Dr. Szalai Fatime igazi sportlövő családban nőtt fel. Szülei is a lőtéren találkoztak, édesapja, Szalai Mihály válogatott kerettag volt, pár éve a rendőr Európa-bajnokságon 4. helyezést ért el és a mai napig aktívan űzi a sportot, ő vezeti Fatime sportegyesületét, az Angyalföldi Polgári Lövész Egyletet is. Nagypapája ugyancsak remek eredményekkel, például budapesti bajnoki címmel büszkélkedhetett. Fatime sokáig akrobatikus rock and rollt táncolt, amit végül egy sérülés miatt hagyott abba, és csak ezután, 15 éves korában ragadott maga is puskát „Ez elég későinek számít, jellemzően fiatalabban szokták elkezdeni a sportot, de szerencsére hamar fel tudtam zárkózni a többiekhez. Azt szokták mondani, hogy abból, ahogy valaki megfogja a fegyvert és a mozdulatsorból, ahogy célra tart, már lehet látni, van-e valamiféle tehetsége hozzá – de hasonlóan fontos a szorgalom, hogy mennyi időt és energiát fektet a gyakorlásba. Nekem nagyon jól sikerült az indulás, viszonylag hamar magas szintre jutottam, de sokat kellett dolgoznom ezért, és azért is, hogy meg tudjak maradni ezen a szinten” – magyarázta.
Nemcsak a sportlövészet terén számított későn kezdőnek: az orvos- és egészségtudomány felé is csak a továbbtanuláshoz közeledve kötelezte el magát. „A családomban nincs orvos, és nem is tudok pontosan visszaemlékezni arra, nekem mikor tetszett meg ez a hivatás. A Kőbányai Szent László Gimnázium rajz tagozatára jártam, és sokáig biztos voltam benne, hogy grafikus leszek, vagy művészeti pályán maradok. Közben viszont közel állt hozzám a biológia és a kémia is, így valamiért egy ponton úgy döntöttem, inkább orvosi egyetemre jelentkezem” – emlékezett vissza. Ehhez plusz fakultációkat vett fel, a felkészülés pedig jól sikerült, hiszen 2018-ban felvételt nyert a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karára (ÁOK). „Úgy érzem, itt is használni tudtam a művészi vénámat: a térlátás segített a szövettan vagy épp az anatómia tanulásában, de a tudományos cikkírásban is hasznos, hogy képes vagyok kreatívan látni a dolgokat” – jegyezte meg dr. Szalai Fatime.
Harmadéves korában ismerkedett meg a patológiával. A mai napig nagyon hálás egykori gyakorlatvezetőjének, dr. Krencz Ildikónak, hiszen miatta szeretett bele a diszciplínába. Őt kereste meg azzal, hogy szeretne elmélyülni az onkológiában – így került végül dr. Sebestyén Anna kutatóprofesszor laboratóriumába, ahol dr. Krencz Ildikó témavezetése alatt a Tudományos Diákköri (TDK) kutatásait is folytatta.
Akkoriban, ha azt mondták nekem, hogy patológus leszek, mindig azzal hárítottam el a dolgot, hogy nem, én klinikai onkológus szeretnék lenni! Egy idő után viszont rájöttem, hogy az onkológiának is sokkal jobban vonz a patológia része, a szövettan, a diagnózis felállítása, a kutatás, mint a klinikai munka – így itt maradtam a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézetben. Úgy tűnik tehát, hogy végül valóban patológus leszek
– magyarázta dr. Szalai Fatime. TDK-munkájában a lymphangioleiomyomatosis nevű ritka tüdődaganattal foglalkozott, amely százezer emberből körülbelül kettőt érint. Ezt a projektjét vitte tovább PhD-tanulmányai alatt is, amit idén fejez be. „Új kezelési módokat keresünk, és igyekszünk feltérképezni ezeknek a daganatsejteknek az anyagcseréjét. Elsősorban a glutamin és GABA metabolizmusát vizsgáljuk, a célunk ezek gyógyszeres befolyásolása és új terápiás lehetőségek felfedezése” – magyarázta. Hozzátette: a kutatással kapcsolatos eredményeiket tavaly szeptemberben egy egyesült államokbeli konferencián is bemutathatta Kansas Cityben, egy specifikusan ennek a betegségnek szentelt konferencián. Dr. Szalai Fatime elsősorban a változatosságot élvezi a munkájában. „Nagyon érdekes, ahogy egy projektötletből hipotézis születik, aminek megvalósítására aztán ki kell találnunk egy kísérletet – ekkor sokszor még egyáltalán nem tudjuk, mi vár ránk, milyen eredményeket kapunk, ami nagyon izgalmas. De ugyanennyire szeretem, ahogy meg kell tervezni a folyamatot, az pedig külön tetszik, hogy a végén egy cikk formájában van egy látható, kézzelfogható eredménye a munkánknak” – tette hozzá.
A kézügyességét a laborban és a lőpályán egyaránt kamatoztatni tudja. „A laborban egyik gyakran végzett kísérletünkben egy 96-lyukú lemezbe kell különböző kezelőszereket pipettázni, ahol ha eltévesztem a számolást, lehet, hogy az egészet meg kell ismételnem. A lőtér emellett megtanít a fókuszálni is, hiszen ott egy-egy versenyen akár másfél óráig kell koncentrálni, nem szabad elkalandoznia a figyelmemnek – ez pedig tanulásnál is nagyon hasznos” – jegyezte meg. Elmondása szerint alapvetően kétféle sportlövő van: aki tudatosan, fejben mindent előre eltervezve lő, és aki ösztönből. „Én inkább az első kategóriába tartozom, igyekszem végig ott lenni fejben. Erre a tudatosságra szükség is van, hiszen a sportlövészetben a fizikainál is nagyobb a mentális állóképesség jelentősége. Előfordulhat, hogy ezen áll vagy bukik a végeredmény: ha öt lövéssel a vége előtt jól állsz, nagyon sokat számít, hogyan menedzseled le az utolsó lövéseket, tudod-e kezelni a rád nehezedő nyomást. Én ebben sokáig kevésbé voltam jó, de sokat javultam” – magyarázta. Mai napig büszkén gondol vissza első versenyére: 16 évesen, azaz még az ifjúsági korosztályban lett az országos bajnokság negyedik helyezettje kisöbű sportpuskával, 60 méteres távolságból, fekvő testhelyzetből lőve; ugyanebben a versenyszámban pedig nemsokára a junior országos bajnokságon bronzérmet szerzett. „Az egyetemi tanulmányaim mellett nem tudtam annyit edzeni, amennyi szerettem volna, nehéz volt tartani a ritmust a heti két-három gyakorlással, plusz a hétvégi versenyekkel, ezért az eredményeim inkább csak stagnáltak. A PhD-tanulmányaim mellett azonban jobban be tudtam osztani az időmet és végre ismét többet tudtam kijárni a lőpályára. Ez az eredményeimen is meglátszott, több országos bajnoki címet is sikerült szereznem. Az egyik legbüszkébb a tavalyi kisöbű standard puska 3×10 összetettben elért bajnoki címemre vagyok, valamint arra, hogy tavaly nyílt irányzékú légpuskával úgy lettünk csapatban bajnokok, hogy a saját, 2024-es országos csúcsunkat döntöttük meg” – emelte ki.
Tanulmányi eredményei terén dr. Szalai Fatime kiemelte, hogy 2023-ban a Krompecher Ödön pályázaton az első helyen végzett, ugyanebben az évben pedig a Nemzeti felsőoktatási ösztöndíjat is megkapta, amihez a sporteredményei is hozzájárultak.
Szintén örömmel tölt el, hogy tagja lehetek a Kerpel-programnak, ahol nemcsak egy remek közösség része vagyok, de a mentorom, dr. Kiss András is rengeteget segített a tanulmányaimban és a mai napig ellát tanácsokkal azzal kapcsolatban, hogyan alakítsam a PhD-mat, vagy milyen pályázatokon lenne érdemes indulnom. A legbüszkébb viszont arra vagyok, hogy jó eredménnyel diplomáztam le, és mellette a TDK-ban és a sportban is sikereket tudtam elérni, szóval sikerült megtalálnom a balanszt. Ebben rengeteg segítséget kaptam a Tumorbiológia labortól, illetve a Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézettől, az ő támogatásuk nélkül nem tudtam volna ilyen eredményeket elérni” – tette hozzá. A jövőben is szeretne az egyetemi szférában és a Semmelweis Egyetem kötelékében maradni. „Később rezidensként is szívesen folytatnám az intézményben a munkát, és mivel oktatni és kutatni is szeretek, az az álmom, hogy én is egyetemi karriert fussak be” – mondta el. Emellett tervei között szerepel, hogy ha a lehetőség adódik rá, posztdoktorként kipróbálja magát külföldön is, akár az Egyesült Államokban a Mayo Klinikán, amelyhez remek kapcsolatok fűzik az intézetet. A sportlövészetet sem szeretné elengedni: eltökélt abban, hogy edzője, Szita György segítségével még inkább ráerősít az olimpiai számokra, mert úgy érzi, ezen a téren van még benne potenciál – célja, hogy ezekben a versenyszámokban is bekerüljön a hazai élmezőnybe.
Galéria
Szabó Ádám
Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
