A Kossuth-, Erkel Ferenc- és Balázs Béla-díjas Vukán Györgyöt mindenki jazz-zongoristaként és zeneszerzőként ismeri, pedig mellette a Semmelweisen dolgozott fogászként és saját fogászati szabadalma is volt; a Kossuth-díjas és Liszt Ferenc-díjas karmester, Lukács Ervin szintén a Semmelweisen tanult, és bár a zene mellett nem praktizált, orvosi végzettsége olyan fontos volt számára, hogy a sírfeliratán „Dr. Lukács Ervin” szerepel; de ott van a pár évvel ezelőttig még aktívan koncertező Semmelweis Vonósnégyes, melynek tagjai mind orvosok voltak, és a legnagyobb hazai zenészekkel játszottak együtt; vagy épp az orvosokat és operaházi zenészeket egyaránt a sorai között tudó Semmelweis Kamarazenekar – sorolta a példákat dr. Tóth-Vajna Gergely és Zsombor arra, hogy az orvoslás és a zenélés nagyon is megfér egymás mellett. Az mégis ritkának számít, hogy valaki mindkét tevékenységet ugyanazon a magas szinten és hőfokon űzi, hiszen ezek egyenként is teljes embert kívánnak. A Tóth-Vajna ikerpárnak mégis sikerült mindkét karrierjükben hasonló magaslatokra jutniuk.
Mindketten a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán (ÁOK) végeztek. Gergely ezt követően a Gyermekgyógyászati Klinikán kezdett el dolgozni, gyermekgyógyász és radiológus szakvizsgát téve. Ez után rövid időre eltávolodott az egyetemtől, hiszen a Tormay Károly Egészségügyi Központban praktizált – mivel azonban az intézmény szeptember 1-jétől az egyetem tulajdonába került, és Gödöllői Semmelweis Egészségközpont néven működik tovább, visszatért a Semmelweis kötelékébe. Zsombor foglalkozás-orvostan szakvizsgával rendelkezik; közös PhD-kutatásukat a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán, valamint a Magatartástudományi Intézetben végezték, emellett mindketten budapesti, amszterdami és londoni zeneművészeti diplomákkal rendelkeznek, jelenleg a londoni Royal College of Music kutatói. Idén március 15-e alkalmából mindketten Liszt Ferenc-díjban részesültek.
Az orvos-egészségügyi pálya iránti érdeklődésüknek családi gyökerei vannak: édesanyjuk gyerekorvos, édesapjuk pedig gyereksebész, radiológus és izotóp szakorvos – mindketten a Semmelweis Egyetemen végeztek, sőt az egyetem első napján találkoztak. Mindezen felül anyai oldalon generációkra visszamenőleg mindig volt orvos a családban. Habár Miskolcon születtek és nőttek fel, nem volt kérdés számukra, hogy orvosi tanulmányaik helyszínéül a Semmelweis Egyetemet választják. A zenei pálya kevésbé volt egyértelmű: otthon komolyzene helyett inkább Omega szólt, egyedül unokatestvéreik tanultak zongorázni. Mivel nekik nem volt ilyen hangszerük, először mindketten furulyán kezdtek játszani. Nemsokára azonban kaptak egy antik zongorát – visszaemlékezésük szerint ekkor lendültek bele igazán a zenélésbe. „Ez az általános iskola ötödik-hatodik osztálya körül történt, azaz a zenészekhez viszonyítva későn kezdőknek számítunk. Ezért is gondoltuk úgy kezdetben, hogy ez egy remek hobbi lesz – aztán végül attól komolyabbá vált” – emlékezett vissza Zsombor. „Mivel szüleink nem zenéltek, ezért nem volt rajtunk ilyen típusú nyomás” – tette hozzá Gergely.
Általános iskola mellett zeneiskolába jártak, ez a párhuzamosság pedig később is megmaradt: gimnáziumi tanulmányaik mellett végezték el a miskolci Bartók Béla Zene- és Táncművészeti Szakgimnázium orgona szakát. „Már ekkor is sokat léptünk fel, szüleink viszont orvosokként ragaszkodtak ahhoz, hogy legyen egy polgári foglalkozásunk is. „Orvosra mindig szükség van” – szokták mondani. A COVID-járvány alatt nekünk is rá kellett döbbennünk, hogy igazuk van: minden koncertünket lemondták, de orvosként továbbra is tudtunk dolgozni, sőt nagyobb szükség volt ránk, mint korábban bármikor. Ekkor jöttünk rá, hogy míg az orvos a testet, a zenész a lelket gyógyítja. Ha pedig valaki mindkettőt csinálja, azzal épp a kettő harmóniáját tudja megvalósítani” – magyarázta Gergely.
A Semmelweis Egyetemen végig támogatták nemcsak orvosi tanulmányaikat, de zenei karrierjüket is. Az első évben, 2008-ban csatlakoztak a Kerpel-Fronius Ödön Tehetséggondozó Programhoz, melynek célja olyan hallgatók összegyűjtése, akik a tanulás mellett valami másban is kiemelkedően tehetségesek. Azt, hogy milyen tehetséges fiatalok gyűjtőhelye a Kerpel, jól mutatja, hogy az egyetem első klasszikus zenei albuma, a Medikusok a zongoránál épp kerpeles hallgatók közreműködésével készült a Magyar Rádió egykori legendás 6-os stúdiójában, dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettesnek, a Tehetséggondozó Tanács elnökének produceri közreműködésével – hívták fel a figyelmet.
A programot dr. Csermely Péter, a Molekuláris Biológiai Tanszék professzora ajánlotta a figyelmükbe, miután meglátta, hogy Zsombor kirakott egy képet a közösségi oldalára, amelyben egy nyári kurzuson Händel egyik orgonaversenyét játssza. Mint elmondták, a mai napig szoros kapcsolatban állnak a tehetséggondozó programmal. Egykori mentoraik, dr. Szabó Attila klinikai és dr. Alpár Alán nemzetközi képzésekért felelős rektorhelyettes több fellépésükön is részt vettek, ők pedig még idén is visszatértek zenélni a Kerpel program egyik eseményére.
Tavaly december 4-én a Müpában koncerteztünk, a nézőtéren pedig az egyetem professzori kara is erősen képviseltette magát
– jegyezték meg büszkén.
A Kerpel-program azonban nemcsak a zenei pályájukra volt pozitív hatással. „Nehezen tudtam eldönteni, milyen irányba induljak tovább az orvoslás terén. Emlékszem, épp egy kerpeles eseményen voltunk, ahol Szabó Attila és Fekete György professzor uraknak is elmondtam kétségeimet, hogy tetszik ugyan a gyermekgyógyászat, de nem vagyok biztos benne. Körbeálltak és elkezdték sorolni, milyen gyönyörű dolog is a gyermekgyógyászat: a gyerekek valóban minden esetben meg akarnak gyógyulni, ráadásul a gyerekgyógyászok lélekben egy kicsit mindig gyerekek maradnak. Ez akkora hatással volt rám, hogy ezután döntöttem el, hogy gyerekorvos leszek – igaz, a radiológia iránti lelkesedésem is megmaradt, ezért utána ebből is szakvizsgáztam” – mondta el Gergely. Zsombor az egyetem utáni PhD-képzését érsebészet-angiológia területen kezdte el, végül azonban témavezetője, ifjabb dr. Sótonyi Péter javaslatára váltott foglalkozás-orvostanra, mert úgy érezte, amellett jobban lehet folytatni a zenélést is. Azt ugyanis ekkorra mindketten eldöntötték, hogy egyik hivatásukat sem szeretnék a másik kárára feladni. Gergely szerint egy bonyolult esetekkel teli nehéz nap után óriási segítséget jelentett neki, hogy leülhetett a hangszere mellé gyakorolni, az ugyanis agyának egészen más részét dolgoztatta meg. Zsombor ezzel ellentétben épp a két tevékenység közötti hasonlóságot emelte ki: mindkettő rengeteg, mechanikusan ismétlődő gyakorlást kíván, a megfelelő tudások és reflexek ugyanis csak így tudnak rögzülni. Abban azonban egyetértenek, hogy míg az orvoslás során mindig másokkal foglalkoznak és másokért tesznek, a hangszeres zene, az azon való gyakorlás az idő nagy részében egy magányos műfaj – épp ezért kezdtek el mindketten vezényléssel is foglalkozni, amely az instruálásról és a hangszerek összjátékáról szól.
