A hialuronsav egy viszkózus, folyadékszerű anyag, olyan cukorvegyület, amely megtalálható például a bőrben, a szemben és a kakastaréjban is – kezdte a szabadalomhoz vezető út bemutatását dr. Hornyák István. A Transzlációs Medicina Intézet Szövetépítő Laborjának tudományos munkatársa kifejtette: egy felnőtt emberben nagyjából 15 gramm hialuronsav található; a vegyület például arra szolgál a szervezetben, hogy a bőr elasztikusságát megőrizze, vagy az ízületek súrlódását csökkentse. Nagyon kis mennyiség elegendő belőle, hogy ennyire viszkózus zselét állíthassanak elő, mint amilyen az 1,6 százalékos oldat, amivel a laborban dolgoznak.
Az anyag bőrfiatalító hatása miatt manapság különböző kozmetikai termékek népszerű alkotórésze is. Mivel évtizedek óta ismert a humán alkalmazása, megnézték, hogyan tudnák elősegíteni a szervezet regeneratív folyamatait szövethiány pótlásakor, vagy műtét közbeni korrekció esetén – de megfogalmazódott olyan igény is, hogy egyes születési rendellenességek, mint a nyúlszáj, korrigálhatóak-e vele.
A kutatás első szakaszában a hialuronsavból – mint folyadékban oldódó vegyületből – liofilizálással (nedvesség elvonása fagyasztva szárítással) készítettek egy szilárd, párnaszerű szivacsos anyagot, amit keresztkötéssel vízoldhatatlanná tettek, ami megfelelt a kísérlet feltételeinek: a cél az volt, hogy az anyag az adott szervnél stabilan ott tartható legyen, mert ha csak befecskendezik a natív hialuronsavat, akkor hamar lebomlik és szétoszlik a szervezetben. A hialuronsav önmagában nem kedvez a sejtek, szövetek beépülésének, emiatt hogy az átépülést elősegítsék, a szivacsos anyagot bevonták vérplazmából származó fibrinnel, amelyen így a sejtek meg tudtak tapadni és képesek voltak fejlődni. Ehhez az ötletet a sebgyógyulásból vett mechanizmus, a felületi sérüléseknél meginduló varasodás adta, amelyet a fibrin segíti elő. Az így elkészült párnaszerű anyag maga a sejt-váz. In vitro őssejtes kísérletekben és kísérleti egerekbe beültetve bebizonyosodott, hogy megfelelő környezetet teremt a sejtek számára, amelyen megélnek, és elősegíti a vérerek képződését, és ezzel a szöveti regenerációt.
Dr. Hornyák István vegyészmérnökként végzett a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen (BME). Mint elmondta, mindig foglalkoztatta, hogy valamit létrehozzon, olyat, ami hasznos és kreatív. Az egyetemen is leginkább a laborgyakorlatok kötötték le a figyelmét. Olyan területet keresett magának ahol szükség van erre a kreativitásra, olyan problémákkal foglalkozhat, amelyek megoldásával kézzel fogható eredményeket hozhat létre. Így került a Semmelweis Egyetem Transzlációs Medicina Intézetéhez, gyakorlatilag államvizsga után 2 héttel már itt dolgozott – emlékezett vissza. Dr. Lacza Zsombor, az intézet tudományos főmunkatársa mellett kezdte el a munkát, amiből, mint mondta, nagyon sokat tanult a problémamegoldás és az önállóság terén. Első projektjük a cukorbetegség következtében kialakuló diabéteszes lábszindróma kezelése volt. A sebgyógyulás ezekben az esetekben kevésbé működik – sikerült olyan hidrogéleket kifejleszteniük, amikkel fokozni tudták a végtagi vérellátást. Azt feltételezték, hogy ezzel javulni fog a vérkeringés és ezáltal a sebgyógyulás. Kutatásukból tudományos cikkek és szabadalmak is születtek, amit sikerült is értékesíteni, ami már önmagában is szép teljesítmény egy egyetemi projekt kifutásaként – tette hozzá. A következő fejlesztésük egy csontimplantátum létrehozása volt. Ennek lényege, hogy csontőrleményt vontak be albuminnal, ami szintén elősegíti a sejtek megtapadását, és ezután fogászatban tudják hasznosítani csontpótlásra. A termék Bonalbumin néven már forgalomban is van, mint szövet alapú készítmény és a betegellátásban is használják.
