|
AuthorsSimor Péter1, Kovács Ildikó2, Vargha András3, Csóka Szilvia4, Mangel Berény5, Bódizs Róbert6 1Nyírő Gyula Kórház, Addiktológiai Osztály; Implicit Laboratórium Egyesület Levelezési cím:Bódizs Róbert, BME-GTK Kognitív Tudományi Tanszék, H-1111 Budapest, Stoczek u. 2., ST. Épület, III. emelet/311. szoba, tel/fax: +36 1 463 1072, E-mail: rbodizs@cogsci.bme.hu AbsztraktA gyakori rémálmok és a pszichopatológiai tényezők kapcsolatára számos vizsgálat hívta fel a figyelmet, ugyanakkor egyre több vizsgálat tanúskodik amellett, hogy a rémálmok gyakoriságánál, a rémálmoktól való szorongás és a rémálmok okozta stressz jobban bejósolja a pszichés egyensúly zavarait. Jelenleg még nincs forgalomban magyar nyelvű skála a rémálmok által okozott szorongás vizsgálatára. A Van Álomszorongás Skála (VDAS) 140 fős minta (70 alkalmazkodási zavarral diagnosztizált személy, és 70 illesztett kontroll személy) adatain nyugvó pszichometriai vizsgálatával e hiátust kívántuk bepótolni. A skála belső konzisztenciája igen jónak bizonyult: az egészségesek esetén a Cronbach-alfa 0,846 a betegcsoport esetén 0,958 volt. Eredményeink szerint a 17 tételes skála az információ minimális vesztesége mellett, 4 tételre redukálható. A betegcsoport szignifikánsan magasabb pontszámot ért el a VDAS skálán, amely kitűnően differenciált a beteg és az egészséges csoport közt. A Skála validitásvizsgálatát az Álomfelidézés és az Álomminőség skála, a Reménytelenség Kérdőív és a Beck Szorongás Leltárral való korrelációs elemzéssel végeztük el. A VDAS a várt erejű és irányú összefüggéseket mutatta a pszichopatológiai állapotot mérő kérdőívek értékeivel, és az Álomminőség kérdőív negatív álombéli érzelmeket és rémálom gyakoriságot vizsgáló tételeivel. Úgy véljük, hogy a VDAS könnyen és hatékonyan alkalmazható a klinikai és a kísérleti álomkutatás területén. Kulcsszavak:Van Álomszorongás Skála, rémálom, pszichopatológia, rémálom-szorongás AbstractSeveral research articles have focused on the relationship between nightmares and psychopathology, however a growing number of studies emphasize that nightmare distress may be a better candidate for the prediction of the disturbed mental state, than nightmare frequency itself. At present, validated Hungarian scales measuring nightmare distress are still lacking, therefore are aim was to fill this gap by the psychometric analysis of the Van Dream Anxiety Scale (VDAS), using the data of 140 individuals (70 patients diagnosed with adaptation disorder, and 70 matched controls). The internal consistency of the Scale proved to be considerably good, with the Cronbach-alpha being 0.846 in the control and 0.958 in the clinical group. According to our results the Scale containing 17 items can be reduced to 4 items without loosing relevant information. The patient group reached significantly higher scores on the VDAS than the control one. This could reliably differentiate the two groups. We analyzed the validity of the Scale by correlation analysis with the Dream Recall Scale, the Dream Quality Questionnaire, the Hopelessness Questionnaire, and the Beck Anxiety Questionnaire. Scores of the VDAS showed the predicted correlations with the questionnaires measuring the psychopathological state, and with specific items of the Dream Quality Questionnaire (nightmare frequency and dysphoric dreaming). We consider, that the VDAS is an easily an effectively applicable scale in the fields of clinical and experimental dream research. Keywords:Van Dream Anxiety Scale, nightmare, psychopathology, nightmare distress BevezetésA rémálmok elsősorban az alvás REM szakaszában megjelenő, élénk vizualitással és intenzív negatív érzelmekkel jellemezhető ijesztő álmok, melyek gyakran