Egy haláleset mindig drámai esemény az intézet életében. Most ismét egy ilyen szörnyűséggel kell szembenéznünk. Dr. L. Kiss Anna professzor hagyott itt bennünket az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézetben.
Jelen sorok írója szinte együtt nőtt fel vele, együtt tanultuk meg a szövettani eljárások és a morfológiai vizsgálatok alapjait. Kezdő kutatóként évekig közös szobában készültünk gyakorlatainkra és kísérleteinkre a Röhlich Pál professzor által vezetett nagyhírű Elektronmikroszkópos Laboratóriumban. Tanúi voltunk egymás sikereinek és kudarcainak, örömeinknek és bánatainknak. Még családi életünk fontosabb eseményei is úgyszólván ebben a körben zajlottak, mivel mindig tudtunk egymás fontosabb családi eseményeiről. Később sorsunk, beosztásaink változtak, és kapcsolatunk lassan szintén új irányokat vett, de nem kárunkra, nem hátrányunkra, hanem előnyünkre. Ancsa laborvezető lett, ragyogó kutatói karriert írt le, amit doktori disszertációja és egyetemi tanári kinevezése fémjelzett a legmarkánsabban.
Ugyanakkor közéleti tevékenysége is termőre fordult, mivel általános tanulmányi felelősként és igazgatóhelyettesként éveken keresztül meghatározó szerepet játszott az intézet életében. Intézetigazgatói feladatkörömben a legfontosabb társammá vált az intézetet érintő valamennyi fontos kérdésben. Önfeláldozó és szókimondó személyisége, tisztessége garanciája volt annak, hogy bármilyen érdemi kérdésben a legmegfelelőbb döntés születhessen. Megkérdőjelezhetetlen becsületessége zsinórmértékké vált, és ennek köszönhetően az egykori Humánmorfológiai és Fejlődésbiológiai Intézet komoly sikereket vívott ki az egyetemi intézetek rangsorában. Szerepe az intézeti újraegyesülést követően egyre inkább saját kutatómunkájának folytatásában nyilvánult meg, és ennek a szépívű pályának adott egy negatív lökést az a betegségsorozat, ami Ancsa és az Anatómia Intézet közötti kapcsolat szükségszerű lazulásához vezetett. Éveken át nem tudott már tanítványival együttműködni, előadásai és gyakorlatai is hiányoztak már hallgatónak és oktatónak egyaránt.
Mindannyian reménykedtünk abban, hogy állapota egyszer csak megjavul, és újra együtt oktathatunk. A Teremtő szándéka a jelek szerint nem ez volt. Szombaton megcsendült a telefon, amely Ancsa végleges távozásáról értesített.
Drága Ancsa, szeretett munkatársam, vezetői elképzeléseim egyik véghez vivője, szomorúan búcsúzom Tőled, aki pályakezdésemtől vezetői pályám végéig meghatározó személyisége voltál. Segítségedet a Teremtő színe előtt köszönöm Neked, és hálámat talán csak egy nem evilági fórumon tudom majd méltóképpen kifejezni.
Isten áldását kérem munkádra, életedre és halálodra egyaránt!
Soha el nem múló hálával és szeretettel,
Ágoston (Ágó)
Dr. Szél Ágoston, az Anatómiai, Szövet- és Fejlődéstani Intézet előző igazgatója
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