A Semmelweisen végzett kutatásai sikerélményeket és innovációs tapasztalatot adtak dr. Hornyák Istvánnak:
„Az egyik legfontosabb tapasztalatom az volt, hogy minden lépésében részt vehettem, ahogy egy ötletből engedélyezett orvostechnikai eszköz lesz a kezemben. Ez egy hosszú folyamat, nagyjából hat évet vett igénybe, és magyar, osztrák, svéd és ír partnerek segítségével sikerült.”
A most díjazott sejt-vázas fejlesztés során kiderült, szintén szabadalmaztatható eljárásról van szó. Több folyóiratcikk is született belőle, konferenciákon is díjazták. Kiemelte, az ötlet megszületésénél már volt elég tapasztalatuk ahhoz, hogy tudják, milyen biokompatibilis anyagokkal, beavatkozásokkal kell dolgozniuk, hogy aztán engedélyeztethető terméket tudjanak fejleszteni.
Dr. Hornyák István elmondta, jó közegnek tartja az egyetemet, mindenki megtalálhatja a helyét a saját motivációjának megfelelően, és van lehetőség kutatásokkal és fejlesztésekkel pályázni. Az egyetemek széles körű és speciális berendezései könnyen elérhetőek, folyamatosan együttműködnek a Semmelweis Egyetem tanszékeivel, intézeteivel, BME-tanszékekkel és a győri Széchenyi István Egyetemmel is. Külön kiemelte dr. Benyó Zoltánt, a Transzlációs Medicina Intézet vezetőjét, aki támogatja a kutatási-innovációs kezdeményezéseket.
Jelenleg munkatársaival orvostechnikai eszköz kifejlesztésén dolgoznak a hialuronsavas sejt-vázak felhasználásával. A fejlesztési költségek itt már egy nagyságrenddel nagyobbak, az egyetemi pályázatokon elnyerhető összegek akár 10-15-szörösére van szükség. Épp ezért most tovább kell lépniük: egy lehetséges befektetőnek fogják bemutatni eredményeiket és a piaci megtérülés lehetőségeit.
A mostani díj jelentős szakmai visszajelzés az eddigi kutatási munkájukról, és egyben lehetőség is, hogy felhívja a figyelmet arra, milyen nagy szükség van az alapkutatás, az alkalmazott kutatás és a termékfejlesztés közötti különbségek oktatására és az egyes lépések elősegítésére – magyarázta. Ez az innováció folyamata és problémaköre, amelyet fejleszteni kell a hazai köztudatban, az egyetemeken is:
„Szolgáltatást adott esetben önállóan is meg lehet valósítani, mert kevesebb anyagi ráfordítás szükséges. Termék esetében szükséges lehet befektetőket bevonzani, olyan ötlettel, ami a többszörös megtérülés lehetőségét kínálja a piacon – tekintve, hogy itt már 100 milliós nagyságrendű költségekről beszélünk.”
Közben dr. Hornyák István és munkatársai a Transzlációs Medicina Intézetben egy szövetbank létrehozásán munkálkodnak, amely ötvözi az alapkutatást az alkalmazott kutatással és a fejlesztéssel. Mint elmondta, van már működő együttműködésük a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikával abdominális aorta aneurizma betegség témakörben. A biobank jól használható arra, hogy meg tudják vizsgálni egy betegség klinikai hátterét, másik funkciója, hogy mintákat tárolnak, amelyekkel aztán a gyógyításban alkalmazható, piacon értékesíthető szövettermékeket tudnak majd fejleszteni a jövőben.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