ébredéssel végződnek. A rémálomból felriadt személyek többnyire részletesen emlékeznek a fenyegető tartalmú álom történetére, ami negatívan érinti az álmodó személyét, biztonságérzetét és önértékelését, és így szélsőséges esetben az ébredés után akár napokon át is kedvezőtlenül befolyásolhatja a rémálmoktól szenvedő személy hangulatát (1). A rémálmok prevalenciáját illetően gyakran egymástól eltérő adatok láttak napvilágot, mivel e speciális alvászavar megjelenését számos, az epidemiológiai vizsgálatokban esetenként figyelmen kívül hagyott tényező (pl. iskolai végzettség, szocioökonómiai státusz) is befolyásolja. Az átfogó epidemiológiai vizsgálatok alapján azonban valószínűsíthető, hogy az emberek 85 százaléka legfeljebb évente, 8-29 százaléka havonta és 2-6 százaléka hetente egyszer tapasztalja meg a rémálom szorongáskeltő élményét (2, 3). Ez az arány nőknél valamivel gyakoribb, az életkort illetően pedig kisgyermekkorban (3-5 év), kamaszkorban (12-15 év) és a fiatal felnőttkor (20-29 év) idején magasabb, öregkorban pedig alacsonyabb a rémálmok aránya (4). A klinikai szempontból már jelzésértékű, hetente tapasztalt rémálmok tehát a populáció igen jelentős hányadát érintik, ráadásul a zavart álmodási folyamatokkal jellemezhető személyek aránya tovább növekedhet, ha a rémálmokat kibővítjük a felriadással nem járó, de nyomasztó álmokkal (5). A rémálmok gyakorisága számos kutatás eredménye szerint szoros összefüggésben áll egyes pszichopatológiai tényezőkkel, többek között a poszttraumás stressz zavarral (6, 7, 8, 9), a borderline személyiségzavarral (10, 11, 12), a szuicid tendenciákkal (13, 14), a disszociatív zavarokkal (15) és olyan személyiségjegyekkel, mint péld A gyakori rémálmok egyes krónikus szomatikus megbetegedések, például a migrénes fejfájás (18) vagy a kardiovaszkuláris (19) megbetegedések kísérőjelenségei is lehetnek, és a szigorú értelemben vett pszichopatológiai megbetegedéseken túl az egészséges tartományba sorolható személyek testi és pszichés egyensúlyának megbillenését, a személyek általános jól-létének csökkenését jelezhetik (20). A rémálmok gyakoriságán kívül, a rémálmok ébrenlétre gyakorolt negatív hatása, a rémálmok okozta szorongás is fontos tényezője a kóros álmodási folyamtoknak. A rémálmok gyakorisága és a rémálmok okozta szorongás két független jelenség, bár fokozzák egymás hatását (21). Miró és Martínez (21) eredményei szerint a rémálmok gyakorisága inkább egyes személyiségjegyekkel függött össze, míg a rémálmok okozta szorongás az egyes pszichopatológiai állapotok lényegesen jobb prediktorának bizonyult, mint a gyakorisági mutató. Mindezek az eredmények arra utalnak, hogy a rémálmok keletkezéséért és fennmaradásáért az egyes személyiségjellemzők és az érzelmi élet (túl)terheltségéből fakadó érzelemszabályozási zavarok tehetők felelőssé. Az álomzavarok spektrummodelljét hirdető szemléletében, melynek két végpontját az enyhén nyomasztó álmok és az ismétlődő tartalmú poszttraumás rémálmok alkotják, Levin és Nielsen (4) a rémálmok létrejöttét egy integratív, többszintű, kognitív-emocionális és neurális modell keretében tárgyalja. A modell szerint a kognitív-emocionális szinten a kóros álmodás a szituatív, állapot jellegű érzelmi túlterheltség (affect load) és az érzelmi instabilitásként, vagy fokozott érzelmi válaszkészségként jellemezhető, vonás jellegű diszpozíció (affect distress) mértékének eredője. A neurális szinten pedig az álomzavarok az amygdalát, a hippokampuszt, a mediális prefrontális kérget és az elülső cinguláris kérget magában foglaló érzelemszabályozási hálózat elégtelen működésével magyarázhatók. Az elmélet az első kísérlet, amely a rémálmok jelenségét pszichofiziológiai szemléletben modellezi, azonban