsen jó illeszkedést mutattak (CMIN/df = 1,42; NFI = 0,919; TLI = 0,97; CFI = 0,974; RMSEA = 0,04). A modellt egy másodrendu faktorral (teljes pontszám) kiegészítve az illeszkedési mutatók értéke lényegében nem változott (CMIN/df = 1,45; NFI = 0,916; TLI = 0,968; CFI = 0,972; RMSEA = 0,041). Mivel ez a modell írja le legjobban a kérdôív eredeti szerzôinek koncepcióját, a sztenderdizált faktorsúlyokat is ehhez a modellhez adjuk meg (3. táblázat). Emellett egy egyetlen faktort feltételezô analízist is lefuttattunk, ebben az esetben marginálisan rosszabb illeszkedést kaptunk (CMIN/df = 1,61; NFI = 0,906; TLI = 0,957; CFI = 0,962; RMSEA = 0,048).

3. táblázat. A megerôsítô faktorelemzés eredményei: az egyes tételek sztenderdizált faktorsúlya a megfelelô alskálákon, illetve az alskálák faktorsúlya a teljes skálán

3.3. Együttjárások

A kérdôíves validálásra használt változók és az abszorpció-pontszám közötti korrelációkat a 4. táblázat foglalja össze. Az együttjárások minden esetben szignifikánsak voltak, viszonylag magasnak tekinthetô (0,5 körüli) korrelációt kaptunk a Fantázia, az Érzelmek, valamint a Személyes Éntudatosság Skála esetében. Eredményeink arra utalnak, hogy az abszorpciós hajlam kifejezettebb a nôk esetében, továbbá az abszorpció összefüggésben áll a disszociatív élmények gyakoriságával, a fantáziálásra való hajlandósággal és az érzelmekre való nyitottsággal. Az abszorpció ezen túl fokozottabb személyes éntudatossággal és szomatoszenzoros amplifikációra való hajlammal is együtt jár. Magasabb abszorpciós képességu személyek gyakrabban emlékeznek az álmaikra, illetve álombeli élményeik jelentôsebben befolyásolják a nappali hangulatukat. Végezetül az abszorpciós hajlam együtt járt mind a negatív, mind a pozitív érzelmi állapotok gyakoriságával.

4. táblázat. A validálásra használt változók és az abszorpció-pontszám közötti korrelációk. A nem esetében pont-biszeriális, a disszociatív élmények és a szubjektív testi tünetek esetében Kendall-tau, a többi skála esetében Pearson korrelációs együtthatók

*p<0,05; **p<0,001; ***p<0,001

Mivel a különféle módszerekkel végzett regresszióanalízisek eredményei lényegében megegyeztek egymással, csak a Forward-módszerrel végzett analízis utolsó lépését ismertetjük (5. táblázat). Ennek alapján a vizsgált változók közül az érzelmek, a fantázia, a disszociatív élmények, a személyes éntudatosság, a pozitív affektivitás, valamint az álmok ébrenléti hatása bizonyult az abszorpció-pontszám szignifikáns elôrejelzôjének (a végsô egyenlet a teljes variancia 48,3%-át magyarázta, p<0,001).

5. táblázat. Az abszorpció-pontszámot szignifikáns mértékben elôrejelzô változók paraméterei

3.4. Tünetképzés

Az abszorpció és a tünetképzés kapcsolatát szintén többszörös lineáris regresszióelemzéssel vizsgáltuk, ebben az esetben a szubjektív testi tünetek pontszámát használva kimeneti változóként. Az elsô lépésben a TAS-pontszámot, majd (2. lépés) a nemet, (3. lépés) a negatív affektivitás pontszámát, (4. lépés) a személyes éntudatosságot és végül (5. lépés) a szomatoszenzoros amplifikáció pontszámát léptettük be az egyenletbe (6. táblázat). Az eredményekbôl látható, hogy az abszorpció pontszáma az elsô négy egyenletben a tünetpontszám szignifikáns elôrejelzôjének bizonyult, ami csak az ötödik lépésben, a szomatoszenzoros amplifikáció beléptetésével változott meg (az itt kapott p = 0,059-es érték még mindig tendenciaszintu kapcsolatot jelez).

