Dr. Koller Ákos előadásában részletesen ismertette az endothéliumból származó értágító faktor (EDRF) felfedezését, vagyis annak megértését, hogy az erek belső felületét kibélelő endothél sejtek hogyan szabályozzák az ér átmérőjét. Kitért azokra a vizsgálatokra is, amelyekben igazolták, hogy ez nemcsak a nagyerekben, de az egész szervezetünkben, a mikrokeringésben is fontos szerepet játszik. Hangsúlyozta, hogy az endothéliummal kapcsolatos cikkek száma a szerepük felismerését követően, 1980-tól meredeken emelkedett, és a mai napig sok tanulmány foglalkozik ezzel a területtel. Mint fogalmazott, az endothél voltaképpen egy önálló szervnek is tekinthető, egy olyan endokrin szervnek, amelynek mérete és jelentősége a májhoz mérhető.
A professzor kitért az endothélium fiziológiai ingerére a mikrokeringésben, és bemutatta a véráramlás szerepét. Az ezzel kapcsolatos kísérletek történetét áttekintve saját kutatásairól is beszámolt, kiemelve, hogy az áramlási sebesség növekedésével az endohtélium felületén megnő a nyírófeszültség, amit az endothélium érzékel, és értágító anyagot szabadít fel. Dr. Koller Ákos kitért az optimális mikrovaszkuláris hálózat energiaeloszlására (Murray törvénye) is, valamint bemutatta a nitrogén-monoxid felfedezésének forradalmi szerepét, ami a kutatásban és a klinikumban és jelentős volt. Ennek a molekulának, nem csak a kardiovaszkuláris de az idegrendszerben is fontos szerepe van.
Az előadás címében feltett kérdést dr. Koller Ákos úgy válaszolta meg, hogy Alfred Nobel megfigyelte: gyárában a nitroglicerinnel (dinamit) érintkező, szívbeteg munkások hétköznap jobban érzik magukat, amit valószínűleg a felszabaduló nitrogén-monoxid okozott. Ha pedig ezt a megfigyelést alaposabban körüljárja, talán már ő felfedezhette volna a nitrogén-monoxid keringésre gyakorolt hatását, amit később 1998-ban Nobel-díjjal jutalmaztak.
Pogrányi Péter
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