néhány szórványos adattól eltekintve (22) a rémálmok fiziológiai korrelátumainak, biológiai markereinek feltárása még várat magára. A rémálmok és a rémálmok okozta szorongás szubjektív élményét elsősorban álomnaplók operacionalizált elemzésével, vagy pszichológiai tesztekkel vizsgálhatjuk. A jelen tanulmány fókuszában álló Van Álomszorongás Skálát (Van Dream Anxiety Scale = VDAS) Agargün és mtsai (23) azzal a céllal szerkesztették, hogy egy könnyen alkalmazható skálával megbízhatóan mérhessék a személyek álomszorongásának mértékét. A skálát rémáloktól szenvedő páciensekkel szerzett klinikai tapasztalatok és a kísérleti álom- és rémálom kutatás különböző eredményeinek meta-analízise révén állították össze. A VDAS önkitöltős kérdőíve 17 kérdést tartalmaz, melyek közül 4 kérdés az alvási szokásokkal kapcsolatos, klinikailag releváns idői paraméterekre (a lefekvés, az elalvás és a felkelés szokásos időpontjára, és az alvással töltött időre) kérdez rá. E kérdésekre adott válaszok nem kapnak pontot, és így nem befolyásolják a skálán szerzett értéket, azonban alkalmasak az alvás mennyiségének, és az elalvás nehézségeinek vizsgálatára. 12 kérdés foglalkozik az elmúlt hónapban tapasztalt rémálmokkal és az álmok okozta szorongással. A kérdések érintik a rémálmok gyakoriságát (1. tétel), az ijesztő álmok okozta elalvási nehézségeket (2. tétel), az alvástól való félelmet (3. tétel) és a töredezett alvást (4. tétel), az ijesztő álmok felidézésének gyakoriságát (6. tétel), az ijesztő álmok okozta reggeli álmosságot (11. tétel), a szorongást (12. tétel), a munkahelyi problémákat (13. tétel), a családi (14. tétel) és társas nehézségeket (15. tétel), a pszichológiai rendellenességeket (16. tétel), valamint kognitív (memória és koncentrációs) problémákat (17. tétel). A kérdések 0-tól 4-ig terjedő 5-fokú skálán (soha = 0, nagyon ritkán = 1, néha = 2, gyakran = 3, nagyon gyakran = 4) pontozhatók. Az 5. tétel az ijesztő álmok okozta 12 különböző vegetatív tünetre kérdez rá. Minden egyes tünet 0-4 pontig értékelhető, és a tünetekre adott válaszok összértéke képezi az 5. tétel értékét. (Ha az altételek összértéke 0 és 10 pont közt található, akkor az 5. tétel 0 pontot kap; 11-től 20-ig 1 pontot, 21-től 30-ig, 2 pontot, 31-től 40-ig 3 pontot, 40-48-ig 4-et). Ily módon a VDAS skálán szerzett összpontszám 0-tól 42 pontig terjedhet. A szerzők (23) tapasztalatai szerint a skála belső konzisztenciája igen jó (Cronbach-alfa = 0,87) a korrigált item-totál korrelációs értékek alapján két tétel, a rémálmok részletes felidézésének gyakorisága (6. tétel) és a rémálmok okozta álmosság (11. tétel) lógott ki jelentősen a többi közül. A skála teszt-reteszt reliabilitása kitűnőnek bizonyult (r = 0,92; p < 0,001). Továbbá a VDAS skála minden pontozásra kerülő tétele szignifikánsan eltérő értéket mutatott a rémálmoktól szenvedő és az egészséges kontroll csoportban, így megbízhatóan jelezte a két csoport közti különbséget. A továbbiakban bemutatjuk a Van Álomszorongás Skála hazai adaptációja során szerzett tapasztalatainkat és a skála pszichometriai jellemzőit. MódszerekVizsgálati minta A vizsgálatban összesen 140 felnőtt személy vett részt, nemi megoszlásukat tekintve 35 férfi és 105 nő, akik közül 70-nél (vizsgálati csoport) alkalmazkodási zavart (F43.2), 70-nél (kontroll csoport) pedig a személyek elmondása szerint semmiféle pszichiátriai zavart nem diagnosztizáltak (1. táblázat). A legfiatalabb személy 17, a legidősebb pedig 73 éves volt. Az alkalmazkodási zavarral diagnosztizált személyek átlagéletkora 38,3 év, s a kontroll csoporté ugyanennyi volt. A vizsgálati csoportba azok a személyek kerülhettek be, akiknél a megfelelő klinikai szakember alkalmazkodási zavart