Vincze Viktóriának a Sürgősségi Orvostani Klinika vezető triázs ápolójaként legfeljebb három perce van, hogy egy betegnél megállapítsa, mennyire sürgős az állapota és pontosan milyen ellátásra van szüksége. Fotóriportunkban egy éjszakai műszakján keresztül mutatjuk be a sürgősségin folyó munkát és a triázsolás lényegét.
Vincze Viktória újságírást tanult, de nem akart a médiában elhelyezkedni. „A Grace klinika viszont az egyik kedvenc sorozatom volt” – mutatott rá akkori inspirációjára. Ennek köszönhette, hogy végül elvégzett egy hároméves felnőtt szakápolói képzést, ami mellé több mint ezer óra gyakorlatot is teljesítenie kellett. Több évnyi szakápolói tapasztalat után 2016-ban, a Sürgősségi Betegellátó Osztály (SBO) indulásakor kezdett el a Semmelweis Egyetemen dolgozni, ahova hatéves, a Honvédkórházban (ma Észak-Pesti Centrumkórház – Honvédkórház) tett kitérő után 2025-ban, a dr. Fenyves Bánk vezette Sürgősségi Orvostani Klinikára tért vissza.
Vincze Viktóriát egy augusztusi, hétfő esti műszakjára kísértük el. Egy ilyen műszak 19-órától reggel 7 óráig tart, de Viktória már 18:45-kor jelentkezik, hogy átvegye a feladatokat a reggeles kollégájától. Rövid tájékoztatást kap, majd kezdődhet is a munka.
Hamar megérkezik az első beteg, egy idős hölgy, akit a mentők szállítanak a klinikára. Viktória a legfontosabb alapinformációkat átveszi a mentősöktől, és már el is kezdi a vizsgálatot. A triázsoló ápolónak a hivatalos, nemzetközi előírás szerint három perc alatt kell felmérni a páciens állapotát.
Mint Viktória elmondja, 10 év tapasztalat után már fejben teljes „algoritmust” futtat le, mi után mi következik. „Megszólítom a beteget, kikérdezem, mire panaszkodik: szédülés, hasfájás, hányás, hányinger, esetleg mellkasi fájdalom – célzott kérdéseket kell feltennem, miközben mérem a paramétereit, vérnyomását, pulzusát, légzésszámát. A GCS, azaz a Glasgow-kómaskálával a tudatállapotát is vizsgálom, mindezeket figyelembe véve pedig egy ötös skálán értékelem az állapotát” – magyarázza.
„A sürgősségi osztály nem egy bank, itt nem érkezési sorrendben szólítjuk el a betegeket. Mindegy, ki mikor, vagy mivel jött, a saját lábán vagy mentővel, kizárólag az számít, ki van a legrosszabbul, vagy potenciálisan a legrosszabbul. Ennek felmérésére szolgál a triázs: a rengeteg beérkező emberből ki kell választanunk, kinek van a leghamarabb szüksége orvosi ellátásra” – magyarázza Vincze Viktória.
Az 1-es kategória a legsúlyosabb, életveszélyes állapotot, keringés- vagy légzés-megállást, epilepsziás görcsrohamot jelent – ilyenkor a jelenlévő egészségügyi személyzetnek azonnal el kell kezdeni a beteg ellátását. A 2-es kategória a kritikus eseteket takarja – az ilyen beteget nem lehet felügyelet nélkül hagyni. Ide tartoznak a szív-eredetű mellkasi fájdalmak, erős centrális fájdalmak, nehézlégzés, epilepsziás roham utáni állapot. A 3-as kategóriába kerülnek a sürgős, de nem életveszélyes betegek, akik fájdalomra panaszkodnak, ájuláson estek át vagy szédülnek – Viktória szerint az ilyen betegekből van a legtöbb. A 4-es besorolást azok a nem sürgős esetek kapják, akiknek panaszait például már korábban meglévő, krónikus betegségek okozzák, míg az 5-ös kategóriába a halasztható, valójában nem sürgősségi ellátást igénylő eseteket sorolják.
Újabb idős páciens érkezik. „A korábban stroke-on is átesett, demenciában szenvedő beteg gyengeségérzés miatt jött be a sürgősségire. Kifejezett panasza nem volt, a vércukra enyhén megemelkedett, a pulzusa kicsit magasabb, mint kellene, de nem érez fájdalmat. Ő a 3-as kategóriába tartozik, egy fekvőhelyet biztosítunk számára az ellátórészen és a pulzusára való tekintettel monitorozni fogjuk és megkezdjük az ellátását” – magyarázza a besorolás okait az ápoló.
