Körner Anna, Semmelweis Egyetem, I. számú Gyermekklinika diabetes osztály vezetője

Az úgynevezett egyes típusú cukorbetegség a gyermekkor leggyakoribb anyagcsere-betegsége. Magyarországon 100.000 gyermeklakosra számítva évente 10-11 új beteget fedeznek fel. Sajnálatos módon a betegség előfordulása elsősorban a legfiatalabb, 5 év alatti korosztályban nő. Az utóbbi húsz esztendő alatt hazánkban másfél-kétszeresére nőtt az 1-es típusú cukorbeteg gyerekek száma, amely napjainkban a 0-14 éves korosztályban 2300-2500-ra tehető. Klinikánkon – mint a hazai legnagyobb gyermekdiabétesz centrumban – közel 500 diabéteszes gyermeket gondozunk.

A cukorbetegség akkor jelentkezik, ha a cukor elégetését és felhasználását biztosító inzulin lényegesen kevesebb a gyermek szervezetében, mint amennyire szüksége lenne: a sejtek így táplálék nélkül maradnak, de miközben a szervezet éhezik, a cukor a vérben és a vizeletben halmozódik fel. A szervezet eközben zsírt éget, hogy a kalóriát biztosítsa, ennek köszönhető a fogyás, illetve a zsírégetés következményeként aceton szaporodik fel a szervezetben. Ezek a folyamatok magyarázzák a betegség tüneteit: a vese cukorvisszaszívó működésének telítődése miatt kialakuló gyakori és bőséges vizeletürítés, és a fokozott étvágy. Jellemző a hirtelen testsúlyveszteség, illetve a gyarapodásban való megállás (főként csecsemőknél). Hasi fájdalmak jelentkezhetnek, állandó fáradtság, bágyadtság lép fel. Ha a szülő ezeket a tüneteket, illetve ezek bármelyikét észleli gyermekén, azonnal orvoshoz kell fordulnia. A korai felismerés ugyan a betegség kialakulását nem előzi meg, de megakadályozza, hogy a tünetek súlyosbodásával a gyermekben kialakuljon a diabéteszes kóma.

Minthogy a betegség alapja az inzulintermelés fokozatos leállása, az 1-es típusú diabéteszben szenvedő gyermekek életük végéig az inzulin injekcióban történő bevitelére szorulnak. Emellett szigorú diétát is kell tartaniuk; meghatározott időben, meghatározott mennyiségű táplálékot kell fogyasztaniuk. Ahhoz, hogy a cukorbeteg gyermekek egészséges társaikhoz hasonló életet élhessenek, a szénhidrát-anyagcserének az egyensúlyban tartása szükséges. Ma már szerencsére Magyarországon is rendelkezésre állnak a világszínvonalú inzulinkészítmények, a vércukor mérők és az inzulinbeadó eszközök legmodernebb formái, mint az inzulin adagoló “pen”-ek és az inzulinpumpa. Ezekkel az eszközökkel lényegesen könnyebben, rugalmasabban és jobban kezelhető a diabétesz.

A cukorbeteg gyermekeket a betegség heveny és krónikus szövődményei fenyegetik: az előbbiekhez tartozik a fentiekben már említett diabéteszes ketoacidózis (amely általában lázas betegségek idején léphet fel), valamint a fokozott testmozgás következtében kialakuló kórosan alacsony vércukorszint, a hipoglikémia. A krónikus szövődmények ugyan csak 20-25 évvel a betegség kialakulását követően (azaz általában “csak” a felnőttkorban) jelentkeznek, de fellépésük idejét és súlyosságát a gyermekkorban zajló események, az anyagcsere állapot korábbi minősége alapvetően meghatározza. Mindez nagy felelősséget ró a gyermekek szüleire, valamint a betegeket gondozó csapatra.

A diabéteszesek nagy tömegét felnőttkorban elsősorban a 2-es típusú diabéteszesek (2TDM) teszik ki. 2TDM a korábbiakban szinte kizárólag a felnőttkor betegsége volt. Napjainkban azonban egyre nagyobb számban jelenik meg gyermekkorban is. Ez elsősorban a kövérség világméretű terjedésével magyarázható. A mozgásszegény életmód és a helytelen táplálkozás a kövér felnőttek és gyermekek számának ugrásszerű növekedéséhez vezet. Míg a gyermekkorban még ma is elsöprő többségben jelentkező 1-es típusú cukorbetegség prevenciója nem ismert, a 2TDM rendszeres testmozgással, és egészséges táplálkozással nagy százalékban megelőzhető.