A Semmelweis Egyetem kutatói 566 endometriózissal élő és 447 nem érintett nő adatait elemezték. Nemzetközileg elfogadott kérdőívek segítségével vizsgálták a munkateljesítményt, a munkából való hiányzást és a munkaképességet. Az eredmények szerint az endometriózissal élő nők négy hét alatt átlagosan 12,7 munkaórát veszítettek egészségügyi problémáik miatt, míg a kontrollcsoport tagjai csupán 5,7 órát. A kiesett munkaidő alapján a kutatók az érintettek éves jövedelemkiesését átlagosan 1757 euróra becsülték.
„Az endometriózis hatása nemcsak egészségügyi, hanem komoly társadalmi és gazdasági kérdés is. A betegség a nők életének egyik legaktívabb időszakában jelentkezik, ezért a munkavállalásra, a karrierépítésre és a hosszú távú anyagi biztonságra is hatással lehet” – mondta dr. Balogh Dóra, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának adjunktusa, a tanulmány utolsó szerzője.
Az endometriózis világszerte a reproduktív korú nők mintegy 10 százalékát érinti. A krónikus nőgyógyászati betegség során a méhnyálkahártyához hasonló szövet a méhen kívül jelenik meg, ami krónikus kismedencei fájdalmat, fájdalmas menstruációt, kimerültséget és akár meddőséget is okozhat. A tünetek gyakran hosszú éveken át fennállnak, mielőtt megszületik a diagnózis.
A vizsgálat szerint az endometriózissal élő nők 42 százaléka tartozik a rossz munkaképességű kategóriába, míg a kontrollcsoportban ez az arány csupán 17,9 százalék.
A rossz munkaképesség azt jelenti, hogy az érintettek egészségi állapotuk miatt nehezebben tudják ellátni munkájukat, és nagyobb a kockázata annak, hogy később hosszabb időre munkaképtelenné válnak vagy kiszorulnak a munkaerőpiacról.
„A legmeglepőbb eredmény számunkra az volt, hogy az érintett nők csaknem fele ebbe a kategóriába került. Ez arra utal, hogy megfelelő támogatás hiányában az endometriózis nemcsak a mindennapi munkavégzést nehezítheti meg, hanem a későbbi munkában maradást is veszélyeztetheti” – emelte ki dr. Miklós Dominika, a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának rezidense, a tanulmány első szerzője.
A kutatás arra is rámutatott, hogy a munkahelyek többsége nincs felkészülve az endometriózissal élő munkavállalók támogatására. A válaszadók 54 százaléka szerint munkáltatója alig vagy egyáltalán nem ismeri a betegséget, miközben mindössze 17 százalékuk vélte úgy, hogy munkahelyén megfelelő ismeretekkel rendelkeznek róla.
Egy nagyobb kutatási program része
A mostani tanulmány a 2020-ban indult FEMaLe (Finding Endometriosis with Machine Learning) nemzetközi kutatási program keretében készült, amelyben a Semmelweis Egyetem dr. Bokor Attila, a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika egyetemi docense vezetésével vett részt. A projekt célja az endometriózis jobb megértése, korábbi felismerésének elősegítése, valamint a betegség egészségügyi, társadalmi és gazdasági hatásainak vizsgálata.
A résztvevők leginkább menstruációs szabadságot, rugalmas munkarendet, otthoni vagy hibrid munkavégzési lehetőséget, valamint nagyobb megértést és támogatást várnának a munkáltatóktól. Néhány európai országban, például Spanyolországban és Portugáliában már léteznek olyan szabályozások, amelyek bizonyos esetekben lehetővé teszik a menstruációs szabadság igénybevételét.
A tanulmány nemzetközi jelentőségét növeli, hogy ez az első átfogó közép-kelet-európai vizsgálat, amely egyszerre elemezte az endometriózis munkateljesítményre, munkaképességre és munkahelyi támogatásra gyakorolt hatását. Az eredmények összhangban vannak a nyugat-európai és ausztrál kutatásokkal, ami arra utal, hogy az endometriózis munkaerőpiaci hatásai világszerte hasonlóak. A kutatás alapján a rugalmas munkavégzés és a munkáltatók nagyobb tájékozottsága segítheti az endometriózissal élő nők munkában maradását.
Cseszregi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem; borítókép: iStock/PeopleImages
