|
Levelezési cím: Harmat László, Semmelweis Egyetem, Magatartástudományi Intézet, H-1089 „Nem hiszem, hogy a tudományban léteznek koherens eljárások. Ha van az életnek olyan tartománya, ahol több szabadságot kellene hagyni, mint másutt, az minden bizonnyal a kutatás területe.” A fent említett idézet természetesen minden tudományterületre vonatkozhat, de most elsôsorban azokról a nehézségekrôl és ellentmondásokról lesz szó, amelyek az emberi alvás vizsgálatának módszertani nehézségeit tükrözik. Nehezíti a helyzetet, ha az alvás vizsgálata olyan területtel kerül kapcsolatba, mint a zeneterápia. A zeneterápia széles köru alkalmazásának lehetôségei jól ismertek a modern gyógyításban. Az alvásmedicinához kapcsolódó gyógyszeres kezelés, bár a fejlôdés gyors ütemben halad elôre, nem minden esetben váltja be a hozzájuk fuzött ígéreteket, ezért az alvásproblémák kezelése során egyre szélesebb körben alkalmazzák a nem gyógyszeres eljárásokat. Érdemes ennek kapcsán megemlíteni az alváshigiénét és az alvásedukációt, a kognitív viselkedésterápiát, az alvásmegszorítás alkalmazásával történô kezeléseket, a különbözô relaxációs technikák, valamint néhány klasszikus pszichoterápiás módszer alkalmazását, végül, de nem utolsósorban a zeneterápiát (1). Hogyan alkalmazható a zeneterápia az alvásmedicina területén? Hogyan mérhetôk az alvásminôségben bekövetkezô változások? Vajon a lassú klasszikus zene hallgatása segíthet-e abban, hogy megelôzzük a komolyabb alvásproblémák kialakulását? Zene és terápiaMielôtt ezekre a kérdésekre válaszolnánk, érdemes néhány szót szólni, mit is értünk zeneterápián. A zeneterápia fogalmának meghatározása nem egyszeru, mert egy dinamikusan fejlôdô, széles köru tudományágat és terápiás módszert foglal magában. Kollár János egy korábbi cikkében, amely a zeneterápia alkalmazását ismerteti a daganatos betegségek kezelésében, az Amerikai Zeneterápiás Egyesület (AMTA) 2005-ben megfogalmazott definícióját idézi, amely szerint a zeneterápia „a zenei eszközök klinikai és tapasztalatokon alapuló alkalmazása terápiás keretek között, személyre szabott célok elérése érdekében. Zeneterápiát csak hivatalos zeneterapeuta-képzésben képesítést nyert személyek végezhetnek” (2). Az alvásmedicina területén a zeneterápiának elsôsorban a receptív formáját alkalmazzák, vagyis a zenehallgatást, bár fennáll a lehetôsége annak, hogy az aktív hangszeres játék vagy éneklés, zenei és mozgásimprovizáció, valamint az ehhez kapcsolódó emocionális élményfeldolgozás ne lehetne terápiás hatással az alvásminôségre. A legtöbb esetben a terápia nem függ közvetlenül egy szakképzett zeneterapeuta személyétôl, így talán megfelelôbb, ha inkább a zene terápiás hatásainak alkalmazásáról beszélünk és nem a klasszikus értelemben vett zeneterápiáról.
