Tudományos híradó 26.

A 2024-es Nobel díjas mikro-RNSek terápiás jelentősége: miR-125b* gyógyszerjelölt kardioprotektív hatása

2024-ben Victor Ambros és Gary Ruvkun kapták az orvosi-élettani Nobel-díjat a mikroRNS-ek szabályozó szerepének felfedezéséért. A mikroRNS-ek (miRNS) rövid nem kódoló RNS-ek és fontos szerepet játszanak a fehérjék kifejeződésének finom szabályozásában. Egy adott miRNS-eken keresztül lehetőségünk van számos fehérje és ezzel együtt egy teljes fehérje hálózat finom szabályozására. A miRNS szabályozáson alapuló gyógyszerterápiás megközelítés alkalmas lehet a komplex betegségek kezelésére, így a szív védelmére az infarktus okozta károsodással szemben. A miRNS-125b* szív védelemben való fontos szerepét a Pharmahungary Csoport munkatársai még 2011-ben fedezték fel és szabadalmaztatták. A Nemzeti Szívprogram és Nemzeti Szívlabor projektek keretében, a Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetben működő munkacsoportunk a Pharmahungary Group munkatársainak együttműködésével a miRNA felfedező kutatásokat tovább folytatták, melynek egyik eredménye a jelen publikáció.

Jelen munkánkban preklinikai in vivo modellben vizsgáltuk a miR-125b* mimic gyógyszermolekula jelölt farmakokinetikáját és hatásosságát szívinfarktusban. Kísérleti egereket kezeltünk egyszeri vénásan adott miR-125b* mimic gyógyszerjelölttel, majd vizsgáltuk a gyógyszerjelölt szívben és vérplazmában mérhető szintjét és a kiürülés idejét. Továbbá vizsgáltuk a szívben a miR-125b* mimic közvetlen célmolekuláit, azaz a bizonyos mRNS-ek kifejeződésére gyakorolt hatás időbeni alakulását, illetve szívinfarktuson átesett egerekben a szívinfarktusra gyakorolt hatást. A miR-125b* kezelés hatékonyan csökkentette az infarktus hatására létrejövő szívizom elhalás mértékét a kontroll csoporthoz viszonyítva. Összegzésül munkánk során elsőként demonstráltuk a miR-125b* gyógyszerjelölt farmakokinetikai és molekuláris farmakodinamikai tulajdonságait, valamint szívvédő hatását in vivo kisállat modellben. Nagy örömünkre szolgál, hogy a kardiológiában a mikro-RNS terápia fejlesztést az elsők között kezdtük el több mint egy évtizede, és 2024-ben Nobel-díjjal jutalmazzák ezt a tudományterületet. Bízunk, benne hogy a Nobel-díj ráirányítja a figyelmet a mikro-RNS terápia fejlesztés lehetőségeire olyan komplex betegségekben ahol a betegség gyógyítását csak több molekuláris célpont finom szabályozásával lehet elérni – fogalmazott összefoglalójában dr. Makkos András.

Sejtszintű hálózatos adatok és modellek a rák gyógyszer rezisztenciája ellen

A rákkal összefüggő halálozások több mint kilencven százalékáért a rákos sejtek kezelésére alkalmazott gyógyszerek ellen kifejlődő rezisztencia a felelős. A gyógyszer-rezisztencia kialakulása során a rákos sejt minden részletének számtalan molekuláris mechanizmusát mozgósítja. Emiatt a rák-gyógyszer rezisztenciájának hálózatos megközelítése egyedülállóan gazdag fegyvertárat képes mozgósítani a rezisztencia elkerülésére. Már a kisméretű hálózatdinamikai modellek is igen hasznosak a célzott daganatellenes terápiák tesztelésére. Ugyanakkor az elmúlt években a hálózatos adatbázisok már az emberi sejt összes fehérjéről tartalmaznak adatokat. Ilyen adatok a fehérje-fehérje kapcsolódások, a jelátviteli kapcsolatok, a gyógyszer-target fehérje kölcsönhatási adatok, a rezisztenciát okozó mutációk adatai és más multiomikai adatok. Napvilágot láttak azok az első modellek is, amelyek már sejtszintű méretekben (azaz: az emberi sejt összes fehérjéjének már kb. egyharmadát magukba foglalóan) tudják modellezni a rákos gyógyszer rezisztenciát. A hálózatos elemzések ma már alkalmasak a számítógépes modellek által megjósolt (in silico) klinikai vizsgálatokra (így az adott terápiára pozitívan válaszoló betegcsoportok kiválasztására), a személyre szabott terápiás kezelés in silico tervezésére, valamint a nagyméretű, in silico gyógyszer kombinációs tesztek gyors lefuttatására is.

