Magyarországon megközelítőleg 150 ezer pár küzd meddőséggel, minden hatodik-hetedik házaspár számára nehezített a gyermekvállalás. Ez az arány megfelel a nemzetközi átlagnak, világszerte a nemzőképes populáció 10-15 százaléka érintett, és ez az arány évente 0,3-0,4 százalékkal nő. A fejlett országokban ez a gyermekvállalási kor kitolódásának tulajdonítható (1990-ben még 23 év volt az első gyermek vállalásának átlagos anyai életkora, ma ez 30 év fölött van), a harmadik világbeli országokban pedig a szexuális úton terjedő betegségeknek.
Korábban azt gondolták, hogy vannak olyan belső, lelki eredetű konfliktusok, amik meddőséget okoznak, a tudomány mai állása szerint ez nem felel meg a valóságnak – szögezte le dr. Szigeti F. Judit klinikai szakpszichológus. Most legfeljebb ún. hozzájáruló tényezőként gondolunk ezekre, és csak a krónikus stressz az, ami bizonyítottan hozzájárulhat a meddőséghez, de önmagában nem lehet az oka. Ha viszont eljut a pár abba a helyzetbe, hogy egy év elteltével is hiába törekszenek a gyermekáldásra, akkor ott már bizonyítottan stresszt élnek meg. A mi dolgunk ennek a meddőségspecifikus stressznek a kezelése – magyarázta a szakember. A különböző fertilitási beavatkozások is emelik a stressz-szintet, ugyanis legalább annyi nehézséggel járnak, mint amennyi reményt adnak, ezért a párok érzelmi hullámvasútként élik meg a kezeléseket. Nem mindig sikerül elsőre a beavatkozás, előfordul, hogy csak a harmadik-negyediknél lesz eredmény, ami akár évekbe telhet. Ilyenkor a szorongás és a depresszió jellemzi leginkább a párokat.
Ha a kezelés elején felmérésben vesznek részt, akkor kiderül, hogy nem különböznek az átlagtól szorongás, depresszió és egyéb mutatók tekintetében, de ha a kezelések előrehaladtával, a harmadik beavatkozás tájékán vizsgáljuk őket, akkor akár a 40 százalékot is elérheti a klinikai szintű szorongás és depresszió aránya – ismertette a klinikai szakpszichológus.
A WHO szerint az általános populációban 5 százalék körül van mind a klinikai szintű depresszió, mind a klinikai szintű szorongás. Érdekesség, hogy a szívbetegek körében ezek az arányok 20 százalék körül mozognak, a rákbetegek esetén ugyancsak 40 százalék körül – tette hozzá összehasonlításként.
Dr. Sipos Miklós, az ARC igazgatója hangsúlyozta, hogy az életkor nagyon fontos tényező a sikeres IVF (in vitro fertilizáció, azaz szervezeten kívüli megtermékenyítés) szempontjából: 40 év alatt a megfelelően kivizsgált és orvosi szempontból jól előkészített pároknál 40 százalékban sikeres szokott lenni már az első kezelés is. Ugyanakkor 40 év felett, kimerült petefészekkel, akár súlyos endometriózissal vagy a férfi oldaláról jelentkező komolyabb problémákkal szembenéző pároknál fordul elő, hogy több próbálkozás ellenére sem sikerül a teherbeesés.
Kijelenthetjük tehát, hogy akik még észszerű időpontban jelentkeznek, és van biológiai esélyük arra, hogy gyermekük legyen, azoknak most már egyre gyorsabban tudunk segíteni
– húzta alá dr. Sipos Miklós. A lelki tényezők kapcsán hozzátette, hogy ugyan tudományosan kimutatható kóroki tényezőként tényleg nem lehet azonosítani a feszültséget, tapasztalataik szerint mégis viszonylag gyakran fordul elő, hogy egy pár több éves sikertelenség után segítséget kér, részt vesznek egy elbeszélgetésen, meghatározzák a kivizsgálás és a kezelés irányvonalait, és amint hazamennek, spontán sikerül teherbe esniük. Tehát esetükben mégis igaz az, hogy pszichés értelemben egy „nehéz kő” zuhanhat le akkor, amikor kapnak segítséget, perspektívát a meddő párok.
Dr. Sipos Miklós szerint nagyon fontos, hogy a párok ne keressenek bűnbakot, ne hibáztassák egymást a sikertelen teherbeesés miatt. Dr. Szigeti F. Judit hozzátette, természetes, hogy a meddőség krízist okoz a párkapcsolatban, a nehéz érzéseknek helyük van, de fontos a helyzetet átbeszélni és újrakeretezni. A gyermektelenségre mint problémára csakis közösen lehet megoldást találni – emelte ki a pszichológus. A felmérések alapján nincs több válás a meddő párok esetén az átlaghoz képest.
A COVID-19 pandémia miatti korlátozások alatt a párok férfi tagjai háttérbe szorultak a kezelések során, éveken keresztül nem léphettek be a meddőségi centrumba, csak a saját vizsgálataikra. A konzultációkon legfeljebb valamilyen telemedicinális megoldással tudtak részt venni. Ezért ők kimaradtak a pár reprodukciós nehézségeinek a kezeléséből, ami lelki szempontból komoly károkat okozott a férfi oldalon. Az ARC-ban – a pandémia lezárultával – kiemelten figyelnek arra, hogy a párok lehetőség szerint a kezelés teljes ideje alatt együtt legyenek, a felvetődő kérdéseket közösen beszéljék meg.
Egy centrum működése is tudja támogatni a párok mentális egészségét, pl. a gördülékeny kommunikációval vagy épp azzal, hogy minden vizsgálat és beavatkozás egy helyen történik. Az ARC-ban például minden párnak egy koordinátor segít eligazodni, emellett pszichológus és kórházlelkész is rendelkezésre áll azok számára, akiknek erre igényük van.
Dr. Szigeti F. Judit elmondta, az ARC az első – de már nem az egyetlen – olyan meddőségi centrum Magyarországon, ahol főállású pszichológus dolgozik és mindenkit felmérnek egy kérdőívvel pszichés szempontból, akinek igénye van rá. Ebből a nemrég nagy mintán validált kérdőívből kiderül, hogy az illető milyen érzelmi állapotban van a meddőséggel küzdő átlaghoz képest, és az átlagnál magasabb megterhelődés esetén célzott segítséget kap. Először csoportos formát ajánlunk fel – ismertette dr. Szigeti F. Judit. Ez nagyon hatékony tud lenni, ugyanis azt érezheti az illető, hogy nincs egyedül a problémáival, hiszen a meddőség egyébként olyan tabutéma, amiről a többség nem szívesen beszél nyíltan. Azok, akiknek a kezeléséhez nem elég hatékony a csoportterápia, egyéni terápiát kaphatnak.
A meddőséggel küzdők nagy része a diagnóziskor nincs rosszabb lelkiállapotban az átlagnál: a felmérések is azt mutatják, amit a centrumban is látnak, hogy az érintettek 20 százaléka tölti ki a lelki egészségre vonatkozó kérdőívet, és végül 14 százalékuk kerül be az ellátásba. Ez megfelel a nemzetközi arányoknak, amelyek szerint körülbelül a betegek 10-15 százalékának van szüksége pszichológiai segítségnyújtásra.
Dr. Szigeti F. Judit és munkatársai nemrégiben egy randomizált kontrollált klinikai vizsgálat eredményeit publikálták. A kutatás célja a bizonyítottan hatékony amerikai Mind/Body Program for Infertility (Test és Elme Termékenységtámogató Program) hazai adaptációja és hatásvizsgálata volt. Az ARC-ban zajlott kutatás keretében 880-an töltötték ki a kérdőívet, közülük 150 fő került be a vizsgálatba. A résztvevők 10 hetes komplex csoportterápia keretében egy Amerikában kidolgozott módszert gyakoroltak, aminek dietetikai tanácsadás és testmozgás is része volt – ismertette dr. Szigeti F. Judit. A módszert a kutatás lezárulása után, jelenleg is alkalmazzák a centrumban. A terápia során pszichológiai eszközökkel olyan technikákat tanítanak, amelyekkel a meddőségről alkotott elképzelések, negatív gondolatok oldódnak és növekszik az elfogadás. A csoportterápiában nagyon fontos tényező a támogató közeg – hangsúlyozta a pszichológus hozzátéve, hogy gyakran jönnek létre hosszú távú baráti kapcsolatok is. Szintén fontos eleme a programnak a relaxációs technikák elsajátítása és a meddőséggel összefüggő nehéz társas helyzetek kezelése. Mindezekkel sikeresen oldható a meddőséggel járó krónikus stressz, mutatott rá dr. Szigeti F. Judit.
A kutatások azt mutatják, hogy a pszichológiai támogatásban részesülőknek legalább 10 százalékkal nagyobb az esélyük a teherbeesésre, mint azoknak, akik nem vesznek részt ilyen ellátásban.
Dr. Sipos Miklós és dr. Szigeti F. Judit egyaránt fontosnak tartják a párok korrekt tájékoztatását a teherbeesési lehetőségeikkel kapcsolatban. Dr. Sipos Miklós kiemelte, hogy minden kezelés előtt és után alaposan elmondják minden párnak, hogy állapotuknak megfelelően milyen lehetőségeik és esélyeik vannak. Igyekeznek mindig „elmenni a falig” és a párra bízni, mikor adják fel a próbálkozásokat. Mint mondta, mindenki máshogy reagál az esélyekre, volt már olyan, aki 8 százalékos sikerességi esélyt hallva távozott, mert számára a tíz százalék jelentette a lélektani határt; de olyan is volt, akinek a 2 százaléktól is örömkönnyek gyűltek a szemében, mert nullára számított. Ha egy beavatkozás nem sikerül, akkor mindig újabb ajtót nyitnak nekik, és végső soron a petesejt-donációt, az örökbefogadást vagy épp a gyermektelen élet lehetőségét is felvázolják – tájékoztatott az igazgató. Dr. Szigeti F. Judit hozzátette, a terápiáknak az is része, hogy meghívottak személyes példáin keresztül olyan alternatív életutakat mutatnak be a pároknak, amikből azt látják, hogy nincs vége a világnak akkor sem, ha végül nem lesz vér szerinti gyermekük.
Az infertilitás és szubfertilitás kivizsgálásáról és az asszisztált reprodukciós kezelésekről szóló kezelési irányelvbe, melyet az Egészségügyi Szakmai Kollégium dr. Sipos Miklós vezette Humán Reprodukció Tagozata dolgoz ki és frissít, hamarosan a pszichológiai szűrés és ellátás is bekerül majd.
Dr. Sipos Miklós összegzésként elmondta, hogy a sikeres IVF egy közös munka eredménye: a kezelői oldalról a tudás és a technológia szükséges, a páciensek részéről pedig az egészséges életmód, az optimalizált testsúly és a lelki ráhangoltság. Ezért is fontos szerinte hangsúlyozni, hogy a gyermekáldás nem egy projekt, mert nem biztos, hogy sikeresség a beletett erőfeszítésekkel arányos lesz.
Keresztes Eszter
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