diagnosztizált. A vizsgálati személyek mind a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízis intervenciós és pszichiátriai osztályáról, illetve krízis ambulanciájáról kerültek ki. A kontroll személyek kiválasztásánál az alábbi szempontokat vettük figyelembe: -egyénenkénti illesztés kor és nem tekintetében (életkori eltérés maximum 2 év volt) -elmondásuk szerint nem szenvedtek pszichiátriai zavarban A kérdőívek kitöltése önkéntes volt, a személyek a közreműködésért nem részesültek anyagi jellegű ellenszolgáltatásban. A kérdőívek kitöltése minden esetben névtelenül történt, így a résztvevők személyiségi jogai nem sérültek. A betegminta esetében a vizsgálat az osztályvezető főorvosok engedélyével történt. 1. táblázat: A vizsgálati (alkalmazkodási zavaros) és a kontroll csoport (egészséges minta) leíró statisztikai adatai.
Eljárás A vizsgálati és a kontroll csoportba tartozó személyek azonos kérdőívet töltöttek ki, melyeket az álomminőségre, az álomszorongásra, az állapotszorongásra és az öngyilkossági szándékot előrejelző reménytelenség érzésére vonatkozó kérdésekből állítottunk össze. Kérdőívek Álomfelidézési gyakoriságra vonatkozó kérdés és Álomminőség Kérdőív E rövid kérdőívet az SE Magatartástudományi Intézet Pszichofiziológiai és Alvásvizsgáló Laboratóriumában Bódizs Róbert és munkatársai állították össze. Az általunk használt Álomminőség Kérdőív annak standardizált változatánál (20) két kérdéssel tartalmaz kevesebbet, illetve kiegészül a visszatérő álmokra vonatkozó kérdésekkel. A kérdőív az álmodással kapcsolatos, klinikailag fontos jelenségekre kérdez rá (álmok érzelmi töltete, rémálmok, álmok hatása a nappali hangulatra, álmok élénksége és bizarrsága, visszatérő álmok). Az Álomminőség Kérdőív feltárt faktorai: „az álmodás negatív aspektusai” (rémálmok, kifejezetten nyomasztó érzelmi töltetű álom, kellemetlen érzelmi töltetű álom, álmok hatása a napközbeni hangulatra), „az álmodás pozitív aspektusai” (kellemes érzelmi töltetű álom, örömteli álom), „az álmodás semleges aspektusai” (semleges érzelmi töltetű álom, az álom élénksége és bizarrsága). Reménytelenség Skála A skálát az öngyilkossági veszélyeztetettség, ill. szándék felmérésére Beck és munkatársai (id. 24) készítették. Úgy tűnik, hogy az öngyilkossági szándék legfontosabb előrejelzője a magas fokú reménytelenség. A skála magas reliabilitással és validitással rendelkezik. Belső konzisztenciája szintén magas (Cronbah a = 0,93). Beck és munkatársai (id. 24) a Reménytelenség Skála esetében 3 faktort azonosítottak: 1. affektív faktor: jövővel összefüggő érzések (1, 5, 6, 13, 15, 19) 2. motivációs faktor: motiváció elvesztése (2, 3, 9, 11, 12, 16, 17, 20) 3. kognitív faktor: jövővel összefüggő elvárások (4, 7, 8, 10, 14, 18) A skála 20 állítása közül, egy-egy pont adható az „igen”, fordított tételek esetén a „nem” válaszra (fordított tételek: 1, 3, 5, 6, 8, 10, 13, 15, 19). A 9 feletti pontszám (24) komoly öngyilkossági veszélyeztetettségre utal. Perczel-Forintos és munkatársai (24) saját és külföldi vizsgálatok eredményei alapján úgy találták, hogy a 20 tétel közül az alábbi három tétel megfelelő módon képes reprezentálni a skálát 1. Sötéten látom a jövőmet, 2. Sosem fognak úgy alakulni a dolgok, ahogy én akarom, 3. Fölösleges igazán törni magam valamiért, amit akarok, mert valószínűleg úgysem érem el. (A fenti számozás nem egyezik meg a három tétel eredeti sorszámával.) Beck Szorongás Leltár A Beck Szorongás Leltár (id. 24) egy olyan 21 tételes önbecslő skála, mely a szorongás különböző tüneteit és azok erősségét vizsgálja. Széles körben elterjedt, a témával kapcsolatos tudományos közleményekben gyakran idézett kérdőív, mely erősen korrelál más szorongás-skálákkal. Magas belső konzisztenciával rendelkezik. A skála alkalmas rá, hogy a terápia folyamán való ismételt felvételével a páciens állapotváltozását képesek legyünk nyomon követni. Válaszonként 0-3-ig pontozható a tünetek intenzitásától függően, majd az egyes tételek értékének összegét kell alapul venni. A maximálisan elérhető pontszám 63. 