A Klinikai Pszichológiai Tanszék az egyetemen sokáig önálló szervezeti egységként működött, ám tavaly nyáron a Szenátus döntése értelmében a szervezeti egység beolvadt a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikába. Dr. Gonda Xénia decemberben vette át a tanszék vezetését dr. Perczel-Forintos Dórától, emellett ő vezeti a klinika részévé vált szakambulanciát is, illetve eddigi feladatait megtartva továbbra is ő fogja össze a Szent Rókus Klinikai Tömbben dolgozó pszichológus csapat munkáját.
A klinikai pszichológiai szakambulancián rajta kívül három szakpszichológus és öt rezidens dolgozik. A tanszék választható kurzusok oktatásával részt vesz a graduális oktatásban, a Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinika részeként pedig a pszichoterápia és a pszichodiagnosztika oktatásában is, de emellett is több szinten tartó kurzusuk van és saját képzéseket is szerveznek. A tanszék fő profilja a szakpszichológusképzés: „A budapesti klinikai szakpszichológus felnőtt és gyermek szakképzést tanszékünk végzi, mintegy 150 hallgatónk van, jelentős részük önköltséges, kisebb részük rezidensképzésben vesz részt. Magyarországon jelenleg a négy orvosképző egyetem végez szakpszichológus-képzést, ezek mindegyikének megvan a maga sajátossága, de mostantól közös célunk, hogy az elméleti ellentétek helyett a hazai képzések a klinikai szakpszichológia alapvető feladataira sokkal erősebben koncentrálva, még hatékonyabban felkészítsék hallgatóikat a betegek gyógyítására és egymással átjárhatóbbak legyenek” – magyarázta.
„Abszolút kutatásorientált vagyok” – vallotta magáról a tanszékvezető, kiemelve, hogy tervei között szerepel a tanszék kutatási teljesítményének fellendítése is.
Ez azonban nem könnyű. Eddig elsősorban a hangulatzavarok genetikai hátterével foglalkoztam, pszichoterápiás kutatásokat folytatni azonban nehéz: alacsony az esetszám, a szakambulancián alkalmazott módszer, a kognitív viselkedésterápia pedig hiába folyik rövid, 15-20 körüli ülésszámmal, a megfelelő statisztikai erővel bíró betegadat lassan gyűlik össze. Emellett az ambulancián dolgozó kollégák is hatalmas munkateher alatt állnak, hiszen betegszámot tekintve messze túlteljesítünk, ebből pedig nem is szeretnénk visszavenni, hiszen a szakambulancián nyújtott pszichoterápiás ellátás országosan is egyedülálló, hatalmas igény van a munkánkra a betegek részéről. Nem könnyű tehát a klinikai munka és a jelentős oktatási feladatok mellett a kutatásokban is részt venni
– fogalmazott dr. Gonda Xénia, hozzátéve: terveik között szerepel például a pszichoterápia hatékonyságának mérése képalkotó módszerekkel, biomarkerekkel, genetikai jellemzőkkel és génexpressziós módszerekkel. Emellett nagyon büszke a szakpszichológus rezidenseire, közülük 21 főből tízen vesznek vagy vettek részt valamilyen formában a PhD-képzésben, valamint saját PhD hallgatóira is:. „Rajtuk keresztül végzünk kutatási együttműködést többek között az Asszisztált Reprodukciós Centrummal, a Rehabilitációs és a Geriátriai Klinikákkal, a Családorvosi Tanszékkel. Számos kutatási projektben veszünk részt: vizsgáljuk a személyiség és a viselkedések összefüggését az in vitro fertilizáció sikerével vagy a perioperatív fájdalomcsillapító igény előrejelzésével, a hipertónia és a diabétesz, valamint ezek szövődményeinek kialakulásával, a VR terápia hatékonyságát időskorú betegek ellátásában. Vannak öngyilkossággal kapcsolatos kutatásaink, foglalkozunk a személyiségzavarok új dimenzionális koncepciójának összefüggéseivel, és természetesen számos PhD hallgatóm kapcsolódott be abba a kutatócsoportba is, amellyel pályám kezdete óta együtt dolgozom, és vizsgálják a genetikai háttér, a korai traumák és aktuális stresszorok, cirkadián ritmusok, és a depresszió összefüggéseit. A pszichológiai tényezők szerepét mindenhol érdemes és kell is kutatni” – húzta alá.
Dr. Gonda Xénia 2002-ben végzett az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) pszichológia szakán és a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karán (GYTK). „Mindig is lenyűgözött, mire képes viselkedési szinten az emberi agy, ugyanakkor mégis mennyire esendő abból a szempontból, hogy sokszor egyáltalán nem tudjuk kontrollálni mit érzünk és hogyan gondolkodunk” – emlékezett vissza pályaválasztására.
