Mély megrendüléssel értesültünk, hogy 2025. július 15-én, életének 85. évében eltávozott közülünk dr. Vincze Zoltán, a magyar gyógyszerészet kiemelkedő alakja, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának korábbi dékánja, az Egyetemi Gyógyszertár Gyógyszerügyi Szervezési Intézetének professor emeritusa, a szakma elhivatott képviselője, aki egész életét a gyógyszerészet ügyének szentelte.
1966-ban szerzett gyógyszerészi oklevelet a Budapesti Orvostudományi Egyetemen, majd 1969-ben gyógyszertechnológiából doktorált, később kandidátusi, illetve habilitációs fokozatot is szerzett. Szakgyógyszerészi képesítéssel rendelkezett gyógyszertechnológia (1973), egészségügyi és gyógyszerügyi szervezés és igazgatás (1980), klinikai gyógyszerészet (2003) területeken.
Korán kezdődő egyetemi pályáján tanársegédként kapcsolódott a Semmelweis Egyetem Gyógyszertárához, ahol 1974-től igazgatóhelyettes, 1992–2005 között pedig az intézet igazgatója, majd professor emeritus lett.
Kutatásai középpontjában a klinikai gyógyszerészet, gyógyszerügyi szervezés és farmakoökonómia, illetve a gyógyszerfelhasználás-elemzések, költség-hatékonysági és életminőség vizsgálatok álltak.
Rendkívül meghatározó volt szerepe az egyetemi oktatásban: több évtizeden át oktatta az alkalmazott gyógyszerészeti ismereteket, több mint húsz könyv és könyvfejezet szerzője, számos doktori munka témavezetője volt. Iskolateremtő munkáját fémjelzi az irányítása mellett megvédett nagyszámú doktori értekezés.
1996–2002 között a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Kar dékánjaként jelentős felújításokat vitt véghez, ekkor újult meg a Hőgyes tömb, valamint a nagy előadóterem.
A magyar gyógyszerészet szakmai szervezeteinek vezetésében is meghatározó szerepet játszott: a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság (MGYT) főtitkára, később kétszeres elnöke, majd tiszteletbeli elnöke volt. Mindig szívügyének tekintette a szakmai közösség erősítését, a gyógyszerészet presztízsének növelését.
Az MGYT mellett a Magyar Gyógyszerészi Kamara első elnöke, számos hazai és nemzetközi szakmai szervezet tagja, többek között a FIP (International Pharmaceutical Federation) Életműdíjasa, több rangos nemzetközi kitüntetés birtokosa.
Mint a Gyógyszerészet folyóirat szerkesztője, később főszerkesztője, nagyban hozzájárult a szakma tudományos továbbképző hátterének erősítéséhez.
Vincze Zoltán professzor úr szerénysége, embersége, kiváló szervezőkészsége és elkötelezettsége generációk számára szolgált példaként. Nemcsak szakmai tudásával, hanem emberségével, segítőkészségével és közösségszervező munkájával is mély nyomot hagyott minden kollégájában és tanítványában.
A magyar gyógyszerészet történetének egyik meghatározó alakját veszítettük el személyében.
Odaadását, szakmai igényességét és emberi példamutatását mindazok tovább viszik, akik tanítványai, kollégái vagy barátai lehettek. Intellektuális hagyatéka és empátiája iskolateremtő módon hat tovább, mindannyiunk közös gazdagságává válva.
Fáradhatatlan törekvése, hogy a gyógyszerészetet tudásban és közösségben is gazdagabbá tegye, örök tanulságként él velünk: a hivatás, a tudás és az emberség egysége képes a világot maradandóan jobbá tenni. Emlékét és szellemi örökségét mély tisztelettel őrizzük, és hisszük, hogy példája tovább él a hazai gyógyszerésztársadalomban.
Dr. Antal István, egyetemi tanár, dékán
Dr. Zelkó Romána, egyetemi tanár, intézetigazgató
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