36 pont felett már erőteljes, súlyos szorongásról beszélhetünk (id. 24). Van Álomszorongás Skála A VDAS-nek a jelen tanulmány két szerzője (S.P., B.R.) és egy független szakfordító egymással összevetett magyar nyelvű fordítását használtuk, mely a rémálmok gyakoriságát és az általuk előidézett kognitív zavarokat (hangulati zavarok, rémálmoktól való félelmek, vegetatív tünetek megjelenése, koncentrációs problémák stb.) méri fel. Agargün és munkatársai (23) vizsgálata szerint a VDAS jól megkülönbözteti egymástól a rémálmoktól szenvedő és az egészséges személyeket. A skála magas belső konzisztenciát (Cronbah a = 0,87) és magas teszt-reteszt reliabilitást (korrelációs együttható = 0,92) mutatott Az adatfeldolgozás menete Az adatok statisztikai elemzése a ROPstat statisztikai programcsomaggal történt (vö. 25, illetve www.ropstat.com). A Van skálák egységességének vizsgálatára Itemanalízist végeztünk. A VDAS tételek egymással való összefüggésének feltárása céljából faktoranalízist végeztünk. A teszt-reteszt reliabilitás vizsgálatára korrelációs mátrixot használtunk. A vizsgálati és a kontroll csoport közti különbségeket független minták egyszempontos összehasonlításával vizsgáltuk. A normalitás érezhető sérülése miatt a hagyományos paraméteres próbák helyett a sztochasztikus egyenlőség egyik próbájával (Fligner-Policello-próba Welch-féle szabadságfokkal) dolgoztunk (25). A Van Álomszorongás Skála, a Beck Szorongás Leltár, a Reménytelenség Skála és az Álomminőség Kérdőív változóinak kapcsolatvizsgálatát Spearman – féle parciális rangkorrelációval végeztük. EredményekElsőként a lefordított teszt megbízhatóságáról próbáltunk meggyőződni, ezért a VDAS szerkezeti reliabilitásának megállapításához megvizsgáltuk, hogy a skálatételek egyetlen faktorba tömörülnek-e. Ehhez főkomponensanalízist végeztünk a 140 személy mintáján a VDAS összes tételén, melynek eredményeként egyetlen nagy (9,3-as) sajátértékű faktort kaptunk, mely az összvariancia 72%-át magyarázta. Ez azt jelzi számunkra, hogy a tételek együttese egydimenziós teret feszít ki. A tételeken a két csoportra külön végrehajtott i Ezek az igen magas belső konzisztencia értékek arra utalnak, hogy a VDAS tételeinek a száma esetleg redukálható az összinformáció lényeges vesztesége nélkül. Lépésenkénti többszörös lineáris regresszióanalízist elvégezve azt láttuk, hogy a VDAS összpontszám varianciájának 96,4%-a megmagyarázható 4 tétel (4., 6., 15. és 16.) segítségével. Ennek alapján gyors vizsgálathoz ezen 4 tételből álló rövidített skála is kiválóan alkalmas lehet, a VDAS eredeti információjának csaknem teljes megtartásával.A VDAS magas teszt-reteszt reliabilitást mutat (Pearson-féle r = 0,937; megjegyezzük, hogy ebben az esetben csupán 14 személlyel sikerült ismételt tesztfelvételt végeznünk, ezért eredményünk csupán lehetséges irányadásként szolgálhat). A VDAS validitásának vizsgálatához a konvergens validitás körébe tartozó csoportösszehasonlítást és néhány korrelációs számítást végeztünk (vö. 26). A VDAS-ról először is elmondható, hogy az alkalmazkodási zavarban szenvedőkre szignifikánsan magasabb pontszám volt jellemző (Fligner-Policello-próba Welch-féle szabadságfokkal: FPW = 7,861, f = 80, p < 0,0001). A ROPstat programmal elvégzett osztópontelemzés (25) arra is rávilágított, hogy a két csoportot legjobban a VDAS 12-es értéke segítségével lehet diszkriminálni. Ugyanis ebben a pontban