A kép és a szöveg egysége, valamint a zene alkotásban játszott szerepe is téma volt a Semmelweis Szalon legutóbbi rendezvényén, amelyen az Orbis Pictus című, P. Boros Ilona képzőművész válogatott képeiből rendezett kiállítását nyitották meg. A 2026-os év első Szalon-tárlatán az alkotót és műveit dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes ajánlotta a közönség figyelmébe, a művésszel dr. Cs. Tóth János művészeti író beszélgetett, zenével közreműködött Janca Ákos zeneszerző, médiaművész.
A Semmelweis Egyetem nem csak a tudomány fellegvára, de a művészetet is pártolja, a Semmelweis Szalon lehetőséget ad arra, hogy a meghívott művészek megmutathassák, ők miben alkotnak különlegeset, mi pedig megérthetjük, hogy ezt a csodát hogyan lehet értékelni – fogalmazott dr. Bánhidy Ferenc, a Semmelweis Egyetem általános rektorhelyettese az esemény megnyitóján.
Dr. Cs. Tóth János művészeti író a jelek és szimbólumok világát hangsúlyozta P. Boros Ilona művészetével kapcsolatban pódiumbeszélgetésük során, melyen életrajzi utalásokat is említettek. A művész szimbólumai közül a következőket emelte ki: fonál, háló, kerítés, rács, ablak, kapu, koszorú, gyűrű, tükör, labirintus, kör, a tojásdadforma, négyszög, életfa. Egyik műkritikusa szerint P. Boros Ilona mindig a természetből, a természeti látványból indul ki, ezt eljuttatja az absztrakció határáig, de közben őrzi azt a rendet, ami a természetben, akár egy levélben is megmutatkozik.
Elhangzott, eddig mintegy félszáz egyéni kiállítása volt. Mostani kiállításának az Orbis Pictus címet adta, mely az első olyan iskolai tankönyvre utal az 1600-as évekből, amelyben a gyerekek figyelmét a vizualitáson keresztül próbálták megragadni egy fametszetekkel illusztrált képeskönyvvel, amelyben a szöveg és a kép egymást segítette a megértésben.
A világ apró részleteiben való elmerülés, vagy annak a folyamatainak a megmutatása, ami a természetben zajlik, nekem nagyon fontos, és ezekből a képekből válogattam erre a kiállításra
– fűzte hozzá P. Boros Ilona.
Alföldi, falusi környezetben nevelkedett, számára akkoriban a rajztanárság volt az út a képzőművészetek felé, nagy hatással voltak rá az egykori klasszikus művészeket bemutató képes albumok, így Albrecht Dürer metszetei. A kortárs alkotók közül több olyan művész munkássága hatással volt rá, akiknek a munkáival művészeti folyóiratokban találkozhatott először: Barabás Márton, valamint Somogyi Győző, akinek a fekete-fehér grafikái különösen megfogták, ahogy mesterien bánt a sűrűn, megmunkált, telerajzolt felületek és az üresen hagyott foltok dinamikájával. „Nagyon érdekelt, hogy lehet elhagyni a képből kevésbé fontos elemeket, hogy mi az, ami fontos, mi az, amit esetleg sokkal részletesebben is meg kell mutatni, és mi az, ami elhagyható és inkább zavarja a képnek a tisztaságát – emelte ki.
Galéria
9kép
„3 milliméteres papírral dolgozom, 1-2 milliméter mélyig tudok lemenni, ahogy a tapétavágóval mozgok a papírban: vonalakat húzok, vagy kimetszek felületeket, felületi szerkezeteket hozok létre. Olyan, mint a grafika, csak kicsit nagyobb erőt kell beletolni, mert metszem a papírt. Utána lefestem egyszínű feketére, és akkor például az ezüst vax fogja kiemelni a gingko fa levélerezetét” – mutatta be a technikát P. Boros Ilona.
Hangsúlyozta, képei készítéséhez nagy nyugalomra van szüksége, nem indulattal készíti őket, még ha úgy is tűnne első pillantásra. Az alkotás számára inkább egy meditatív állapot, el tud benne mélyülni, és ebben a zene is segíti.
A megnyitó részeként Janca Ákos médiaművész, a kép és a hang egymáshoz való viszonyával, ezen belül is az egymásba való átalakításával, transzformációjával foglalkozó elektroakusztikus zeneszerző a helyszínen arra tett kísérletet, hogy a művésznő egyik, Hemoglobin klorofill című képéről a számítógépe és egy erre a célra szerkesztett elektroakusztikus kapcsolás és szintetizátor segítségével hangi információt „nyerjen ki”, megzenésítve azt. A létrejött kompozíciót egy harmonizáló zongorajáték-kísérettel is kiegészítette.A kiállítás – előzetes bejelentkezés után, illetve a Szalonban tartott egyetemi rendezvények alkalmával – 2026. február 18-ig tekinthető meg.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
