Ne gyertek közelebb, mert ezek veszélyes árvácskák! Képzeljétek még fotoszintetizálnak is! – hangzik el egy vidám kiáltás egy kicsit hűvös őszi reggelen, amelyet egyre hangosabb gyermekkuncogás, majd felszabadultabb viccelődés követ, ahogyan a Semmelweis Egyetem Pető András Kar Gyakorló Általános Iskolája, Szakiskolája, Egységes Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézménye és Kollégiuma udvarán közelebb húzódnak a gyermekek a kikészített kerti szerszámokhoz és az elültetésre váró növényekhez. Várva arra, hogy a konduktoraik, Utassy-Hajdú Klára és Tóth Imola, illetve Sepsik István, az egyetem parkfenntartási osztályának kertésze beossza, ki melyik csapatba kerül és milyen feladata lesz a kétórás életvitel óra során.
A hét egyik legjobban várt napja a kedd a Konduktív Gyakorló Szakiskola előkészítő osztályaiba járó tanulók számára, mivel ekkor van a terápiás kertművelő foglalkozásuk, amely keretében rendszeresen besegítenek a parkfenntartási feladatokba. Legutóbb tavaszi hagymás növényeket ültettek a kifejezetten a kerekesszékes gyermekek méreteihez igazítva gyártott speciális magaságyásokba, most pedig a téli színfoltok biztosítására hivatott árvácskák elültetése következik, miután a gyerekek megtöltik ágakkal, avarral, földdel és humusszal az előkészített magaságyást és kincsesládát.
A kertészkedés beépítése a konduktív nevelőmunkába már a kétezres évek eleje óta tart, részben mivel a Madárbarát, illetve az Ökoiskola programokba is bekapcsolódtunk. Új lendületet azonban azután kapott, hogy a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) megkeresésére létrejött egy stratégiai együttműködési megállapodás a Konduktív Pedagógiai Központtal – idézte fel Kiss Anna, az Egységes Konduktív Pedagógiai Módszertani Intézmény nevelési-oktatási főigazgató helyettese. Az együttműködés keretében vett részt az egyetem két munkatársa, Sepsik István kertész, és a PAK részéről Nagyné Kijátz Edina konduktor, a MATE és a Diverzitás Alapítvány közreműködésével lebonyolított Hortus Medicus Erasmus+ program terápiás kertművelés képzésén, illetve elkezdték kialakítani a terápiás kertművelést a Villányi úti telephelyen. Tíz foglalkozást tartottak a szakiskola tanulói számára, amelyek során mindenki egy-egy saját, konyhakerti és fűszernövényekkel beültetett magaságyást gondozott. A program lebonyolítását a konduktorok mellett gyógypedagógus, pszichológus, valamint a Diverzitás Alapítvány és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem egy-egy szakértője segítette.
E foglalkozások előkészítésekor derült ki, hogy az iskola kertjét gondozó parkfenntartó kertész, Sepsik István szabad idejében pszichológiát hallgat a Szegedi Egyetemen levelező tagozaton, és örömmel venne részt ezen a terápiás kertművelés képzésen is. „Szeretek új dolgokat megtanulni, így lettem kertész is. Pár éve volt egy vállalkozásom, aztán egy Margit-szigeti futás alatt megtetszett a Főkert dolgozóinak munkája, ahogyan a virágágyásokat ültették, és belevágtam. Dolgoztam a Főkertnél, majd 2023 márciusa óta itt a Semmelweis Egyetemen” – meséli István.
A kezdeményezést és a képzés elvégzését a Semmelweis Egyetem mintegy 50 hektáros zöldfelületét gondozó Parkfenntartási osztály vezetője, Jónás Zsuzsanna is támogatta, olyannyira, hogy idén ősszel az újabb magaságyásokat, illetve az ültetni való növényeket már ez a részleg biztosította. Tervei szerint hamarosan egy kisebb, de kerekesszékkel is használható üvegházat is kapnak a kertművelő foglalkozáson résztvevők, így korábban megkezdődhet jövő tavasszal a program következő fázisa. Az majd a tanulók döntése lesz, hogy konyhakerti, vagy pedig fűszernövényekkel ültessék-e be az ágyásokat – jegyezte meg Sepsik István. Hozzátéve, hogy a növények kiválasztásánál, vagy az adott napi feladatok összeállításakor természetesen tekintettel kell lenni a kertészkedők képességeire és egészségi állapotára is.
A terápiás kertművelés tanfolyamon a növényápolás, vagy tájépítészet mellett az egyes bevonható célcsoportok érintettségére, a különböző mozgás-, és fejlődésbeli, és mentális zavarokra, hiányokra is kitértek, illetve, hogy az egyes patológiák esetén milyen feladatokkal mit lehet elérni – mondta Sepsik István. Számára kihívást jelent, hogy a különböző célcsoportoknak hogyan állítson össze változatos feladatokat a foglalkozásokra.
Különböző célcsoportok alatt pedig a petős tanulók mellett a Rehabilitációs Klinika mozgásrehabilitációs osztályán lábadozókat, illetve a tündérhegyi pszichoterápiás központ betegeit érti – a klinikán szeptemberben indult kedd és szerda délutánonként a terápiás kertművelés, tavasztól pedig a Merényi Gusztáv Tömb geriátriai osztálya számára szerveznek foglalkozásokat. Emellett egy újabb kertész beiskolázását is tervezzük, így újabb klinikai igény esetén rendelkezésre áll majd a megfelelő szakember – mondta Jónás Zsuzsanna. „Hosszabb távon nagyon szeretném elérni, hogy a különböző telephelyeken legyen a kertnek egy dolgozói kert része, ahol az egyetemi dolgozók kiégést megelőzendő kertészkedhetnek” – teszi hozzá Sepsik István.
Nagyon erősen és pozitívan hatott a gyerekekre a kertművelés azáltal is, hogy látták a saját tevékenységük eredményét, a növények növekedését, és végül megkóstolták a zöldségeket
– mondta Kiss Anna. A rendszeres kertészkedéssel számtalan fejlesztési területen léptek előre, szinte észrevétlenül, jól szórakozva: a locsolás egymás közötti megszervezésével a csapatmunka, de az egyéni tervezés terén is, a korábbi munkafolyamatok, mozdulatok előhívásával az emlékezet és a képzelet is fejlődött.
„A kertészkedés és a konduktív pedagógia nagyon jól kiegészíti egymást: a foglalkozások során mindig van egy-egy cél, amelyet feladatok megoldásával kell elérni a gyerekeknek. Ha azt mondom egy olyan fiatalnak, akinek a fél oldala érintett (hemiplégia), hogy segítsen tolni a talicskát, akkor próbálja a másik, kevesebbet használt oldalán lévő karját is használni, miközben észre sem veszi, hogy ezáltal fejlesztik a mozgását. A földrögök szétmorzsolása, a tulipánhagyma elültetése is szórakoztató, motiváló alkalmazása a nap során tanult mozgásformáknak” – teszi hozzá Utassy-Hajdú Klára.
Az előző foglalkozások tapasztalatait leszűrve a terápiás kertművelés idén ősszel már bekerült a szakiskolai előkészítősök konduktív nevelési programjába és a helyi tantervébe is. Jelenleg a heti négy életvitel óra felét a kerti foglalkozásokon töltik a tanulók – mondja Utassy-Hajdú Klára. Hozzátéve, hogy az az előnye is megvan a terápiás kertművelésnek, hogy a neveltekkel a közösségi kerteket is fel lehet keresni, megmutatva, hogy az iskola elvégzése után sem kell ettől elszakadni, van mód a társadalmi integrációra.
Miközben a konduktorokkal beszélgetünk, körülöttünk a gyerekek kis segítséggel két csapatra osztva megtöltik a két előkészített ágyást. A nagyobbiknál egy nagyfiú kerekesszékben ülve ágakat aprít bele egy ágvágóval, amit a legutóbbi kerti foglalkozás alkalmával a bokrokról vágott le. Azt mondja, szereti ezt csinálni, mert erősíti a karjait. „Szeretek virágokat is ültetni, de a múltkor hagymát ültettünk, az is jó volt. Jó kinn lenni, mozogni. Kikapcsol” – teszi hozzá.
Galéria
A lányok egy vödörben avart hordanak az ágyásba, majd egy másik fiú két nevelő segítségével ugrálva tömöríti a halmot. Közben két másik fiú már egy talicskába lapátolja az ágyásba szánt földet, mások István útmutatása nyomán egy vödörbe a tetejére szánt humuszt lapátolják. Látszólag nehéznek tűnik a feladat, de az ültetési rutin egyértelmű, a kertet pedig betölti a viccelődés és a nevetés. Még az is mosolyog, aki csak csendesen szemlélődve álldogál a kertészkedők mellett.
István a két csapat között ingázva folyamatosan osztja ki a feladatokat, minden gördülékenyen halad. Ki lesz a színfelelős? – kérdi, majd mosolyogva nyugtázza, hogy melyik színeket szavazzák meg a gyerekek, odakészíti az ágyás mellé az árvácskás tálcákat, és megkezdődik az ültetés. A kertészkedés során mindenkinek van feladata, értékes munkát végeznek. A kétórás foglalkozás végén mindenki megnézi a másik munkáját, elpakolják a szerszámokat. „Szerintem extra minőséget raktunk ma itt össze, szeretném megköszönni a munkátokat. Büszkék lehettek rá minden alkalommal, amikor elmentek az ágyások mellett, vagy épp a főbejáratnál. Azért is raktuk oda a kincsesládát, hogy mindenki lássa, milyen kertész brigád van itt a Petőben! Kedden folytatjuk” – mondja az óra végén búcsúzóul István.
Kiss Melinda Katalin
Fotó: Zellei Boglárka – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