6. táblázat. Az abszorpció és a tünetképzés (PHQ-pontszám) kapcsolatát vizsgáló lineáris regressziós egyenletek (a változók beléptetése Enter-módszerrel történt)

4. Megbeszélés

Vizsgálatunk elsô számú célja a magyar nyelvre adaptált Tellegen Abszorpció Skála (TAS) pszichometriai jellemzôinek feltárása volt. A skála belsô reliabilitásának feltérképezése végett megvizsgáltuk az egész skála, illetve a skála egyes alskáláinak Cronbach-alfa mutatóit. Míg a teljes skála kifejezetten jó belsô konzisztenciával bír, az egyes alskálák Cronbach-alfa mutatói kifejezetten alacsonynak bizonyultak. Összességében ugyanez igaz a tétel-maradék korrelációk értékére is. Mintánkon felderítô faktoranalízissel nem sikerült a hat alskálás (lebilincselô élményekre való fogékonyság, szineztézia, kiterjesztett kogníció, tevékenységben való teljes elmerülés, emlékek élénksége, kiterjesztett tudat) szerkezetet reprodukálni. A hat alskálát feltételezô megerôsítô faktoranalízisek illeszkedési mutatói jónak tekinthetôk, ám az alskálákat nem feltételezô analízis mutatói sem lényegesen rosszabbak. Mindent összevetve úgy véljük, hogy a magyar nyelvu TAS alskáláinak tudományos célú használatától talán érdemesebb eltekinteni, és e helyett a külföldi gyakorlathoz hasonlóan a teljes, 34 tételes skála összpontszámának alkalmazását javasoljuk az abszorpció mérésére. Talán érdemes lenne ugyanakkor elgondolkodni a mai mércével mérve igen hosszú skála 10—12-tételesre való lerövidítésének lehetôségén is. Erre a különösen alacsony tétel-maradék korrelációt mutató itemek törlése jó lehetôséget kínálna.
Eredményeink — a szakirodalmi adatokkal összhangban — arra utalnak, hogy az abszorpció összefüggésben áll a disszociatív tünetekkel. Ugyanakkor az abszorpció a NEO-PI-R élénk képzeleti tevékenységet, álmodozásra való hajlamot mérô alskálájával (Fantázia Skála) a disszociációnál erôsebb összefüggést mutatott. Mivel az abszorpció elsôsorban egy megváltozott információfeldolgozási munkamódot tükröz, melynek során a konvencionális, verbális élményfeldolgozás helyét átveszi egy emocionális, szimbolikus, fantáziavezérelt üzemmód (Fassler és mtsai, 2006), nem meglepô, hogy egyaránt összefüggést mutat a fantáziával és a kórosan megváltozott, dezintegrált tudati élményekkel. Egyes szerzôk szerint magas önirányítottsággal jellemezhetô, integrált személyiségek esetében az abszorpciós képesség fokozhatja a kreatív, alkotó tevékenységet is anélkül, hogy az élményfeldolgozás kóros formákat öltene (Laidlaw és mtsai, 2005). Eszerint az abszorpciós élményre való fokozott hajlam elsôsorban a szkizotípiás szervezôdésu, dezintegrált állapotokban vagy súlyos negatív affektus esetén fonódhat össze szorosan a disszociatív tünetekkel.
Az abszorpció erôs korrelációt mutatott a NEO-PI-R Érzelmek Alskálájával, amely az érzelmi élet gazdagságát, az érzelmi állapotokra való nyitottságot méri. Ezen a ponton ismét felmerülhet a kérdés, hogy az abszorpció vajon pusztán az érzelmi élet intenzitásával függ össze, vagy a magas abszorpciós szint inkább a negatív affektus, a pszichopatológiai értelemben veszélyeztetettebb állapotok felé sodorja a személyeket? Eredményeink szerint az abszorpciós pontszám, habár viszonylag alacsonyan, de pozitívan korrelált a PANAS Negatív- és Pozitívaffektus-mutatóival. Ugyanakkor a Pozitív Affektivitás esetében ez az összefüggés némileg erôsebbnek bizonyult, továbbá a többlépcsôs regressziós eljárás eredménye szerint a pozitív affektivitás prediktív tényezônek bizonyult az abszorpció mértékére, szemben a negatív affektivitással. Elképzelhetô, hogy a jelen vizsgálatban a TAS pozitív affektussal való szorosabb összefüggése a súlyos pszichopatológiai jellemzôktôl vélhetôen mentes, egészséges egyetemista mintánk jellegébôl fakad. Gyanítható, hogy egy klinikai mintán a TAS szorosabb összefüggést mutatna a Negatív Affektivitás mutatóival.