Közleményünkben a rákos gyógyszer-rezisztencia hálózatos adatbázisait és modelljeit foglaltuk össze. Elemeztük azt is, hogy a szakterület jelenleg milyen további feladatokat old meg (így a hálózatos adatok integrációját, a hálózatos modellek standardizációját, megbízható működésének kellő ellenőrzését, a többsejtes molekuláris modellek kifejlesztését és a mesterséges intelligencia felhasználását) annak érdekében, hogy a jelenlegi hálózatos modellek a sejt minden fehérjéjére kiterjeszthetőek legyenek. Az összefoglalónk a rákos gyógyszer rezisztenciáról szól, de számos megállapítása a bakteriális gyógyszer rezisztencia kezelésében is hasznos lehet – összegezte dr. Csermely Péter.

Az intézmények közötti eltérések az igen kissúlyú csecsemők kimenetelében nem függenek a család gazdasági helyzetétől

Az elmúlt évtizedekben az igen kis születési súlyú (1500 gramm alatti) csecsemők egészséges túlélési esélyei jelentősen javultak a magas jövedelmű országokban. Tanulmányunk az első átfogó, populációalapú elemzés a közép-kelet-európai régióban.

Az 1500 gramm alatti csecsemőket vizsgáltuk két időszakban: 2014–2016 és 2019–2021 között. A vizsgálatban Magyarország összes koraszülött intenzív osztálya (PIC) részt vett. Az elsődleges összetett kimeneteli mutatónk a halálozás vagy az öt leggyakoribb megbetegedés valamelyikének előfordulása volt. A statisztikai elemzés során figyelembe vettük az esetösszetételt, a kórházi tényezőket, és értékeltük a szocioökonómiai státuszt mérő deprivációs index hatását.
Az összetett kimenetel előfordulása javult (39,1 százalékról 34,3 százalékra csökkent) a 2. periódusban. A halálozási arány is szignifikánsan, 1,7 százalékkal csökkent. A késői szepszisek (súlyos véráramfertőzés) előfordulása 4,8 százalékkal esett vissza. A kimenetelek között jelentős intézményi eltérések mutatkoztak, de ezek nem mutattak összefüggést a deprivációs mutatóval.
Összességében az összetett kimeneteli mutatók javultak a 2 periódus között, azonban jelentős különbségek tapasztalhatók a PIC-ek teljesítményében, amelyeket nem magyaráznak sem a betegjellemzők, sem a betegforgalom, sem a szocioökonómiai státusz – foglalta össze dr. Nádor Csaba.

Létező dolog az orrcseppfüggőség? Az addikciós komponensek vizsgálata kvalitatív módszerrel rhinitis medicamentosában

Az orrcseppfüggőség (rhinitis medicamentosa, RM) egyre gyakoribb, mégis kevéssé ismert probléma, és amely méltatlanul kevés figyelmet kapott ezidáig, noha jelentősen rontja az érintettek életminőségét. Kutatásunk során húsz személlyel készítettünk interjút, mindannyian legalább két éve rendszeresen használnak dekongesztáns orrcseppeket vagy orrsprét. Ahhoz, hogy egy szerhasználatot vagy viselkedést függőségként definiálhassunk, teljesülnie kell az addikció kritériumainak. Vizsgálatunk elsődleges célja ezen kritériumok jelenlétének azonosítása volt.

