Az OORI-nak a Semmelweis Egyetembe történt egy évvel ezelőtti integrációjakor jött létre a Semmelweis Egyetem Rehabilitációs Klinikája, melynek klinikai vezető főnővéri posztjára Kontra Andreát kérte fel dr. Cserháti Péter igazgató. A főnővér honlapunknak elmondta, nem idegen környezetbe érkezett a Budapest és Budakeszi határán található klinikára: 20 éves szakmai kapcsolat fűzi a rehabilitációs intézményhez. Az OORI a rehabilitációban mindenkinek „a szakmai műhely, módszertani központ”: ahova gyakorlatra járt, ahol tanulmányokat folytatott, ahol új módszerekkel találkozhatott, a Rehabilitációs Vándorgyűlésről és egyéb konferenciákról pedig sokakkal személyesen is ismerték egymást. Kontra Andrea hozzátette: nagyon jó érzés, hogy a kollégákkal megbízása kezdetétől olyan a kapcsolata, mintha mindig is együtt dolgoztak volna.
Pályáját neurológiai szakterületen kezdte, ahonnan betegeik egy idő után átkerültek a rehabilitációs ellátásba. Ekkor találkozott először ezzel a több szakmát érintő komplex ellátási folyamattal. Személyes motivációjának nevezte, hogy korábban közeli barátnője baleset következtében élethosszig tartó rehabilitációs ellátásra szorult. „Az ő életén keresztül egyre jobban foglalkoztatni kezdett, hogy mit lehet tenni az ilyen sérüléseket szenvedő betegekért. Ennek is szerepe volt abban, hogy a rehabilitációt választottam” – idézte fel.
Kontra Andrea diplomás ápoló, majd egyetemi okleveles ápoló végzettségét a Semmelweis Egyetemen szerezte. Ezután egészségpolitika szakra járt a Debreceni Egyetemre, ahol az esélyegyenlőség volt a fő érdeklődési területe, itt végezte el az egészségügyi menedzseri szakot is. Egykori mentora irányításával került kapcsolatba a neurológiai betegek rehabilitációjával, 2000-től a Károlyi Sándor Kórházban vezető ápolóként vett részt a neurorehabilitációs osztály kialakításában. 2007-től az akkori Szent István és Szent László Kórházban egy 130 ágyas mozgásszervi és neurológiai rehabilitációs centrum létrehozásán dolgozott, majd a Misszió Egészségügyi Központban ápolási igazgató volt. Neurológiai ápolástan tárgyat oktatott a Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karán. A Magyar Rehabilitációs Társaság vezetőségi tagja.
Rehabilitáció olyan komplex sérülések után indokolt, amelyek alapvető funkciók elveszítésével járnak, a feladat ezen funkciók helyreállítása, illetve, ha nem lehetséges, akkor azok pótlása. A károsodások etiológiája különböző, nemcsak műtét vagy baleset utáni állapotokról van szó, infekciók, súlyos neurológiai kórképek, onkológiai betegségek is előidézhetnek ilyen helyzetet – sorolta Kontra Andrea.
„A klinikánk egy nagy intézmény a Semmelweis Egyetemen belül is, 14 osztályunk, több központi szervezeti egységünk és 480 ágyunk van, összesen mintegy ötszáz klinikai dolgozónk. Vezetőként hozzám jelenleg 367 fő tartozik: ápolók, gyógytornászok, egyéb mozgásterapeuták, konduktorok, fizioterápiás szakasszisztensek, rehabilitációs tevékenység terápeuták, szociális munkások” – ismertette a főnővér, aki úgy véli, a Rehabilitációs Klinika egy különleges pontja a Semmelweis Egyetemnek:
Egy igazi kuriózum, mivel hazai szinten egyedülálló, hogy ez a diszciplína ekkora komplexumban, ilyen szerteágazó tevékenységgel, specialitásokkal, ilyen mélységű szakmai munkával működjön
– emelte ki. A speciális területek között példaként említette a korai részlegeket, a kómacentrumot, továbbá a négy végtagi bénultságban szenvedők kezelését.
A betegeknek többszintű ellátást tudnak biztosítani a klinikán; a súlyosabb esetek speciális ellátó részlegen kapnak kezelést az akut, sürgősségi ellátásból kikerülve, és amint stabilizálódik az állapotuk, és csökken a speciális ellátási igényük, úgy tudnak olyan osztályra kerülni, ahol már magasabb intenzitású rehabilitációs programba vonhatóak és az önellátásfejlesztés kap nagyobb hangsúlyt. „Végső célunk, hogy az itteni közös munka eredményeként lehetőség szerint visszakerülhessenek az ellátottak eredeti mindennapi, otthoni környezetükbe. Ezt szolgálja az orvosi rehabilitáción túlmutató szociális és pedagógiai rehabilitációs felkészítő munka is: a mintakonyhánk, vagy speciális – mint például önálló járást segítő – eszközök biztosítása, különböző technikák megtanítása az érintetteknek és a családtagoknak, amik segítik majd a páciens életét. „Vagy az akadályozottságot csökkentjük, vagy pedig az akadályokat” – foglalta össze.
További feladata a klinikának az utánpótlás biztosítása, a szakdolgozó kollégák oktatása, az orvostanhallgatók és szakorvosjelöltek képzése. Jelenleg is tanulnak itt gyógytornászok, ápolók, gyógymasszőrök, fizioterápiás szakasszisztensek, és részt vesz a klinika a duális képzésben is. A többi között az egyetem konduktorképzésében és a most nemrégiben indult neurorehabilitációs MSc képzésben is közreműködnek kollégáik, és járnak ide gyakorlatra a hallgatók. Az intézménynek mindig fontos feladata volt a szakmai és társadalmi érzékenyítés is, ezért intézménybemutatást tartanak, látogatást szerveznek más intézmények hallgatói és munkatársai részére, ez alkalmat biztosít, arra, hogy találkozzanak akadályozottsággal élő emberekkel és az ő fejlesztésükkel foglalkozókkal.
E feladatokhoz igazodik a főnővér napi időbeosztása is. „Általában a kora reggeli órákban elolvasom az e-mailjeimet még otthon, indulás előtt, ilyenkor már a fejemben van, hogy milyen feladatok elvégzésére van szükség ezek nyomán. Amikor beérek az intézménybe, mindig ellenőrzöm a hallgatói térképet, hogy jönnek-e új hallgatók, mert akkor őket fogadjuk munkatársaimmal. Ennek van egy folyamata: aki először van itt, kap egy rövid intézet bemutatást, hogy egyáltalán megtalálja a helyét, hogy lássa a komplexumot és abban az ő képzésének részterületét” – adott ízelítőt a napi programjából. Aztán különböző vezetői értekezletekre csatlakozik be, elkezdődik az osztályokkal a kommunikáció, hol milyen megoldandó feladatok vannak. „Nagyon fontosnak tartom, hogy a vezetőt megtalálja az is, aki az esti műszakra jön dolgozni, hétfőn, kedden és csütörtöki napokon este 7-ig bent vagyok, hogy az osztályátadás előtt el tudjon jönni bárki a saját problémájával, kérdésével” – mondta el.
Kiemelte, igyekszik összhangot teremteni a vezetői feladatai közt. „Hiszek a személyes kapcsolatokban, hogy a jelenlét nagyon fontos a betegek, a gyógyulni vágyók számára is, hogy mindig legyen valaki, aki hozzájuk szól, vagy segítségükre van. Ez igaz a kollégákra is: nagy segítséget jelent, ha egyértelmű számukra, hogy amikor helyzet van, tudnak kihez fordulni” – érzékeltette a főnővér, hozzátéve, ami személy szerint nagyon hiányzik neki, az az osztályos betegellátás. Egy ekkora intézménynél ugyanakkor kevés lehetőség van arra, hogy a vezető részt vegyen a napi betegellátásban is – tette hozzá.
Azt gondolom, hogy az ad igazi motivációt és lendületet az egészségügyben dolgozóknak, ha megérzik a segítés hasznosságát. És azt a beteg egy mozdulatán, pillantásán is rögtön lehet érezni. Ez gyógyír tud lenni minden nehézségre, ami a nap folyamán adódik. Ez a kapcsolat adja azt a pluszt, ami miatt lehet vagy tudja az ember folytatni évek múlva is
– emelte ki.
Egyik nehézsége, egyben különlegessége a rehabilitációnak, hogy kis sikerekért is nagyon sokat kell hosszú időn keresztül tenni: akár kilenc hónapig vagy még tovább is vannak itt felépülő betegek. A csapatmunka azt jelenti, hogy a különböző szakorvosi, pszichológusi és szakdolgozói területek közösen dolgozzák ki a kezelési tervet, az ellátottal konzultálva, hogy a beteg elsődleges céljait az adott helyzetben reális célokhoz közelítsék. A különböző szakterületek munkája egymásra épül: az dolgozik a beteggel, akinek a fejlesztésével elérhető, hogy a következő kolléga aztán tudjon vele tovább haladni a kitűzött célok érdekében, a teamben a rehabilitáció folyamata alatt más-más szakmai területeké az irányító szerep – mutatott rá Kontra Andrea.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
