A szívsebészet világában vannak olyan folyamatok, amelyek csendben zajlanak, mégis nélkülözhetetlenek. Merkl Zoltán, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika diplomás ápolója ilyen háttérszerepet tölt be: a szív-tüdő motorok és az ECMO-rendszerek működtetéséért felel. Ezek a gépek kritikus állapotokban, valamint szív- és ritkábban érműtétek alatt helyettesítik a beteg keringését, így Zoltán munkája nagy koncentrációt és technikai felkészültséget igényel. Egy nap cikksorozatukban ezúttal egy kardiotechnikus, azaz egy „szívmotoros” munkáját mutatjuk be közelebbről. A Semmelweis Egyetemen hamarosan egyedülálló szakképzés is indulhat ezen a területen.
Fotóriportunk a képekre kattintva olvasható.
Merkl Zoltán 35 éves diplomás ápoló, nyolc éve dolgozik kardiotechnikusként – vagy ahogy a klinikán egymás között hívják, „motorosként” – a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinikán. A kardiotechnikusok feladata a szív-tüdő motor működtetése szív- és nagyérműtétek során, valamint különböző keringéstámogató eszközök kezelése az intenzív osztályon.
A 12 (vagy ügyelet esetén 24) órás munkanap intenzív osztályos vizitekkel indul, és itt is zárul: Zoltán ellenőrzi az ECMO-támogatásban részesülő betegek állapotát és a gépek működését. Szerinte a munkájában az a legfontosabb, hogy mindig legyen benne figyelem és józanság, mert a betegek sokszor teljes mértékben a gépekre vannak utalva.
A mechanikus keringéstámogató eszközöket rendszerint a szívműtőben, a haemodinamikai laborban vagy az intenzív osztályon használják, ahol a kardiotechnikus aktív résztvevője a munkafolyamatnak. Feladata a kanülök megválasztása, a készülék előkészítése, elindítása, majd a gép funkcióinak, integritásának felügyelete. Amikor intenzív osztályon dolgozik, a kardiotechnikus a kritikus állapotú betegek keringéstámogató gépeinek működtetésében és felügyeletében vesz részt.
Az extrakorporális membrán oxigenizáció (ECMO) a súlyos keringési- vagy légzési elégtelenségben szenvedő betegek életben tartásának egyik formája az intenzív osztályon. Ez a készülék a páciens vérét a testén kívül oxigénnel látja el és visszajuttatja azt a szervezetébe. „Az eljárással időt nyerünk (bridge terápia), hogy a helyettesíteni kívánt szerv (szív, tüdő) nyugalomban regenerálódjon, elvégezzünk vizsgálatokat, egyéb hosszabb távú keringéstámogató eszközök vagy szívátültetés mellett döntsenek orvosaink” – ismertette Merkl Zoltán.
A pandémia idején a kardiológiai intenzív osztály komplex COVID-ellátóhellyé alakult át, a lehető legnagyobb számban végeztek ECMO-kezelést, segítve ezzel legsúlyosabb állapotú, már gépi lélegeztetéssel sem tartható betegek ellátását. Merkl Zoltán felidézte, hogy ez az időszak fizikailag és lelkileg is megterhelő volt, hiszen az egészségügyi dolgozók is tartottak a megfertőződéstől, másfelől a legmodernebb technológia és leggondosabb ápolás ellenére is sok veszteséget át kellett élni.
A városmajori klinikán két szívműtő működik egyszerre, mindkét helyre szükséges egy-egy kardiotechnikus. A szív-tüdő motor egy keringést és légzést helyettesítő berendezés, mellyel a szívműtétek idejére fenntartják a páciens keringését és szöveti oxigenizációját. Ezen műtétek nagy részénél a szívet megállítják, így annak funkcióját helyettesíteni kell. Ilyen műtét például a szívkoszorúér-áthidalás, a szívbillentyű plasztika vagy -csere, a főverőér-csere vagy a szívátültetés.
A kardiotechnikus feladata a műtét előtt a szív-tüdő motor előkészítése, az egyszerhasználatos csőkészlet aszeptikus (fertőzés nélküli) felszerelése, infúziós oldattal való feltöltése, légtelenítése. „Megfelelő alvadásgátlás mellett a sebész vénás és artériás kanülöket helyez be (ez az érrendszer vagy a szív több pontján lehetséges), melyhez a motor csőkészletét illesztjük” – számolt be a folyamatokról Merkl Zoltán. Az eljárás biztonságát több biztonsági funkció segíti, mint például vérszint-, buborék-, nyomás- vagy áramlásérzékelő. A képen Zoltán egy szintérzékelőt helyez fel a vénás tartályra.
A motor indulását követően a sebészek kirekesztik az ekkor már a szív-tüdő motor által biztosított keringésből a szívet, majd speciális oldatokkal megállítják annak működését.
Ezután álló és vértelen szíven tudnak operálni, miközben a beteg keringését a motor tartja fent, melyet a „motoros” irányít.
Így néz ki egy mesterséges aortabillentyű a beültetés előtt.
A képen a mesterséges aortabillentyű látható beültetés közben.
A kardiotechnikus szakember a műtét teljes ideje alatt folyamatosan monitorozza a beteg keringését, a vérgázszintet, az oxigenizációt, a hőmérsékletét és egyéb életfunkcióit, és szükség szerint finomhangolja a gép működését.
Műtét közben különböző gyógyszereket (pl. a vérnyomás szabályozására) is be tudnak adni a betegnek a szív-tüdő motoron keresztül.
Az operáció végén a kardiotechnikus fokozatosan visszaadja a keringést a beteg saját szívének, majd leállítja a gépet. Végül elvégzi a szükséges dokumentációt, megtisztítja és fertőtlenítésre előkészíti az eszközöket.
Magyarországon jelenleg nincs önálló kardiotechnikus szakképesítés, Zoltán diplomás ápolóként betanítással sajátította el a szaktudását. Mivel a hozzá hasonló szakemberekre nagy szükség van a szív- és nagyérműtétek során, a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán várhatóan már 2026. szeptembertől elindulhat ez az egyedülálló szakképzés, ami a biológiai és műszaki tudást ötvözi.
Merkl Zoltán azért választotta a kardiotechnikusi pályát, mert tetszett neki a biológia és a technológia egyedi találkozása, és mert szereti azt a fajta felelősségteljes, higgadt munkát, amely a gépek mellett szükséges. Úgy látja, mindennapi munkájában az apró előrelépések a legfontosabbak: amikor egy beteg állapota stabillá válik, vagy amikor a műtét végén visszaáll a természetes keringés.
Keresztes Eszter
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