Hogyan befolyásolhatja a zene az alvást?Az elalvás vagy átalvás zavarának okairól különbözô elméletek születtek, amelyek megpróbálják mind fiziológia, mind pedig kognitív szinten magyarázni az alvászavar okait. Az egyik legnépszerubb elmélet az úgynevezett „hyperarousal-elmélet”, amely szerint különbözô hatásokra (napi gondok, az elalvástól való félelem, szorongás stb.) a fiziológiai arousalszint megemelkedik, ami inkompatibilis az alvással (1). Az egyik fontos cél tehát részben a fiziológiai arousalszint csökkentése lenne elalvás elôtt, amely a szívritmus, a légzés és természetesen a vérnyomás csökkenésével jár. Már a nyolcvanas évek második felében Standley egy híressé vált vizsgálatban bizonyította, hogy a lassú klasszikus zene hallgatása csökkenti a vizsgálati személyek arousalszintjét és növeli a paraszimpatikus idegrendszer aktivitását (3). Késôbb joggal feltételezték, a szedáló vagy más szóval relaxáló hatású zene hallgatása által kiváltott fiziológiai változások segíthetnek az elalvásban. Általánosságban véve az a zene segítette elô a vizsgálati személyek ellazultságát (sedativ music), amely a lassú tempójú (40–72 közötti metrummal rendelkezô) dallamos, harmonikus, kissé romantikus hangvételben szólalt meg. Ellenben az a zene stimulálta a vizsgálati alanyokat, amely feszes ritmussal és gyors tempóval rendelkezett (100-as metrum felett), valamint a hangerejével és dinamikusságával feszültséget váltott ki a hallgatóságból (4). Néhány vizsgálat azonban nem erôsítette meg a szedatív zenének az autonóm idegrendszer muködésére gyakorolt, alvás szempontjából is elônyös hatásait, mert sem a szívritmus, sem pedig a vérnyomás tekintetében nem találtak értékelhetô változást a vizsgálati személyeknél a zenehallgatást követôen (5, 6). Hasonló ellentmondás feszül a szubjektív alvástesztekkel készült vizsgálatok, valamint az objektív muszeres mutatókon alapuló alvásfiziológia vizsgálatok között. Nos, ezen az ellentmondások okai feltárásának eredünk a nyomába. Szubjektív teszteken alapuló alvásvizsgálatok
Ami a szubjektív alvástesztekkel végzett vizsgálatokat illeti, meglepôen jó eredményeket mutatnak fel az alvásminôség javulását illetôen. Két vizsgálat a gyermekek alvásminôségét tanulmányozta. Field óvodásokat vizsgált, akikkel a délutáni pihenô ideje alatt, két napon keresztül klasszikus gitárzenét hallgattak, majd az ezt követô két alkalommal zene nélkül aludtak el. A vizsgálat eredménye szerint, amikor a gyerekek zenét hallgattak, sokkal hamarabb elaludtak, mint zene nélkül, vagyis szignifikánsan csökkent az elalváshoz szükséges idô, az úgynevezett alváslatencia (7). Tan (2004) 86 általános iskolás gyereket vizsgált, ahol a vizsgálati csoport tagjai három héten keresztül lassú klasszikus zenét (48–72 közötti metrummal) hallgattak a délután pihenô alatt és este elalvás elôtt. A kontrollcsoport tagjainál nem történt beavatkozás. A Pittsburg Sleep Quality Index (PSQI) segítségével végzett felmérés szerint, amely egy népszeru alvásdiagnosztikai teszt, az alvásminôség szignifikánsan javult a vizsgálati csoportban a kontrollcsoporthoz képest (8) Az alvásminôség romlása az életkor elôrehaladásával sajnos egyre inkább jellemzô, így az alvással kapcsolatos problémák igen gyakoriak az idôs emberek körében. Több vizsgálat is kifejezetten az idôskori populációra fokuszált. Morhinweg és Voigner (9), valamint Johnson (10) súlyos alvászavarban szenvedô idôskorú betegeket vizsgáltak és mindkét vizsgálatban pozitív eredményt mutatott a zenehallgatás mint terápiás beavatkozás. Lai 60 idôs személyt vizsgált (életkor 60–83), akik enyhébb alvásproblémákkal küzdöttek. A vizsgálati csoport tagjai kínai népzene és klasszikus zenei darabok közül választhattak, majd három egymást követô héten minden este 45 percen keresztül az általuk kiválasztott zenemuveket hallgatták. A kontrollcsoport tagjainál nem történt beavatkozás, de mind a három héten egy alkalommal velük is felvették az alvásminôség mérésére szolgáló tesztet (Pittsburg Sleep Quality Index, PSQI). A vizsgálati csoportban az alvásminôség szignifikáns javulást mutatott, csökkent az elalváshoz szükséges idô (alváslatencia) és az éjszakai ébredések száma, valamint megnôtt a tényleges alvásidô a kontrollcsoporthoz képest. Mindezeken túl az alvásminôség hétrôl hétre erôteljesebb javulást mutatott a zenehallgatás hatására, ezért egyfajta additív hatásra lehetett következtetni (11). A probléma az említett vizsgálatok tekintetében egyrészt az, hogy a teszteken alapuló mérések nem voltak alátámasztva objektív fiziológiai mérésekkel, másrészt a kontrollcsoport ezekben a