Édesapám nyomdokaiba lépve a Fogorvostudományi Karon végeztem 1983-ban, ám már az egyetem alatt megtetszett az oktatás, az anatómia és a kapcsolódó idegrendszeri kutatások, így erre indult a pályám, a fogászati gyakorlatot pedig a családi rendelőben, magánpraxisban folytattam – idézte fel a kezdeteket dr. Gerber Gábor.
A dékán egyesült államokbeli kutatási időszakát befejezve Magyarországon, a Semmelweisen folytatta munkáját, a kutatást immár az oktatással is kiegészítve. A fogorvoshallgatóknak és általános orvostudományi karra járó medikusoknak is tanította az akkor még egységes anatómia, szövet- és fejlődéstant.
2010-ben választották dékánhelyettessé a Fogorvostudományi Karon, 2015-től pedig már dékánként állt a kar élére. „Ebben az időszakban jelentősen fejlesztettük a tudományos utánpótlás nevelés érdekében a PhD-képzéseket és indítottuk el a transzlációs medicina programot. Peti unokaöcsém (dr. Tajti Péter tanársegéd) is ekkor kezdte el a tudományos képzését” – emlékezett a dékán, hozzátéve, hogy a több generáción átívelő fogorvoslás mint családi tradíció gyökerei a jelenleg a húga és a sógora által vezetett újpesti családi magánrendelőig nyúlnak vissza. Ezt a rendelőt még a nagyapja alapította 1921-ben fogtechnikai laborként, és itt dolgozott, illetve dolgozik minden fogorvoslással foglalkozó családtag. A dékán, akinek három szakvizsgája is van, maga is végez fogászati ellátást, örömmel kezelve a hosszú évtizedek óta visszajáró pácienseket.
Emellett a Madách téri, kerületi fogászati rendelőhöz, korábbi nevén SZTK-hoz is több generáción átívelő a kapcsolódásuk. Ez volt dr. Gerber Alajos munkahelye, és a Semmelweis Egyetem külső oktatási helyszíneként is szolgált, ahol a dékán édesapja a fogorvosi székben ülők ellátása mellett a Fogorvostudományi Kar hallgatóit és a fogászati asszisztenseit is oktatta. „Én is ott végeztem az első nyári gyakorlatom jó részét” – mesélte a dékán kiemelve, hogy édesapja szenvedélyesen szeretett oktatni, amit nagyon magas szinten űzött.
„Tele volt innovatív ötletekkel, újító gondolatokkal. A nyolcvanas években, amikor a parodontológia még gyerekcipőben járt, létrehozta itt az első fogágybeteg osztályt, és elsőként mérte fel kollégáival a kerületi lakosok fogászati állapotát is” – jellemezte dr. Gerber Alajost a dékán, megjegyezve, hogy ő maga a vacsoraasztalnál megosztott történetek, tapasztalatok hallatán döntött végül a Fogorvostudományi Kar mellett a felvételinél.
„Később mégis inkább az idegtudomány, az anatómia és az oktatás felé fordultam, ez a terület izgalmasabbnak tűnt számomra, ráadásul testközelből érzékeltem, milyen megterhelő egész nap a fogorvosi szék mellett állva kezelni, hiszen az SZTK-s munkájuk mellett szüleim az újpesti rendelőben is estig fogadták pácienseiket. Így kerültem végzés után az Általános Orvostudományi Kar Anatómiai Intézetébe – ahol ma is oktatok –, és szereztem idegtudományokból tudományos fokozatot. Szerencsés kombinációja volt ez a lehetőségeknek és a vágyaimnak, hiszen közben a fogorvosi képzettségemet tovább tudtam fejleszteni különböző kurzusokon” – fogalmazott.
A dékán kitért arra is, hogy az aktív sportolás melletti elköteleződése is családi eredetű. Édesanyja kitartóan kísérte a különböző edzésekre: gyerekkorában korcsolyázott, majd versenyszerűen úszott és kajakozott, később a futás, ötvenévesen a maraton, majd az Ironman teljesítése következett, jelenleg is triatlonozik, az egyetem Szabadidő és Sportszakosztályának elnöke is.