Eredményeink alapján kijelenthetjük, hogy a túlzott orrcsepphasználat az addikció összes komponensét (pl. tolerancia, megvonás, konfliktushelyzetek, kontrollvesztés) magában hordozza. A következmények azonban túlmutatnak az addikciós tüneteken: alvászavar, fulladásérzés, mellékhatások, pszichés terhek és betegségidentitás is kialakulhat. Az RM így nemcsak orvosi, hanem pszichológiai és életminőségi kihívást is jelent. A függőségi modell alkalmazása alapján felvethető, hogy addiktológiai beavatkozások – pl. motivációs interjú, kognitív-viselkedésterápia, önsegítő csoportok – hatékonyabbak lehetnek a jelenlegi fül-orr-gégészeti kezeléseknél – írta összefoglalójában dr. Rácz József.

A tudatelmélet szerepének feltárása: A kontextusban megjelenő érzelmi ingerekre adott idegrendszeri válaszok vizsgálata

Kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy a tudatelmélet (Theory of Mind, ToM) rendszere hogyan aktiválódik érzelmi ingerek kontextusfüggő feldolgozása során. Vagyis, amikor egy adott szituáción belül a kontextus esetleg mást sejtet, mint a helyzetben megjelenő egyén arckifejezése által sugallt érzelem, így adott szituáción belül egyfajta inkongruencia lép fel a kontextuális és érzelmi jelzések között. Ennek vizsgálatára Bird és Vidding (2014) kognitív empátia modelljét leíró elméleti keretét vettük alapul (Self-to-other Model of Empathy), ami azt feltételezi, hogy amikor az érzelmi és a kontextuális információk között eltérés van, az agyban a tudatelméletért (ToM) felelős rendszer kiterjedtebb aktivációja figyelhető meg, annak érdekében hogy segítse adott egyén érzelmi állapotának pontosabb meghatározását. Ahhoz, hogy megértsük egy másik személy érzelmi állapotát, gyakran különböző típusú jelzésekre támaszkodunk, úgy mint érzelmi és szituációs/kontextuális ingerek. A különböző információt hordozó ingereket, eltérő agyi rendszerek dolgozzák fel, amelyek egymással kölcsönhatásban állva teszik lehetővé azt, hogy képesek legyünk mások érzelmeinek pontos értelmezésére (Bird et al, 2014). Például egy esküvőn síró személy kezdetben szomorúságot sugallhat, de a kontextusból adódóan ezt örömként értelmezhetjük. Kutatásunkban tehát azt vizsgáltuk, hogyan is értjük meg, illetve ismerjük fel az érzelmeket komplex társas helyzetekben, valamint mely speciális helyzetekben figyelhető meg a ToM-rendszerhez tartozó idegrendszeri területek fokozottabb aktivációja. Ezen elképzelések mentén tanulmányunkban fMRI eljárással a kontextusban megjelenő érzelmi ingerekre adott neurális válaszokat vizsgáltuk egy általunk kidolgozott paradigma segítségével, az Emotinal Shifting Taskkal (EST) (Biró et al., 2022), amelyben nem kongruens képek olyan természetes jeleneteket ábrázolnak, ahol az egyik szereplő arckifejezésén megjelenő érzelmek és az általános kontextus között nincs összhang, míg a kongruens képek esetében az érzelmi ingerek és a kontextuális jelzések között nincs ilyen eltérés.

Hipotézisünk szerint a nem kongruens képek, ahol az érzelmi és a szituációs jelek konfliktusba kerülnek, fokozottabb a ToM-rendszer aktivációja, mint a kongruens ingeranyagok esetében. Ennek az az oka, hogy az idegrendszernek fel kell oldania az arckifejezések és a kontextus közötti ellentmondást ahhoz, hogy pontosan következtetni tudjunk az érintett személy érzelmi állapotára.
Az adatgyűjtés 53 egészséges résztvevőn történt. Az eredmények azt mutatták, hogy amikor az érzelmi és szituációs jelzések kongruensek voltak, kevesebb, míg a nem kongruens jelzések nagyobb aktivációt eredményeztek a ToM-hoz kapcsolódó agyi régiókban. Ez alátámasztja azt a hipotézist, hogy az összetett érzelmi helyzetek megértése nagyobb kognitív erőfeszítést és a ToM-rendszer erősebb aktivációját igényli. Tehát, azokban a helyzetekben következik be a ToM-rendszer fokozott aktivációja, amikor a célszemély érzelmi állapotának megértése nem tud megtörténni pusztán érzelmi jelzésekre támaszkodva, hanem a célszemély motivációjának, gondolatainak, vagy a körülötte lévő mások érzelmi és kognitív állapotának figyelembevételére is szükség van. Mindezek mellett az érzelemfeldolgozásban és a kontrollfunkciókban szerepet játszó idegrendszeri területeken is többlet aktivációt találtunk a nem kongruens képekre adott válaszreakciókban. Az eredmények azt jelzik, hogy az összetett szociális helyzetek érzelmi feldolgozását többféle idegrendszeri terület támogatja.
Összefoglalva, a mások érzelmeinek megértésére való képességünk egy sokrétű folyamat, amely mind az érzelmi jelzések észlelésén, mind pedig a kontextus értelmezésén alapul. Mindezen jelzések integrálását a ToM-hálózat kiterjedt rendszere teszi lehetővé, amely érzelmi és kognitív feldolgozásban is részt vesz, ezáltal vagyunk képesek eligazodni az összetett szociális helyzetekben – fogalmazott Biró Brigitte.

Az életcélok szerepe az egészséges öregedésben: következtetések a Semmelweis Study és a Semmelweis–EUniWell Program alapján

Jelen tanulmány bemutatja, hogy a 2024-ben indult Semmelweis Study – Közép-Európa legnagyobb prospektív munkahelyi kohorszvizsgálata – miként vizsgálja az életcél mint pszichoszociális tényező szerepét az egészséges öregedés gerontológiai szemléletében. A több hullámban zajló adatfelvétel objektív biomarkereket (pl. kardiovaszkuláris, metabolikus, kognitív mutatókat) és szubjektív jólléti jellemzőket egyaránt tartalmaz.

A nagy elemszámú, longitudinális adatgyűjtés robusztus keretet biztosít az öregedés multidimenzionális meghatározóinak feltárásához – különösen a Fodor József Központ, a Semmelweis Egészségfejlesztési Központ és a EUniWell nemzetközi egyetemi hálózat partnerségében, a Családbarát Egyetem és a Caring University Model Program szellemiségében. A kutatás megalapozza a jövőbeli intervenciókat és longitudinális utánkövetéses vizsgálatokat, amelyek célja az életcélok szerepének gyakorlati alkalmazása az egészségben eltöltött életévek meghosszabbításában – írta összefoglalójában Zábó Virág.

Az esti kronotípus rosszabb fizikai és mentális egészséggel, magasabb korlátozottsággal jár együtt migrénesek körében

A kronotípus (másnéven estiség-reggeliség) az egyén napszaki aktivitásának preferált ideje – a dimenzió két végpontján a reggeli (pacsirta) és esti (bagoly) típusok állnak. Az esti típus ismerten magasabb sérülékenységgel jár, és korábbi vizsgálatok felvetették a kronotípus összefüggését a migrénes fejfájással is, ám az eredmények ellentmondásosak voltak. Ezért célkitűzésünk volt a migrén és a kronotípus kapcsolatának nagy adatbázison való vizsgálata, valamint a különböző kronotípussal rendelkező migrénesek és kontrollszemélyek fizikai és mentális egészségi állapotának összevetése.

Elemzéseinket a UK Biobank adatbázisán, több mint 360 ezer fő bevonásával végeztük. Eredményeink szerint az esti kronotípus enyhén magasabb arányban fordult elő migrénesek körében. Az esti migrénesek az összes mentális (depresszió, stressz, érzelmi labilitás) és fizikai (testzsír százalék, észlelt egészségi állapot) egészség mutató mentén a legrosszabb állapotról számoltak be. A fejfájás tüneteket nézve az esti és reggeli migrénesek nagyon hasonlóan nyilatkoztak, azonban az esti migrénesek így is magasabb korlátozottságot éltek meg a fejfájásuk miatt. Eredményeink alapján az esti kronotípus migrénesek körében kedvezőtlenebb egészségi állapottal járt együtt, ami kiemelt figyelmet igényel az ellátásuk során – fogalmazott összefoglalójában dr. Baksa Dániel.

D-vitamin és a kolorektális daganatok megelőzése: immunológiai mechanizmusok és táplálkozási összefüggések

A D-vitamin immunmoduláló tulajdonságai révén fontos szerepet tölt be a kolorektális daganatok megelőzésében és kiegészítő kezelésében. Aktív formája, a kalcitriol, a D-vitamin-receptorokon keresztül szabályozza a sejtciklust, csökkenti a gyulladásos folyamatokat, elősegíti a programozott sejthalált (apoptosis), valamint gátolja az új erek képződését (angiogenesis). Ezek a mechanizmusok hozzájárulnak a daganatsejtek proliferációjának gátlásához, és csökkentik a tumor növekedését és metasztatikus terjedését. A D-vitamin-hiány fokozza a szisztémás gyulladást, gyengíti az immunválaszt, valamint rontja a bél barrierfunkcióját és a bélmikrobiom egyensúlyát.

Ezzel szemben az optimális D-vitamin-ellátottság kedvező immunológiai és gyulladáscsökkentő hatásokat biztosít, és hozzájárul a bélrendszer egészségének megőrzéséhez. Egyes adatok szerint a D-vitamin-pótlás a kemoterápiás kezelések hatékonyságát is fokozhatja. Az optimális D-vitamin-bevitel – különösen egészséges, gyulladáscsökkentő hatású étrenddel (pl. mediterrán diétával) kombinálva – ígéretes stratégiát jelenthet a CRC megelőzésében, a betegség progressziójának lassításában és a halálozási arány csökkentésében – fogalmaztak összefoglalójukban dr. Varga János Tamás és dr. Fekete Mónika.

Az alvásminőség, a cirkadián fázis és a REM alvás összefüggései

Az alvásminőségben fontos szerepet játszik annak összetétele, töredezettsége és hossza mellett az alvás időzítése is, melyet a cirkadián ritmus vezérel. Kutatásunk fő célja a REM alvás (rapid eyemovement sleep) alvásminőséggel és cirkadián fázissal való kapcsolatának feltárása volt.

Eredményeink szerint a nem-REM (NREM) alvásfázishoz viszonyított legnagyobb REM arány időpontja (REMmaxprop) megfelelően tükrözi az egyének cirkadián ritmusának fázisát (összefüggések a kronotípus kérdőívvel, aktigráfiával, magtesthőmérséklettel). Továbbá bár nem találtunk elégséges bizonyítékot a REM alvás szubjektív alvásminőségben betöltött szerepére, az objektív alvásminőség mutatott összefüggést REMmaxprop-ig felgyűlt REM alvás mennyiségével, illetve a REM százalékos arányával a teljes alváshosszhoz képest. A NREM alatti mikroébredések számának növekedésével csökkenő REM alvás mennyiség volt megfigyelhető a mintában. Ez arra utalhat, hogy a mikroébredésekkel megzavart alvásban kisebb mennyiségű REM fázis lelelhető fel, tehát az alvás összetétele változik meg – fogalmazott G. Horváth Csenge.

MetaAnalysisOnline.com – webalkalmazás a klinikai és epidemiológiai tanulmányok gyors metaanalíziséhez

A metaanalízis olyan statisztikai módszer, amely különböző tudományos kutatások eredményeit egyesíti annak érdekében, hogy megbízhatóbb és átfogóbb képet kapjunk egy adott kérdésről. Ez különösen fontos az orvostudományban, ahol egy-egy kezelés vagy beavatkozás hatásosságáról sok, egymástól független tanulmány születhet. A különféle kutatások eredményei azonban eltérőek lehetnek, ezért nehéz lehet átlátni, mi az általános, valóban megbízható következtetés. A metaanalízis abban segít, hogy ezekből az adatokból egyetlen, statisztikailag alátámasztott következtetést vonjunk le. Ugyanakkor problémát jelent, hogy a metaanalízis elvégzése gyakran bonyolult feladat, amelyhez speciális statisztikai ismeretekre, szoftverekre és jelentős időráfordításra van szükség. Ráadásul a legtöbb metaanalízis-eszköz nem túl felhasználóbarát, és nem érhető el széles közönség számára. Ezekre a problémákra kínál megoldást a MetaAnalysisOnline.com nevű weboldal, amelyet a Bioinformatika Tanszék munkatársai fejlesztettek. Ez egy ingyenesen elérhető alkalmazás, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy bármilyen speciális előismeret nélkül végezzenek metaanalízist.

A rendszer úgy lett kialakítva, hogy könnyen kezelhető legyen, és a lehető legtöbbféle adatot tudja kezelni. Használatához nem szükséges külön programot letölteni – elég megnyitni a metaanalysisonline.com oldalt egy böngészőben, majd kitölteni egy egyszerű táblázatot az elemezni kívánt vizsgálatok adataival. A táblázat akár táblázatkezelő programokból is beilleszthető másolás-beillesztés módszerrel, és az eszköz néhány másodperc alatt elvégzi az elemzést. A statisztikai metodológiában nem jártas felhasználók használhatják az alapbeállításokat, de lehetőség van azok finomhangolására is. Az alkalmazás képes különféle típusú adatok elemzésére, például lehetőség van olyan adatok elemzésére, amelyek azt mutatják, hány beteg gyógyult meg vagy nem (igen/nem típusú adat), de olyanokra is, amelyeknél átlagos értékeket és szórásokat kell összehasonlítani (pl. HbA1c%), vagy túlélési időket vizsgálunk (pl. hány hónapig éltek a betegek egy adott kezelés után).
Az eszköz az eredményeket vizuálisan is megjeleníti. Az egyik kimenet az úgynevezett „erdő diagram” (forest plot), amelyben jól látható, hogy az egyes tanulmányok milyen eredményre jutottak, és hogy ezek hogyan viszonyulnak az összesített eredményhez. Egy másik típusú ábra, a „tölcsér diagram” (funnel plot), abban segít, hogy megvizsgáljuk, mennyire lehet torzított a rendelkezésre álló adatok köre (például, ha a pozitív eredményű tanulmányokat gyakrabban közlik, mint a negatívakat). A rendszer képes olyan statisztikai mutatókat is kiszámítani és megjeleníteni („z-score plot”), amely az eddigi vizsgálatok mintaszáma alapján készít becslést arra vonatkozóan, hogy a megfigyelt eredmények mennyire megbízhatóak, és szükség lehet-e még további kutatásokra ahhoz, hogy végleges következtetéseket vonhassunk le. Az alkalmazás további funkciója, hogy szöveges értékelést is nyújt a felhasználóknak az analízis eredményeiről. A cikkben egy konkrét példán keresztül is bemutattuk az eszköz működését. Egy olyan elemzést végeztünk, amelyben a daganatos betegek kezelésére alkalmazott anti-PD-1 immunterápia mellékhatásait vizsgáltuk a műtétek körüli időszakban. Ehhez tíz különböző tanulmány adatait használtuk fel, amelyek összesen 8099 beteg adatait tartalmazták. Összességében a MetaAnalysisOnline.com lehetővé teszi, hogy a metaanalízis eszközét sokkal szélesebb körben alkalmazzák, mint korábban. Reményeink szerint az eszköz a Semmelweis Egyetem munkatársainak is hasznos segítséget nyújt majd a kutatásaik során – írta összefoglalójában dr. Fekete János.

Teljes éjszakás HD- EEG-felvételekben megjelenő gyors alvási orsó-klaszterek vizuális tréning által kiváltott temporo-okcipitális szerveződése humán mintán

A tanulmány célja annak vizsgálata volt, hogy az intenzív vizuális procedurális tanulás miként befolyásolja az alvási orsók temporális szerveződését egészséges serdülők és fiatal felnőttek körében. Harmincnyolc résztvevő két egymást követő éjszaka során vett részt HD-EEG méréseken, napközben pedig kontúrintegrációs feladatokat végzett.

A gyakorlást követően a lassú orsók paraméterei nem mutattak változást. A gyors orsók sűrűsége és hossza azonban szignifikánsan nőtt a gyakorlást követően, továbbá jelentős változásokat figyeltünk meg az orsók klaszteresedési és ritmikai jellemzőiben is a temporo-okcipitális agykérgi területeken. A változások életkortól függetlenül jelentkeztek. Ezek az eredmények értelmezhetők az alvásfüggő memória-konszolidáció vagy az intenzív tanulást követő homeosztatikus folyamatok szempontjából. A tanulmány hangsúlyozza az orsódinamika szerepét a procedurális tanulásban, és új lehetőségeket nyit meg a memória-konszolidáció neurofiziológiai alapjainak további kutatásához – fogalmazott Bocskai Gábor.

Az influenzához köthető halálozások aluljelentése akadályozza szezonális influenzaoltás szélesebb körű alkalmazását az idősek körében Közép- és Kelet-Európában

Tanulmányunk arra hívja fel a figyelmet, hogy Közép- és Kelet-Európa több országában jelentős mértékben aluljelentik az influenzával összefüggő halálozásokat. Ez pedig akadályozza az idősek számára szánt szezonális influenza elleni védőoltási programok kiterjesztését, mert a döntést segítő elemzések és egészség-gazdaságtani modellek jelentősen alulmérik az influenza fertőzés valódi negatív hatását az idősödő társadalomra. Hat régióbeli ország influenzához köthető hivatalos halálozási adatait nemenként és korcsoportonként vizsgáltuk a 65 év felettiek körében (Csehország, Szlovénia, Lengyelország, Magyarország, Szerbia és Románia), és jelentős különbséget találtunk az országok között. A nyers adatok azt mutatják, hogy Szlovénia és Csehország jelentősen magasabb halálozással rendelkezik, minta másik négy ország. A halálozást több független tényező is erősen befolyásolhatja, többek között a társadalom általános egészégi állapota, átoltottság szintje és az átfertőzöttség mértéke is. Kutatói feltevésünk szerint ezek alapján a régió összes országában hasonló halálozási mutatót kellene tapasztalnunk.

Viszonyítási pontnak a régió legfejlettebb országának, Ausztriának a halálozási adatait választottuk. Mind a hat országban összevetettük a hivatalos és az osztrák adatok alapján becsült halálozás számait (módszertan a publikációban), az eredményt a fenti grafikon mutatja. Míg Csehországban és Szlovéniában a helyi jelentések és a becsült adatok hasonlóak, addig Lengyelországban, Magyarországon, Szerbiában és Romániában a becsült halálozási arányok jelentősen meghaladják a hivatalosan jelentett adatokat. Az Európai Unió 2022-es adatai szerint az idősek (65 év felettiek) influenza elleni átoltottsági aránya 48,2 százalék volt, jelentős eltérésekkel az egyes országok között. Míg Dánia 78 százalékos, addig Szlovákia mindössze 5,6 százalékos átoltottságot ért el. Magyarországon a 60 év felettiek körében az átoltottság 2023–2024-ben 18  százalék volt, ami alacsonyabb az EU-átlagnál. A WHO és az EU Tanácsa 75 százalékos átoltottsági célt tűzött ki az idősek számára, azonban a legtöbb KKE-országban ettől messze elmaradnak az arányok. A megbízható halálozási adatok hiánya megnehezíti az oltási programok hatékonyságának és szükségességének értékelését. Ezen értékelések hozzájárulhatnának az átoltottság növelésére irányuló intézkedések erősítéséhez. Szerbia példáján keresztül mutattuk be a cikkben, hogy az aluljelentett halálozási adatok torzíthatják az oltási programok költséghatékonysági elemzéseit. A helyi adatok alapján az idősek oltási arányának növelése évente ~3/100 ezer fő haláleset megelőzését eredményezné, míg az osztrák halálozási mutatókhoz igazított becslések szerint ez a szám ~29/100 ezer fő lenne Szerbiában. Az eredmény szemmel látható, közel tízszeres. Ez utóbbi esetben az oltási program költséghatékonysági mutatója a szerbiai fizetési hajlandósági küszöb alatt van, tehát gazdaságilag indokolt lenne. A tanulmányunk rávilágít arra, hogy a megbízható halálozási adatok hiánya akadályozza az influenza elleni oltási programok kiterjesztését az idősek körében a KKE-országokban. A kutatók javasolják a halálozási adatok pontosabb gyűjtését és jelentését, valamint az oltási programok költséghatékonyságának újraértékelését reálisabb halálozási mutatók figyelembevételével. Ezáltal megalapozottabb döntések születhetnek az oltási programok kiterjesztéséről, ami hosszú távon csökkentheti az influenza okozta halálozást, nemcsak az idősek körében – írta összefoglalójában Nagy Dávid.

Elmerengés és nemtudatos információfeldolgozás

A nemzetközi kollaboráció (ELTE-PPK, IMÉRA Université Aix-Marseille; Université Claude Bernard Lyon 1, INSERM; Université Paris-Saclay, University of Atlántico Medio, Las Palmas; Tromso University, Norvégia) keretében megvalósuló kutatásunkban az elmerengés és az információfeldolgozás összefüggéseit vizsgáltuk. Az elmerengés (mind wandering) alatt azt a jelenséget értjük, amikor azt tapasztaljuk, hogy a figyelmünk elkalandozik, és a tudat, ahelyett, hogy a külső környezetre vagy az éppen aktuális feladatra koncentrálna, elmerül a jelen pillanathoz látszólag alig kapcsolódó gondolatok, emlékek és érzések áramló kavalkádjában. Az elmúlt évtizedekben az elmerengés meglehetősen rossz hírnévre tett szert, mivel kutatások sokasága igazolta, hogy az elkalandozó figyelem számos területen drasztikusan lerontja a kognitív teljesítményt. Összességében úgy tűnt, hogy az elmerengés epizódjai alatt, az agy mintha kikapcsolna, vagy lekapcsolódva a külső környezetről, elmenekülne az információfeldolgozás kihívásai elől, hogy helyette személyes fantáziákban, ábrándokban vagy éppen nyomasztó, ruminatív gondolatokban merüljön el. Habár az elmerengés egyértelműen negatív összefüggést mutat a kognitív teljesítménnyel, az emberek idejük 30-50 százalékát mégis éppen ilyen elmerengéssel töltik. A kutatásunkban azt vizsgáltuk, hogy az egyértelmű hátrányai mellett lehet-e az elmerengésnek mégiscsak valami haszna az információfeldolgozás szempontjából.

Az első, online kutatásunkban, amelyben 135 fő vett részt, a személyeknek egy egyszerű, komolyabb figyelmet nem igénylő reakcióidő feladatot kellett elvégezniük. Valójában a feladat a tudattalan tanulás képességét mérte, mert az ingerek megjelenése egy rejtett valószínűségi mintázatot követett, amit a gyakorlás során a résztvevők megtanultak, anélkül, hogy ennek tudatában lettek volna. A feladat közben a résztvevőknek időnként nyilatkozniuk kellett arról, hogy a feladatra figyeltek-e vagy inkább elkalandozott a figyelmük. Az eredményeink szerint a rejtett mintázat elsajátítása sikeresebb volt akkor, amikor a résztvevők nem a feladatra figyeltek, hanem hagyták, hogy a gondolataik szabadon elkalandozzanak. Az online kutatást egy következő vizsgálatban, laboratóriumi körülmények közt is sikeresen replikáltuk, és ismét kimutattuk, hogy az elmerengés együtt járt a jobb tudattalan tanulással, elsősorban akkor, ha a személyek figyelme spontán módon (szándékuk ellenére) kalandozott el. Mind az elmerengés, mind a jobb tanulás összefüggést mutatott az agyi EEG aktivitással mért lassú hullámú tevékenységgel, amely a mélyalvás állapotára emlékeztetett. Feltételezzük, hogy az elmerengés alatt az agy egyes területei alvó üzemmódba váltanak át (anélkül, hogy elaludnánk). Habár ez az éber agyban megvalósuló „lokális, részleges alvás” számos területen lerontja a kognitív teljesítményt, elképzelhető, hogy közben lehetővé teszi, hogy az agy feldolgozza, rendszerezze és az emlékezeti rendszereiben rögzítse a korábban tapasztalt élményeket. Eredményeink tehát arra utalnak, hogy az elkalandozásnak, elmerengésnek nem csak árnyoldalai vannak, hanem bizonyos helyzetekben éppenséggel hozzájárulhat az információ feldolgozásához – fogalmazott dr. Simor Péter.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek