Hogyan szeretett bele a fogászatba?
Az orvostudomány iránti érdeklődést a szüleim plántálták belém, szerették volna, hogy én is orvos legyek, akárcsak a nagyapám. A fogorvoslás a középiskolai biológiaórákon kezdett el érdekelni, ott tanultam először a szájüregről, az emberi fogazatról, a fog felépítéséről. Lenyűgözött a tananyag, ekkor fordult meg először a fejemben, hogy fogorvostant hallgassak. Azért is vonzott a fogászat mint pálya, mert tetszett a gondolat, hogy segíthetek az embereknek a szájhigiéné és ezáltal a jóllétük előmozdításában. Nem mellesleg szeretek a kezeimmel dolgozni és kézzel fogható eredményt elérni.
Hogyan esett a választása a Semmelweis Egyetemre?
A Semmelweis Egyetem általános orvosi és fogorvosi képzésének is jó híre volt. Az általános orvosi képzéssel ellentétben a fogorvostudomány terén nem sok lehetőség volt angol nyelven tanulni az 1990-es évek Magyarországán. Mivel a Semmelweis Egyetemen elérhető volt ilyen nemzetközi képzés, így egyértelmű volt a választás. Az egyetemen túl vonzott Budapest pezsgése és gazdag kulturális élete is. Ezenkívül azért is kötődöm mai napig a városhoz, mert édesanyám Budapesten nőtt fel.
Mit vitt magával a Semmelweis Egyetem fogorvosképzéséről? Milyen szálon érez kötődést a volt egyeteméhez?
A Semmelweis Egyetemen gyorsan nyilvánvalóvá vált, hogy – Benjamin Franklin szavaival élve – a tervezés kudarca a kudarc tervezése. Így hát megtanultam, hogy stratégikusan kell gondolkodnom ahhoz, hogy elérjem a céljaimat és lediplomázzak, legyen szó a felkészülésről vagy magáról a vizsgázásról. Ez az újonnan elsajátított készség roppant hasznosnak bizonyult akkor is, amikor az Egyesült Királyságban vagy máshol készültem a további vizsgáimra.
Szorosan kötődöm a Semmelweis Egyetemhez az itt átélt tapasztalataim és az itt végbement fejlődésem miatt. Itt kötöttem maradandó barátságokat, fedeztem fel új szenvedélyeket, és itt birkóztam meg olyan kihívásokkal, amelyek a személyiségemet is formálták. Büszkeséggel tölt el, hogy részese lehetek a volt egyetemem közösségének, amely hozzájárult ahhoz, hogy idáig jutottam.
Ön szerint mi a legfontosabb küldetése a fogorvosi hivatásnak?
A pályám két legfontosabb sarokköve az oktatás és a betegellátás. Mint fogorvoslással foglalkozó klinikai egyetemi tanár, a fogorvosok új generációjának képzéséért felelek – az a feladatom, hogy stabil alapot adjak nekik a technikai tudás, az etikus hivatásgyakorlás, a kritikai gondolkodás és az empatikus betegellátás terén. Nagyon fontosnak tartom, hogy a hallgatóim megértsék, milyen szélesebb körű hatást gyakorol a fogászat a közösségekre és az egyénekre egyaránt. De a végső célom az, hogy olyan fogászati szakembereket indítsunk útnak, akik szakmailag képzettek, empatikusak, valamint elhivatottak az iránt, hogy a szájhigiéné ügyét a világ minden részén előmozdítsák. Másik küldetésem, hogy továbbra is részt vegyek a szakterületemen, a helyreállító fogászatban és fogpótlástanban folyó kutatási és innovációs tevékenységben. A kutatás, az új technikák megosztása, a legújabb technológiák és módszerek beépítése a tananyagba lehetővé teszi, hogy a szakterület fejlődjön, a betegellátás és annak minősége pedig hosszú távon is javuljon.
Mit tekint pályája csúcspontjának?
