Kövesi György 1940. június 7-én született Budapesten. Kisgyermekkorára rányomta bélyegét a világháború. Édesanyja 1945-ben nem tért vissza a koncentrációs táborból, így édesapja egyedül nevelte. Általános iskolai tanulmányai után fogtechnikus tanulónak jelentkezett, majd az akkori Fogtechnikai Vállat egyik laboratóriumában dolgozott. Nem elégedett meg azonban az általános iskolai végzettségével, esti gimnáziumban érettségizett és ezt követően sikeresen felvételizett az akkori Budapesti Orvostudományi Egyetem Fogorvostudományi Karára. Egyetemi évei alatt nagyon aktív közéleti tevékenysége mellett a Kórélettani Intézetben dr. Zelles Tivadar mellett, mint TDK-s hallgató dolgozott, és később díjas demonstrátorként vezetett gyakorlatot.
1969-ben summa cum laude eredménnyel diplomázott, majd dr. Berényi Béla professzor központi gyakornoki állást ajánlott neki a Szájsebészeti Klinikán. Egy évvel később a klinika Szájbeteg Osztályán dr. Sugár László, dr. Bánóczy Jolán és dr. Sallay Kornélia mellett kezdett dolgozni. A nagytudású általános orvosok mellett egy életre elkötelezte magát az orális immunológiai és a szájbetegségek tanulmányozása mellett. Ez az általános orvosi szemlélet egész szakmai pályafutása alatt meghatározta kutatói és gyógyító tevékenységét. Később, amikor a kari kurrikulumreformnak köszönhetően az orális medicina önálló tárgy lett, ennek lett tárgyi előadója.
Nyugdíjba vonulásáig nagy szeretettel oktatott magyar és angol nyelven. Mindig rendelkezésére állt fiatalabb kollégáinak egy-egy nehezebb szájnyálkahártya betegség diagnosztizálásában, illetve a megfelelő gyógyszeres terápia beállításában. Nyugdíjba vonulása előtt, mintegy életműve összefoglalásaként megírta és szerkesztette a Semmelweis Kiadó gondozásában megjelenő Orális Medicina tankönyvet. Orális immunológusként aktív tagja volt a hazai és nemzetközi immunológiai társaságoknak, rendszeresen részt vett hazai és nemzetközi immunológiai kongresszusokon. Sok immunológus barátja volt, sokaknak fogorvosi kezelését is vállalta.
Első éves hallgatóként 1967 augusztusában a Gólya Táborban ismerkedtem meg Kövesi Gyurival. Gyuri már 4. éves hallgató volt, de már akkor közel kerültünk egymáshoz. Ötöd éves koromban a gyakorlatvezetőm volt a Szájbeteg Osztályon, és tőle tanultam meg intravénás injekciót beadni. 1972-ben végzés után én is a Szájbeteg Osztály munkatársa lettem, és ekkor egy életre szóló barátság és kollegiális kapcsolat alakult ki köztünk. Kövesi tanár úr volt a leglelkesebb munkatárs, mindig a legkorábban érkezett, és amikor fiatalabb korom ellenére a főnöke lettem, a legmegbízhatóbb munkatársam lett. Nyugállományba vonulását követően is tartottuk kapcsolatunkat. Kövesi tanár úr életét az optimizmus, a jókedvű humor és állandó anekdotázás jellemezte. Ő volt számunkra a klinikán a „régi idők tanúja.” Ez segítette át több megrázkódtatáson. Korán elveszítette szeretett feleségét, Mayát és néhány évvel később idősebb leányát, Bernadettet.
Utoljára két héttel ezelőtt látogattam meg a kórházban, és jókedéllyel váltunk el egymástól. Az egyetlen panasz volt, hogy nehezen tud mozogni. A Parodontológiai Klinikán minden orvos és asszisztens szerette, és az utóbbi években, amikor már csak én tartottam vele a kapcsolatot, mindig kérdeztek egészsége felől.
Kedves Kövesi Tanár Úr, Kedves Gyuri, Öreg Barátom! Szomorú szívvel búcsúzunk tőled és nagy űrt hagytál a Parodontológiai Klinika közösségében.
Dr. Gera István
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
