A patológus a közhiedelem szerint a boncasztal vagy a mikroszkóp fölé hajolva tölti az életét, ez azonban nem igaz: a munkájuk ennél sokkal színesebb, sokrétűbb. A boncolás ma már csak töredékét teszi ki a mindennapi tevékenységüknek, és akkor is többnyire oktatási céllal. Egy nap sorozatunk keretében ezúttal a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet egyetemi tanársegédje, dr. Kiss Richárd mellé szegődtünk, hogy bemutathassuk, mivel is foglalkozik valójában egy patológus szakorvos.
Dr. Kiss Richárd az ország 16, illetve az egyetem 9 hematopatológusának egyike, aki a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet szakorvosaként az egyetem hármas funkciójának megfelelően mind az oktatásban, mind a kutatásban, mind a gyógyításban aktívan részt vesz. Kutatásai a gyermekkori tumorok vizsgálatára fókuszálnak.
Dr. Kiss Richárd egy tipikus napja tantermi előadással, bonctermi vagy szövettani gyakorlattal kezdődik. Riportunk idején az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) harmadéves hallgatóival az amerikai orvosi licencvizsga tematikáját követve beszélték meg a tananyagot a boncteremben, majd az elhunyttal kapcsolatos tudnivalókat nézték át, rajzzal is kiegészítve.
A gyakorlaton a hallgatók áttekinthetik az elhunyt teljes kórtörténetét, a boncolás során azonosítják alap- és társbetegségeit, végül meghatározzák a halál okát is.
Dr. Kiss Richárd tudományos diákkörösök és PhD-hallgatók témavezetője is. Riportunk készítése során a boncolás után a Pannonia Congress of Pathology nemzetközi patológus kongresszusra készülő Hófer Jankával vette át az előadásának részleteit, majd ellenőrizték a további kutatás alapjául szolgáló mintákat is.
A patológus napja az indítóban folytatódott. Ez az a helyiség, ahova a szövettani minták beérkeznek a mintavevő orvosok kérdéseivel és kéréseivel együtt nemcsak az egyetem klinikáiról, hanem szerte az országból. Itt szemrevételezi a küldött anyagot és dönt a minták további feldolgozásának módjáról.
Megesik, hogy a kezelőorvos haladéktalanul választ vár arra kérdésre, hogy jó- vagy rosszindulatú-e a folyamat, hogy utóbbi esetén azonnal megkezdhessék a daganatellenes terápiát. Az iránydiagnózis sok esetben már aznap megszülethet, és arra is van példa, hogy a műtét kimenetele, a vágás mérete is a patológus azonnali válaszától függ. Dr. Kiss Richárd így folyamatos telefonos kapcsolatban áll a gyerekonkológusokkal, akik már a műtét előtt jelzik, ha azonnali választ igénylő minta várható.
A képen dr. Kiss Richárd egy 16 éves, pajzsmirigydaganatos gyerek mintáját vizsgálja. A tumorból korábban vékonytűs biopsziával szívtak le sejteket, majd a citológiai eredmény alapján a sebészek eltávolították a pajzsmirigy jobb lepényét. Az aktuális vizsgálat arra irányul, sikerült-e ép széllel kivágni a daganatos részt, vannak-e nyirokcsomó áttétek, és hogy hordoz-e a tumor terápia szempontjából célozható molekuláris eltérést. Mindezek megválaszolásához először is metszeteket készítenek, majd megfestik a mintát.
A kész metszeteket nagy teljesítményű szkennerekkel digitalizálják, így azok vizsgálata hagyományos mikroszkóp nélkül, számítógépen is történhet.
A nap a diagnosztikai munkával folytatódik a hematológiai leletezőben, hemato-patológusokkal, patológusokkal, szakorvosjelöltekkel konzultálva. Dr. Kiss Richárd egy nagy halom tékát kap a hóna alá, ez a napi adag, aminek a leletezésével végeznie kell.
Elsőként egy 18 éves páciens mellkasából eltávolított daganat mintáit szemrevételezik immár többedik alkalommal, most a kiegészítő immunhisztokémiai és genetikai vizsgálatok eredményeinek ismeretében.
A leletezés az Egészségablak korában különösen nagy körültekintést igényel, hiszen a páciens abban a pillanatban értesülhet egy esetleges rossz hírről, amikor itt a leletezőben megnyomják a jóváhagyást jelentő gombot. A patológus ezért igyekszik még ez előtt a lépés előtt értesíteni az onkológust az eredményről, hogy a beteg jelentkezése esetén rögtön tájékoztathassa a további lépésekről.
„A patológia „verbális” műfaj: vagy a leleteket diktáljuk, vagy egymással konzultálunk az esetekről, akár egész nap” – jegyzi meg dr. Kiss Richárd. „Véleményem szerint az orvosi szakmák közül intellektuálisan ez a legkielégítőbb, hiszen egész nap az orvos és biológus kollégáinkkal beszélgetünk a betegekről. Én ezt egyfajta varázslatnak szoktam hívni, ahol a mágia alapja a mi tudásunk” – fogalmaz.
„Ha ránézek egy ilyen képre, tudom a beteg sorsát, és attól függ a terápiája, hogy mit írok a leletbe” – fogalmaz a patológus. „Mi mondjuk meg a klinikusnak, hogy ‘kivel’ áll szemben, mi vagyunk, akik a betegségek beazonosításához értünk, a klinikus pedig ahhoz, hogyan kell, hogyan lehet azt a betegséget kezelni, visszaszorítani.”
A patológusok egy része nem találkozik közvetlenül a betegekkel, ő azonban szeret interakcióban lenni a páciensekkel.
Kollégáival az aspirációs citológiai rendeléseiken maguk vesznek mintát, és ultrahang vezérlés mellett szívnak le sejteket a daganatgyanús elváltozásokból.
A hangulat a rendelőben meglepően oldott, dr. Kiss Richárd és kollégái mindent megtesznek, hogy a betegek minél kevésbé stresszeljenek a beavatkozásnál.
Szabadidejében kortárs táncórákra jár, hobbijára rendszeresen hetente több alkalommal is időt szán a hematopatológus szakorvos.
Szepesi Anita
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem, Szvoboda Péter