vizsgálatokban nem volt megfelelôen kidolgozva. Ha nem alkalmazunk beavatkozást a kontrollcsoportnál, akkor felmerül a kérdés, hogy valóban a zene segíti-e elô az alvásminôség változását, vagy a vizsgálati személyeknek bármilyen más beavatkozáshoz kapcsolódó esetleges pozitív elvárása is javulást okoz az alvásminôségben? A fent említett problémának a kiküszöbölésére a közelmúltban egy olyan, szintén teszteken alapuló vizsgálatot készítettünk (PSQI), amelyben a zenét hallgató csoport mellé egy másik vizsgálati csoportot is felállítottunk, amely magyar szerzôk válogatott novelláiból összeállított hangos könyvet hallgatott, a harmadik (kontroll)csoportnál, pedig nem történt beavatkozás csak az alvásteszteket töltötték ki. A vizsgálathoz 96 egyetemistát választottunk ki, akiknek az elôzetesen felvett Pittsburg Sleep Quality (PSQI) tesztje az 5-ös diagnosztikai érték felett volt (a teszt magyar változatának validálása folyamatban van) és enyhébb alvásproblémákkal küzdöttek (poor sleepers). A vizsgálatból egyértelmuen kiderült, hogy a hangoskönyv hallgatása nem javítja szignifikánsan az alvásminôséget, és eredményeik szinte megegyezôek voltak a kontrollcsoport eredményeivel, ahol nem történt beavatkozás. Ellenben a lassú klasszikus zene hallgatása szignifikánsan javította az alvásminôséget már az elsô hét után, és ez a tendencia a második és a harmadik héten is folytatódott (12). Így elmondható, hogy valóban a lassú klasszikus zene hallgatásának köszönhetô az alvásminôség javulása, sôt, a zenét hallgató csoport tagjainak többsége a „normális alvás” kategóriájába került, vagyis elgondolkodtató a zenehallgatás szerepe az alvásproblémák kialakulásának megelôzésében, vagyis a primer prevencióban. Alvásfiziológiai vizsgálatokAz alvásminôség és zene témájához kapcsolódó standard poliszomnográfiás alvásvizsgálatok sajnos már nem mutatnak ennyire egyértelmu képet. Az alvás és ébrenlét leírásához minimálisan három változó szükséges: az agyi elektromos aktivitást mérô elektroencefalogram (EEG), a szemmozgás detektálására az okulogram (EOG) és az izomfeszültségi állapotot vizsgáló elektromiogram (EMG). Természetesen az alvásanalízis központi paramétere az EEG (13). Levin és munkatársai 58 insomniás beteget vizsgált, és az alvásukat EEG-vel rögzítették, majd az elektronikus jeleket egy speciális eljárás segítségével zenei hangokká alakították. Így minden egyes EEG-felvétel többórás zenei anyagot tett ki. A vizsgálati csoportba tartozó betegek 15 napon keresztül minden este a saját EEG-felvételük zenei változatát hallgatták, míg a kontrollcsoport tagjai egy másik személyhez tartozót. Pszichológiai kérdôívet és EEG-t vettek fel a 15 napos vizsgálati periódus elôtt és utána is. Az eredmények meglepôek voltak. A vizsgálati csoport tagjainak mind a szubjektív (teszt), mind az objektív mutatók (EEG) egyértelmu szignifikáns javulást jeleztek az alvásban eltöltött teljes idô (sleep duration), továbbá a mélyalvás tekintetében (14). Gitanjali egy klasszikus indiai rágát (Neelambari) hallgattatott az alvásproblémákkal küzdô betegeivel, amirôl az a monda járta Indiában, hogy hallgatása javítja az alvást. A kontrollcsoport egy másik rágát hallgatott, de sem a szubjektív alvásminôségben, sem az EEG-regisztrátumokban nem mutattak szignifikáns különbség a zenehallgatás után. Igaz, a vizsgálatban mindössze nyolc ember vett részt, ami meglehetôsen kevés a komoly következtetések levonásához, mindenesetre úgy tunik, a Neelambari rágának az alvásban játszott jótékony szerepe pusztán anekdotán alapult (15). Lasic (16) a közelmúltban megjelent cikkében kísérletet tett arra, hogy kvantitatív EEG-analízis segítségével vizsgálja a zenehallgatás akut hatását az alvásminôségre. Tíz fiatal egyetemista lány vett részt a vizsgálatban. A vizsgálati személyek négy éjszakát töltöttek az alváslaboratóriumban. Az elsô éjszaka az úgynevezett adaptációt szolgálta az új környezethez, ugyanis egy idegen helyen eltöltött elsô éjszaka (first night effect) hatással van az alvásminôségre. A második éjszaka elalvás elôtt a vizsgálati alanyok zenét hallgattak (Delta Sleep System) (17), a harmadik éjszaka egyfajta monoton auditorikus stimulációnak voltak kitéve (tones). Az utolsó éjszaka nem történt beavatkozás. A szerzôk elôzetes hipotézise nem igazolódott, a vizsgálat eredményei ugyanis nem mutattak szignifikáns különbséget sem az elalváshoz szükséges idô (alváslatencia), sem az éjszakai ébredések számának csökkenése, sem pedig a mélyalvás (lassú hullámú alvás) százalékos arányának növekedésének tekintetében a kontrolléjszakákhoz képest. Mi az igazság?
Az alvástesztekkel végzett mérések alapján jelentôs támogatottságot élvez az a tény, hogy a szedatív zene pozitívan befolyásolja a vizsgálati személyek alvásminôségét, azonban az eredményeket alvásfiziológiai vizsgálatokkal nem sikerült alátámasztani. Levin vizsgálata (Brain Music) nagyon érdekes eredményekkel szolgált ugyan, de nem magyarázza meg, miért is javul az alvásminôség, ha valaki a saját EEG- felvételeibôl készült zenét hallgatja. Elképzelhetô, hogy zenehallgatás csak a szubjektíve észlelt alvásminôséget változtatja meg, vagy a bekövetkezô pozitív változást valamilyen módszertani probléma folytán eddig még nem sikerült megragadni objektív muszeres vizsgálatokkal. Végsô soron az is eredményes terápiának bizonyulhat, ha a beteg szubjektíve úgy érzékeli, hogy jobban alszik és pihentebben ébred, ha elalvás elôtt zenét hallgat, de vajon elég-e ez a tudománynak? Nyilvánvalóan nem, ezért szükségesnek találom olyan korrekt, módszertanilag átgondolt és jól felépített alvásfiziológiai vizsgálatok elvégzését, amelyek elvégzése után sokkal tisztábban láthatunk. Ugyanakkor az alvásteszteken alapuló vizsgálatok többsége azt mutatta, hogy a zenehallgatás hatására az a szubjektíve észlelt alvásminôség jelentôs mértékben javult, sôt, az enyhébb alvásproblémákkal küzdô vizsgálati alanyok panaszai gyakorlatilag megszuntek. Ha valóban sikerül bebizonyítani objektív mérésekkel is a zenehallgatás alvást segítô szerepét, ez nemcsak az alvásmedicinában nyithat új területet az alvásproblémák kezelésére, de a primer prevencióban is jelentôs szerepet játszhat. Irodalom1. Purebl Gy, Novák M. Az insomniák nem gyógyszeres kezelési módszerei. In: Az alvás és ébrenléti zavarok diagnosztikája és terápiája. (szerk: Novák M.) Budapest: Okker kiadó; 2000; p. 275-294. 2. Kollár J. Zeneterápia a daganatos betegek kezelésében. Lege Artis Medicinae 2007; 17(11):828-32. 3. Standley JM. Music research in medical/dental treatmant: meta-analysis and clinical application. Journal of Music Therapy 1986; 23(2):56-122. 4. Iwanaga M, Moroki Y. Subjective and physiological responses to music stimuli controlled over activity and preference. Journal of Music Therapy 1999; 36:26-38. 5. Davis WB, Thaut M. The influence of preffered relaxing music on measures of state anxiety, relaxation, and physiological responses. Journal of Music Therapy 1989; 26: 168-87. 6. Vanderark S, Ely D. University biology and music majors’ emotional ratings of musical stimuli and their physiological correlates of heart rate, finger temperature, and blood pressure. Perceptual and Motor Skills 1994; 79:1391-7. 7. Field T. Music enhances sleep in preschool children. Early Child development and Care 1999; 150:65-8. 8. Tan LP. The effects of background music on quality of sleep in elementary school children. J Music Ther 2004; 41(2):128-50. 9. Mornhigweg GC, Voigner RR. Music for sleep disturbance in the elderly. Journal of Holistic Nursing 1995; 13(3):248-54. 10. Johnson JE. The use of music to promote sleep in older women. Journal of Community Health Nursing 2003; 20(1):27-35. 11. Lai LH, Good M. Music improves sleep quality in older adults. Journal of Advanced Nursing 2004; 49(3):234-44. 12. Harmat L, Takács J, Bódizs R. Music improves sleep quality in students. Journal of Advanced Nursing 2008; 62(3):327-35. 13. Köves P. Poligráfia, poliszomnográfia. Ideggyógyászati Szemle 2000; 53(9-10):353-68. 14. Levin IY. „Brain Music” in the treatment of patient with insomnia. Neuroscience and Behavioral Psychology 1998; 28(3):330-5. 15. Gitangali B. Effects of the Karnatic music raga „Neelembari” on sleep architecture. Indian journal of Physiology and Pharmacology 1998; 42:119-22. 16. Lasic SE, Ogilvie RD. Lack of efficacy of music to improve sleep: polysomnographic and quantitave EEG analysis. International Journal of Psychophysiology 2007; 63(3): 232-9. 17. Thompson J. Delta sleep system (CD). New York: The Relaxation Company; 1999. |