Szintén a mentők hozzák be a következő beteget, aki egy korábbi baleset óta nehezen hajlítja az egyik térdét, annak mozgatásakor fájdalmat érez. Korábban járt már a Traumatológiai Klinikán, ahonnan hazamehetett, hiszen nem szorult sürgős ellátásra – ám továbbra is képtelen járni, úgy érzi, lábai nem tartják meg. Elmondása szerint az alsóbb végtagja gyengesége egy hosszú évek óta fennálló probléma, ami mostanra romlott. A 4-es triázs kategóriába került, ahonnan a járóbeteg részre mehetne tovább, de mivel székben ülve sem mobilis, a fekvőbetegek számára fenntartott részlegre viszik.
A fekvőbeteg részen azok a páciensek vannak, akiknek egészségügyi helyzetük miatt folyamatos megfigyelésre, adott esetben monitorozásra vagy magasabb szintű ellátásra van szükségük. A Sürgősségi Orvostani Klinikán öt ilyen, négy-öt ágyas vizsgálóhelyiség van, ahol a megfigyelést szobánként egy ápoló és minden ágy fölé szerelt monitor biztosítja.
Az ellátók (műszakos orvosok, valamint vizsgáló mentőtisztek és kiterjesztett hatáskörű diplomás ápolók) a vizsgálók előtti központi munkaállomásoknál ülve, a monitorokon keresztül egyszerre több beteg állapotát is folyamatosan nyomon tudják követni. Egy műszakot nagyjából tíz ellátó és húsz ápoló lát el, az ő munkájukat átlagosan 5 betegszállító, négy adminisztrátor (akik közül kettő a betegek távozását intézi) és egy diszpécser segíti.
A munkát a műszakvezető orvos koordinálja – a triázson átesett betegek a fekvőbeteg részen az ő felügyelete alá tartoznak. Vizsgálatok után az ő feladata eldönteni azt is, melyik beteg engedhető haza, vagy helyezendő át más kórházi osztályra, hogy egy súlyosabb esett hamarabb ellátáshoz juthasson.
Ez a sokktalanító, ahol a beteg ellátója épp egy korábban érkezett páciens állapotát ellenőrzi. Itt a kritikus és életveszélyes állapotú, azaz jellemzően az 1-es és 2-es triázs-kategóriájú pácienseket látják el, akikkel a tapasztalt szakápolók, illetve a kritikus állapotú betegek ellátására szakosodott szakorvosok, szakorvosjelöltek és mentőtisztek foglalkoznak.
A Sürgősségi Orvostani Klinikán a sokktalanítóban négy, az őrzőben további tizenkét ágy működik, magas felszereltségű környezetben. Az ide kerülő betegek állapotuk stabilizálása után is itt maradnak, egészen másik osztályra való áthelyezésükig, vagy ritkább esetben hazaengedésig.
Vezető triázs ápolóként Viktória amikor épp nem triázsol, az adminisztrációs fülkében foglal helyet. Itt egyeztet kollégáival, végzi a papírmunkát, vagy épp beszél a központi ágynyilvántartóval, hogy egyes betegek hova, melyik ellátási helyhez tartoznak. „A Sürgősségi Orvostani Klinikán mindenkit ellátunk, aki megvárja a sorát; a sürgősségi orvostan alapelveit követő sorrendben, az állapotának megfelelően. A sürgősebb esetek miatt ez könnyen lehet, hogy hosszabb várakozást jelent annak, aki nem szorul azonnali ellátásra” – magyarázza Viktória. (A sürgősségi ellátáson kívüli ügyeleti lehetőségekről a keretes írásunkban olvashatnak.)
Vincze Viktória szerint minden betegnek a saját baja, a saját fájdalma a legnagyobb, ráadásul egy sürgősségin mindenki fél és türelmetlen. Így érthető, ha sokan vannak, akik elégedetlenek vagy ingerültek, amiért várniuk kell. A triázsolásnak viszont épp az a szerepe, hogy kiszűrje, kinek van leghamarabb szüksége ellátásra. „Immár több mint tíz év tapasztalattal mondhatom, hogy a triázs rendszer működik” – erősíti meg. Ő maga nemcsak napi szinten végzi, de oktatja, és minőség-ellenőrzés céljából auditálja is a triázsolást.
A Sürgősségi Orvostani Klinikán 170 fő az átlagos napi betegforgalom, akiknek körülbelül kétharmada nappal érkezik a klinikára. „Senkinek sincs kevesebb terhelése, mert a nappal felvett páciensek jelentős részét éjszaka kell ’ledolgozni’. Nem lehet kiszámítani, mikor hány beteg érkezik, annak ellenére sem, hogy bizonyos betegségekben érezhető szezonalitás, például melegben több a vérnyomásprobléma, a kiszáradás” – magyarázza Viktória. A legnagyobb terhelés délelőtt 10 és éjfél között van.
