Dr. Kulka Janina előadásban kiemelte, hogy az emlőrák egy nagyon gyakori betegség: az Európai Unió országaiban 11 nőből egy emlőrákos lesz 74 éves kora előtt. Az esetek ötöde 50 éves kor előtt jelentkezik, több mint 30 százaléka az 50 és 64 éves korosztályban, míg az ennél idősebb korosztályban jelentkezik a megbetegedések csaknem 50 százaléka – ismertette. Kiemelte, hogy a túlélés hossza a diagnózist követően jelentősen különbözik a felismerés módja szerint.
Lépésről lépésre bemutatta, mi történik a szövetmintával a diagnózis felállításáig. Kitért az emlődaganatok két típusára: mint elmondta, az in situ, vagyis helyben maradó daganatok az emlő preformált struktúráiban alakulnak ki, míg az invazív daganatok átterjednek az emlő alapszövetére, így el tudják érni a nyirokereket és a vérereket, majd távolabbi szerveket is. Kiemelte, hogy a szövettani típusok szerint sokféle emlőrákot különböztetünk meg, és a túlélés hossza a diagnózist követően jelentősen változik a különböző szövettani típusok esetén.
Dr. Kulka Janina a szövettani minták mikroszkópos képeivel illusztrálva mutatta be a különféle emlődaganatokat és kezelési lehetőségeiket. Hangsúlyozta, hogy a beteg hormonreceptor státusza és HER2 státusza alapvetően meghatározzák a gyógyszeres terápiát. Mint fogalmazott, az immunhisztokémiával megállapítható fenotípus a visszatükröződése a daganatok molekuláris heterogenitásának, és ennek felismerése forradalmi változásokat hozott a mindennapi gyakorlatban is. Áttekintette azokat az algoritmusokat, amelyek a különböző emlőrákok kezelésének lépéseit meghatározzák, kitérve a primer és az áttételi daganat különbségeire is. Szólt arról is, hogy milyen géneltérések esetén alkalmazható immunterápia, személyre szabott kezelés. Előadásában azt is ismertette, hogy a terápia tervezésében mely döntési pontokon van szükség a patológiai leletre.
Névjegy
Dr. Kulka Janina 1982-ben szerzett diplomát a Semmelweis Egyetemen, az egyetem elvégzése után a II. Sz. Patológiai Intézetben, a mai Patológiai, Igazságügyi és Biztosítás Orvostani Intézetben (PIBOI) kezdett dolgozni, ahonnan 2022-ben ment nyugdíjba, azóta a PIBOI önkéntes segítője. 1999-ben PhD-fokozatot szerzett, 2018-ban a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) doktora lett. 2021-2025 között az Európai Patológus Társaság (ESP) titkára, emellett több hazai és nemzetközi tudományos és szakmai szervezet tagja, vezetőségi tagja. Kiemelt szakterülete az emlőpatológia, különösen a szűrésen felfedezett elváltozások.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