dichotomizálva a skálát azt kaptuk, hogy az egészségesek 93%-a 12 vagy ennél kisebb VDAS-értéket produkál, miközben a beteg csoport 69%-a esetében a VDAS-érték legalább 13 volt. Ha a VDAS-t differenciáldiagnosztikai skálának tekintenénk, akkor egyedül vele a két csoport 81%-os átlagos megbízhatósággal diszkriminálható. A korrelációs elemzések szerint a VDAS pozitív kapcsolatban van az álomfelidézési gyakorisággal (r = 0,193), a negatív álombeli érzelmekkel (r = 0,743), a rémálmokkal (r = 0,705), az álom tartalmi formájával (r = 0,281), a Reménytelenség Skála (r = 0,436) és a Beck Szorongás Skála (r = 0,685) pontszámával. A Van-skála értékei és a pozitív álombeli érzelmek egymással negatív kapcsolatot mutatnak (r = –0,365) (p < 0,01). Tekintettel arra, hogy az egészségesek és a betegek VDAS-szintje erősen különbözik, ezeket a korrelációkat csoportonként külön is kiszámítottuk (2. táblázat). Ezek némiképp más értékeket mutatnak, mint a teljes mintán végzett számítások. A VDAS tekintetében a nem hatása, nem mutatott szignifikáns különbséget, ami az irodalmi adatoknak kissé ellentmond. A két nem tételenkénti összevetése azonban azt mutatta, hogy egyes tételek (leginkább a 11. számú) esetében a nők szignifikánsan magasabb szintet mutatnak. 2. táblázat: A VDAS csoportonkénti korrelációi a Reménytelenség skálával, a Beck Szorongás skálával, az Álomfelidézéssel és az Álomminőség kérdőív tételeivel.
Jelölés: f = 68; †: p < 0,10 *: p < 0,05 **: p < 0,01
MegbeszélésCélunk a Van Álomszorongás Skála (VDAS), 70 alkalmazkodási zavarral diagnosztizált és 70 illesztett kontrolszemély adatain nyugvó pszichometriai jellemzése volt. Első lépésként a skála szerkezeti reliabilitását vizsgáltuk meg. A VDAS főkomponens analízise alapján a skála 17 tétele egy faktorba tömörül. A skála belső konzisztenciájának és teszt-reteszt reliabilitásának vizsgálata során sikerült megismételnünk Agargün és munkatársainak (23) eredményeit, melyek a skála kiváló belső konzisztenciájáról és teszt-reteszt megbízhatóságáról tanúskodnak. További elemzéssel (lépésenkénti többszörös lineáris regresszió analízissel) kimutattuk, hogy a skála 17 tétele 4 tételre (4., 6., 15., 16.) redukálható, és így – megfelelve a rendkívül gyors adatgyűjtés követelményeinek – akár rövidített formában is megbízható eszközként alkalmazható. A szakirodalmi adatokkal és előzetes elvárásainkkal összhangban az alkalmazkodási zavarral diagnosztizált betegcsoport szignifikánsan magasabb értéket ért el a VDAS skálán, mint az illesztett kontrollcsoport. A magas VDAS pontszám e betegcsoport esetében a rémálmok és az álomszorongás hátterében álló, állapot jellegű érzelmi túlterheltség (akut pszichoszociális stresszorok, traumák, stb.), és a vonás jellegű érzelmi sérülékenység (szorongás, depresszív munkamód, szuicid tendenciák) egyidejű fennállására utal, amely összhangban van a betegcsoporttal kapcsolatos klinikai tapasztalatokkal (27). A VDAS ráadásul igen jó differenciáldiagnosztikus eszköznek bizonyult, amennyiben 81 százalékos megbízhatósággal elkülönítette a beteg és az egészséges kontrollcsoportot. Eredményeink szerint a VDAS-en elért 12 pont feletti érték már kóros álomszorongásra utal. Egyes szerzők amellett érvelnek (20), hogy a kóros álmodási folyamatot vizsgáló kérdőívek bizonyos esetekben érzékenyebb mérőeszközei lehetnek a pszichológiai egyensúly patológiás szintű megbillenésének, mivel a pszichés állapotra közvetlenül rákérdező kérdőívekkel szemben az álomkérdőívek „kikerülik” a személy énvédő mechanizmusait, és az orvos-beteg kommunikációból fakadó elvárásokat, torzító tényezőket. Eredményeink és a szakirodalmi adatok tükrében úgy véljük, hogy a VDAS az olyan patológiás jelenségek érzékeny detektora