Alumni-interjúsorozatunk legújabb részében Gerel Ganbold, a Stipendium Hungaricum egykori mongol ösztöndíjasa számol be egyetemi emlékeiről, a konduktív pedagógia iránti érdeklődéséről és karrierterveiről.

Mit adott Önnek a Stipendium Hungaricum ösztöndíj? Hogyan hatott a Semmelweis Egyetem az életútjára?

A Semmelweis Egyetem Stipendium Hungaricum ösztöndíja fedezte a teljes tandíjamat és a szállást, valamint egészségbiztosítást és havi juttatást is nyújtott számomra, ami jelentősen csökkentette az anyagi terheimet. Ez az ösztöndíj lehetővé tette számomra, hogy elmerüljek a magyar kultúrában, megismerjem az ország gazdag történelmét, és élvezzem a kiváló oktatási rendszer előnyeit. Az itt töltött idő alatt életre szóló kapcsolatokat alakítottam ki, férjhez mentem és családot alapítottam. Magyarország a második otthonunkká vált, személyes és szakmai értelemben is gazdagabbá, színesebbé tette az életemet.

Mi volt a legkedvesebb élménye a Semmelweisen folytatott tanulmányai során?

A legkedvesebb élményem a Semmelweisen az volt, hogy fogyatékkal élő gyerekekkel dolgozhattam, és segíthettem nekik felfedezni egyedi képességeiket. A konduktív pedagógia megtanított arra, hogy minden egyén különleges, és a maga módján képes tanulni. Rendkívül felemelő érzés volt segíteni ezeknek a gyerekeknek abban, hogy megtalálják az útjukat a tanulásban és a társadalomban egyaránt.

Miért döntött úgy, hogy magyar nyelvtanfolyamon vesz részt, és megtanulja a nyelvet?

Azért választottam a magyar nyelvtanfolyamot és a nyelvtanulást, mert 18 éves koromban kitűztem az életcélomat, és létrehoztam Mongóliában egy civil szervezetet, hogy reményt adjunk a fogyatékkal élő gyerekeknek és megmutassuk képességeiket a társadalomnak. Ez komoly kihívást jelentett számomra fiatal korom és a forráshiány miatt, továbbá hazámban ez a szakma nem is létezett. Úgy döntöttem, hogy Magyarországra jövök, hogy pedagógusként fogyatékkal élő gyermekekkel foglalkozhassak. A magyar nyelv elsajátítása elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a tananyaggal megbirkózzam és a céljaimat elérjem.

Mi késztette arra, hogy a tanulmányaiban ebbe az irányba induljon el?

Az elsődleges motivációm a gyermekek iránti mélységes szeretetem és az a vágyam, hogy ott érjek el változást, ahol arra a legnagyobb szükség van. Mélyen tudok kapcsolódni ezekhez a gyerekekhez, és úgy gondolom, hogy az ő szeretetük és támogatás iránti igényük tökéletesen megfelelnek a céljaimnak.

Kérem, beszéljen arról, mi motiválta, hogy konduktív pedagógus legyen, és hol tart most ezen az úton!

Az ihletet a legidősebb nővérem adta, akinek hallászavara van. Nagymértékben befolyásolta a pályaválasztásomat az elmúlt évtizedben tanúsított elkötelezett munkája, hogy inkluzív oktatást biztosítson a fogyatékkal élő gyermekek számára, valamint az az őszinte szeretet, amit irántuk érez. Jelenleg konduktorként dolgozom Magyarországon, és terveim között szerepel, hogy az Egyesült Királyságban posztgraduális képzést végezzek a gyógypedagógia és az inkluzív oktatás területén. Végső célom, hogy továbbra is hozzájáruljak az inkluzív oktatás és a szakpolitika fejlesztéséhez Mongóliában.

Kifejtené, hogy mit ért el eddigi pályafutása során?

Hat évig tartott, amíg pedagógus lettem a sajátos nevelés területén; ez idő alatt jelentős személyes és szakmai fejlődésen mentem keresztül. Mélyen megértő, mások szükségletei iránt empatikus egyéniséggé váltam. Továbbá megszereztem a szükséges képzettséget, elsajátítottam a megfelelő készségeket és rendszerezettséget ahhoz, hogy tanárként, feleségként és anyaként is jól helyt tudjak állni. Ezt a holisztikus fejlődést tartom az eddigi legjelentősebb sikeremnek.

Ezenkívül számos mérföldkövet értem el szakmai pályafutásom során. 2015 és 2016 között, mielőtt Magyarországra jöttem, egy szervezet alapítójaként egy átfogó, egész éves otthoni programot kezdeményeztem, amely fogyatékkal élő gyermekek számára nyújtott oktatást és tevékenységeket különböző területeken. Tíz önkéntes segítségével és öt szponzor cég támogatásával három nagyszabású társadalmi eseményt szerveztem. Az alapképzésem során „A fogyatékkal élő egyének oktatásának, képzésének és fejlesztésének lehetőségei Mongóliában” címmel kiemelkedő kutatási projektet folytattam. Ez a kutatás a mongóliai inkluzív oktatás korai kihívásaival foglalkozott, és megoldásokat javasolt arra, hogy miként lehet a fogyatékkal élő gyermekek oktatási igényeinek eleget tenni a szabályozás szintjén. Ezek a kutatási eredmények mongóliai szakemberek számára szervezett rövidtávú képzési programok és előadássorozatok kidolgozásához vezettek. Továbbá aktívan bővítettem nemzetközi kapcsolatrendszeremet a magyarországi Tempus Közalapítványnál végzett önkéntes munkával. Mindezen tapasztalatok révén nemcsak az egyéniségem fejlődött, hanem a sajátos nevelés fejlesztéséhez is hozzájárultam.

Mik a hosszútávú karriercéljai?

Hosszú távon egy oktatási központot szeretnék létrehozni a mongóliai Ulánbátorban, amely fogyatékkal élő gyermekek számára nyújt személyre szabott konduktív pedagógiai oktatást. Ez a központ a szülők támogatásának és az inkluzív kultúra előmozdításának centrumaként is szolgál majd. Középtávon oktatási tanácsadóként szeretnék dolgozni a Mongol Oktatási és Tudományos Minisztériumban, az inkluzív oktatáspolitikára és programfejlesztésre összpontosítva. Végső soron arra törekszem, hogy Mongólia tudományos életét erősítsem azáltal, hogy ápolom a kapcsolatokat neves külföldi oktatási intézményekkel, és karrierem során az ország inkluzív oktatási rendszerét fejlesztem.

Milyen tapasztalatokat szerzett a sajátos nevelési igényű oktatás területén folytatott tanulmányai során?

Az, hogy sajátos nevelési igényű oktatást tanultam, megváltoztatta a gondolkodásmódomat. Megtanított arra, hogy konduktorként kulcsfontosságú a készültség – minden nap sajátos kihívásokat és örömöket tartogat számunkra, de a gyerekek mindig boldoggá tesznek. Sikerült nemcsak tudásban, hanem lélekben is fejlődnöm, és tudom, hogy tetteimet sokszorosan viszonozzák majd azok, akiknek segítettem. Ezen a területen elengedhetetlen a nyitottság és a motoros rendellenességekben szenvedő személyek elfogadása.

Mit tanácsolna azoknak a nemzetközi hallgatóknak, akik Magyarországon szeretnének tanulni?

Ismerjék meg az alapvető magyar szófordulatokat és a helyi szokásokat, hogy megkönnyítsék a beilleszkedésüket! Alakítsanak ki jó kapcsolatot az oktatóikkal és a csoporttársaikkal, használják az egyetemi szolgáltatásokat, például a könyvtárakat, és alakítsanak tanulócsoportokat! Az is segíthet barátokat szerezni és jobban beilleszkedni, ha klubokhoz csatlakoznak és különböző tevékenységekben vesznek részt. Szánjanak időt arra, hogy megismerjék Magyarország városait és különböző tájait! Bölcsen osszák be a pénzüket, rendelkezzenek megfelelő egészségbiztosítással, és tartsák biztonságos helyen a vízumukat és jogi dokumentumaikat!

Mit tart a legfontosabb tényezőnek abban, hogy valaki elérje céljait és sikeres legyen?

Legyen kitartó és rugalmas: törekedjen a céljai elérésére, tanuljon folyamatosan, és alkalmazkodjon, ha szükséges! A sikerhez az is elengedhetetlen, hogy az ember megélje a pillanatot és hatékonyan gazdálkodjon az idejével. Végül pedig koncentráljon az imádságra, a szeretetre és a tanulásra, mivel ezekkel lehet megalapozni a sikert!

Szekeres Hanna, Alumni Igazgatóság
Fordítás: Dr. Csizmadia Balázs
Fotó: Gerel Ganbold

A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.