Elsősorban az agyműködés biológiája foglalkoztatta, mennyire öröklött és milyen szinten befolyásolható az, illetve hogyan gondolkodnak erről a különböző pszichológiai iskolák – és hogyan lehet mindezt az emberek segítésére felhasználni.
„Hihetetlenül érdekelt mindennek a biokémiai oldala is, hogy bizonyos molekulák a szervezetünkbe bekerülve hogyan képesek markánsan megváltoztatni hangulatunkat, lelkiállapotunkat, és viselkedésünket” – tette hozzá. Az ELTE pszichológia szakot elkezdve épp azért jelentkezett a GYTK-ra, mert vonzotta a kutatás, érdekelte az élettan és a biológia is. Nagy hatással volt rá dr. Bagdy György, akinél pszichofarmakológiát tanult – később szakdolgozatát is nála írta, majd a PhD-tanulmányait is az ő vezetése alatt kezdte meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) Kísérletes Kutató Laboratóriumában a Semmelweis Doktori Iskola ösztöndíjasaként. Ma is aktív tagja ugyanennek a kutatócsoportnak, mely jelenleg a Nemzeti Agykutatási Program keretében továbbra is a depresszió genetikai összefüggéseivel foglalkozik. „Akkoriban kezdtek kijönni az első kutatási eredmények arról, hogy a pszichoterápia hatása képalkotó technikákkal, vér- és gyulladásos markerek változásával is kimutatható – én pedig azt éreztem, hogy minden, amit addig tanultam, elkezdett összeállni. Azóta is mérhetetlenül hiszek a pszichoterápiában és abban, hogy a betegeken és mindenkin, aki pszichés szempontból megterhelődik, tudunk és kell is segíteni, és abban is, hogy ezt tudományos módszerekkel kell és lehet is kutatni” – idézte fel. 2005-ben dr. Rihmer Zoltán felkérésére csatlakozott osztályához az OPNI-ban pszichológusként és tudományos munkatársként. A Lipótmezőn működő intézmény bezárása után az egyetem Kútvölgyi Klinikai Tömbjében a Klinikai és Kutatási Mentálhigiénés Osztályon folytatta pályafutását, dr. Faludi Gábor vezetése mellett, 2016-ban pedig az osztály integrálását követően az egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikáján dolgozott tovább. Osztálya 2020-ban költözött a Szent Rókus Klinikai Tömbbe.
Dr. Gonda Xénia számos nemzetközi kollaborációban is részt vesz, több külföldi újság szerkesztője vagy szerkesztőbizottsági tagja, és rendszeresen ad elő klinikai és kutatási témákban hazai és nemzetközi konferenciákon.
Vezetőként lényeges számára a kollégák folyamatos képzési lehetőségeinek előmozdítása is. „Én magam klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta vagyok, kognitív viselkedésterápiából van módszerspecifikus végzettségem, sématerápiában is képződöm, jártam csoportanalitikus képzésre is, de ez a terület folyamatosan fejlődik, újabb és hatékonyabb pszichoterápiás módszerek jelennek meg, így tervezek más képzéseket is. Erre bátorítom kollégáimat is, akik nagyon nyitottak erre – annak ellenére, hogy a képzés nemcsak jelentős idő- de költségráfordítással is jár” – emelte ki dr. Gonda Xénia. „Kollaboratív vezetőnek tartom magam, nagyon jó a kapcsolatom az eddigi, Rókus tömbbeli csapatommal, akikért bármit megtennék – és úgy érzem, ők is értem. A tanszéken dolgozó új kollégáim egy részét régről ismerem, de az újakkal is nagyon gyorsan kialakult a kölcsönös bizalom, a szakmai tisztelet és az összetartás. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen olyan elkötelezett szakemberek vesznek körül, akikben szakmailag és emberileg is abszolút megbízhatok” – mutatott rá.
„A test és a lélek jólétének egysége elválaszthatatlan a gyógyításban és a kutatásban egyaránt” – vallja dr. Gonda Xénia. Otthonról hozta magával azt a szemléletet, hogy ha valaki nyitottsággal és pozitívan áll másokhoz, a munkához és a tanuláshoz, akkor nincs lehetetlen. „Nagyon oltalmazó és jó értelemben vett megengedő közegben nőttem fel, a szüleim, valamint a férjem bennem való feltétlen hite, elfogadása és támogatása nélkül nem jutottam volna el idáig. Ezzel a maximális törődéssel, hittel és odaadással szeretnék én is azok felé fordulni, akiknek szükségük van rám” – mutatott rá. Dr. Gonda Xénia szívesen utazik, bár sokszor elsősorban szakmai rendezvényekre jut el, elalvás előtt pedig, bármilyen késő van, minden este skandináv krimiket olvas. Nagyon szereti a baglyokat, mint mondja, szakmai berkekben is leginkább erről ismert, amit kollégáktól kapott egyre gyarapodó bagolygyűjteménye is híven tükröz.
Szabó Ádám
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
