Értelmiségi családból származom, a tudomány, és ezen belül a biológia mindig vonzott. Gyerekkoromban volt egy régi mikroszkópom is. Mindig tudós, leginkább kutató biológus szerettem volna lenni. De amikor felvételiztem, a biológia szovjet, micsurinista változata uralkodott, nemcsak a Szovjetunióban, de Magyarországon is. Az ELTE biológus szakára és az orvosira is felvettek, de nem tudtam, melyiket válasszam. Úgy gondoltam, ha orvos leszek, mindenképpen lesz jövőm. De mint orvos, jövőm lehet az orvosegyetemek elméleti tanszékein is, és foglalkozhatok biológiával is. Így lettem végül kutatóorvos.
Volt példaképe fiatalkorában?
Középiskolásként már bejártam az ELTE Növényélettani Tanszékére, Gimesi Nándor professzorhoz. Tőle és munkatársaitól tanultam sejttant és a modern mikroszkópok kezelését. Így már korán beleláttam egy kísérletes biológiai laboratórium életébe, ahol nagyon otthon éreztem magam.
Megemlíthetem Kruif Baktériumvadászait mint izgalmas olvasmányt, és még inkább Sinclair Louis Martin Arrowsmith című könyvét. Martin vidéki gyerek volt, bejárt a körzeti orvoshoz. Orvosegyetemet végzett, remek mikrobiológia professzor volt. Izgatta a kutatás és bekerült a New York-i McGurk Intézetbe kutatónak. A történet naiv, de számomra Martin példakép volt. Álmodoztam, hogy valamikor én is egy ilyen kutatóintézetben dolgozhassak. A McGurk Intézetet az író a Rockefeller Intézetről mintázta. Szinte hihetetlen, de pár év múlva én is ott dolgoztam.
Meséljen, kérem, a sokszínű munkásságáról, és hogy mindez az egyetem befejeztével hogyan bontakozott ki!
Hát ez bizony mesébe illő. Diploma után vidékre irányítottak, de a diákköri munkám alapján, Törő professzor elintézte, hogy a szövettanon maradhassak. Mellette felvettek aspiránsnak és így a kísérletes munka mellett letettem az aspiránsi vizsgákat, sejttanból, biokémiából és marxizmusból. Egyébként az aspiránsi filozófiadolgozatomban merészen arról írtam, hogy Lepesinszkaja új „marxista sejttana” mennyire abszurdnak tekinthető a marxista filozófia szempontjából. Sajnos nincs meg a másolatom. Ez akkortájt történt, amikor Törő éppen Kossuth-díjat kapott Lepesinszkaja áltudományos tanának „igazolásáért”. Erről és Lepesinszkaja tanának hazai fogadtatásáról később írtam is egy cikket az Orvostörténeti Közleményekbe.
Már diákkörös éveimben végeztem kísérleteket. Az egyetem elvégzése után hamarosan megkezdtem eredményeim közlését, rendszerint intézeti kollégáim társzerzőségével. Egyik korai rövid cikkemet, akkor már felismerve a nyugati folyóiratok kizárólagos szerepét, „pimaszul” elküldtem a tekintélyes Nature Angliában kiadott folyóirathoz, és elfogadták közlésre! A továbbiakban a budapesti munkám alapján egy sor közlemény született, amelyek egy része az MTA Acta Biologica című folyóiratában, de néhány ismét nemzetközi folyóiratokban jelent meg. A külföldi közléseknek döntő szerepe volt sorsom további alakulásában.
Az Academic Press (New York, London) által Chemical Zoology címmel indított kézikönyv-sorozat első, egysejtűekről szóló kötetét G. W. Kidder szerkesztette, aki engem kért fel az egysejtűek emésztését bemutató fejezet megírására. A másik ilyen felkérés egy londoni szimpóziumra való meghívás volt 1962-ben, az ezen való részvétel döntő szerepet játszott a karrieremben. A harmadik külföldi felkérést egy USA-ban megjelenő szakfolyóirat, a Journal of Protozoolgy szerkesztőbizottságától kaptam 1961-ben, hogy legyek a szerkesztőbizottság tagja. Ezt a funkciót több éven át láttam el.
Évekkel később, a hollandiai Elsevier kiadó kért fel egy új nemzetközi szakfolyóirat elindítására. Két kollégával megszerveztük és évekig szerkesztettük a Biochemical and Molecular Parasitology című folyóiratot, amely mára már túl van a 100. kötetén.
Minek köszönhette a kivételes lehetőséget, hogy a New York-i Rockefeller University-n dolgozhatott? Tudna mesélni az ott töltött évekről, és hogy milyen volt az Egyesült Államokban munkát vállalni?
Hosszú története van annak, ahogy a később Nobel-díjjal elismert Christian deDuve munkatársává váltam. Törő professzor intézetében egysejtűeken dolgoztam, aminek a fő eredményeként kimutattuk az egysejtűek emésztő-vakuólumainak közeli rokonságát az emlőssejtek lysosomáival. A témából több cikket közöltünk, részben nyugati tudományos folyóiratokban. A lysosomákat deDuve és munkatársai fedezték fel. Részben ezek felfedezéséért kapta deDuve a Nobel-díjat.
1963-ban rendezték Londonban az első, speciálisan a lysosomákkal foglalkozó nemzetközi szimpóziumot a probléma kisszámú kutatója számára. A külföldi folyóiratokban megjelent cikkeink alapján engem is meghívtak a meglehetősen zártkörű ülésre. Itt alkalmam volt személyesen megismerkedni számos vezető sejtkutatóval. Hazatérve Budapestre néhányuknak megírtam, hogy szeretném laboratóriumukban, az ottani ideális körülmények között továbbképezni magam és kutatni. Többen felajánlották nekem ezt a lehetőséget. Ily módon egy év múlva megérkeztem New Yorkba. DeDuve osztályán folytattam több egysejtű faj sejttani és biokémiai vizsgálatát, elsősorban a lysosomák és az időközben deDuve által felfedezett másik sejtorganellum, a peroxisomák vizsgálatát. Ezen kutatások eredményei kimutatták, hogy számos egysejtű sejtorganellumai közeli rokonai a többsejtű szervezetekre jellemző sejtorganellumoknak, így alátámasztva azt az elméletet, hogy az egysejtűek és a többsejtű szervezetek sejtjeinek felépítésében és működésében sokkal több a közös vonás, mint korábban azt feltételezték.
A másik kutató, aki meghívott munkatársának, de csak egy évvel később tudott fogadni, Heinz Holter fehérjekutató, a Carlsberg Sörgyár laboratóriumának kiváló tudósa volt. Így egyéves New York-i munkám után visszatértünk Európába, ahol Koppenhágában tanulmányoztam további egy évig az egysejtűek biokémiáját, miközben nagyon élveztem magát a várost is. Dániai évünk után, immár két gyerekkel, visszatértünk az USA-ba, ahol volt feleségem és jómagam élünk azóta is.
A Semmelweis Egyetemen töltött évek hogyan hatottak későbbi karrierjére?
Már másodéves koromban tankörös lehettem a II. Sz. Anatómiai Intézetben, amikor ott még Kiszely György vezette a biológia oktatását. Hamarosan megérkezett Törő Imre professzor Debrecenből, aki lehetővé tette, hogy már diákkoromban megkezdhessem saját kutatásaimat az egysejtű élőlények (csillósok, amőbák stb.) táplálékfelvételének és sejten belüli emésztésének területén. Ezek a munkáim és az ott szerzett tapasztalatok alapozták meg további eredményeimet.
Mit tart a legnagyobb sikerének eddigi pályafutása alatt?
Sikernek tartom, hogy kezdeti eredményeim alapján eljutottam egy ismert intézménybe, ahol sok kiváló kutató dolgozott, és amelynek nagyszámú Nobel-díjasa volt vagy van. Ott tanultam biokémiát, részben a kísérleteink során. Munkáink vezető folyóiratokban jelentek meg, bibliográfiám több mint 200 cikket és könyvfejezetet tartalmaz. Egy 2012-ben megjelent összefoglaló cikkünket 659 mű idézi.
Büszke vagyok rá, hogy a párizsi René Descartes Egyetem díszdoktorává választott, és több hazai és külföldi tudományos társaság tiszteletbeli tagja lehetek. Otthon a Magyar Parazitológiai Társaság és a Magyar Mikrobiológiai Társaság választott tiszteletbeli tagjának. A Magyar Tudományos Akadémia külső tagja vagyok, tudományos munkásságomért és művészetpártoló tevékenységemért a Magyar Köztársaság Érdemrendjével tüntettek ki. Fontos része volt a nem kutatói munkámnak, hogy én fordítottam magyar nyelvre Bauer Ervin Elméleti biológiáját, később könyvet is írtam életéről és munkásságáról; emellett tudománytörténettel is foglalkozom.
Milyen tanácsot tudna adni a még diplomázás előtt álló orvostanhallgatóinknak?
Kiváló és aktív mesterekre találtam már középiskolás koromban és később, külföldre kerülve is ilyenek fogadtak be. Hamar felismertem a külföldi jelenlét szerepét. Több nyelv aktív ismerete nagyon fontos. A magyar mellett már középiskolás koromban jól tudtam németül és angolul, azután hamarosan megtanultam oroszul és annyira franciául is, hogy könnyen tudtam használni a francia irodalmat is. Úgy vélem, ezek a mai hallgatók számára is fontosak lehetnek a sikerhez vezető úton.
Alumni Igazgatóság
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
