Egyre több embertársunk él hosszú időn keresztül egyre több krónikus betegséggel. Mindez az egészségügyi rendszer működését is alapvetően meghatározza és a betegbiztonság minőségfejlesztése számára is új hangsúlyokat jelent – fogalmazott a konferencia megnyitásaként dr. Lám Judit, a Semmelweis Egyetem Betegbiztonsági Tanszékének tanszékvezetője, az esemény egyik főszervezője. A krónikus betegek ellátásánál, gondozásánál a legfontosabb kihívás, hogy ezek a különálló, sokszereplős epizódok a beteg számára biztonságos, folyamatos, integrált betegúttá kapcsolódjanak össze. Ez a gondolat a mai konferencia egyik meghatározó szakmai kerete is – mondta a tanszékvezető.
A biztonságos ellátás nem egyetlen beavatkozás kérdése, hanem folyamat, folytonosság és kultúra – jelentette ki köszöntőjében dr. Hegedűs Zsolt. Az egészségügyi miniszter utalt arra, hogy számára személyesen is kiemelt jelentőséggel bír a betegbiztonság: 21 évet dolgozott Angliában az egészségügyben, ezalatt végigkövethette azt az átalakítást, amely a betegbiztonság, a minőségmérés és a transzparencia területén zajlott. „Az egyik legfontosabb tanulság számomra az volt, hogy amit nem mérünk, azt nehéz javítani, amit mérünk, azt hitelesíteni kell, és amiről nem beszélünk nyíltan, abból a rendszer és a társadalom sem tud megfelelően tanulni” – fogalmazott a miniszter hozzátéve, hogy ezért hisz a transzparenciában.
Szavai szerint a betegbiztonság első lépése, ha felismerjük, sőt keressük a hibát, képesek vagyunk őszintén elemezni, majd úgy alakítjuk a rendszert, hogy lehetőleg ne történjen meg újra. Mint rámutatott, a kiváló szakmai tudás önmagában nem garantálja a biztonságot. Meg kell tanulnunk csapatként is biztonságosan működni, megszólalni, ha veszélyt látunk, és vezetőként meghallani azt is, amikor egy fiatal orvos, egy nővér, egy műtőssegéd jelzi, hogy valami nincs rendben. Ennek természetesnek kell lennie, ez a kultúraváltás – emelte ki a miniszter.
Hiszek abban, hogy Magyarországon is végre lehet hajtani egy szemléleti rendszerváltást a betegbiztonságban. Ehhez jó kritikai irányítás, megbízható adatok, minőségi indikátorok és transzparencia kell. De mindenekelőtt a hibáztató kultúra helyett tanuló egészségügyi kultúrára van szükség
– fogalmazott dr. Hegedűs Zsolt. A biztonságos rendszerhez biztonságban dolgozó, elkötelezett szakemberek kellenek, akik mögött ott áll a döntéshozó is, a minisztérium, a háttérintézmények és a kormány – hangsúlyozta. Beszéde végén megemlítette, hogy a kórházi fertőzések és a mentők kiérkezési idejének elérhetővé tétele mellett a továbbiakban a nemkívánatos betegbiztonsági események adatainak publikálását is tervezik.
„A betegeink elsőszámú érdeke, hogy a leggyorsabb, legpontosabb diagnózis és leghatékonyabb terápia mellett minimumra csökkentsük a gyógyítás során elkerülhető ártalmakat. Felismerjük a kockázatot, tanuljunk az esetleges hibákból, folyamatosan tegyünk a fejlődésért. Ez a betegbiztonság lényege” – mutatott rá köszöntőjében dr. Merkely Béla. Hozzátette: a Semmelweis Egyetem feladata és felelőssége kettős, hiszen amellett, hogy az ország legnagyobb betegellátó intézménye, a régió vezető orvos- és egészségtudományi felsőoktatási intézménye is.
A rektor szavai szerint a betegbiztonság egyik legfontosabb alapja a folyamatos oktatás. „A szemléletet már a graduális képzésben el kell kezdenünk kialakítani, a posztgraduális képzésben pedig ezt tovább kell mélyíteni, utóbbira kiemelt hangsúlyt kell fektetni az amerikai példához hasonlóan” – jelentette ki.
A szakmai tudás mellett megalapozott döntés, felelősség, kommunikáció, együttműködés, csapatmunka szükséges a biztonságos ellátáshoz – tette hozzá dr. Merkely Béla. Ehhez megfelelő infrastruktúrára, klinikai gyakorlótérre van szükség; a tavasszal átadott Nemzeti Orvosi Innovációs Képző Központ (NOIKK), valamint a folyamatosan megújuló klinikai ellátórendszer is ezt szolgálja – mondta a rektor, hangsúlyozva az egyetemen hat évvel ezelőtt megtörtént, és azóta folyamatosan optimalizált gyakorlatorientált kurrikulumreform jelentőségét is.
Köszöntőjében kitért arra, hogy amióta a WHO 2019-ben megalapította a Betegbiztonsági Világnapot, minden évben megrendezik ezt a konferenciát az Egészségügyi Menedzserképző Központ tevékeny részvételével. Mint mondta, a Semmelweis Egyetem országos szinten is zászlóvivő szerepet vállal a tudás és a jó gyakorlatok megosztásában, a tapasztalatcserében. Az elmúlt évek kiemelkedő eredményének nevezte a Betegbiztonsági Tanszék megalakulását, valamint a betegbiztonsági menedzser mesterképzés létrehozását. Az egyetem küldetése, hogy az oktatást, kutatást, az innovációt összekapcsolva ott teremtsünk új megoldásokat, ahol hiányosságot látunk, a betegbiztonságot pedig holisztikusan kezeljük: az egyetemi oktatástól a gyakorlati képzésen át egészen a mindennapi betegellátásig – emelte ki dr. Merkely Béla.
Dr. Szabó Attila klinikai rektorhelyettes, a Klinikai Központ elnöke megnyitó beszédében a megelőzés fontosságára hívta fel a figyelmet. A betegbiztonság érdekében folyamatosan fejlesztjük infrastruktúránkat, betegútjainkat, diagnosztikai és terápiás lehetőségeinket, a szakmai együttműködéseket és mindenekelőtt munkatársaink tudását és szemléletét – hangsúlyozta dr. Szabó Attila. Gyermekgyógyászként rámutatott, hogy a gyermekellátásban különösen nagy szerepet játszik az életkorhoz igazított kommunikáció, a szülők és családok partnerként való bevonása, a pontos gyógyszerelés, az átlátható betegutak, a gyermekbarát és pszichésen biztonságos környezet, valamint a szakemberek folyamatos képzése. Klinikai Központunk készen áll arra, hogy az ország betegbiztonsági törekvéseinek egyik szakmai és gyakorlati központja legyen – jelentette ki dr. Szabó Attila.
A megnyitót követő előadásában dr. Nemes Balázs, az Egészségügyi Minőségellenőrzési Hatóság (EMH) létrehozásának előkészítéséért és működésének megkezdéséért felelős miniszteri biztos az EMH létrehozásának elveiről beszélt. Elmondta: a független hatóság a jelzések, incidensek gyökérokait fogja vizsgálni, azt, hogy miért történt a nemkívánatos esemény. Fontos, hogy a hibák javításának legyen felelőse, határideje, és visszamérése is – tette hozzá. Példaként azt az esetet említette, amelyben egy beteg ismétlődően jelezte, nem tudja az otthoni teendőit, nincs tisztában a gyógyszerelésével, elakadt a folyamatban. A miniszteri biztos rámutatott, a háttérben számos ok állhat, többek között hiányos kommunikáció, nem megfelelő infrastruktúra, a dolgozók képzetlensége, a felelősségi körök tisztázatlansága. Ebben az esetben is fontos visszamérni a változtatás eredményességét az okok feltárását és a hiba kiküszöbölését követően, ami a tanulást és fejlesztést szolgálja – hangsúlyozta.
Galéria
Dr. Tótth Árpád országos kórház-főigazgató elsősorban a norvégiai egészségügyben szerzett tapasztalatairól beszélt. Megemlítette a Norvégiában végbement paradigmaváltást, mely szerint az egészségügyet és a szociális ellátást nem lehet külön kezelni, továbbá azt az alapelvet, mely szerint a hibákra „vadásznunk” kell, és tanulni belőle. A kapkodás, a stresszhelyzet hibákhoz vezet, ezért olyan rendszert kell kialakítani, amelyben a résztvevők nem ilyen típusú nyomás alatt dolgoznak – magyarázta dr. Tótth Árpád. A norvég egészségügy egymás tiszteletén, kölcsönös bizalmon, szakmaiságon, konszenzusra törekvésen, nyílt kommunikáción és együttműködésen alapulva ért el kiemelkedő eredményt a betegbiztonság terén – mondta az előadó. A magyar ellátórendszerre térve megosztotta: kezdeményezték a nemkívánt események feldolgozását leíró protokollrendszer megújítását, amit be fognak vezetni az összes kórházban.
A krónikus betegellátás betegbiztonsági kihívásait, a biztonságos betegút és a hosszú távú gondozás közös feladatait kerekasztalbeszélgetéseken vitatták meg a szakértők. Nemzetközi és hazai példák, jó gyakorlatok is terítékre kerültek az egész napos rendezvényen.
A főszervezők, dr. Lám Judit, a Semmelweis Egyetem Betegbiztonsági Tanszékének vezetője, valamint dr. Belicza Éva, a tanszék docense szerint a konferencia egyik fontos üzenete, hogy a krónikus betegek ellátását a teljes betegút felől, holisztikusan, integráltan kell szemlélni. Ehhez az ellátók közötti jobb koordinációra, egyértelmű felelősségi viszonyokra és megfelelő információáramlásra van szükség. A megoldásokhoz nem minden esetben kell rendszerszintű átalakítás. Mint az a hazai és nemzetközi jó gyakorlatokból is látható, kisebb, helyben megvalósítható változtatásokkal is biztonságosabbá tehető a betegellátás.
Mik azok a nemkívánatos események?
A kórházban, az egészségügyi ellátással kapcsolatban bekövetkező betegkárosodásoknak, nemkívánatos eseményeknek körülbelül a fele kötődik a kórházi fertőzésekhez – ez az a terület, ami a laikus közvélemény érdeklődésének fókuszában áll. Sokkal kisebb figyelem hárul ezzel szemben a nemkívánatos események másik felére; ezek például a beteg eleséséből, a gyógyszertévesztésekből, gyógyszerkölcsönhatásokból, rossz diagnózisból, a késlekedő ellátásból, a betegcserékből, vagy laboratóriumi minták felcseréléséből adódhatnak – mondta el honlapunknak dr. Lám Judit. Mint rámutatott, ez az a terület, amellyel a tanszék elsődlegesen foglalkozik, és ez az idei betegbizonsági világnap fő témája is.
Dr. Lám Judit kiemelte, a nemkívánatos események vizsgálatakor elsősorban nem azt kell keresni, ki hibázott, hanem azt, miért történhetett meg az esemény. A hazai jelentési rendszer lehetőséget ad arra, hogy az intézmények anonim és büntetésmentes módon számoljanak be az esetekről, majd ezekből feltárják a visszatérő okokat és tanuljanak belőlük. A cél olyan folyamatok kialakítása, amelyek csökkentik a hibák bekövetkezésének esélyét – hangsúlyozta.
A krónikus betegek ellátásában a betegbiztonság szempontjából nemcsak az egyes kezelések során elkövetett hibák jelentenek kockázatot. Legalább ilyen fontosak azok a „rések”, amelyek egy hosszú betegúton, az egyes ellátási szintek között keletkeznek. A rizikó a multimorbid, azaz a több krónikus betegséggel élők esetében fokozott – tette hozzá dr. Belicza Éva docens, az Egészségügyi Menedzserközpont oktatási szakértője, a konferencia másik főszervezője. Egy számos krónikus betegséggel élő páciens gyakran több szakorvossal találkozik, különféle gyógyszereket szed, és különböző vizsgálatokon, kezeléseken vesz részt. Minél összetettebb a betegút, annál nagyobb a veszélye annak, hogy fontos információk vesznek el, a feladatok és felelősségek tisztázatlanok maradnak, vagy ugyanazt a vizsgálatot többször végzik el – magyarázta dr. Belicza Éva.
Különösen nagy a kockázat a nemkívánatos események bekövetkezésére az átmeneti helyzetekben: például amikor a beteg a kórházból hazakerül, de az új gyógyszerekről, teendőkről vagy vizsgálati eredményekről a következő ellátó, rendszerint a háziorvos nem kap időben megfelelő információt. Hasonlóan problémás lehet, ha egy lelet ugyan bekerül az EESZT-be, de a vizsgálatra küldő orvos nem kap jelzést az elkészültéről, így nem tud időben reagálni rá. Kritikus lehet egy krónikus betegnél a gyerekellátásból a felnőtt szakellátásba kerülés időszaka is.
Szepesi Anita
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