Miután orvosi PhD-jukat megszerezték, mindkettejük célja az volt, hogy zenéből is elérjék a doktori fokozatot. Zsombor zenei mesterképzését Amszterdamban végezte el, míg Gergely a világ vezető zenei konzervatóriumában, a londoni Royal College of Music-ban, amely végül mindkettőjük doktori képzésének a helyszíne lett. „A Doctor of Music egy nagyon különleges és archaikus doktori cím, amit első számú zeneoktatási intézményként egyedül a Royal College of Music adományozhat. A klasszikus PhD-tól eltérően nem pusztán egy kutatást magába foglaló akadémiai fokozat, de megszerzéséhez egy magas minőségű előadói portfóliót is össze kell rakni – a bizottság ezt az írott résszel együtt értékeli” – adtak bepillantást, hozzátéve, hogy az övék az utolsó évfolyam, a jövőben már csak PhD-ra lehet jelentkezni. Gergely kutatási témája a korai zongora születése, míg Zsombor a 17. század végi angol barokk orgonazenével foglalkozik – mindkettő téma elsősorban Londonhoz köti őket. Emellett Gergely az immár az egyetemhez tartozó Gödöllői Semmelweis Egészségközpontban praktizál gyermekorvosként; Zsombor pedig a Zuglói Egészségügyi Szolgálatnál iskolaorvosként.
Idén március 15-e alkalmából Liszt Ferenc-díjat vehettek át, amely a magyar állam által adományozható legmagasabb zenei kitüntetés – ráadásul az elismerés történetében először fordult elő, hogy egy testvérpár megosztva kapta meg a díjat. Gergely élete egyik meghatározó pillanatának nevezte, amikor a Pesti Vigadóban átvehette a kitüntetést. „Nem volt egyszerű az idáig vezető út. Sokszor megkaptuk, hogy lehet, hogy jó orvosok vagyunk, de mégis inkább zenésznek számítunk. A zenei világban pedig épp az volt a mondás, hogy lehet, hogy jól zenélünk, de hát mi igazából orvosok vagyunk. Mindig azt éreztük, hogy mindkét helyen extrán kell bizonyítanunk, hogy elismerjenek bennünket” – magyarázta, hozzátéve: a Liszt-díj azt jelentette számukra, hogy ezután végre nem kell bizonyítaniuk tehetségüket.
Gergely hasonlóan meghatározó pillanatnak tartja, amikor testvérével a Westminsteri apátságban léphettek fel, azt megelőzően pedig egy péntek este a legendás templom csak az övék volt, ahol két reflektorral megvilágítva gyakorolhattak. Zsombor ugyanebből az alkalomból a koncert utáni meghajlást emelte ki, amikor úgy érezte, ők is az épület történelmének egy nagyon kis részévé váltak; de ugyancsak fontosnak tartja, amikor hallgatótársaival együtt II. Erzsébetnek játszhattak a Buckingham-palotában.
Hasonlóan meghatározó emlékeik természetesen az orvosi pályájukon is akadnak: mindketten nagyon büszkék szakvizsgáikra, illetve mindig meghatódnak, amikor bár orvosként vannak jelen, kiderül, hogy valaki zenészként is ismeri őket. „Azt szoktuk mondani, hogy ilyenkor lebuktatnak minket” – jegyezték meg mosolyogva. Gergely számára különösen emlékezetes volt, mikor a Bókay utcai gyermekklinikán egy hétvégi ügyelet során egy szülő elmesélte neki, hogy négyéves kislánya ahányszor csak meglátja őt az M5-ön sugárzott Hangvilla című műsorban, azonnal kiabálni kezd a szüleinek, hogy ott van a doktor bácsi! Zsombornak ilyen élménye volt, amikor egy üzemorvosi vizsgálatra érkezett hozzá valaki, aki elmondta, hogy nagyon várta már és izgult a vizsgálat miatt, ugyanis több koncertjén is ott volt.
A jövendőbeli terveikkel kapcsolatban elmondták, a Liszt Ferenc-díjnak köszönhetően a következő években megengedhetik maguknak, hogy valóban olyan koncerteket adjanak, amelyet szeretettel és lelkesedéssel tudnak csinálni – nagy álmuk például fellépni a New York-i Carnegie Hallban. Szeretnének továbbra is örömmel és izgalommal zenélni, és hasonlóan elkötelezettek maradni az orvosi pálya iránt is. Gergely immár a Semmelweis kötelékében szeretne aktívan részese lenni az egyetemi életnek mind oktatás, mind kutatás és betegellátás szempontjából, Zsombor célja pedig szintén az, hogy ismét Semmelweis Polgárrá váljon, ugyanis úgy érzi, hiányzik neki a Semmelweis Család.
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem