Tudományos híradó 27.

Tudományos híradó című cikksorozatunkban az egyetemhez köthető D1 minősítésű tudományos közleményekről olvasható rövid összefoglaló. A cikkeket az elmúlt időszak megjelenései alapján a Központi Könyvtár, illetve a tudományos és innovációs rektorhelyettes válogatta.

Halandósági táblák hatása a daganatos betegek túlélési becslésére valós példaadatok alapján

A népességalapú túlélési indikátorok kulcsfontosságú információt nyújtanak az egészségügyi döntéshozók számára a klinikai ellátás minőségéről és hatékonyságáról. A daganatos betegeknél a legelfogadottabb túlélési becslési eljárás a Pohar Perme módszer, mely a regisztrált daganatos adatokat a háttérhalandóságra kivetítve számítja ki az úgynevezett nettó túlélést. Azonban a nemzetközi gyakorlatban sajnálatosan nincs konszenzus, hogy a különböző forrásból származó halandósági táblák közül melyiket lenne érdemes használni.

Kutatásunk során arra fókuszáltunk, hogy a túlélési valószínűségekre milyen hatással lehetnek az egyes halandósági táblák. Ehhez közel 50 ezer 2010 és 2014 között regisztrált emlő-, méhnyak- és petefészekrákos beteg adatait válogattuk le a Nemzeti Rákregiszterből, és többféle halandósági tábla segítségével számítottuk ki a nettó túléléseket. A méhnyak- és a petefészekrák esetén a különbség csak pár százalékpontos volt, azonban a legkedvezőbb prognózissal rendelkező emlőrák nettó túlélése már lényegi eltéréseket mutatott (1. táblázat). Kutatásunk rávilágított arra, hogy a daganatos betegek túlélésének megbízható nemzetközi összehasonlítása csak a módszerek standardizációjával lenne lehetséges, mely a számítások mellett magába foglalná az adatgyűjtés és az adatminőség egységesítését is. Végeredményben, munkánk a nyílt módszertani párbeszéd fontosságát hangsúlyozza – fogalmazott összefoglalójában dr. Kenessey István.

Egy digitális terápiatervező modell teljesítményvizsgálata klinikai gyakorlatból származó tüdődaganatos betegadatokon

A Digital Drug Assignment (DDA) egy új, digitális döntéstámogató rendszer, amely a daganatok teljes molekuláris profilját elemezve, több mint 80 000 szabályalapú algoritmus segítségével értékeli a célzott terápiák várható hatékonyságát. Retrospektív vizsgálatunkban 111 tüdődaganatos beteg kezeléseit elemeztük, és megállapítottuk, hogy azok a célzott terápiák (MTA), amelyek a DDA alapján magas pontszámot (≥1000) kaptak, szignifikánsan hosszabb medián progressziómentes túlélést (mPFS: 32 vs. 9 hónap) és teljes túlélést eredményeztek az alacsonyabb pontszámú MTA kezelésekhez képest.

Eredményeink igazolják, hogy a komplex genetikai háttéren és tudományos bizonyítékokon alapuló, validált algoritmikus döntéstámogatás hatékony eszköz lehet az onkológusok, patológusok és molekuláris onkoteamek számára a személyre szabott daganatterápia optimalizálásában – írta összefoglalójában Dirner Anna.

A gyermekkori korai agyi érés előrejelzi a serdülőkori érzelemszabályozási problémákat

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) együtt jár érzelmi diszregulációval. Az ADHD-ban az érzelmi diszreguláció növeli a funkcionális problémák és társzavarok súlyosságát illetve valószínűségét. Az ADHD egy feltételezett oka a megkésett agyi érés. Az érzelemszabályozás fejlődésében szerepe van az agyi érésnek és a környezetnek is. Nem ismert azonban, hogy az agyi éréstől függetlenül is van-e az ADHD jellegeknek hatása az érzelmi diszregulációra.

Általános populációban (N=2711) vizsgáltuk, hogy a késő gyermekkori agyéletkor-kronológiai kor különbség előrejelzi-e a kora serdülőkori érzelmi diszregulációt, illetve hogy az ADHD jellegek előrejelzik-e az érzelmi diszregulációt az agyéletkor-kronológiai kor különbségén túlmutatóan. A nagyobb agyéletkor-kronológiai kor különbség – de nem az ADHD problémák – előjelezte a magasabb érzelmi diszregulációt. Eredményeink szerint a korai agyi érés fokozhatja a fejlődési sérülékenységet, beleértve az érzelmi nehézségek tekintetében – fogalamzott Bunford Nóra.

A jó érzések agytörzsi forrása – magyar kutatók új agyterületet azonosítottak a negatív élmények ellensúlyozására

A laterális habenula az agy érzelmi központjainak egyik kulcseleme, amely akkor aktiválódik, ha rossz élményeket, veszteséget vagy csalódást élünk át vagy számítunk rájuk. Ráadásul ezen agyterület túlzott és kóros működése korunk egyik legnagyobb népbetegségéhez, a depresszióhoz vezet.

A HUN-REN Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében végzett kutatásaink során egy eddig ismeretlen agytörzsi magot fedeztünk fel, a szubventrikuláris tegmentumot (SVTg), amely mint kiderült, a laterális habenula egyik legnagyobb gátló bemenete. Kísérleteinkben megfigyeltük, hogy a SVTg sejtjei jutalmazó ingerekre aktivizálódnak gátolva ezzel a laterális habenulát. Viselkedésvizsgálatok segítségével kimutattuk, hogy a SVTg idegsejtjeinek serkentése egerekben helypreferenciát, jutalomkereső viselkedést és csökkent szorongást váltott ki, míg gátlásuk fokozta félelmet és elkerülést okozott. Immunhisztokémiai vizsgálatok segítségével a SVTg idegsejtjeit nem csupán rágcsálókban, hanem majomban és emberben is sikerült azonosítanunk. A felfedezés hozzájárulhat az érzelemszabályozás megértéséhez, és új lehetőségeket teremthet a hangulatzavarok és szenvedélybetegségek célzott kezelésére – írta összefoglalójában dr. Zichó Krisztián és dr. Nyiri Gábor.

A méhnyaki HPV-pozitivitás növeli a szájüregi HPV fertőzés kockázatát: szisztematikus irodalmi áttekintés és meta-analízis

Jelen tanulmány célja a méhnyaki és szájüregi HPV fertőzések közötti összefüggés vizsgálata volt. Három nagy nemzetközi adatbázisban végezve több mint 8800 potenciálisan releváns közleményt azonosítottunk, amelyek közül 41 tanulmány szolgáltatott elemezhető adatokat.

Eredményeink alapján a méhnyaki HPV-pozitív nők szignifikánsan nagyobb arányban hordozzák a vírust a szájüregben is, mint a méhnyaki HPV-negatív társaik. A legmagasabb szájüregi HPV előfordulást a méhnyaki HPV-pozitivitással és kóros méhnyaki citológiai lelettel rendelkező nőknél észleltük. Ezzel a vizsgálattal egy újabb, magas kockázatú csoportot sikerült azonosítani a szájüregi HPV-szűrés szempontjából: a méhnyaki HPV fertőzötteket. Eredményeink megerősítik, hogy a HPV több anatómiai régiót is érinthet és felhívják a figyelmet a komplex prevenció – köztük a szájüregi szűrés – szükségességére e populációban. További kutatások és egységes szűrési módszerek fejlesztése indokolt ezen nők célzott követése és a potenciális szájgarati daganatok megelőzése érdekében – fogalmazott dr. Mózes Adél Eszter.

A magnézium szerepe depresszióban, migrénben, Alzheimer-kórban és a kognitív egészség megőrzésében

