„A Semmelweis Egyetem az egyik legnagyobb hazai szervtranszplantációs központ, ennek eléréséhez pedig a betegek előzetes kivizsgálása, műtét előtti felkészítése, valamint az utógondozás is épp olyan hangsúlyosan hozzájárul, mint az operatív tevékenység” – jelentette ki dr. Szijártó Attila, a Sebészeti Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinika (STéG) igazgatója az idén ötödik alkalommal megrendezett Transplant Today konferencián a Semmelweis Szalonban. Örömét fejezte ki, hogy a Semmelweis Egyetemen születő gondolatok, az itt használt protokollok egyre inkább beépülnek az országos irányelvekbe is. Az idei konferencia elsősorban a transzplantáció kapcsán felmerülő perioperatív, preoperatív, illetve rehabilitációs kérdéseket emelte a fókuszba, az előadások a tapasztalatok, jógyakorlatok átadására koncentráltak a vese-, máj-, tüdő- és szívtranszplantáció esetében.
Az egyetemen végzett transzplantációs medicina színvonalára példaként említette az igazgató, hogy a tavaly elvégzett összesen 65 hazai élődonoros vesetranszplantációból 45-öt a STéG-en hajtottak végre. Ez pedig a sebészek munkája mellett elsősorban a beteg- és donorszelekció, valamint az előzetes vizsgálatok magas színvonalának köszönhető – hangsúlyozta dr. Szijártó Attila. Mindezt szükségessé teszi az is, hogy a transzplantációra váró betegek alapbetegségei, az indikációs körök is változóban vannak, arról nem is beszélve, hogy egyre komplikáltabb esetek, a betegség progressziójának csúcsán lévő, sokszor több más krónikus betegséggel is küzdő páciensek kerülnek fel a várólistákra, ezért az elmúlt években egyre nagyobb figyelmet igényelt a betegek egyéni teherbírásának megállapítása, javítása a beavatkozások előtt.
Ezért is kiemelkedő azokkal a társszakmákkal – például a kardiológiával, pulmonológiával, hepatológiával, nefrológiával, pszichológiával, pszichiátriával – való együttműködés jelentősége, amelyekben a konferencia előadásai elhangzanak, bemutatva egyúttal a sikeres, a betegek életminőségét javító transzplantációs folyamat komplexitását
– mondta dr. Szijártó Attila. Hozzátette: az igazi áttörést a technológiai fejlesztések – mint a gépi perfúziós eljárás háttérfeltételeinek megteremtése, a perioperatív ellátás eszközparkja fejlesztése – mellett a rendszerszintű gondolkodás jelenti, amely komplex módszertant, keretrendszert ad az orvosoknak a sikeres transzplantációhoz.
„A szervátültetések célja alapvetően az, hogy a sikeres beavatkozást követően a betegek immunszupresszió mellett évtizedeket éljenek. Ehhez képest a várólistán lévő páciensek jó része – és nem csak az idősebbek, de a fiatalabbak is – rossz egészségi állapotban van, sokfajta társbetegséggel, komorbiditással küzd, ami jelentős kihívást jelent főként a máj- illetve a vesetranszplantáció esetében is, ami esetenként kérdésessé teszi, hogy egyáltalán alkalmasak-e transzplantációra” – hívta fel a figyelmet dr. Piros László, a STéG igazgatóhelyettese. Szavai szerint egy multidiszciplináris csapat közös munkája szükséges a sikeres szervátültetéshez. Ennek most már része a prehabilitáció, és a betegek perioperatív felkészítése, ellátása, valamint a műtétet követően az intenzív osztályos ellátás mellett a hosszú távú utánkövetés, gondozás is, ami nagyon sokszínű és olykor bonyolult feladatokkal jár. „Ezért szükséges a társszakmák – az anesztézia és intenzív terápia mellett a belgyógyászat szakterületei, az infektológia, vagy a kardiológia és a pulmonológia – folyamatos együtt gondolkodása, együttműködése” – hangsúlyozta köszöntőjében dr. Piros László.
A konferencia résztvevői előadásokat hallhattak a betegek fizikai terhelhetőségének megállapításának, javításának jelentőségéről, a vesetranszplantációs műtét alatti vérellátás sajátosságairól, valamint a páciensek dohányzása, obezitása, biológiai életkora kapcsán adódó kihívásokról, illetve kardiológiai állapotának jelentőségéről az altatóorvos szemszögéből. Emellett az előadók bemutatták a transzplantáció pulmonológiai vonatkozásait, a re-OLTx sebészi tervezésének folyamatát, a hepatorenális szindróma jelentőségét a májtranszplantációban. Külön szekciót kapott a szervátültetés és a kardiológia kapcsolata, kezdve az átültetést megelőző invazív kardiológiai vizsgálatoktól, a szervi elégtelenséghez társuló kardiomiopátiák ismertetésén át a májtranszplantáció kardiológiai szempontjainak bemutatásán át az altatóorvos szemszögéből, valamint a prehabilitáció és rehabilitáció során. Az előadásokat követően élénk szakmai párbeszéd és tapasztalatcsere alakult ki a hallgatóság és a legfrissebb szakirodalmi áttekintést adó előadók között.
A fő célunk az volt, hogy a mindennapi munkába azonnal átültethető információkat közvetítsünk, ami nemcsak a transzplantáltak, hanem ennél tágabb betegpopuláció esetén is alkalmazható – összegezte honlapunknak dr. Tóth Szabolcs, STéG Transzplantációs intenzív osztályának szakmai vezetője, a konferencia egyik szervezője. Ennek érdekében úgy kérték fel az előadókat, hogy azok egy-egy problémát, betegséget a társszakmák nyelvezetével mutassák be. Ezért ismertette a nefrológus a májbetegséghez kötődő hepatorenális szindrómát, és hogy mire kell figyelni a transzplantációs várólista összeállítása során, illetve kardiológus a májbetegségekhez, valamint vesebetegségekhez fűződő kardiológiai problémákat.
„Az elmúlt 10-15 évben jelentősen megváltozott, hogy milyen indikációval kerülnek fel betegek a várólistára, emiatt a transzplantációs folyamatban részt vevő szakmák is alkalmazkodnak – ezt szerettük volna támogatni a konferencia előadásaival – mondta dr. Piros László. A változásokra példaként saját szakterületét, a májátültetést említette példaként: szavai szerint erre már alig kerül sor hepatitis C vírusfertőzés miatt, ellenben nagyságrenddel gyakoribb a primer szklerotizáló colangitis miatti átültetés – ez egy epeutakat érintő autoimmun betegség, ami sokszor gyulladásos bélbetegségekkel is társul.
Galéria
Az orvostudomány fejlődése miatt ma már számos olyan páciens is kaphat új szervet, akit egy évtizede még nem operáltak volna meg. Ráadásul esetenként az idősebb, de sokszor a fiatalabb páciensek is eleve rosszabb egészségi állapottal, kevésbé terhelhető szervezettel kerülnek fel a várólistákra, amely kihívást jelent az operálhatóság, vagy a posztoperatív időszak szempontjából. „Épp ezért fontos, hogy van egy fórum, ahol a transzplantációs indikációt jelentő különböző betegségek speciális aspektusai, kezelési lehetőségeik szélesebb körben megismerhetőek, mivel így a betegek túlélése, hosszútávú életminősége is jelentősen javulhat” – tette hozzá dr. Piros László.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
