A Semmelweis Egyetemhez olyan egyéniségek kötődtek szoros szálakkal, mint az első magyar gyógyszerészdoktornő, Légrády Erzsébet, Richter Gedeon, Issekutz Béla, vagy a későbbi Nobel-díjas Szent-Györgyi Albert, mostantól pedig Béres József (1920–2006) nevét is őrzi az egyetem emlékezete – hangsúlyozta a kutató-feltalálóról elnevezett terem átadásán dr. Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem rektora kiemelte, a Béres Csepp Széchenyi-díjas megalkotója élete, Semmelweis Ignácéhoz hasonlóan, tele volt nehézségekkel és megpróbáltatásokkal, ő azonban kitartott elgondolása mellett, az utókor pedig végül őt igazolta. Béres József 1972-ben, 52 évesen alkotta meg a nyomelemeket komplex formában tartalmazó Béres Cseppet. A készítmény csak hat évvel később kerülhetett forgalomba, és 28 évet kellett várnia arra, hogy hivatalosan is gyógyszerré nyilvánítsák.
Ma a Béres Csepp jótékony hatásai már széles körben ismertek, szerte a világon, amelyet első gyógyszerkészítményként válogattak be hungarikumként a Magyar Értéktárba – hangsúlyozta dr. Merkely Béla.
A mai esemény szimbolikus jelentőségű, egyetemünk ápolja a magyar tudomány és a gyógyszerészet legnagyobb alakjainak emlékét, és elkötelezett amellett, hogy a jövőben is hasonló nagyságok szülessenek. Kívánom, hogy a Béres teremben tanuló minél több hallgató váljon Béres József és Semmelweis Ignác méltó utódjává
– fogalmazott a rektor.
Idősebb Béres József családja egyfajta „rehabilitációként” élte meg, amikor 2000-ben a Béres Cseppet hivatalosan gyógyszerré nyilvánították, azóta elismerések sorát kapta a készítmény, és édesapja is – emelte ki a biokémikus-feltaláló fia, dr. Béres József. A Béres Gyógyszergyár Zrt. tulajdonosa elmondta, családjukban ismert volt Semmelweis Ignác története, sorsuk hasonlósága akkor tudatosodott benne, mikor olvasta a szülészorvos életrajzát. Rámutatott, mindkettőjük közös jellemvonása, hogy nagy empátiával fordultak az ember, a beteg felé, és azon munkálkodtak, hogy az általuk megfigyelt kórképre megtalálják a megfelelő terápiát. Az anyagcsere folyamatok helyreállítására, az immunrendszer hanyatlásának kezelésére édesapjának a nyomelemek komplex, megfelelő minőségű mennyiségű pótlása volt a terápiás célú találmánya. „Úgy tartotta, a megoldás ott van a természetben, csak nyitott szemmel és elmével kell járni” – fűzte hozzá.
„Amikor a nagyapámra gondolok, akkor a mindig másokat segítő örök kíváncsisága, makacs kitartása és a társaiba, a körülötte állókba vetett örök bizalma az, ami elsőként az eszembe jut” – emelte ki Béres Marcell, a feltaláló unokája. A Béres Gyógyszergyár elnöke utalt rá, ezen tulajdonságok képessé tették a családot arra, hogy az innovációban élen járjanak, az üzleti életben megállják a helyüket, és mára a Béres az ország legnagyobb, száz százalékban hazai tulajdonú gyógyszergyára lehet. Piacvezetőként kiemelt figyelmet fordítanak fiatalokra, úgy is mint a jövő gyógyítóira, formálóira, tíz hazai egyetemmel van partneri együttműködésük és céljuk, az egyetemi közösségi élet, a példamutató hallgatói teljesítmények segítése. „A Semmelweis Egyetem immár négy éve partnerünk, és azon vagyunk, hogy ezt az együttműködésünket a következő években még tovább mélyítsük, és a következő generáció oktatásához még többel járulhassunk hozzá” – összegezte Béres Marcell.
Dr. Ferdinandy Péter, a Semmelweis Egyetem tudományos és innovációs rektorhelyettese, a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézet igazgatója hangsúlyozta, Béres Józsefnek volt egy tudományos megfigyelése, ezt felhasználva közvetlenül szeretett volna az embereken segíteni. Ez egy nagyon fontos célja minden kutatónak, és példaértékű, ahogy ő az innovációs folyamatot is végig vitte úgy, hogy a találmányából a piacon termék legyen. „Ez az, amivel példát szeretnénk mutatni az itt tanuló hallgatóknak, hogy lássák azt meg, hogy üzlet nélkül nincs innováció, ez által tudunk segíteni a betegeknek is” – emelte ki a rektorhelyettes.
A köszöntők után dr. Merkely Béla, dr. Ferdinandy Péter, dr. Béres József és Béres Marcell ünnepélyes szalagátvágással adták át a Béres József tantermet.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.