Az abszorpció-pontszám három, a tünetképzésben jelentôs szerepet játszó változó, a nem, a negatív affektivitás és személyes éntudatosság kontrollálását követôen is szignifikáns kapcsolatban maradt a hétköznapokban tapasztalt tünetekkel, ami csak a szomatoszenzoros amplifikáció beléptetésével változott meg. Mindez arra utal, hogy a felsorolt tényezôktôl részben független módon járul hozzá a tünetek kialakulásához és/vagy fenntartásához. Érzésünk szerint a irodalomban felsorolt mechanizmusok mellett itt az az egyszeru lehetôség is szóba jöhet, hogy az abszorpcióra való hajlam segíti a patológiás vagy a normális élettani muködésbôl fakadóan megjelenô tünetekre való koncentrációt, az azokra való „rátapadást”, és így végsô soron azok fenntartását, esetleg felerôsítését is. Ebbôl a szempontból a vizsgált változók közül a szomatoszenzoros amplifikációval mutatja a legnagyobb rokonságot, amit nagyon jól alátámaszt az a tény, hogy az abszorpció és a tünetpontszám közötti kapcsolat éppen az utóbbi beléptetésével veszítette el szignifikanciáját. Az abszorpció és a szomatoszenzoros amplifikáció rokonságának további vizsgálatára kiváló terep lenne a nocebo-effektus személyenkénti ingadozásának tanulmányozása. Minderre megfelelô terepkísérletet biztosítanának a különbözô klinikai gyógyszervizsgálatok. Sajnálatos módon azonban a klinikofarmakológiai vizsgálatokban a személyiségjellemzôk hatása alig szerepel a statisztikai elemzésekben. Habár az egyes gyógyszerek lehetséges mellékhatásainak felerôsítése és az ebbôl fakadó problémák, mint például az orvossal való együttmuködés hiánya jelentôs terhek az egészségügyi ellátás számára, a gyógyszerek hatását esetleg moduláló személyiségjellemzôk — akárcsak az abszorpció — egyelôre még kívül esnek a hagyományos orvoslás látómezején.
A jelen vizsgálatban a TAS jóval kisebb mértéku együttjárást mutatott az álomfelidézés gyakoriságával, mint azt a korábbi adatok alapján várhattuk volna (Schredl és mtsai, 1997). Habár Schredl és munkatársai (1997) szintén egyetemista populáción vizsgálták meg a TAS és álomfelidézés összefüggését, vizsgálatukban pszichológushallgatók vettek részt, szemben a jelen vizsgálat muszaki irányultságú hallgatóival. Elképzelhetô, hogy az önreflexióra hajlamosabb pszichológushallgatók esetében az abszorpcióra való hajlam inkább a belsô történések megfigyelésében bontakozik ki. Mivel az álomfelidézés gyakoriságában jelentôs szerepet játszanak az álmodással kapcsolatos attitudök, elsôsorban az álmokra való nyitottság (Schredl, Wittman, Ciric, & Götz, 2003), az abszorpciós képesség a lélektani folyamatok iránt érdeklôdô személyek esetében egyfajta belsô katalizátorként hathat az álomfelidézés fokozódására.
Az álmok ébrenléti hangulatra gyakorolt hatása közepes erôsségu, pozitív korrelációs értéket mutatott az abszorpció szintjével, amely egyrészt összhangban van az alvás alatt tapasztalható szokatlan élmények és az abszorpció közt fennálló, dokumentált összefüggéssel (Fassler és mtsai, 2006), másrészt ki is bôvíti azt, jelezve, hogy nem pusztán az alvás alatt tapasztalható intenzív élmények, hanem azok ébrenléti hangulatra gyakorolt hatása is szoros összefüggésben áll az abszorpciós tendencia szintjével. Mivel az álmok ébrenléti hangulatra gyakorolt hatása elsôsorban az álmodás negatív aspektusaihoz kötôdik (mint például a nyomasztó álmok és rémálmok gyakoriságához; Bódizs és mtsai, 2008), eredményünk ez esetben az abszorpció kedvezôtlen oldalának összefüggéseit erôsíti.
Habár vizsgálatunkat meglehetôsen nagy elemszámú mintán végeztük el, eredményeink csupán a 19—22 év közötti egyetemista populációra általánosíthatók. Így a továbbiakban a TAS magyar nyelvu adaptációjának teljességéhez a skála más (pl. klinikai, vagy reprezentatív, nagyobb életkori szórású) mintákon való felvétele is szükséges. A fentiekben amellett érveltünk, hogy az abszorpció egy sajátos információfeldolgozási üzemmódot tükröz, amely fokozza a figyelem fókuszában lévô inger intenzitását, míg más ingerek jelentôs figyelmi szurés alá eshetnek. Mivel az abszorpció markáns hatással lehet az érzelmi információk feldolgozására, úgy véljük, hogy a TAS használata nem csupán a személyiségpszichológiai kutatásokban, hanem az információfeldogozás sajátosságait, a kognitív-affektív interakciók mechanizmusait vizsgáló neuropszichológiai, illetve kognitív pszichológiai vizsgálatokban is hasznos eszközzé válhat.

Függelék

A Tellegen Abszorpció Skála (1974)
A következô kijelentések arra szolgálnak, hogy attitudjeit, véleményét, érdeklôdését és más jellemzôit leírja valük. Mindegyik kijelentést két választás követ, “igaz” vagy “nem igaz”. Olvassa el a kijelentést és értékelje, hogy melyiket találja jellemzônek magára! Kérem, hogy minden kijelentésre válaszoljon, még akkor is, ha nem teljesen biztos a válaszban! Olvassa el figyelmesen az állításokat, de ne gondolkozzon túlságosan sokat a válaszon!

Irodalom

Barsky, A.J., Goodson, J.D., Lane, R.S., & Cleary, P.D. (1988). The amplification of somatic symptoms. Psychosomatic Medicine, 50, 510—519.
Barsky, A.J., Orav, E.J., Ahern, D.K., Rogers, M.P., Gruen, S.D., & Liang, M.H. (1999). Somatic style and symptom reporting in rheumatoid arthritis. Psychosomatics, 40, 396— 403.
Barsky, A.J., Wyshak, G., & Klerman, G.L. (1990). The Somatosensory Amplification Scale and its relationship to hypochondriasis. Journal of Psychiatric Research, 24, 323—334.
Bernstein, E.M., & Putnam, F.W. (1986). Development, reliability, and validity of a dissociation scale. The Journal of Nervous and Mental Disease, 174, 727—735.
Bódizs, R., Simor, P., Csóka, Sz., Bérdi, M., & Kopp, M.S. (2008). Dreaming and health promotion: A theoretical proposal and some epidemiological establishments. European Journal of Mental Health, 3, 35—72.
Brown, R.J. (2004). Psychological mechanisms of medically unexplained symptoms: An integrative and conceptual model. Psychological Bulletin, 130, 793—812.
Brown, R.J. (2006). Medically unexplained symptoms: A new model. Psychiatry, 5, 43—47.
Carlson, E.B., & Outnam, F.W. (1993). An update on the Dissociative Experiences Scale. Dissociation, 6, 16—27.
Challis, G.B., & Stam, H.J. (1992). A longitudinal study of the development of anticipatory nausea and vomiting in cancer chemotherapy patients: The role of absorption and autonomic perception. Health Psychology, 11, 181—189.
Cloninger, C.R., Svrakic, D.M., & Przybeck, T.R. (1993). A psychobiological model of temperament and character. Archives of General Psychiatry, 50(12), 975—990.
Costa, P.T., & McCrae, R.R. (1992). NEO PI-R. Professional Manual. Odessa: Psychological Assessment Resources Inc.
Eisen, M.L., & Carlson, E.B. (1998). Individual differences in suggestibility: Examining the influence of dissociation, absorption, and a history of childhood abuse. Applied Cognitive Psychology, 12, 47—61.
Fassler, O., Knox, J., & Lynn, J.S. (2006). The Iowa Sleep Experiences Survey: Hypnotizability, absorption, and dissociation. Personality and Individual Differences, 41, 675—684.
Fenigstein, A., Scheier, M.F., & Buss, A.H. (1975). Public and private self-consciousness: Assessment and theory. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 43, 522—527.
Forsthövel, C., Kaspers, F.A., & Bailer, J. (2007). Psychologische Korrelate des Multiple Chemical Sensitivity (MCS). Zeitschrift für Klinische Psychologie und Psychotherapie, 36, 198—206.
French, C.C., Santomauro, J., Hamilton, V., Fox, R., & Thalbourne, M.A. (2008). Psychological aspects of the alien contact experience. Cotex, 44, 1387—1395.
Fruyt, F., McCrae, R.R., Szirmák, Zs., & Nagy, J. (2004). The Five-Factor Personality Inventory as a Measure of the Five-Factor Model. Belgian, American and Hungarian comparisons with the NEO-PI-R. Assessment, 11(3), 207—215.
Gick, M., McLeod, C., & Hulhan, D. (1997). Absorption, social desirability, and symptoms in a behavioral medicine population. Journal of Nervous and Mental Disease, 185, 454— 458.
Gijsbers van Wijk, C.M.T., & Kolk, A.M. (1996). Psychometric evaluation of symptom perception related measures. Personality and Individual Differences, 20(1), 55—70.
Glisky, M.L., & Kihlstrom, J.F. (1993). Hypnotizability and facets of openness. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 41, 112—123.
Granquist, P., Fredrikson, M., Unge, P. Hagenfeldt, A., Valind, S., Larhammar, D., et al. (2005). Sensed presence and mystical experiences are predicted by suggestibility, not by the application of transcranial weak complex magnetic fields. Neuroscience Letters, 379, 1—6.
Hartmann, E. (1991). Boundaries in the mind. New York: Basic Books
Hilgard, E.R., Sheenan, P.W., Monteiro, K.P., & MacDonald, H. (1981). Factorial structure of the Creative Imagination Scale as a measure of hypnotic responsiveness: An international comparative study. International Journal of Clinical and Experimental Hypnosis, 29, 66—76.
Hyland, M.E., Geraghty, A.W.A., Joy, O.E.T., & Turnet, S.I. (2006). Spirituality predicts outcome independently of expectancy following flower essence self-treatment. Journal of Psychosomatic Research, 60, 53—58.
Kirmayer, L.J., Robbins, J.M., & Paris, J. (1994). Somatoform disorders: Personality and the social matrix of somatic distress. Journal of Abnormal Psychology, 103(1), 125—136.
Köteles, F., & Bárdos, Gy. (2009). Tabletták perceptuális jellemzôi által generált mellékhatás-elvárások és pszichológiai hátterük. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10, 47—62.
Köteles, F., Gémes, H., Papp, G., Túróczi, P., Pásztor, A., Freyler, A., et al. (2009). A Szomatoszenzoros Amplifikáció Skála (SSAS) magyar változatának validálása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 10, 321—335.
Kremen, A.M., & Block, J. (2002). Absorption: Construct explication by Q-sort assessments of personality. Journal of Research in Personality, 36, 252—259.
Kroenke, K. (2006). Physical symptom disorder: A simpler diagnostic category for somatization-spectrum conditions. Journal of Psychosomatic Research, 60, 335—339.
Kroenke, K., Spitzer, R.L., & Williams, J.B. (2002). The PHQ-15: Validity of a new measure for evaluating the severity of somatic symptoms. Psychosomatic Medicine, 64, 258—266.
Kulcsár, Zs. (2004). Szomatizáció. In Zs. Kulcsár, S. Rózsa, & Gy. Kökönyei (szerk.), Megmagyarázhatatlan testi tünetek (209—223). Budapest: ELTE Eötvös Kiadó
Kulcsár, Zs., Rózsa, S., & Reinhardt M. (2006). A poszttraumás növekedés feltételei. In Zs. Kulcsár, S. Rózsa, & M. Reinhardt (szerk.), A poszttraumás növekedés feltételei és empirikus vizsgálata (7—51). Budapest: Trefort Kiadó
Laidlaw, T.M., Dwivedi, P., Naito, A., & Gruzelier, J.H. (2005). Low self-directedness (TCI), mood, schizotypy and hypnotic susceptibility. Personality and Individual Differences, 39, 469—480.
Lynn, S.J., & Rhue, J.W. (1986). The fantasy-prone person: Hypnosis, imagination, and creativity. Journal of Personality and Social Psychology, 48, 125—132.
Marino, J., Gwynn, M.I., & Spanos, N.P. (1989). Cognitive mediators in the reduction of pain: The role of expectancy, strategy use, and self-presentation. Journal of Abnormal Psychology, 98, 256—262.
McClure, E.B., & Lilienfeld, S.O. (2002). The dark side of absorption: Empirical associations between an experimental response style and hypochondriacal concerns. Journal of Research in Personality, 36, 573—579.
Murray C.D., Fox J., & Pettifer, S. (2007). Absorption, dissociation, locus of control and presence in virtual reality. Computers in Human Behavior, 23, 1347—1354.
Roche, S.M., & McConkey, K.M. (1990). Absorption: Nature, assessment, and correlates. Journal of Personality and Social Psychology, 59, 91—101.
Rózsa, S., Kô, N., Krekó, K., Unoka, Zs., Csorba, B., Fecskó, E., et al. (2008). A mindennapos testi tünetek attribúciója: a Tünetinterpretáció Kérdôív hazai adaptációja. Pszichológia, 28(1), 53—80.
Rózsa, S., Reinhardt, M., & Kulcsár, Zs. (2006). A poszttraumás növekedés feltételeinek empírikus vizsgálata. In Zs. Kulcsár, S. Rózsa, & M. Reinhardt (szerk.), A poszttraumás növekedés feltételei és empírikus vizsgálata (53—71). Budapest: Trefort Kiadó
Salavecz, Gy., Neculai, K., Rózsa, S., & Kopp, M. (2006). Az Erôfeszítés—Jutalom Egyensúlytalanság Kérdôív magyar változatának megbízhatósága és érvényessége. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 231—246.
Schredl, M. (2004). Reliability and stability of a dream recall frequency scale. Perceptual and Motor Skills, 98, 1422—1426.
Schredl, M., Jochum, S., & Souguenet, S. (1997). Dream recall, visual memory and absorption in imaginings. Personality and Individual Differences, 22, 291—292.
Schredl, M., Wittman, L., Ciric, P., & Götz, S. (2003). Factors of home dream recall: A structural equation model. Journal of Sleep Research, 12, 1—9.
Sheridan, L., Maltby, J., & Gillet, R. (2006). Pathological public figure preoccupation: Its relationship with dissociation and absorption. Personality and Individual Differences, 41, 525—535.
Spielberger, C., Gorsuch, R., & Lusgene, R. (1970). Manual for the State-Trait Anxiety Inventory. Palo Alto: Consulting Psychologyst Press
Stauder, A., & Konkoly Thege, B. (2006). Az Észlelt Stressz Kérdôív (PSS) magyar verziójának jellemzôi. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 7, 203—216.
Szemerszky, R., Köteles, F., & Bárdos, Gy. (2009). A környezeti elektromágneses terhelés hatásának tulajdonított nem-specifikus tünetek és a tünetképzés pszichológiai háttértényezôi. Magyar Pszichológiai Szemle, 64, 553—571.
Tellegen, A. (1982). Content categories: Absorption Items (Revised). Unpublished manuscript, University of Minnesota
Tellegen, A. (1992). Note on structure and meaning of the MPQ Absorption Scale. Unpublished manuscript, University of Minnesota
Tellegen, A., & Atkinson, G. (1974). Openness to absorbing and self-altering experiences (“absorption”), a trait related to hypnotic susceptibility. Journal of Abnormal Psychology, 83, 268—277.
Varga, K. (2004). A hipnotikus kapcsolat élményvilágának interakciós szemléletu elemzése. Habilitációs értekezés. Letöltve: 2010. 07. 27-én: http://www.apik.hu/files/varga/varga_katalin_habil.pdf
Watson, D., Clark, L.A., & Tellegen, A. (1988). Development and validation of brief measures of positive and negative affect: The PANAS Scales. Journal of Personality and Social Psychology, 47, 1063—1070.
Watten, R.G., Vassend, O., Myhrer, T., & Syversen, J.-L. (1997). Personality factors and somatic symptoms. European Journal of Personality, 11, 57—68.
Witthöft, M., Rist, F., & Bailer, J. (2008). Evidence for a specific link between the personality trait of absorption and idiopathic environmental intolerance. Journal of Toxicology and Environmental Health, Part A, 71, 795—802.
Wolfradt, U., & Meyer, T. (1998). Interrogative suggestibility, anxiety and dissociation among anxious patients and normal controls. Personality and Individual Differences, 25, 425—432.
Zachariae, R., Paulsen, K., Mehlsen, M., Jensen, A.B., Johansson, A., & von der Maase, H. (2007). Anticipatory nausea: The role of individual differences related to sensory perception and autonomic reactivity. Annals of Behavioral Medicine, 33, 69—79.

