|
Horváth Klára1, Martos János2, Mihalik Béla2, Bódizs Róbert1,3 1 Semmelweis Egyetem Budapest, Magatartástudományi Intézet Kutatásunk célja, hogy neuroanatómiai mérésekkel erősítsük meg Zuckerman Szociabilitás dimenziójának alapfaktor jellegét. Az alapfaktorok azon kvantitatív módon mérhető személyiségdimenziókat foglalják magukban, melyek a lehető legegyszerűbben, de mégis teljes körűen írják le az egyén személyiségét. Viszonylag nagy az egyetértés abban, hogy az ötfaktoros modellek felelnek meg legjobban az előbbi kritériumoknak, viszont korántsem egyértelmű, hogy ez az öt dimenzió pontosan milyen tartalommal rendelkezzen. Eysenck (1992) és Zuckerman (1992) is úgy véli, hogy az alapfaktor jelleg megerősítéséhez biológiai vonásmarkerekkel való összefüggés szükséges. Vizsgálatunkban a Szociabilitás dimenzió alapfaktor jellegének megerősítése során ilyen biológiai vonásmarkerként használtuk azon agyi struktúrák térfogatát, melyeket a személyiséggel kapcsolatba hozhatónak gondoltunk. A Szociabilitás dimenzió neuroanatómiai korrelátumait tudomásunk szerint eddig nem vizsgálták, viszont a NEO-PI-R Extraverzió faktoráét igen. Ezen eredmények nem konzekvensek, mely valószínű okaként gondoljuk az Extraverzió faktor komplexitását, keveredését egyéb lehetséges alapfaktorokkal (Aktivitás, Szenzoros Élménykeresés, Impulzivitás). A Szociabilitás személyiségvonást a ZKPQ magyar változatával mértük. Az agyi struktúrák térfogatát MRI felvételek alapján egy automatizált morfometriás eljárással, a HAMMER (Shen és Davatzikos, 2002) programcsomag segítségével határoztuk meg. 25 egészséges személy adataiból a statisztikai elemzés során Pearson-féle korrelációs együtthatókat számoltunk, melyet Benjamini-Hochberg-féle korrekciónak vetettünk alá. Eredményeink: 0,1 % szinten szignifikáns, pozitív irányú korrelációkat kaptunk a temporális lebenyek (r=0,66), a jobb gyrus parahippocampalis (r=0,636) térfogatával; 1 %-os szinten pedig a teljes nagyagytérfogattal (r=0,605), a frontális lebenyek (r=0,546) és a nagyagy fehérállományának (r=0,52) térfogatával. A társas agy hipotézis (Dunbar, 1998) szerint a főemlősök többi fajéhoz képest nagy agymérete a társas helyzetekben felmerülő problémamegoldásra fejlődött ki a szociális környezet bonyolultsága miatt. Ha a fajok közötti agyméret különbség oka a szociális komplexitásban leledzik, akkor elképzelhető, hogy az egyének közti különbségek is a szociális képességekben észlelhető eltéréseknek köszönhetőek. Ez magyarázatul szolgálhat a Szociabilitással kapott eredményeinkre, hiszen feltételezhető, hogy a szociális képességek és a Szociabilitás vonás egymást elősegítő tényezők. Pályázati támogatás: NKFP1B/020/2004 |