A szenvedélybetegség – szakirodalmi, hivatalos megnevezéssel szerhasználati zavar – hátterében a kontrollvesztés figyelhető meg – kezdte előadását dr. Rácz József. A Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének tanszékvezetője és az addiktológiai konzultáns továbbképzés vezetője elmondta, már a 20. század közepén megfogalmazódott a kutatókban, hogy a szerhasználati zavar egy krónikus betegség, ez aztán alapja lehetett a korszerű betegségmodell szemléletnek. Ezt a korábbi morális modellel szemben, az alkoholizmus kapcsán fogalmazták meg először, mely szerint az egy morális gyengeségre vezethető vissza. Később a szerhasználati zavar fogalmát kiterjesztették a kábítószer- és egyéb más függőségekre is.
A szerhasználati zavarok súlyosságáról a tünetek alapján beszélhetünk enyhe, közepes és súlyos zavarról. A populációban a zavarok valamivel több mint fele enyhe fokozatú, a klinikai gyakorlatban pedig inkább a súlyos zavarral élők fordulnak elő nagyobb arányban. A felépülés lehet spontán, természetes felépülés, leszokás vagy pedig asszisztált, önsegítő csoportok vagy intézményes terápia által. A terápiák célja a pszichoaktív anyagtól való mentesség elérése, leszokás a szerről, vagy pedig alacsonyabb kockázatú szerhasználat kialakítása, illetve a visszaesés megelőzése.
A professzor felhívta a figyelmet az ún. egyszerű terápiás modellre, amelyben a beteg kezelésre bekerül valamelyik ellátóhoz, majd kimenetként úgymond gyógyultan távozik, de nagy az esélye, hogy visszaesik a korábbi állapotba, így visszakerül az ellátórendszerbe, és kezdődik elölről a folyamat (forgóajtó modell). Mint hangsúlyozta, hosszútávú eredmények eléréséhez inkább folyamatos ellátásra, gondozásra van szükség, amely adott esetben élethosszig tartó támogatást jelent. Bár számos megállapítás az angolszász terület szakirodalmából származik, nem új keletű felismerés ez itthon sem, tekintve, hogy az első alkohológiai gondozót 1958-ban alapították Magyarországon – tette hozzá.
Felvázolta a felépülés összetett folyamatát, akár terápiák, önsegítő csoportok vagy egyéni küzdelem által. A kezelés által elért változás folyamatát a viselkedésváltozási modellel mutatta be, melynek fontos eleme az absztinencia (szermentesség) fenntartása, egyéb esetben bekövetkezik a visszaesés, amelynek a megelőzése kulcsfontosságú.
Bármilyen pozitív irányú változást motivációval lehet elérni, ebbe beletartozik az is, hogy valaki egyáltalán bekerüljön vagy bent maradjon a terápia folyamatában, amelynek az alapja az empátia, a személyközpontú viszonyulás, szemben az állandó konfrontációval, amely főként a szerhasználattal kapcsolatos negatív érzésekre helyezi a hangsúlyt
– emelte ki.
A terápiás módszerek közt említette a motiváció fokozó terápiát, a relapszus (visszaesés) prevenciót, a kognitív viselkedésterápiát, és a 12 lépéses facilitációs terápiát. Az önértékelés fejlesztésében a közösségi érzés, szolidaritás kialakítása, és a csoporttevékenységek nyújthatnak nagy segítséget. A Névtelen Alkoholisták programjai hazánkban a rendszerváltás környékén indulhattak el, a csoportok ma már széles körben elérhetők a rászorulók részére. Egy terápiás közösségben pedig maga a miliő hozza létre a terápiás változást.
Összefoglalásként cáfolta az addikciókkal kapcsolatos közvélekedéseket, melyek szerint a kezelés nem hatásos a függőségek gyógyításában. Mint kiemelte, amennyiben adott a folyamatos gondozás lehetősége, és egy krónikus betegségmodellben gondolkodunk a helyzetről, akkor bizonyíthatóan pozitív eredményt lehet elérni. Adott esetben még a modern technológia, az online, digitális eszközök is segíthetik a terápiát, a beteg együttműködési hajlandóságát a kezelések folyamán.
Dr. Rácz József egyetemi tanár pszichiátriából és pszichoterápiából szerzett szakvizsgát. Az MTA Pszichológiai Intézetében dolgozott, a Pécsi Tudományegyetemen habilitált, majd megszerezte az MTA doktora címet. 2009 óta egyetemi tanár a Semmelweis Egyetemen. Az Egészségtudományi Kar Addiktológiai Tanszékének tanszékvezetője és az addiktológiai konzultáns továbbképzés vezetője. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen a Kvalitatív Pszichológiai Kutatócsoport vezetője. Kutatási területe a kémiai addikciók pszichológiai, szociológiai, orvosi-antropológiai kutatása, kvalitatív pszichológiai módszerek alkalmazása. Betegellátással a Kék Pont Drogkonzultációs Központ és Drogambulancia Alapítványnál foglalkozik. A Magyar Addiktológiai Társaság elnökségének, valamint az Egészségügyi Szakmai Kollégium Addiktológiai Tagozatának tagja.
Tasnádi Róbert
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
