A konduktív pedagógia kialakítója Pető András (1893–1967) orvos, pedagógus.
A konduktív nevelés (a latin conductio ‘összefoglalás, rávezetés’ szóból) a központi idegrendszer károsodása következtében mozgássérült gyermekek és felnőttek rehabilitációjára kialakított nevelési rendszer, egy olyan, speciálisan integrált nevelési folyamat és tanulásvezérlés, amely az adott életkornak megfelelően a mozgássérült személy minden funkciójára kihat, és amelynek lényege az aktív tanuláson alapuló, sokoldalú személyiségfejlesztés. A konduktív pedagógia végső célkitűzése,hogy a mozgássérült az akarati funkciók fejlesztése segítségével alkalmassá váljon az önálló életvitelre és a társadalmi integráció elérésére.
A hagyományos szemlélet szerint az idegrendszeri károsodások visszafordíthatatlanok, és így az általuk okozott fogyatékosságok maradandók. Ezzel ellentétben a konduktív pedagógia azt vallja, hogy a strukturális károsodás következtében fogyatékos emberek képessé válhatnak egy helyesebb működési stratégia kialakítására és egy jobb viselkedés-összerendezési mód elsajátítására. Pető az addig biológiai problémaként felfogott fogyatékosságot elsőként tekintette pedagógiai problémának. Az általa kialakított konduktív pedagógiai rendszer alapgondolata az, hogy az idegrendszer a károsodások ellenére is rendelkezik „tartalékokkal”, új kapcsolatok kiépülésének lehetőségével, amelyek a tanulási-tanítási folyamat megfelelő vezérlésével mozgósíthatók. A konduktív pedagógiai rendszernek köszönhetően a központi idegrendszeri mozgássérült gyerekeknek lehetőségük nyílik arra, hogy beilleszkedjenek, és önállóan megállják helyüket a hétköznapi életben. A konduktív pedagógia célja nem valamely fogyatékosság közvetlen megváltoztatása, s nem csupán a mozgás-vagy funkciójavítás, hanem a különböző funkciók koordinálása és integrálása, a személyiség egészének fejlesztése és az önmegvalósítás segítése.
A program alapelve az, hogy nem a környezetet kell a csökkent képességekhez igazítani, hanem a mozgássérültet kell képessé tenni a normál, megszokott környezetben való életre, az alkalmazkodásra.
A nevelés folyamatában a mozgás fejlesztése nem különálló feladat, hanem a személyiség alakításának fontos, szerves része, és tartalmilag összehangolt, strukturált, módszertanilag egységes elvekre épülő nevelési programok megvalósítása során történik. A program –az életkor és az állapot figyelembevételével –a lehető legteljesebben biztosítja mindazokat a testi, szellemi, érzelmi, erkölcsi, pszichés és szociális fejlődéshez szükséges nevelési és oktatási tartalmakat és feltételeket, amelyek a károsodások ellenére lehetővé teszik az egészséges személyiségfejlődést, s amelyek a későbbiekben az önálló életvitelhez szükségesek –az étkezésen és a tisztálkodáson keresztül a játéktevékenységen át a tanulásig. A konduktív pedagógia felfogása szerint a valóságos nevelési folyamatban sem különülnek el egymástól az ismeret-és tapasztalatszerzés, az érzelmi, az erkölcsi és az esztétikai nevelés fázisai, hanem egymással igen bonyolult kölcsönhatásban vannak.
A konduktív pedagógia minden életkorban a csoportos nevelést alkalmazza. A kisgyermekek számára az együttlét motivációs többletet jelent; a konduktív csoportban két-három hetes foglalkozás után a gyermek aktívabbá válik, érdeklődőbbnek tűnik, többet mozog; a közös munkába egyéni módon és egyéni ritmusban kapcsolódhat be. A csoportban foglalkoztatottak azonos feladatokat tanulnak, de a megoldási formák különbözőek, gyermekenként eltérőek. A csoportban végzett munka lerövidíti a tapasztalatszerzés útját, megmutatja egy-egy probléma megközelítésének különböző lehetőségeit, elősegíti a reális (ön)értékelés kialakulását és fokozza az egyén motivációját, a csoport heterogenitása pedig biztosítja, hogy a fejlődés alacsonyabb szintjén álló gyermekek számára mindig van húzóerő.
A konduktív pedagógiai program tervezésére, megvalósítására felkészített pedagógus a konduktor.
A konduktorképzés a pedagógusképzés speciális ága, kialakítása ugyancsak Pető András nevéhez fűződik. A négyéves képzés 1968–1985 között felsőfokú, 1985-től konduktor-tanító szakon főiskolai szintű oklevelet ad. A konduktori oklevél a mozgássérültek pedagógiai úton való rehabilitációjára, a konduktív pedagógiával, oktatással történő személyiségfejlesztésre, minden életkor számára csoportos és egyéni fejlesztő programok kidolgozására képesít.
Forrás: https://semmelweis.hu/pak/files/2017/12/Konduktiv_pedagogia_szakirodalom.pdf