lehet, mint például a szorongásos zavarok, a depresszió, vagy akár a szuicid tendenciák. A VDAS skála korrelációs elemzésen alapuló validitás vizsgálata az elvárt irányú és erejű összefüggéseket mutatta a Beck Szorongás Leltár és a Reménytelenség Skála értékeivel. Az álomszorongás és a szorongásos állapot közti magas korreláció, a személyek belső érzésvilágát átszövő szorongásnak az álmokra való kiterjedését jelzi. Ráadásul az álmoktól való szorongás az elalvás előtti negatív affektusok mobilizálásával csak tovább fokozza az ijesztő álmok gyakoriságát, ördögi körbe zárva a szorongástól szenvedő személyek ébrenlétét és alvását. A VDAS és a Reménytelenség Skála értékei közti közepes korreláció összhangban van az álomzavarok, a depresszív munkamód és öngyilkossági szándék, más kutatásokban is (lásd. bevezetőben) dokumentált összefüggésével. A VDAS-n elért értékeknek az Álomminőség skála rémálmokra és negatív álombeli érzelmekre vonatkozó tételeivel való pozitív és igen magas korrelációja utal a skála megfelelő konvergens validitására. Az álomfelidézési gyakoriság és a VDAS értékének enyhe, de szignifikáns korrelációja hátterében az ijesztő és negatív emocionális tónusú álmok fokozott felidézési aránya állhat. Az álmodás neurobiológiai modelljei szerint (28) az álmokkal kísért REM fázisban a kognitív működésben elhanyagolhatatlan szerepet játszó szerotonerg és a noradrenerg aktivitás jelentősen lecsökken, ugyanakkor egyes adatok arra utalnak, hogy rémálmok esetén az emlékezeti konszolidációt elősegítő noradrenerg aktivitás, a REM fázis ellenére ismét bekapcsolódik az álmodó agy neurohormonális rendszerébe (29), és így fokozza a rémálmokra való emlékezést. Az álmok bizarrsága is enyhén korrelált a VDAS-n elért értékekkel. Elképzelhető, hogy az enyhe összefüggés hátterében a rémálmokkal és a fantáziálásra, abszorpciós élményekre való hajlandósággal egyaránt jellemezhető vékony határú személyiségprofil áll (17). Habár az intenzív képzeleti tevékenység és a szokatlan álombeli élmények kapcsolatáról vannak szórványos adatok (pl. 30), mivel az álmok bizarrságából csak elméletileg következtethetünk az intenzív képzeleti tevékenységre, ezért a rémálmok, az álomszorongás és a bizarr álmok összefüggéseinek tudományos feltárása egyelőre még várat magára. A csoportonkénti korrelációs elemzés eredményei alapján a betegcsoportban – az egészségesekkel összevetve – erősebb összefüggés mutatkozott az álomszorongás és az ébrenléti szorongás, továbbá az álomszorongás és az Álomminőség Kérdőív rémálom gyakoriságot és negatív álombeli érzelmeket vizsgáló tételei közt. Mindebből arra következtethetünk, hogy a VDAS érzékenyebben mér a patológiásnak nevezhető tartományban, és ezért alkalmazása elsősorban a klinikai célú vizsgálatokban, kutatásokban kamatoztatható. A VDAS pszichometriai sajátosságainak feltárása során a Van Álomszorongás Skála eleget tett a reliabilitás és konvergens validitás kritériumainak, és ezért úgy véljük, hogy a skála hatékonyan alkalmazható a klinikai és a kísérleti (rém)álomkutatás területén. Mindazonáltal le kell szögeznünk, hogy kezdeti eredményeinket még további, nagyobb mintán végzett vizsgálatoknak kell megerősíteniük. Irodalom1. SPOORMAKER IV, SCHREDL M, VAN DEN BOUT J: Nightmares: from anxiety symptom to sleep disorder. Sleep Med Rev 2006;10:19-31. 2. BELICKI D, BELICKI K: Nightmares in a university population. Sleep Res 1982;11:116. 3. OHAYON MM, MORSELLI PL, GUILLEMINAULT C: Prevalence of nightmares and their relationships to psychopathology and daytime functioning in insomnia subjects. Sleep 1997;20:340-348. 4. LEVIN R, NIELSEN T: Disturbed Dreaming, Posttraumatic Stress Disorder, and Affect Distress: A Review and Neurocognitive Model. Psychol Bull 2007;133:482-528. 