A fizikai aktivitás szinte minden szervrendszerünkre pozitív hatással van. Bizonyítottan csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet, és segít megelőzni a koszorúér-betegséget. Javítja az inzulinérzékenységet – ez különösen fontos a 2-es típusú cukorbetegség megelőzésében vagy kezelésében –, sőt bizonyos daganatos megbetegedések megelőzésében is szerepet játszik.
Enyhítheti a változókori tüneteket, segíthet megelőzni a csontritkulást, és általánosságban véve lassítja az öregedést. A rendszeres mozgás hatására javul a test zsír-izom aránya, csökken a stressz, és a depresszió megelőzése szempontjából is fontos – hangsúlyozza dr. Vágó Hajnalka.
Az elmúlt évtizedek nagy átfogó epidemiológiai és klinikai vizsgálatai azonban arra is bizonyítékul szolgáltak, hogy a rendszeres testmozgás nem csupán a betegségek megelőzésében, de a terápia részeként is hatékonyan alkalmazható. Az úgynevezett magas kardiorespiratorikus fittség a British Journal of Sports Medicine-ben megjelent tanulmány szerint például közel 20 százalékkal csökkentette az összhalálozás kockázatát, így jelentősen javítva az életkilátásokat.
A rendszeres testmozgás, a javuló edzettség hatására létrejövő előnyös változások a szervezetben a krónikus betegségben szenvedők esetében is bizonyítottan javítja az életkilátásokat – mutat rá dr. Vágó Hajnalka.
Akinek a kezelőorvosa engedélyezi vagy kifejezetten javasolja is a rendszeres testmozgást, mindenképpen hallgasson a jó tanácsra, mert ezzel akár a betegsége előrehaladását is lassíthatja.
A kardiológus, sportorvos professzor példaként a koszorúér-betegség miatt végzett beavatkozást vagy műtétet említi, amelyeket követően már a korai időszakban javasolt a rehabilitáció részeként testmozgás megkezdése alacsony vagy közepes intenzitással. Stabil koszorúér-betegség esetén legalább heti 150 perc közepes intenzitású rendszeres testmozgás javasolt legalább heti három nap, de akár hat-hét napra elosztva.
Az Európai Kardiológus Társaság ajánlása szerint heti legalább 150 perc közepes intenzitású (ami 300 percre emelhető) mozgás lenne az ideális, lehetőség szerint heti négy-öt alkalomra elosztva.
„Érdemes a hétköznapi tevékenységek során is növelni a fizikai aktivitást. A háztartási vagy a kerti munkák révén, lehetőség szerint gyalog megtenni a munkahelyre vezető út legalább egy részét, vagy lift helyett a lépcsőt használni. Ezen tevékenységek azonban még nem számítanak sajnos edzésnek, viszont már napi plusz 10-15 perc séta is fejthet ki jótékony hatást.”
Az egészségmegőrzéshez azonban mindenképpen szükség van olyan dinamikus testedzésre, ami a nagy izomcsoportokat mozgatja meg, mint a gyaloglás, futás, kerékpározás vagy az úszás.
Emellett fontos az izomerő megtartása, javítása is, amit például a saját testsúlyos vagy súlyzós edzésekkel érhetünk el. Ennek és a koordináció javításának a jelentősége idősebb korban felerősödik, amikor az izomtömeg természetes módon csökken, és az elesés kockázata megnő – magyarázza dr. Vágó Hajnalka.
A fizikai edzettség a fizikai jóllétet jelenti, azt az állapotot, amikor megfelelő erőnlétben és energiaszinten tudjuk ellátni hétköznapi feladatainkat anélkül, hogy az túlságosan megterhelő, stresszt okozó vagy fárasztó lenne. A szakemberek azonban megkülönböztetik még egyebek mellett a kardiovaszkuláris (szív-érrendszeri) fittséget (amit az aerob kapacitással is jellemeznek) és a vázizomzat edzettségét, amelyek alapvetően fontosak a megbetegedési és halálozási kockázatok csökkentése szempontjából. A fittség mérésének legelterjedtebb módja a futópadon vagy kerékpáron végzett terhelésélettani vizsgálat (spiroergometria).
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