Absztrakt

SUBMERSION IN THE EXPERIENCE: THE EXAMINATION OF THE TELLEGEN ABSORPTION SCALE IN AN UNDERGRADUATE UNIVERSITY SAMPLE

The Tellegen Absorption Scale (TAS) measures the tendency for a specific information processing style, characterized by intensified immersion in the experience, where the representational system seems to be entirely dedicated to model the internal or external stimulus held in the focus of attention. Originally the TAS was developed to measure suggestibility and hypnotizability, but in the last decades it was associated with several personality dimensions, psychopathological and psychosomatic variables. Here we argue that absorption is only indirectly related to positive or negative mental phenomena. While absorption determines the mode of stimulus processing, the quality of the experience (positive or negative) depends fundamentally on the nature of the representational content. Hence, absorption can equally amplify the intensity of positive and negative experiences. In this study, using the questionnaire based data of 567 university students, we evaluate the psychometric properties of the Hungarian version of the TAS, we investigate its relationship with personality dimensions, and variables measuring psychopathological and psychosomatic vulnerability and finally we investigate its role in somatic symptom generation. Our results suggest that the Hungarian version of the 34-item TAS has adequate internal consistency; however, due to the low consistency of the subscales we suggest to use only the whole scale, setting aside from its documented subscale structure. The examination of the convergent validity of the scale — in concordance to previous findings — showed Absorption to be related to such personality dimensions as fantasy and emotional opennes. Moreover, absorption correlated positively with dissociative experiences, private self-conciousness, somatosensory amplification, somatic symptom severity, positive and negative affect, dream recall frequency and the effect of dreams on daytime mood. Our further results indicate that absorption is intimately related to the tendencies of symptom generation. Since in our view absorption reflects the information processing style of a stimuli, we hypothesize that if individuals characterized by higher levels of absorption focus on somatic, bodily sensations, enhanced symptom generation may occur.

Keywords: absorption, TAS, affect, symptom generation, somatosensory amplification