A Semmelweis Szalon rendezvénysorozatával hónapról hónapra kiváló kortárs alkotók munkáit ismerhetjük meg ebben a reprezentatív teremben, ahol egyetemünk legszebb ünnepségeit is tartjuk – kezdte köszöntőjét Feketéné dr. Szabó Éva, a Semmelweis Egyetem stratégiai és fejlesztési rektorhelyettese. Mint fogalmazott, ha körbenézünk, egyértelművé válik, és az életrajzából is tudhatjuk, egy elkötelezett, lelkes környezetvédő képei elevenednek meg és szólnak hozzánk. Magyari Márton festői pályafutásával szorosan összefügg az oktatás is, a MOME habilitált egyetemi docense – tette hozzá. Alkotásain talán ez a kettősség is megjelenik: szín- és formatan, az ábrázolástan újragondolása és a minket körülvevő táj művészi élménye.
Magyari Márton (1958) festőművész, diplomáját a Magyar Képzőművészeti Egyetemen szerezte festő szakon, 1986 és 1995 között ugyanitt mestere, Gerzson Pál tanársegédje volt. 1998-tól műteremvezetői megbízást kapott adjunktusként a MOME-n. 2000-től az Építészeti Tanszék rajziműterem-vezetője, 2002-től a színtan oktatása is a feladatai közé tartozik. 2008-ban doktori (DLA) fokozatot szerzett. 2013-tól egyetemi docens, 2020-ban sikeresen habilitált. Tanítási módszerének fő vezérlőelve, hogy a rajzi gyakorlatok által megszerzett tapasztalatok és készségek a lehető legnagyobb mértékben segítsék a hallgatókat az építészeti tervezés folyamataiban. (Forrás: mome.hu)
A köszöntő után Feledy Balázs művészeti író beszélgetett Magyari Mártonnal, aki elmondta, hogy meghatározó rajzos élményei kötődnek a veszprémi Lovassy László Gimnázium rajzszakköréhez, és tanárához, akinek jelentős szerepe volt abban, hogy a festő szakra jelentkezett. Osztályukból két későbbi festőművész is kikerült, Szotyory László és ő maga, Magyari Márton is. Első tájképei a Balaton-felvidéken, egykori szentkirályszabadjai kertjük udvarán készültek – mint emlékezett. „A Balatonalmáditól Keszthelyig tartó Balaton-felvidék a meghatározó alapélmény, tájélményem, és ennek a tájnak az elemei, a formarendje, a sűrűsödése, a forma-kapcsolatai, és a Balatonnak ez az atmoszférikus, vibráló világa, ez az enyém” – fűzte hozzá. Nagy hatással volt rá a Balaton festőjeként ismert Egry József munkássága, akit a magyar kultúra legnagyobb alakjai közé sorol.
A Képzőművészeti Főiskolán Gerzson Pál (1931–2008) festőművész, grafikus osztályába vették fel, amely aztán meghatározó jelentőségű lett egész életpályáján, bár a fejlődése sok önálló munkán alapult. „Mindannyiunkat erre a festői létre, a folyamatos munkára szoktattak, hogy nem az ábrándos ihlet hozza az eredményeket, hanem a reggeli felkelés, bemenni a műterembe és dolgozni kell. És ennek ez az egész életre való kiterjesztése, ahogyan az ember viseli magát, és az életének minden részletét, végül is ehhez igazítja, ezt mindenképpen tőle tanultam” – foglalta össze egykori mesteréhez és az oktatáshoz fűződő viszonyulását.
A képein megjelenő tájhatások közt jelentősek számára a délvidéki és erdélyi gyökerek, a szülei által. Továbbá a művésztelepek helyszínei, egyik fő terepe az erdélyi Borospataka, ahová évtizedek óta járnak, de szintén felfedezhető a mostani kiállítás anyagában hajdúböszörményi, a magyar alföldi élmények.
Galéria
Magyari Márton ugyanakkor fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a képei nem konkrét helyeket „ábrázolnak”; a látható táj számára inspiráció és apropó az alkotáshoz. Geometrikus formákból építi a képeit, ezek természeti megfigyeléseiből származnak, továbbá a színek és a ritmus is a kifejezés eszközei. Képei nem nélkülözik a vizuális meglepetést, néhány itt kiállított tájképén szövegelemek is megjelennek, amikor megnevezi, hogy épp szántót, erdőt, vagy eget láthat a néző – ezt kísérletezésnek és a néző felé egyfajta fricskának is szánja – tette hozzá.
A megnyitóhoz kapcsolódva Feldhoffer Dávid egy-egy Bach és Sosztakovics művet adott elő zongorán. A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2024. december 9-ig tekinthető meg a Szalonban.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