A családi rendelőben 2000-ig dolgozhatott együtt édesapjával, az időközben a teológián is diplomát szerző dr. Gerber Alajos ugyanis ekkortól minden idejét, energiáját a hitoktatásnak szentelte. Közös munkájuk befejezése után 19 évvel, 2019-ben ugyanakkor a fia, a dékán dr. Gerber Gábor kezéből vehette át gyémánt díszoklevelét.
Megható és felemelő volt, amikor a gyémántdiploma átadásakor édesapámmal megölelhettük egymást
– emlékezett vissza az ünnepélyes pillanatra a dékán.
A semmelweises szál sok rétegben szövi át a családot. Dr. Gerber Gábor felesége eredetileg programozó matematikusként kezdte pályáját, majd a Semmelweis mentálhigiéné szakán is diplomázott. Négy gyermekük közül ketten a pedagógusi, ketten a mérnöki pályát választották, ám az egyetemi kapcsolódásokat tovább erősítette, menye dietetikusként, vejei pedig testnevelőként és orvosként szereztek diplomát a Semmelweis Egyetemen. Unokahúga is itt lett orvos, de különösen öröm számára, hogy unokaöccse, dr. Tajti Péter a végzés után is az egyetemen maradt.
„A biológia, az orvostudomány, a gyógyítás mindig is vonzott, abban viszont, hogy végül a Fogorvostudományi Kart választottam nagy szerepe volt annak, hogy beleláttam nagynéném és nagybátyám munkájába. Az én fogaimat is ők kezelték. Emellett anyukámmal sokat kézműveskedtünk, a fogászat pedig egy aprólékos, kézügyességet igénylő terület, így a személyes érdeklődésem a biológia, a gyógyítás iránt, a kézügyesség és a családi háttér, a tudat, hogy a fogorvos is gyógyít és alkot, összehangolódott”– mesélt pályaválasztásának körülményeiről dr. Tajti Péter, a Fogpótlástani Klinika tanársegédje. Ha pedig fogorvoslás, akkor egyértelműen a Semmelweis Egyetem képzésére esett a választása, amelyben sokat nyomott a latba az egyetem jó híre, és családtagjainak személyes tapasztalatai.
Tanulmányai alatt TDK-munkájában a csontpótlás területével foglalkozott szakdolgozatában. „A végzés után mindenképpen szakképesítést szerettem volna szerezni, és úgy láttam, a Semmelweisen juthatok a legszélesebb körű tudáshoz, így az egyetemen maradtam. A Fogpótlástani Klinikára kerülve pedig beletanultam és bele is szerettem az oktatásba” – magyarázta dr. Tajti Péter, hozzátéve, hogy hosszabb távon az oktatás és a magánpraxis kombinációját tartja a legvonzóbb iránynak. PhD-kutatási témájaként fogpótlástant, implantációs protetikát választott, kutatásában különböző anyagtani szempontokat, illetve protetikai dizájn elemeket vizsgáltak. „Gábor rengeteget segített szakmailag és emberileg is, ő inspirált a tudományos munkára, sokat jelentett és jelent most is, hogy megbeszélhetjük a szakmai dilemmákat” – fogalmazott dr. Tajti Péter.
Hátrányát soha nem érezte, hogy a dékán unokaöccse, senkitől nem kapott rosszalló megjegyzést, hogy bezzeg neki könnyebb, sőt mint megjegyezte, a családi kapcsolat nem is igen ismert a környezetében. „Én pedig büszke vagyok rá, hogy Péter nagyon jól vette az akadályokat, saját jogán vívta ki, hogy tanársegéd legyen Hermann professzor úrnál” – fűzte hozzá dr. Gerber Gábor.
Mint az a beszélgetésből végig sugárzik, a családi és az egyetemi kapcsolatok erősítése mindkettejük számára prioritás.
Mindnyájan büszkék vagyunk arra, hogy a Semmelweisen Egyetemen végeztünk, értjük egymást, tudjuk miről beszélünk, amikor egyetemi, szakmai ügyekről van szó
– vallotta dr. Tajti Péter. Dr. Gerber Gábor az összetartozás, az egy közösséghez tartozás értékét, az egyetem hírnevének öregbítéséért folytatott közös munkát hangsúlyozta, kiemelve, hogy a nagy nyugati egyetemek reputációját, elismertségét is nagyban előmozdítja az alumni összetartása. Ez a trend nálunk az egyetemen és a családban is egyre erősebb – jegyezte meg zárásként dr. Gerber Gábor.
Szepesi Anita
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
