A számok mögött emberi sorsok és komoly, több életet meghatározó döntések állnak. Ilyen egy házaspár, dr. Lakatos Katalin és Lakatos Károly története is, ami jól példázza, hogy az élődonoros vesetranszplantáció nemcsak a dialízis elkerülését teszi lehetővé, hanem hosszú távon is jó életminőséget biztosíthat, a donor egészségének megőrzése mellett. Katalin betegségét – genetikai eredetű policisztás vesebetegség – fiatal felnőtt korában diagnosztizálták, lefolyása hosszú ideig lassú volt, majd az évek során fokozatosan gyorsult. A várandóssága idején jelentkező súlyos magas vérnyomás is már a vesefunkció romlásának jele volt, ezután rendszeres nefrológiai gondozás mellett élte mindennapjait.
Állapota később tovább romlott, és egy kötelező munkaalkalmassági vizsgálat során derült ki, hogy vesefunkciója végstádium közeli: eGFR-értéke 20-ra csökkent. Szigorú diétával és folyamatos orvosi kontrollal sikerült elkerülni a dialízist. A hosszú távú megoldást az élődonoros vesetranszplantáció jelentette: férje, Lakatos Károly alkalmas donornak bizonyult. A több hónapos kivizsgálást követően a műtétet 2025 májusában – a fia 9. születésnapján – végezték el, sikeresen: az átültetett vese azonnal működni kezdett.
Dr. Lakatos Katalin vesefunkciója jelentősen javult, jelenleg stabil laborértékekkel él és dolgozik, rendszeres ellenőrzés mellett. Immunszuppresszív kezelésre van szüksége, míg férje szövődménymentesen felépült, és rövid időn belül visszatért munkájához és a versenyszerű sporthoz. Katalin és Károly az Átszervezés Alapítvány és a Transzplantációs Alapítvány tevékenységét is segíti önkéntesként. Céljuk, hogy minél több segítséget és támaszt tudjanak adni sorstársaiknak.
Az élődonoros veseátültetések számának növekedése több tényező együttes eredménye – mondta el dr. Kovács János Balázs sebész, a STéG egyetemi adjunktusa. Az élődonáció iránti társadalmi nyitottság érezhetően erősödött. A jelentkezők száma az elmúlt évtized alatt eleinte jelentősen nőtt, néhány éve pedig stagnál. Évente mintegy 100-110 donor-recipiens pár kivizsgálása zajlik párhuzamosan, ami lehetővé teszi a folyamatos műtéti program fenntartását akkor is, ha egyes párok orvosi okból kiesnek a folyamat során. Így a műtétek már nem esetlegesek, hanem tervezhetővé váltak, szükség esetén heti egy-két beavatkozással.
A kivizsgálás kapcsán a legfontosabb alapelv a donor biztonsága – tájékoztatott dr. Cseprekál Orsolya egyetemi adjunktus, a STéG belgyógyász-nefrológus szakorvosa. Amennyiben valaki nem alkalmas donornak, annak hátterében leggyakrabban belgyógyászati, aneszteziológiai, ritkábban sebészeti kontraindikációk állnak. A nefrológus kiemelte: csak olyan esetben történhet donáció, amikor hosszú távon sem növekszik elfogadhatatlan mértékben a donor egészségkárosodásának kockázata. Komolyabb anyagcsere-betegségek (pl. súlyos cukorbetegség) vagy az átültetendő szerv károsodása kizáró tényezőt jelentenek, míg minimális anyagcsere-eltérések esetén, ahol célszerv-károsodás nem mutatható ki, ott a donáció biztonságosan megvalósítható.
A transzplantációs program biztonságát és hatékonyságát jelentősen erősítette a modern képalkotás és műtéti tervezés rutinszerű alkalmazása – ismertette dr. Kovács János Balázs. Az élődonoros beavatkozások előtt minden esetben CT-angiográfiás vizsgálat készül, amelyből nagy felbontású, háromdimenziós (3D) rekonstrukciók születnek, amellyel modellezik a szervet. Ezek a modellek lehetővé teszik a pontos műtéti tervezést, az érképletek és anatómiai variációk előzetes feltérképezését, így a műtét során ma már rendkívül ritka a váratlan anatómiai eltérés.
A sebészeti technológia fejlődésének másik fontos eleme a robotasszisztált sebészet megjelenése – tette hozzá dr. Kovács János Balázs. A transzplantációs csapaton belül a klinikán erre külön képzett sebész (dr. Piros László egyetemi docens) végzi a beavatkozásokat, és az elmúlt évben több alkalommal alkalmazták a Da Vinci rendszert donorvesék eltávolításánál. Bár a laparoszkópos technika továbbra is „arany standardnak” számít, a robotsebészet további pontosságot, jobb vizualizációt és ergonomikusabb munkavégzést biztosít a sebész számára, ami közvetetten a donor biztonságát és a beavatkozás kiszámíthatóságát is növeli – tájékoztatott dr. Kovács János Balázs.
Maléth Anikó betegkoordinátor kiemelte, hogy a siker és az élődonoros transzplantációk növekedő számának egyik kulcsa a jól szervezett betegút. A kivizsgálásokat igyekeznek négy-öt személyes megjelenéssel lezárni, a további vizsgálatok pedig a lakóhelyhez közel történnek. Ez különösen azért lényeges, mivel a donorok egészséges, aktív emberek, akik számára minden megjelenés munkából való kiesést jelent.
Az élődonoros veseátültetés sikerét nagymértékben meghatározza, hogy a sebészek, nefrológusok, aneszteziológusok, radiológusok, koordinátorok és a szakápolók szorosan együttműködnek a donor és a recipiens kivizsgálásától kezdve a műtét utáni ellátásig. Ez a team-munka biztosítja az optimális időzítést, az információk gyors áramlását és a komplikációk minimalizálását, ami kritikus tényező a beavatkozás eredményességében. A több szakmai terület összehangolt munkája javítja az átültetési folyamat minőségét és növeli a betegek túlélési esélyeit.
Dr. Kovács János Balázs hozzátette, hogy az élődonoros transzplantációk számának hazai növekedéséhez hozzájárulhat a keresztdonációs program elindítása is. Ez lehetőséget ad arra, hogy immunológiailag nem kompatibilis donor-recipiens párok más párokkal cserében jussanak megfelelő szervhez, akár kettőnél több páros részvételével is. A program különösen fontos azoknál a betegeknél, akik ellenanyagok miatt hosszú ideje várakoznak a listán.
A szakemberek egyetértettek abban, hogy az élődonoros transzplantáció további bővülésének legfontosabb feltétele a társadalmi tájékoztatás erősítése. A betegek ritkán „kérnek” szervet hozzátartozóiktól, a felajánlás jellemzően a családtagok, barátok felől érkezik, ezért kulcsfontosságú, hogy az élődonáció lehetősége bekerüljön a köztudatba – a nefrológiai ambulanciákon, a dialízisközpontokban és a szélesebb nyilvánosság előtt, a médiában is – vélte dr. Cseprekál Orsolya.
A klinikai tapasztalatok és irodalmi adatok szerint az élődonoros vesetranszplantáció minden életkorban a végstádiumú vesebetegség legjobb kezelési formája: jobb életminőséget és lényegesen hosszabb túlélést biztosít, mint a tartós dialízis. A program sikerének feltétele ugyanakkor a hosszú távú utánkövetés, a multidiszciplináris csapatmunka, a megfelelő humánerőforrás biztosítása – hívta fel a figyelmet dr. Cseprekál Orsolya, hozzátéve, hogy az élődonoros transzplantáció sikeressége élethosszig tartó gondozási folyamat eredménye, amely új életet jelent a páciensek számára.
Miskolczi Anna története jól példázza, hogy a transzplantáció után teljes életet lehet élni: a genetikai vesebetegséggel élő, veseátültetésen átesett 14 éves lány rendkívüli kitartással ér el hazai és nemzetközi sporteredményeket. 11 évesen, egy sportorvosi vizsgálat során derült ki betegsége, majd édesapjától, Miskolczi Lászlótól kapott új vesét 2023 februárjában. Az első évben Anna immunszupresszív kezelése miatt fokozottan ki volt téve a fertőzéseknek, és ebben az időszakban több vírusos és bakteriális megbetegedés miatt ismételten kórházi ellátásra szorult. Miután állapota stabilizálódott, testsúlya és fizikai terhelhetősége javult, a rendszeres orvosi kontrollok mellett már egyre aktívabb életet tudott élni. A sport – amely a betegséget megelőzően is fontos része volt az életének – a felépülés után is megmaradt, sőt meghatározóvá vált. A szervátültetett gyermekeket támogató közösségek és szakemberek ösztönzésére atlétikával és úszással kezdett foglalkozni, kezdetben szervátültetettek számára szervezett versenyeken, később az ép sportolók között is.
Anna eredményei rövid idő alatt kiemelkedővé váltak: megyei és országos diákolimpiai sikereket ért el, majd a Szervátültetettek Világjátékán Drezdában 2025-ben több versenyszámban is győzött. A szolnoki sportoló előbb úszásban ért el aranyérmes helyezést, atlétikában két győzelmet is kiharcolt: távolugrásban 474 centiméteres korosztályos világcsúccsal nyert, és 100 méteres síkfutásban is elsőként ért célba. Teljesítménye nemzetközi szinten is figyelmet kapott, amelynek eredményeként megkapta a világjátékok legjobb fiatal sportolójának járó elismerését. Mindeközben a hazai atlétikai színtéren is eredményesen szerepel, nem szervátültetett sportolók között is dobogós helyezéseket ér el, utóbbi eredményeire különösen büszke.
Édesapja egyszerre donor, edző és mentor, aki mindenben támogatja. Anna története bizonyítja: szervátültetés után is lehet teljes, sőt kiemelkedő életet élni – egy vesével is elérhető a csúcs. Miskolczi László és lánya ma már aktívan részt vesznek a szervátültetéssel kapcsolatos szemléletformálásban, céljuk, hogy személyes példájukon keresztül segítsék a tájékozódást és csökkentsék a transzplantációval kapcsolatos bizonytalanságot.
Keresztes Eszter
Fotó: Zellei Boglárka, Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
(Kiemelt képünk illusztráció.)
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
