„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem” – idézte Bibó István gondolatát dr. Merkely Béla rektor a Semmelweis Egyetem október 23-i megemlékezésén a Semmelweis Szalonban. Kiemelte: ezen a napon közel 15 millió magyar szerte a világon arra emlékszik, hogy volt idő, amikor nem lehetett szabadon gondolkodni, szabadon beszélni, szabadon élni, ám honfitársaink bátorságának, hazaszeretetének és önfeláldozásának köszönhetően 1956-ban kizökkent a történelem akkori menete. Elmondta: a magyar nép felkelt az elnyomó diktatúra ellen, megmutatta, hogy bármi történik, bármekkora túlerővel álltak szemben, a szabadságunk, népünk önrendelkezése mindennél előbbre való, és a nemzet mindig élni fog. Dr. Merkely Béla kiemelte, hogy a Semmelweis-polgárok különösen a magukénak érezhetik az ’56-os hősök történetét, mivel az egyetemi polgárok a magyar történelem minden sorsfordító pillanatában az első sorban harcoltak – nemcsak 1956-ban, de 1848-ban, a két világháborúban, és a spanyolnátha-, valamint a koronavírus-járvány idején is. Úgy fogalmazott: az ország és a régió vezető egyetemeként és legnagyobb betegellátójaként a Semmelweis Egyetem zászlóvivő szerepe nemcsak lehetőségekkel, hanem felelősséggel is jár, az intézmény pedig mindig elöl járt és utat mutatott.
Így tettek 1956-os elődeink is: kulcsfontosságú szerepük volt a forradalmi eseményekben – nyomatékosította a rektor. Megalakították az Orvosegyetem Forradalmi Bizottságát, közreműködtek a gyógyszer- és kötszerellátás megszervezésében, valamint a mentési munkákban is: sokan a tűzvonalból mentettek sebesülteket, saját életük kockáztatásával – így csökkentve az utcai harcok áldozatainak számát. Az egyetemi klinikákon pedig több száz sérültet láttak el a forradalom napjaiban. Az egyetem és közössége méltán tekinthető a forradalom hősének és aktív résztvevőjének – jelentette ki dr. Merkely Béla. Szavai szerint ahogy Semmelweis Ignác sem pusztán az egyetem névadója, hanem olyan nagyságunk, aki mai napig élő módon utat mutat a közösségnek, úgy ’56 sem pusztán egy történelmi esemény, hanem olyan példa, melynek kötelesek nap mint nap megfelelni – a betegágy mellett, a tanteremben és a laborokban is. Úgy fogalmazott, hogy bár az orvosi és egészségügyi munka tele van nehézségekkel és áldozatokkal, ugyanakkor ez a világ leggyönyörűbb hivatása, és művelői tudják, megéri. Hozzátette, ahogyan az 56-os hősök is tisztában voltak azzal, hogy a szabadságért bármi áron, de megéri harcolni.
Amikor napjainkban szabadon dönthetünk saját és egyetemünk sorsáról, szabadon taníthatunk, kutathatunk és oktathatunk, azt mind azért tehetjük meg, mert ’56 hősei megharcoltak ezért a szabadságért. Soha ne hagyjuk, hogy hőstettük feledésbe merüljön, és mindig emlékezzünk rá: a szabadságot nem elég kivívni, meg is kell őrizni” – hangsúlyozta dr. Merkely Béla.
Az ünnepség keretében levetítették az „1956 – A forradalom pillanatképei a Semmelweis Egyetemen” című kisfilmet. Ezt követően a Belső Klinikai Tömb udvarán folytatódott a megemlékezés. Dr. Merkely Béla rektor a Semmelweis Egyetem vezetősége és dolgozói nevében, dr. Pavlik Lívia kancellár a kancellária nevében, Miklós Renáta Dalma, a Hallgatói Önkormányzat alelnöke pedig az egyetemi hallgatók nevében helyezett el babérkoszorút a Központi Igazgatási Épület falán lévő, az 1956-os forradalom és szabadságharc hősi halált halt orvosegyetemi fiataljai és mentőszolgálatosai emlékének szentelt márványtáblánál. Az esemény a tömb udvarán álló emlékmű melletti, a hősök és az áldozatok emléke előtt tisztelgő szimbolikus gyertyagyújtással és koszorúzással zárult. Dr. Merkely Béla az egyetem vezetése és dolgozói nevében megkoszorúzta az emlékművet, majd az egyetem vezetősége és polgárai rótták le tiszteletüket az 1956-os forradalom és szabadságharc áldozatai előtt egy-egy szál rózsa elhelyezésével.
Galéria
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
