„Nincs szebb annál, mint amikor rájövünk, hogy valamiben képesek vagyunk szárnyalni és az átlag felett teljesíteni. Talán csak egyetlen dolog felemelőbb ennél, ha ezt a tehetséget az emberek szolgálatába is állítjuk” – köszöntötte az est meghívott hallgatóit és mentor vendégeit dr. Merkely Béla. A Semmelweis Egyetem rektora hozzátette, azzal, hogy Semmelweis-hallgatóként vágtak bele a tudományos diákköri munkába, nem csak a saját karrierjükért munkálkodnak, de mindezt a munkát a betegek gyógyításáért, az elesettek segítéséért és a tudomány előre viteléért végzik. Kötelező tanulmányaik mellett folytatott eddigi tudományos munkájukkal bizonyították, hogy a kiválók között is a legjobbak közé tartoznak.
Fontos tudni, hogy a tudományos diákköri műhelyekben az elkötelezett, kiemelkedő eredményeket elérő hallgatóinkon múlik egyetemünk jövője. Ugyanis a jó tudományos diákkörösből lesz a jó PhD-s, és a jó PhD-sből pedig a jó kolléga”
– hangsúlyozta a rektor.
Kiemelte, kulcsfontosságú, hogy hallgatók minél több követendő példával, hasznos tanácsokkal és lehetséges későbbi mentorokkal találkozzanak. Ennek jegyében indítanak útjára egy új konferenciát is InterUni elnevezéssel, amelyre, 5-6 egyetemet hívnak meg, melynek a célja, hogy az azonos kutatási területeken dolgozó, de a témákat eltérő szempontból megközelítő kutatók és hallgatók szabadon kommunikálhassanak, illetve megismertessék egymást.
„Ez a mostani találkozó egy olyan alkalom, amelyen a tehetségek kibontakozását közösen ünnepelhetjük. Ezen az estén a figyelem azokra irányul, akik egyedi képességeik és vágyaik által elérték tehetségükön keresztül, hogy egy kicsit megváltoztatták a világot” – emelte ki dr. Szijártó Attila egyetemi tanár. A Tudományos Diákköri Tanács elnöke hangsúlyozta, ez a nap ígéret is mindannyiuk részéről, hogy nem csak észreveszik, hanem értékelik és segítik is a hallgatók tehetségét. Ehhez járulnak hozzá a különböző szakmai műhelyek és tehetséggondozó programok, amelyekből számos található a Semmelweis Egyetemen.
A tehetséggondozó programok nemcsak a tudományos körben, hanem az emberi kapcsolatokra alapozva is próbálják segíteni a hallgatók mindennapjait. A fejlődési folyamat fontos eleme a versenyzés, a kihívások is, amikor eljut valaki a Tudományos Diákköri Konferenciák fordulóira, ahol meg tudják mérettetni magukat
– emelte ki a TDT elnöke.
Dr. Fülöp András tudományos munkáját az egykori I. Sz. Sebészeti Klinika kísérleti műtőjében kezdte meg TDK-hallgatóként, majd később PhD-hallgatóként folytatta. Ezt követően mint sebészeti rezidens folytatta karrierjét a Sebészeti, Transzplantációs és Gasztroenterológiai Klinikán (STéG), ahol jelenleg sebész szakorvosként, egyetemi adjunktusként dolgozik, emellett a Kísérleti Műtő megbízott vezetőjeként számos TDK- és PhD-hallgató témavezetője. Előadásának a Transzláció a kutatásban és a karrierben címet adta, melyben a sebészeti kutatások jellegzetes alkalmazásaira hívta fel a figyelmet. Szakmai sikerei közt említette, hogy részt vehet a Semmelweis Egyetem robotsebészeti programjában, és bekerült abba a szakemberekből álló szűk csapatba, akik operálhatnak az új technikával.
Dr. Anker Pálma, a Bőr-, Nemikórtani és Bőronkológiai Klinika utolsó éves rezidense TDK munkáját az átlagosnál korábban, másodévesen kezdte, sebészeti, mikrosebéseti területen. A témájában beadott rektori pályamunkájával dicséretet ért el, negyedév környékén elkezdte érdekelni a bőrgyógyászat, azon belül a lokálisan előrehaladott bazaliomás betegek szisztémás kezelési lehetőségeit vizsgálta fotóbiológiai labor munkával egy TDK kutatás keretében, amelyről szakfolyóiratban is sikerült publikálnia, és kutatói kiválósági ösztöndíjat is nyert vele. Mint elmondta, mindig is egyetemi klinikán szeretett volna dolgozni, ehhez hozzásegítette az ott végzett tudományos diákköri munkája is, közben inspiráló és ambiciózus kollégákkal ismerkedhetett meg, ami a napi munkájában is előre vitte.
Dr. Gecse Kinga, a Semmelweis Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának hallgatójaként kezdte meg TDK munkáját, a Gyógyszerhatástani Intézet PhD-hallgatójaként folytatta, jelenleg már tanársegédként a gyógyszerészhallgatók oktatásában is aktívan részt vesz. Gimnazistaként japán szakos bölcsésznek készült, ám egy gyógyszergyári üzemlátogatás fordított a pályáján, gyógyszerésznek jelentkezett, és a kezdetektől fogva az agyi képalkotással kezdett el foglalkozni. Jelenleg posztdoktorként a depressziós tünetek hátterében álló agyi hálózati eltéréseket vizsgálják. Kiemelte, hogy egy TDK-hallgató életében meghatározó jelentőségű a megfelelő mentor választása. A jótanácsok között említette, hogy élni kell az adódó lehetőségekkel, tudni kell viselni a munkával járó kudarcokat, és fontos továbbmenni, a motivációt megőrizni – esetében így Japánba is eljuthatott kutatóként, ami egyik régi álma volt.
Dr. Major Enikő, a Transzlációs Medicina Intézet egyetemi tanársegéde kiemelte a transzlációs kutatások jelentőségét, amikor az alapkutatások eredményei a klinikumban, a betegágynál alkalmazhatók. Saját kutatása a melanoma progressziójában, illetve áttétképzésében levő mechanizmusok vizsgálatára épül. TDK-s évei alatt olyan elektromágneses daganatterápiás készülékfejlesztésen dolgozott, ami szelektíven tudja támadni tumorsejteket, anélkül, hogy a környező ép, egészséges szöveteket károsítanák. Kiemelte, a TDK az, ahol egy hallgató elsőként bekapcsolódhat a tudományos vérkeringésbe. Ma már TDK-témavezetőként figyelmet fordít arra, hogy hallgatói tudjanak kivitelezni kísérleteket, illetve fejlessze önállóságukat, kreatív kritikus gondolkodásukat. Úgy fogalmazott, arra vár igazán jó kutatói élet, aki átlát dolgokat és tud komplexen gondolkodni.
Dr. Vattay Borbála, a Városmajori Szív- és Érgyógyászati Klinika kardiológus rezidens PhD-hallgatója, a Kardiovaszkuláris Képalkotó Kutatócsoportban kezdte tudományos diákköri munkáját, szív CT-vel a koszorúér-betegségek vizsgálatára specializálódott, és folytatta ezen betegségek anatómiai és funkcionális vizsgálatát. Munkája során a CT laborban, majd a képek kielemzésével tölt sok-sok órát, kiemelte a csapat fontosságát a kutatásban. Részt vett az Országos Tudományos Diákkori Konferencián, több külföldi diákkonferencián, amelyeket nagyszerű lehetőségnek nevezett a megmérettetésre, gyakorlásra, és a hallgatótársak és kutatási területük megismerésére. Nagy élményt jelentett számára a legújabb Photon-Counting CT használata az egyetemen, továbbá fél évet eltölthetett az egyik legjelentősebb kardiovaszkuláris központban, Milánóban, jelenleg pedig a Harvard Medical School ösztöndíj-programjának részese lehet.
Az esemény kísérőprogramjaként az előadások között Unger Tamás, a Somlói Borrend elnök-nagymestere, okleveles borbíráló avatta be a hallgatóságot a magyar borok ízvilágába, a bortermelés és kóstolás gyakorlatába.
Tasnádi Róbert
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