Úgy vélem, a karrierem egyik csúcsa az volt, amikor egy nemzetközi hírű egyetem, a King’s College fogorvosi karán – amelyet a QS és a ShanghaiRanking következetesen a világ öt legjobbja között tart számon – tanszékvezetővé és egyetemi tanárrá neveztek ki. Szintén ide sorolom, hogy az oktatási és kutatói tevékenységemet nagy presztízsű nemzetközi díjakkal ismerték el olyan szervezetek, mint amilyen az Association for Dental Education (Európai Fogorvosképzési Egyesület, ADEE), az International Association for Dental, Oral, and Craniofacial Research (Nemzetközi Fogászati, Orális és Craniofaciális Kutatási Társaság, IADR), és a Royal College of Surgeons in Ireland (RCSI) egyetem.
Elég sokrétű és gazdag pályát tudhat maga mögött. Ön irányítja többek között a King’s College Hospital helyreállító fogászati és fogászati alapellátási részlegeit, egy nemzetközi folyóirat főszerkesztője, világszerte tart előadásokat, az alap- és posztgraduális képzés oktatásában is részt vesz, mindemellett kutat is. A munkájának mely része lelkesíti a leginkább és miért?
Minden feladathoz más felelősség, kötelesség, kihívás és elvárás társul és mindegyik más készségeket igényel. Minden feladatkörömet kedvelem, de mindezek sokfélesége az, amit különösen szeretek, mivel minden egyes szerep eltérő tapasztalatszerzést és kiteljesedést tesz lehetővé.
Számos európai és egyesült államokbeli egyetem vendégprofesszora, milyen érzés „határok nélküli előadónak” lenni?
Az orvostudományt és a fogorvostudományt nem kötik határok, ezért az, hogy a szakterületemről adhatok elő különböző országokba utazva vagy épp virtuálisan, hihetetlenül hálás, ugyanakkor kihívásokkal teli feladat. Egyesíti a felfedezés izgalmát, a tudásmegosztás örömét és a kulturális adaptáció kihívásait. Határok nélküli előadóként élvezem, hogy nem vagyok egyetlen intézményhez, országhoz vagy rendszerhez kötve. Bárhol a világon oktathatok – jelenléti vagy online formában –, különféle hátterű hallgatókat és klinikai szakembereket szólíthatok meg és inspirálhatok, ezzel világszerte hatást érhetek el. Ez pedig célt ad.
Milyen érzés volt, amikor elnyerte az ADEE fogászati oktatási életműdíját? Mi vezetett idáig?
Megtisztelő volt, hogy elnyerhettem az Európai Fogorvosképzési Egyesület legrangosabb díját, az Excellence in Dental Education Mature Career Awardot, ami elismeri a fogorvosképzés iránt egész szakmai pályám során tanúsított elhivatottságomat és hozzájárulásomat a szakterület fejlődéséhez. Ez visszaigazolta számomra az oktatáskutatás terén végzett, sok évnyi kemény munkámat és visszajelezte nemzetközi szinten is a kutatótársaim elismerését.
Hogyan tud kikapcsolódni, ha a munka túl megterhelővé válna? Van valamilyen hobbija vagy egyéb szokása, amely segíti ebben?
Előszeretettel alkalmazok mentális és érzelmi relaxációs technikákat, szeretek olvasni, utazni, sétákat tenni, filmeket nézni, mély beszélgetéseket folytatni. Szabadidőmben szeretek új dolgokat tanulni a világról, nyílt vízi búvárkodni, filozófiai, pszichológiai és érzelmi intelligenciáról szóló könyveket olvasni.
Van-e valamilyen tanácsa azok számára, akik az Ön szakterületén kezdik meg tanulmányaikat?
Konfuciusz egyik mondását ajánlom figyelmükbe: „Nem az a legnagyobb dicsőség, ha soha nem bukunk el, hanem az, ha valahányszor elbukunk, mindig talpra állunk.”
Szekeres Hanna, Alumni Igazgatóság
Fordította: Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Igor R. Blum
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