5. BLAGROVE M, FARMER L, WILLIAMS E: The relationshi 6. KRAKOW B, SCHRADER R, TANDBERG D, HOLLIFIELD M, KOSS MP, YAU CL ÉS MTSAI: Nightmare frequency in sexual assault survivors with PTSD. J Anxiety Disord 2002;16:175-190. 7. PILLAR G, MALHOTRA A, LAVIE P: Post-traumatic stress disorder and sleep – what a nightmare! Sleep Med Rev 2000;4:183-200. 8. WITTMANN L, SCHREDL M, KRAMER M: Dreaming in Posttraumatic Stress Disorder: A Critical Review of Phenomenology, Psychophysiology and Treatment. Psychotherapy Psychosomatics 2007;76:25-39. 9. WOODWARD SH, MURBURG MM, BLIWISE DL: PTSD-related hyperarousal during sleep. Physiol Behav 2000;70:197-203. 10. CLARIDGE G, DAVIS C, BELLHOUSE M, KAPTEIN S: Borderline personality, nightmares, and adverse life events in the risk for eating disorders. Pers Individ Diff 1998;25:339-351. 11. SEMIZ UB, BASOGLU C, EBRINC S, CETIN M: Nightmare disorder, dream anxiety, and subjective sleep quality in patients with borderline personality disorder. Psychiatry Clin Neurosci 2008;62:48-55. 12. SIMOR P: Álmodás és érzelmi szabályozás, rémálmok borderline személyiségzavarban. Lélekelmzés 2007;2:116-127. 13. AGARGÜN YM, SAVAS A, KARA H, TARHAN N, KINCIR F, ÖZ H: Repetitive and nightmares and suicidal behaviour in patients with major depression. Compr Psychiatry 1998;39:198-202. 14. SJÖSTROM N, WAEM M, HETTA J: Nightmare and Sleep Disturbances in Relation to Suicidality in Suicide Attemters. Sleep 2007;30:91-95. 15. AGARGÜN YM, KARA H, ÖZER A, SELVI Y, KIRAN Ü, ÖZER B: Clinical importance of nightmare disorder in patients with dissociative disorders. Psychiatry Clin Neurosci 2003;57:575-579. 16. ZADRA A, DONDERI DC: Nightmares and bad dreams: Their prevalence and relationship to well-being. J Abnorm Psychol 2000;109:273-281. 17. HARTMANN E: Boundaries of the mind. New York: Basic Books, 1991. 18. LEVITAN H: Dreams which culminate in migraine headaches. Psychotherapy Psychosomatics 1984;41:161-166. 19. ASPLOUND R: Nightmares, sleep, and cardiac symptoms in the elderly. Neth J Med 2003;61:257-261. 20. BÓDIZS R, SIMOR P, CSÓKA S, BÉRDI M, KOPP MS: Dreaming and health promotion: A theoretical proposal and some epidemiological establishments. European Journal of Mental Health 2008;3:35-72. 21. MIRÓ E, MARTÍNEZ MP: Affective and Personality Characteristics in Function of Nightmare Prevalence, Nightmare Distress, and Interference Due to Nightmares. Dreaming 2005;15:89-105. 22. GERMAIN A, NIELSEN TA: Sleep patophysiology in PTSD and idiopathic nightmare sufferers. Biol Psychiatry 2003;54:1092-1098. 23. AGARGÜN YM, KARA H, BILICI M, SAVAS A, TELCI M, SEMIZ B. ÉS MTSAI: The Van Dream Anxiety Scale: A Subjective Measure of Dream Anxiety in Nightmare Sufferers. Sleep and Hypnosis 1999;1:204-211. 24. PERCZEL-FORINTOS D, KISS ZS, AJTAY GY: Kérdőívek, becslőskálák a klinikai pszichológiában. Budapest: OPNI, 2005. 25. VARGHA A: Új statisztikai módszerekkel új lehetőségek: a ROPstat a pszichológiai kutatások szolgálatában. Pszichológia 2008;28:81-103. 26. NAGYBÁNYAI NAGY O: A pszichológiai tesztek validitása. In: Rózsa S, Nagybányai Nagy O, Oláh A, szerkesztők. A pszichológiai mérés alapjai. Budapest: Bölcsész Konzorcium, 2006: 117-124. 27. DSM-IV Text Revision – A DSM-IV módosított szövege Budapest: Animula Egyesület, 2000. 28. HOBSON JA, STICKGOLD R, PACE-SCHOTT E: The neuropsyhology of REM sleep dreaming. Neuroreport 1998;9:1-14. 29. SPOORMAKER IV: A cognitive model of recurrent nightmares. International Journal of Dream Research 2009;1:15-22. 30. GIESBRECHT T, MERCKELBACH H: Dreaming to reduce fantasy? – Fantasy proneness, dissociation, and subjective sleep experiences. Pers Individ Diff 2006;41:697-706.
|
