A Traumatológiai Klinika klinikavezető ápolója 2024 szeptembere óta Sevella-Tóth Emőke, aki azt megelőzően négy évig dolgozott az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetben (OORI), ami szintén tavaly olvadt be a Semmelweis Egyetembe mint Rehabilitációs Klinika, így már tapasztalatot szerzett az egyetem működéséről. „Világéletemben a traumatológián dolgoztam. Innen indult a pályafutásom 14 éves koromban: gimnáziumban nagyon jól mentek az idegen nyelvek, ezért azt gondoltam, hogy angol-német szakos tanár leszek. Csakhogy minden nyáron egy hónapig diákmunkát vállaltam Újpesten, a mai nevén Károlyi Sándor Kórház baleseti sebészetének irodájában, és az ottani légkör annyira beszippantott, hogy a tanári pályától el is kanyarodtam az egészségügy irányába” – idézte fel Sevella-Tóth Emőke. Tanulmányai során először ápoló, majd diplomás ápolói, végül egyetemi okleveles ápolói végzettséget szerzett, gyermekei születése után pedig lehetősége nyílt belekóstolni a minőségirányításba. Ez a terület nagyon vonzó volt számára, mivel jól kiegészíti az ápolói munkáját és a vezetői feladatokat is, ezért tavaly kézhez vette egészségügyi-minőségügyi és betegbiztonsági menedzser diplomáját.
A Traumatológiai Klinika a szerteágazó feladatok miatt több részlegre oszlik (ambulanciákra, preoperatív, posztoperatív, szeptikus és neurotraumatológiai részlegre, műtőre), ennek megfelelően szervezik a betegellátás folyamatait is. Sevella-Tóth Emőke egyik első intézkedése volt vezető főnővérként, hogy felmérte, átszervezte és összehangolta a szakdolgozói munkafolyamatokat, részlegvezető ápolókat és csoportvezetőket erősített meg pozíciójukban, valamint új részlegvezetőket nevezett ki a hatékonyabb munkavégzés érdekében. Kiemelten fontosnak tartja a szakdolgozók ismereteinek bővítését, ezért folyamatos belső képzéseket szervez külsős tanácsadók, illetve saját munkatársak bevonásával, legyen szó táplálásterápiáról, betegmegfigyelő monitor alkalmazásáról vagy epidurális fájdalomcsillapító kezelés alkalmazásáról – sorolta a főnővér. Céljai közt említette a munkaerő megtartását, a meglévő humánerőforrás szakmai fejlesztését, a képzéseken és akár felsőfokú vagy szakirányú oktatásban történő részvétel támogatását, aminek az ismeretanyagát helyben, a klinikán tudják kamatoztatni a kollégák.
„A betegellátásban közvetetten veszek részt, a munkám nagyrészt adminisztrációból áll. Szeretnék több időt a betegek körében tölteni, de azt gondolom, hogy az én háttérmunkám, az, amilyen stílussal a részlegvezető ápolókon keresztül az ellátás folyamatait irányítom, ugyanolyan fontos területe a klinikai munkának, mintha a betegágy mellett állnék. Hiszen sok esetben a szervezéstől, a vezetéstől függ az, hogy maga a betegellátás milyen minőségben tud megvalósulni. Számomra az egyik legfontosabb tényező a betegbiztonság garantálása. Ennek számos eszköze van, ezeket mind igyekszem jól használni” – mondta el mindennapi munkájáról Sevella-Tóth Emőke.
A traumatológiai betegellátás változatos, nincs két egyforma nap. Vannak nagyon megterhelő időszakok, aztán ezt mindig követi egy kicsit lazább – ismertette a főnővér. Tapasztalatai szerint a traumatológián jellemzőek a „szezonális” esetek. Hangsúlyozta, hogy azért is van szükség szakképzett ápolókra jelentős létszámban, mert nincs olyan hét, amikor nem kell legalább egy-két újraélesztést elvégezni.
„Amikor a pályafutásomat kezdtem, akkor az ápoló szakmának volt egy jelentős megbecsültsége. Később különböző behatások miatt átéltem ebben hullámvölgyeket, kevésbé éreztem előremutatónak, de most már azt gondolom, kizárólag saját magunkon és a hozzáállásunkon múlik, hogy szakmánkat és a benne való boldogulást hogyan éljük meg. Ahogyan mi megéljük, azt tudjuk közvetíteni a jövő generációja számára is, akik már egészen fiatalon gyakorlatot töltenek a klinikánkon” – vallja Sevella-Tóth Emőke, akinek feladatai közé tartozik a szakközépiskolás tanulók gyakorlatának koordinálása is. Hozzátette, hogy szerinte a közvetett példamutatás az, ami akarva-akaratlanul átragad a környezetünkre: a jó hangulat, a kedvesség, az értő odafigyelés az idősebb, néha már kevésbé motivált kollégákat is képes kilendíteni.
Szerintem az egyik legfontosabb vezetői attitűd a példamutatás. A viselkedésünk, a gondolkodásmódunk, a következetességünk mind nagy hangsúlyt kap a munkavégzés során
– húzta alá. Három gyermek édesanyjaként úgy látja, vezetőnek lenni bizonyos értelemben hasonlít az anyasághoz, mert a családban is minden szónál hatásosabb az, ahogyan viselkedünk egymással, ahogyan támogatjuk a másikat.
Keresztes Eszter
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