Újabb idős, korábban stroke-on átesett beteg érkezik. Gyenge az általános egészségügyi állapota, sápadt, hőemelkedése van, alacsony vérnyomást és oxigén-szaturációt mértek nála. Van egy felfekvése, amiből potenciálisan szeptikus állapota kezdődhet, valamint tudatállapota szomnolens, azaz, ha magára hagyják, elalszik. Infúziót és oxigént kapott, érdemi kontaktusba nehezen vonható. Ő kritikus állapotú betegnek minősül, 2-es triázs-kategóriába sorolandó és az őrzőben kell megkezdeni az ellátását.
Vincze Viktória pont azt élvezi a munkájában, ami az egyik legnagyobb nehézsége is. „Nincs két egyforma beteg, ahogy nincs két egyforma nap vagy szituáció sem. Nagyon változatos a munka, nekem pedig minden helyzetben gyorsan kell jó döntést hoznom” – emeli ki. „Tudni kell bánni az emberekkel, és meg kell érteni őket. Ez egy abszolút csapatmunka, és a legfontosabb, hogy a beteg is a csapat része – mindannyian az ő érdekében dolgozunk” – mutatott rá Vincze Viktória, aki külön kiemeli, hogy a mentősökkel és a klinikán dolgozókkal is nagyon szeret együttműködni.
„Háromszor fordult elő velem, hogy a kezeim között halt meg egy beteg. Minden alkalommal szinte előre kijelentették. Egyikük egy hetvenes éveiben járó hölgy volt, mellkasi fájdalommal érkezett, épp kikérdeztem egészségügyi állapotáról, amikor rám nézett, a mellkasához nyúlt és annyit szólt: most meg fogok halni. Mire kimondta, már össze is esett – hiába kezdtem el azonnal az újraélesztést, nem lehetett segíteni rajta. Az ilyen esetek hosszú ideig megmaradnak bennem.”
Vincze Viktória szívesen vállal extra műszakokat is, így gyakran túlórázik. „Nagyon megterhelő a munka, nekem nincs családom, egyedül élek, de minden tiszteletem azoké, akik a sürgősségi munka mellett például gyereket nevelnek. Egy triázsban eltöltött nap után az én kedvenc hobbim, hogy otthon, csendben pihenjek és valahogy megpróbáljam kizárni a zajt a fejemből” – magyarázza.
Mikor menjünk a sürgősségire?
A Sürgősségi Orvostani Klinikán egyetlen műszak alatt is több olyan beteg megfordul, akinek valójában nincs szüksége sürgősségi ellátásra. Van, aki a háziorvos, vagy valamilyen ügyeleti rendszerben működő szakellátás helyett jön, de az is előfordul, hogy valaki krónikus, régóta fennálló problémával érkezik ide abban a reményben, hogy hamarabb juthat képalkotó-vizsgálathoz. Vincze Viktória szerint azonban ez nem így van, így ilyen esetekben továbbra is mindenkinek a szakrendelőket ajánlja. Ha azonban valakinek fájdalma van, rosszul érzi magát és úgy érzi, sürgősségi ellátásra van szüksége, mindenképpen keresse fel a sürgősségit. „Laikusként senki nem tudhatja, mi a baja és az mennyire súlyos. Én sem értek az autókhoz, ha kattog valami a kocsiban, azonnal szerelőhöz viszem, mert nem tudom eldönteni, hogy valami bagatell probléma van a járművel, vagy valami nagyobb gond” – mutatott rá az ápoló. A klinikán a triázsolás segítségével hamar kiderül, mennyire súlyos a páciens egészségügyi problémája, és akinek az állapota indokolja, azonnali ellátást kap. Ha nem sürgősségi ellátásra van szükségünk, a 1812-es telefonszámon elérhető Egészségvonalat ingyenesen tárcsázva minden nap 6:00 és 22:00 között tudunk időpontot foglalni járóbeteg-szakellátásra. A 1830-as egységes ügyeleti hívószám a sürgős, de nem közvetlen életveszélyes esetekben hívható hétköznapokon 16:00 és másnap reggel 8:00 között, valamint hétvégén és ünnepnapokon egész nap. Utóbbit tárcsázva segítenek kideríteni, lakóhelye szerint ki hova tartozik, vagy hol érhető el olyan szakellátás, ami ügyeleti rendszerben működik – ilyen a fülészet, a szemészet vagy épp a szájsebészet.
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