Ez az áttekintő tanulmány a magnézium szerepét vizsgálja a depresszió, migrén, Alzheimer-kór és kognitív egészség pathofiziológiájában és kezelésében, kiemelve a 2000 és 2025 között publikált humán és preklinikai adatokat (Varga et al., 2025). Depresszióval kapcsolatban több randomizált kontrollált vizsgálat igazolta, hogy napi 250–500 mg elemi magnézium (pl. magnézium-oxid formában) 6–8 hét alatt szignifikánsan csökkenti a depressziós tüneteket, különösen enyhe és középsúlyos esetekben. A hatásmechanizmus részben a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese (HPA) tengely szabályozásán, valamint a glutamát-NMDA receptor gátlásán keresztül valósul meg. Migrénes betegek körében a napi 300–600 mg magnézium, elsősorban magnézium-citrát formájában történő, három hónapon át tartó pótlása szignifikánsan csökkenti a rohamok gyakoriságát, intenzitását és időtartamát. A terápiás hatás különösen kifejezettnek bizonyult a menstruációhoz kapcsolódó migrén és az aura nélküli migréntípus esetében. Az Alzheimer-kór megelőzése kapcsán több prospektív vizsgálat az alacsony szérum magnéziumszintet a fokozott kognitív hanyatlás egyik kockázati tényezőjeként azonosította. Bár a közvetlen beavatkozásos adatok egyelőre korlátozottak, néhány kisebb esetszámú vizsgálat szerint napi 400 mg magnéziumpótlás idősebb felnőttek esetében javítja a végrehajtó funkciókat és a memóriafeladatokban nyújtott teljesítményt. A kognitív egészség megőrzésében a magnézium antioxidáns, gyulladáscsökkentő és neuroprotektív hatása kiemelkedő. Számos tanulmány utal arra, hogy a megfelelő napi bevitel hosszú távon csökkenti a neurodegeneratív betegségek kialakulásának kockázatát.

Összegzésként elmondható, hogy a magnézium költséghatékony, kedvező biztonsági profilú és ígéretes kiegészítő terápiás lehetőséget kínál a depresszió, a migrén és a kognitív hanyatlás kezelésében. Ugyanakkor további, nagymintás, hosszú távú, jól kontrollált klinikai vizsgálatok szükségesek a pontos dózisok, alkalmazási formák és célcsoportok meghatározásához – írták összefoglalójukban dr. Fekete Mónika és dr. Varga János.

A violens öngyilkossági kísérletek rizikófaktorai

Az öngyilkosság világszerte a megelőzhető vezető halálokok közé tartozik. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb becslése szerint évente közel 720 000 ember veszti életét öngyilkosság következtében. Az öngyilkosság fontos népegészségügyi probléma, amelynek létrejöttében pszichológiai, biológiai, társadalmi és környezeti tényezők kölcsönhatása egyaránt szerepet játszik. Elkövetés tekintetében megkülönböztetünk violens (erőszakos) és nem-violens módszereket. A súlyos violens szuicid kísérlet közé tartozik a súlyos vegyszeres önmérgezés, önakasztás, lőfegyver használat, magasból ugrás, több mély vágás, szándékos autóbaleset, szándékos öngyújtogatás, gázmérgezés, fulladás, áramütés, mozgó jármű alá ugrás mint erőszakos kísérlet, míg a kábítószertúladagolás, a gyógyszeres önmérgezés nem erőszakos (nem violens) öngyilkossági kísérletnek minősül. A súlyos violens öngyilkossági kísérleten átesett betegek epidemiológiailag nagyon hasonlóak az öngyilkossági kísérletben elhunytakhoz, azonban a kísérletezők demográfiai és klinikai jellemzőiről továbbra is viszonylag kevés adat áll rendelkezésre.

Retrospektív keresztmetszeti vizsgálatunkban a violens öngyilkossági magatartás mintázatainak és rizikó faktorainak összehasonlítását végeztük a nem violens kísérletezőkkel. A vizsgálatba 298, 18 és 65 év közötti, gazdaságilag aktív korú beteget vontunk be, akiket 2016 és 2021 között kezeltek a Dr. Manninger Jenő Baleseti Központban, illetve a Péterfy Sándor Utcai Kórház Krízisintervenciós és Pszichiátriai Osztályán öngyilkossági kísérletet követően. A demográfiai jellemzők, a módszerválasztás és az ezzel összefüggő rizikó tényezők közötti különbségeket khi-négyzet próbával és logisztikus regressziós modellel elemeztük. A teljes minta 46,1 százaléka volt férfi, és 53,9 százaléka nő. 153 személy alkalmazott violens módszert (64,7 százalék férfi, 35,3 százalék nő), míg nem-violens módszert 145 személy választott (73 százalék nő, 27 százalék férfi). Ezek az adatok is alátámasztják azt a jól ismert tényt, hogy a nők körében magasabb a nem-violens kísérleteknek az aránya, míg a férfiak inkább violens módszert választanak és magasabb a befejezett öngyilkosságok aránya is a körükben. Az osztályos kezelés során 22 fő (12 százalék) halt bele a violens kísérlet során elszenvedett súlyos egészségügyi szövődményekbe. A teljes mintába bevont férfi kísérletezők körében a legnagyobb arányban a 18–55 éves korcsoport fordult elő, míg a nőknél a 18–35 éves korosztály dominált. A leggyakoribb erőszakos módszerek sorrendben a szúró-vágó eszköz alkalmazása (49,7 százalék), a magasból ugrás (29,8 százalék) és a vonat elé ugrás (7,7 százalék) voltak. A teljes mintában a leggyakrabban diagnosztizált pszichiátriai zavarok a szorongásos zavarok (44,9 százalék), a major depresszió (42,2 százalék) és a bipoláris zavar (12 százalék) voltak, azonban a diagnózisok eloszlása nem mutatott szignifikáns különbséget a violens és nem violens csoportok között. A violens kísérletek leggyakoribb motívumai a párkapcsolati konfliktus (32,4 százalék), válás vagy szakítás (30,2 százalék), valamint súlyos vagy krónikus testi betegség (12 százalék) voltak. A violens módszerek választásához legszorosabban társuló kockázati tényezők a férfi nem, az idősebb életkor és a fővárosi lakóhely voltak. A módszerválasztás nemi eltérései összhangban állnak a nemzetközi trendekkel, miszerint a férfiak hajlamosabbak drasztikusabb módszereket választani, ami hozzájárul a magasabb befejezett öngyilkossági arányhoz, annak ellenére, hogy a nők gyakrabban kísérelnek meg öngyilkosságot. Ellentétben korábbi eredményekkel, amelyek csekély különbséget mutattak a violens és nem violens kísérletezők kockázati tényezőiben, jelen tanulmány azt mutatja, hogy a violens módszert választók demográfiai és viselkedési jellemzői közelebb állnak azokéhoz, akik végül meghalnak öngyilkosság következtében. Az adatgyűjtés jelentős része a COVID-19 világjárvány idején történt – ez az időszak fokozott pszichés stresszel, gazdasági bizonytalansággal és a mentálhigiénés ellátáshoz való hozzáférés korlátozottságával járt –, amelyek együttesen fokozhatták az öngyilkossági késztetéseket és növelhették a violens módszerek alkalmazásának valószínűségét. A szubklinikai zavarok hangsúlyosabban érvényesültek ebben az időszakban és pszichés stresszel, illetve önmedikalizációként alkoholt vagy egyéb kémiai szert alkalmazva, fokozott öngyilkossági rizikót jelentettek. A pandémia első évében 10 százalékkal emelkedett a befejezett öngyilkosságok száma az előző évhez képest, illetve a halállal végződő szuicidiumok a fiatalabb korosztály (<29) körében volt magasabb az általunk vizsgált mintán, ami különösen aggasztó és alarmírozó. A 12 százalékos halálozási arány a violens kísérletezők körében tovább hangsúlyozza a korai felismerés és a célzott intervenciós stratégiák szükségességét a magas kockázatú egyének esetében. A pandémia alatt és azóta folyamatosan, mintegy 30 százalékkal emelkedett a mentális zavarral diagnosztizált egyének száma. Ezen eredmények rávilágítanak arra, hogy az öngyilkosság-megelőzés területén árnyaltabb, komplex megközelítésre van szükség, amely a pszichiátriai állapotok értékelésén túl figyelembe veszi a demográfiai, kapcsolati és környezeti tényezőket is. A megelőzési stratégiáknak ki kell terjedniük a magas kockázatú egyének célzott szűrésére, a gyors krízisintervencióra, valamint a mentálhigiénés szolgáltatásokhoz való szélesebb körű hozzáférés biztosítására. További kutatások szükségesek a violens öngyilkossági kísérletek mögött húzódó motivációk és figyelmeztető jelek jobb megértéséhez, amelyek hozzájárulhatnak a bizonyítékalapú prevenciós irányelvek és kezelési protokollok kialakításához. Mivel az öngyilkosság-megelőzés továbbra is sürgető globális népegészségügyi prioritás, az erőszakos és nem erőszakos öngyilkossági viselkedés előrejelzőinek felismerése és kezelése alapvető fontosságú a morbiditás és mortalitás csökkentésében – írta összefoglalójában Szeifert Noémi.

Kiégés és egészséges öregedés

A tanulmány bemutatja, hogy a Semmelweis Study – Közép-Európa legnagyobb prospektív munkahelyi kohorszvizsgálata – miként vizsgálja a kiégés (érzelmi, fizikai és mentális kimerültség) pszichoszociális tényezőként betöltött szerepét az egészséges öregedés gerontológiai megközelítésében. A több hullámban zajló adatfelvétel során objektív biomarkerek (például kardiovaszkuláris, metabolikus és kognitív mutatók) mellett szubjektív jólléti jellemzők is rögzítésre kerülnek.

A nagymintás, longitudinális adatgyűjtés szilárd alapot teremt az öregedés multidimenzionális meghatározóinak feltárásához – különösen a Fodor József Központ, a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ és az EUniWell nemzetközi egyetemi hálózat együttműködésében, a Családbarát Egyetem és a Caring University Model Program szellemiségében – fogalmazott Zábó Virág.

Sztatinok engedélyen túli használata és újrapozicionálása nem szív- és érrendszeri betegségekben: rövid szisztematikus áttekintés és szabályozási elemzés

A sztatinok jól ismert koleszterincsökkentő gyógyszerek, amelyeket elsősorban szív- és érrendszeri betegségek kezelésére használnak. Új kutatások azonban azt vizsgálják, hogy ezek a gyógyszerek segíthetnek-e más betegségek, például rákos megbetegedések vagy fertőzések kezelésében is.

A tanulmány 12 nemzetközi kutatást elemzett, amelyek többsége még laboratóriumi vagy állatkísérleti fázisban van. Az eredmények biztatóak: a sztatinok gátolhatják a rákos sejtek növekedését és terjedését, valamint segíthetnek egyes vírusok és gombák elleni küzdelemben. Magyarországon öt esetben engedélyeztek sztatint nem hagyományos célra, főként bőrbetegségek és gyermekkori anyagcsere-problémák kezelésére.
Bár az előzetes eredmények ígéretesek, a kutatók hangsúlyozzák, hogy még több klinikai vizsgálatra van szükség. Ilyen esetekben a megfelelő szabályozási keretek betartása, valamint gondos betegkövetés és jelentési kötelezettség szükséges. A sztatinok alacsony költsége és jól ismert biztonságossági profilja miatt alkalmas jelöltek lehetnek új terápiás célokra történő újrapozícionálásra, de ennek a potenciálnak a kiaknázása szigorú tudományos vizsgálatokon kell, hogy alapuljon, nem pedig elhamarkodott klinikai gyakorlaton – fogalmazott összefoglalójában dr. Zelkó Romána.

Mesterséges intelligenciával a gyógyszerkölcsönhatások nyomában

A gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások, amikor egy gyógyszer hatása megváltozik más gyógyszer(ek) jelenlétében, nagy egészségügyi terhet jelentenek, így előrejelzésük mesterséges intelligenciával nagy haszonnal kecsegtet. Egy lehetséges reprezentációja a gyógyszerkölcsönhatásoknak a gráfok, ahol gyógyszerek a csúcsok, és az élek a kölcsönhatások, és amelyeken úgy nevezett gráf neurális hálókkal lehetséges eddig ismeretlen kölcsönhatások előrejelzése. A gráfokhoz képest, amelyeknél egy él csak két csúcsot tartalmazhat, a hipergráfok, ahol kettőnél több csúcs is lehet egyetlen élen, további előnyökkel rendelkeznek. Egy hipergráf esetén például több, mint két gyógyszer kölcsönhatásának előrejelzésére is van lehetőség, vagy fehérje és más csúcsok befoglalásával a kölcsönhatás mechanizmusainak felderítésére is használhatóak.

Összefoglaló közleményünkben bemutatjuk a gráf neurális hálókkal való gyógyszerkölcsönhatás előrejelzés alapjait, valamint a hipergráf neurális hálókban rejlő lehetőségeket, köztük saját fejlesztésű, a korábbi módszerek teljesítményét felülmúló algoritmusunkat is. Ezek megfelelő adatbázisokkal kombinálva a betegek korszerűbb, kölcsönhatásoktól mentes gyógyszerelésének alapjai lehetnek – írta összefoglalójában dr. Petschner Péter.

A keringő mikroRNS vizsgálatok kihívásai mellékvesekéreg daganatokban

A mellékvesében fellelt tumorok gyakori mellékleletei a képalkotó vizsgálatoknak. Ezen incidentalómák (véletlenül felfedezett tumorok) túlnyomó része jóindulatú elváltozás, mégis mindegyikük további vizsgálatokat és utánkövetést igényel mivel a jó- és rosszindulatú tumorok elkülönítése nem egyszerű feladat. A mellékvesekéreg rosszindulatú daganata viszont egy rendkívül rossz prognózisú kórkép, melyben szenvedő betegek átlagos 5 éves túlélése a tanulmányok szerint 15-40 százalék közt van. Elkülönítésükre a legbiztosabb módszer jelenleg a tumor szövettani vizsgálata, ami műtéti beavatkozást igényel, emiatt egy vérmintából kivitelezhető teszt, amely el tudja különíteni a jó- és rosszindulatú tumorokat, hatalmas klinikai nyereséget jelentene. A mikroRNS-ek 21-23 nukleotid hosszúságú, rövid, nem kódoló RNS-ek. 1993-as felfedezésük óta, amiért felfedezőik 2024-ben Nobel díjban is részesültek, intenzív kutatások tárgyai, mivel a gének kifejeződését szabályozó szerepükön túlmutatóan, bizonyos tulajdonságaik miatt ideális biomarker molekulák lehetnek. Minden szövet specifikus mikroRNS mintázattal rendelkezik, ráadásul ezen molekulák több útvonalat használva kijutnak a sejtekből, és bekerülnek a testfolyadékokba, így a keringő vérbe is. Az RNS molekulák közül a mikroRNS-ek az egyik legstabilabb típus, például formalin fixált szövetmintákból több év után is izolálhatóak és kimutathatóak. Ezen tulajdonságaik miatt számtalan kutatás folyik a biomarkerként való felhasználásukra, de több tényező miatt nem tudtak a mai napig elterjedni a klinikumban. A keringő mikroRNS-ek vizsgálatára a legelterjedtebb laboratóriumi technika a reverz-transzkripciós valós idejű, kvantitatív polimeráz láncreakció (RT-qPCR), de emellett egy újabb technika, a digitális polimeráz láncreakció (dPCR) is kezd elterjedni. A két módszer hasonló alapokon működik, de míg RT-qPCR-el csak a biomarkerek relatív kvantifikációja lehetséges, addig a dPCR abszolút molekulaszámot határoz meg. Kutatásunk elsődleges célja e két módszer összehasonlítása volt a mellékvesekéreg-rák kimutatásában használt keringő mikroRNS-ek mérése példáján. Fő kérdésünk, hogy a két különböző módszerrel kapott eredményeket össze lehet-e hasonlítani egymással. Másodlagosan egy olyan tényezőt is szerettünk volna megvizsgálni, hogy a vérminta levételére használt cső véralvadásgátló adalék tartalma befolyásolhatja-e a kapott eredményt. A keringő mikroRNS vizsgálatokhoz a legalkalmasabb véralvadásgátló az EDTA, aminek viszont két elterjedt fajtáját használják véralvadásgátlóként a mintavételi csövekben;ezek a K2- és K3-EDTA. A különbség a kálium ionok száma a molekula komplexben. A 70-es években már kimutatták, hogy az eltérő ionszám befolyásolhatja a vérkép eredményeket, akár olyan triviálisnak tűnő területeken is, mint például fehérvérsejt szám mérése. Ennek ellenére nincs nemzetközi konszenzus, hogy melyik EDTA forma az előnyösebb, és akár kórházanként is eltérhet, hogy melyik centrum milyen csöveket használ.

Eredményeink alapján az RT-qPCR és dPCR eredmények jól korrelálnak egymással, de a statisztikai próbák rávilágítottak, hogy az alacsony, vagy éppen a magas kifejeződésű mikroRNS-ek a vártnál nagyobb eltérést mutatnak. Ezáltal nem lehet minden esetben direkt összehasonlítani e két módszerrel mért eredményeket, szükséges minden különböző mikroRNS-re egyénileg megvizsgálni, hogy fennáll-e eltérés. Emellett kimutattuk, hogy az RT-qPCR technika esetében statisztikailag szignifikáns eltérések állnak fent a K2- és K3-EDTA-t tartalmazó minták közt, mely dPCR esetén nem megfigyelhető. Eredményeink rávilágítanak arra, hogy miért nehéz a keringő mikroRNS-ek használata a mindennapi diagnosztikus gyakorlatokban a bennük rejlő lehetőségek ellenére. Emellett azt is bemutattuk, milyen apró különbségek tudnak beleszólni a laboratóriumi mérések eredményeibe. A különböző EDTA használata külön nagy kihívást jelent a nemzetközi együttműködések keretein belül megvalósuló projektek kivitelezésénél vagy eredményeik reprodukciójánál. A protokollok egységesítése és a nemzetközi konszenzusok kialakítása viszont reményeink szerint segítene a megbízható, reprodukálható kutatások kivitelezésében, hozzájárulva az új, minimális beavatkozást igénylő diagnosztikai módszerek kifejlesztéséhez – fogalmazott összefoglalójában Vékony Bálint.

Idegrendszeri gyulladás, enyhe kognitív hanyatlás és csökkent teljesítőképesség – egy mitokondriális enzimdiszfunkció következményei

Az általunk tanulmányozott alfa-ketoglutarát-dehidrogenáz enzim központi szerepet tölt be az anyagcserében. A mitokondriumban található citrátköri enzim lévén a szénhidrátok, fehérjék és zsírok széndioxiddá és vízzé alakulásában játszik fontos szerepet, miközben energia termelődik. Emellett hozzájárul a szerveket károsító szabadgyök-képződéshez, fontos szerepet tölt be az oxigénhiányos állapotokra adott válasz kialakításában, és számos fehérje módosítását ellenőrzi. Az enzim alegységeinek teljes hiánya az élettel összeegyezhetetlen. Az enzim alulműködését számos betegségben – mint például neurodegeneratív kórképekben (többek közt Alzheimer-kórban) – kimutatták.

Munkánk során azt vizsgáltuk, hogy az enzim alegységeinek alulműködése következtében fellépő mitokondriális károsodás együtt jár-e idegrendszeri vagy metabolikus változásokkal. A projektünkben olyan egérmodellel dolgoztunk, amelyekben a kérdéses enzim bizonyos alegységei részlegesen hiányoztak. Az életkor előrehaladtával a génkiütött állatokban kognitív funkciók csökkenését figyeltük meg, amely együtt járt idegsejt pusztulással és idegrendszeri gyulladással is. Emellett az idősebb állatok futóteljesítménye csökkent a kontroll egyedekhez képest, amely részben szívelégtelenségre vezethető vissza. Érdekességképpen nem láttunk különbséget a génkiütött egerek mozgékonyságában, táplálékfelvételében a kontroll csoporthoz képest. Összességében elmondhatjuk, hogy a génkiütött egerek normál körülmények között és nyugalomban látszólag nem mutattak különbséget egészséges társaikhoz képest. Azonban stressz alatt, amikor megnőtt az energiaigényük, mint például futás során, az idősebb génmódosított állatok nem voltak képesek megfelelően kompenzálni, amely a teljesítőképességük csökkenéséhez vezet – fogalamzott összefoglalójában dr. Komlódi Tímea.

Emlő daganatszövet modellezés 3D bionyomtatással a pontosabb gyógyszerérzékenységi és gyógyszerhatásani vizsgálatokhoz

Nagy erőfeszítéssel zajlanak az úgynevezett „patient-derived”, a betegek szöveteiből indítható kísérleti modellek fejlesztései. Ennek oka, hogy a kísérleti eredmények sok esetben megismételhetetlenek a klinikai vizsgálatokban, ami a gyógyszerfejlesztések alacsony hatékonyságának egyik fő oka.

Vizsgálatainkban 3D bionyomtatott emlőtumor modellt hoztunk létre, majd összehasonlítottuk hagyományos kétdimenziós- (2D), szferoid sejtkultúrákkal és különböző állatmodellekkel. Eredményeink alapján a 3D bionyomtatott szövetszerű kultúrák pontosabban utánozzák a tumor morfológiáját és gyógyszerérzékenységét, mint a többi modell. A 3D bionyomtatott modell még a jelenleg elérhető legjobb „patient-derived” technológiánál, a betegek tumorából indítható in vivo xenograft modelleknél is jobban reprodukálta az eredeti tumor tulajdonságait; a szingenikus tumorokhoz (ugyanabba az egér törzsbe visszaoltott tumorok, amiből az származik) hasonló gyógyszerérzékenységet mutatott. Mindez hangsúlyozza az új modellek várható szerepét, a daganatkutatásban, a terápiás válasz előrejelzésében és a személyre szabott onkológiában is – írta összefoglalójában dr. Sebestyén Anna.

Túlélést jósló gépi tanulási modellek robusztusságának vizsgálata hiányos adatok esetén

A Semmelweis Egyetem kutatói egy keretrendszert fejlesztettek arra a célra, hogy objektíven értékelni lehessen számítógépes előrejelző módszereket. A vizsgálat az adat-hiány hatására fókuszált, ami egy gyakori probléma a klinikai tesztek reprodukálhatósága kapcsán. Az orvostudományban különböző algoritmusokat használnak a betegek túlélési esélyeinek becslésére, ugyanis a gyógyszerek vagy terápiák hatékonyságának egyik alapvető mérőszáma a betegek túlélési rátája. Azonban egy klinikai teszt során sok beteg abbahagyja a kezelést vagy egyéb ok miatt kiesnek a nyomon követésből.

A kutatók öt különböző algoritmus teljesítményét tesztelték négy betegcsoporton. Az algoritmusok eredményeinek változását elemezték annak függvényében, ahogy szisztematikusan rontották az adatok minőségét. Ezzel mesterségesen szimulálták azokat a különböző klinikai szcenáriókat, amikor más-más tulajdonságú beteg kiesése miatt a klinikai teszt értékelésére használt túlélési ráta változik. A meglepő eredmény: az algoritmusok jobban bírják, ha rövidebb ideig követik nyomon a betegeket magasabb bentmaradási rátával, mint ha hosszabb idejű nyomon követést végeznek, de sokan kiesnek a vizsgálatból. Az összetettebb módszerek különösen rosszul viselték a betegkiesést, egyre pontatlanabb előrejelzéseket adva. A kidolgozott keretrendszer azért fontos, mert segít a klinikai tesztek értékelésekor eldönteni, melyik előrejelző eszközt használják, és a kapott eredmények mennyire leszenk reprodukálhatók, mekkora eltérésekre lehet számítani a tesztelés és az alkalmazási esetek között. A keretrendszer különösen olyan helyzetekben hasznos, ahol magas a lemorzsolódás, például a prediabetes betegek kezelésénél – fogalamzott dr. Pollner Péter.

Statikus navigációval beültetett implantátumokra készülő overdenture-ök retrospektív klinikai vizsgálata

Az implantációs overdenture-ök a teljes lemezes fogpótlásokhoz és a rögzített implantációs fogpótlásokhoz képest is jelentős előnyt nyújthatnak viselőjüknek. A statikusan navigált implantátumbeültetések során sebészi sablont készítünk, mely vezeti, az implantátumágy kialakítása során használt fúrókat és így lehetővé teszi a virtuális terv megvalósítását a műtéti területen. A navigált műtét csökkenti az utópanaszokat és a műtéti szövődmények előfordulási gyakoriságát.

Retrospektív klinikai vizsgálatunk célja volt a statikus navigációval beültetett implantátumokra készülő overdenture-ök protetikai sikerességének, a beültetett implantátumok túlélésének és sikerességének, illetve az implantátumbeültetés pontosságának vizsgálata. A kétéves követéses vizsgálatunk eredményei alapján a beültetett implantátumok és a rá készülő overdenture-ök protetikai sikeressége kiváló, a biológiai és biomechanikai szövődmény rátája klinikailag elfogadható, és a navigált műtét klinikailag elfogadható pontosságot eredményez. Tehát ez egy megbízható megközelítés az idős, teljesen foghiányos betegek ellátására – fogalmazott dr. Kivovics Márton.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek