Pertussis

Tudnivalók, teendők szamárköhögés esetén 2024.

 Kórokozó:

 A szamárköhögés a Bordetella pertusiss nevű baktérium által okozott, ragályos légúti megbetegedés. Kínzó köhögési rohamokkal jár, melyet mély, húzó belégzés kísér jellegzetes hanghatással – innen a betegség elnevezése.

Az újszülöttek, csecsemők megfertőződésekor a rohamok között légzésleállás alakulhat ki, ami orvosi segítség nélkül a gyermek halálához vezethet. Idősebb gyermekeknél, felnőtteknél a fertőzés nem ennyire veszélyes, de ilyenkor is sokszor hosszan elhúzódó megbetegedést okoz.

Terjedési mód:

 A baktérium cseppfertőzéssel terjed.

Lappangási idő:

7-10nap, maximum21 nap (5-21 nap)

Tünetek:

1-2 hét:  náthára hasonlító, lázzal, orrfolyással, hurutos köhögéssel járó bevezető szakasz

3-8 hét: következő, köhögési rohamokkal járó szakasz 4-6 hétig is elhúzódhat, a rohamokat gyakran kíséri hányás, kifejezett légszomj, fulladásérzés. Szövődményként más baktériumok által okozott tüdőgyulladás társulhat, és görcsroham, agyi károsodás is kialakulhat.

 Az utolsó szakaszban – további néhány hét alatt – a rohamok és egyéb tünetek fokozatosan enyhülnek.

FERTŐZŐKÉPESSÉG:

                A beteg legfertőzőbb a hurutos szakban, a jellegzetes köhögés kifejlődése előtt.

Teendő a gyanú felmerülésekor:

1. Jelentés az OSZIR fertőző beteg bejelentő rendszerben:

Bejelentésre kötelezett a gyanús vagy a valószínűsíthető vagy a megerősített eset. A bejelentést a SE Kórházhigiénés Osztály teszi meg, amennyiben a gyanús esetet kezelő klinika jelzi a beteget a korhazhigiene@semmelweis.hu email címen.

2. Járványügyi vizsgálatot az OSZIR bejelentés alapján a járványügyi hatóság munkatársai végeznek (a Medsolban a beteg elérhetőségét, tartózkodási címét, ha lehet, telefonszámát is kérjük rögzíteni).
3. Terápia: Ha a megfelelő antibiotikus kezelést (makrolid: erythromycin, clarithromycin, azithromycin) a köhögés kezdetét követő 21 napon belül megkezdik, a betegek ötnapos kezelés után már nem tekinthetők fertőzőnek. Ezzel együtt a tapasztalatok alapján a betegség lefolyását az antibiotikumos kezelés legtöbbször kevéssé befolyásolja.
4. Infekciókontroll teendők
   1. elkülönítés kötelező
   2. mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálat Kötelező.

Egy év alatti betegnél pertussis gyanúja esetén minden esetben orrgarat váladék vizsgálata javasolt, amelyet az antibiotikumos kezelés megkezdése előtt kell levenni. A betegség gyanúja esetén a parapertussistól és egyéb kórokozók által okozott pertussis syndromától való elkülönítés céljából orrgarat váladék és savópár küldendő az NNGYK-ba. Az első – alvadásgátló nélkül, sterilen vett – vérmintát a gyanú felvetésekor az antibiotikus kezelés megkezdése előtt, a másodikat 4-5 héttel

később kell beküldeni. Oltott személy esetén – ha az utolsó védőoltás óta két évnél kevesebb idő telt el – a betegtől a betegség kezdetétől számított két héten belül vett orrgarat váladék küldendő be vizsgálatra.

1. felszabadító vizsgálat: nem kötelező
2. fertőtlenítés: folyamatos fertőtlenítés végzendő. A fertőző beteg, valamint a megbetegedésre gyanús személy környezetében szükséges legfontosabb fertőtlenítési teendő (a folyamatos kézfertőtlenítésen kívül) az orr- és torokváladékok, a köpet és a gennyes váladékok, illetve ezekkel a váladékokkal szennyeződött tárgyak, textíliák folyamatos fertőtlenítése, melyet a fertőzés megszűnéséig kell végezni.

A betegszobát gyakran kell szellőztetni.

A beteg gyógyulása, távozása után zárófertőtlenítés végzendő.

1. A beteget ápoló személyzet számára orr-száj maszk viselése kötelező, saját mega védelme és a fertőzés esetleges továbbadásának megelőzése érdekében.
2. Kórházi osztályon előfordult megbetegedés esetén a pertussisban szenvedő beteg elkülönítése után 14 napi időre járványügyi megfigyelés alá kell helyezni a 6 éven aluli oltatlan, vagy részlegesen oltott betegeket.

A járványügyi megfigyelés alatt álló ápoltak alapbetegségük gyógyulása után a kórházból hazabocsáthatók, de a megfigyelést az otthonukban is folytatni kell. A zárójelentésben fel kell tüntetni a kontaktus tényét és az esetleges kemoprofilaxis elvégzését.

A kórteremben felvételi zárlatot kell elrendelni minden 1 éven aluli, valamint olyan 1-6 éves gyermek számára, aki korának megfelelően hiányosan oltott.

5. Megelőzés: immunizálással
   1. Pertussis komponenst tartalmazó védőoltás
   2. Az életkorhoz kötötten kötelező védőoltások mellett az alábbi esetekben ajánlott a védőoltás.
   3. A felnőtt lakosság körében általában 10 évente javasolt a diftéria-pertussis-tetanusz tartalmú védőoltás beadása, mely ezen betegségek elleni védettséget erősíti meg.
   4. Várandósok: A várandósok védőoltása javasolt a harmadik trimeszterben, lehetőleg a szülés időpontja előtt minimum két héttel. Ez nem szükséges, amennyiben családtervezés keretében a várandósság előtt kapott pertussis tartalmú oltóanyagot.
   5. Családtagok által biztosított védelem: a családban élők, a közeli hozzátartozók beoltása a védőoltáshoz túl fiatal csecsemők védelmét szolgálja azáltal, hogy csökkenti a fertőzés kockázatát. A védőoltás után az immunitás viszonylag gyors csökkenése miatt a gyermek születése előtt, illetve az újszülött, csecsemő tervezett látogatása előtt néhány héttel (min. 2 hét teljen el a védőoltás és a gyermekkel történt találkozás között), hónappal javasolt beadni.
   6. Egészségügyi dolgozók oltása: az egészségügyi dolgozók fokozottan ki vannak téve a pertussis kockázatának, és az egészségügyi intézményekben történő terjedés kockázatot jelent az ott ellátott csecsemők, immunhiányos betegek számára. Emiatt felmerül az egészségügyi dolgozók oltása, különös tekintettel azokra, akik újszülöttek, csecsemők, várandósok, illetve immunhiányos betegek ellátását végzik

Felhasznált irodalom:

1. NEMZETI NÉPEGÉSZSÉGÜGYI ÉS GYÓGYSZERÉSZETI KÖZPONT: Tájékoztató a szamárköhögés (pertussis) kapcsán szükséges járványügyi teendőkről
2. 18/1998. (VI. 3.) NM rendelet a fertőző betegségek és a járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről (2024. évi illetve 1998. évi verziók