Idén tizedik éve képviseli a Semmelweis Egyetemen a nemzetközi hallgatók érdekeit dr. Caner Turan, aki graduális évei alatt a török hallgatói egyesület társelnökeként, az ISAS és a HÖK tagjaként, majd diákszenátorként tevékenykedett. Miután 2019-ben orvossá avatták, Magyarországon, és az egyetem kötelékében maradt. Kezdetben az Alumni Igazgatóság koordinátoraként, jelenleg pedig a Transzlációs Medicina Központ tudományos módszertani szakértőjeként és a Doktorandusz Önkormányzat friss választmányi tagjaként épít közösséget a Semmelweis Egyetemen.
Dr. Caner Turan először 2015-ben, az Általános Orvostudományi Kar (ÁOK) harmadik évfolyamán került kapcsolatba a hallgatói érdekképviselettel, amikor a Hallgatói Önkormányzat (HÖK) az ISAS (a mai ISSA elődje) nemzetközi hallgatóinak aktív közreműködését kérte az akkorra már idejétmúlt HÖK-alapszabály módosításában. A képviseleti demokrácia szenvedélyes szószólójaként nem habozott csatlakozni a Hallgatói Önkormányzathoz. Abban az időben a Semmelweis Egyetem Török Hallgatói Egyesületének férfi társelnökeként is tevékenykedett, igyekezve megkönnyíteni a honfitársai számára az ügyintézést és maximalizálni az egyetem nyújtotta lehetőségeket. Később diákszenátornak választották, ami feljogosította arra, hogy több ezer nemzetközi Semmelweis-hallgató nevében szavazzon.
Érdekképviselet tudományos szemmel
A különböző hátterű nemzetközi hallgatók eltérő szükségleteinek képviselete lehetetlennek tűnő kihívásnak bizonyult, így elsőként a hallgatók univerzális igényeit vette napirendre. Az Alumni Igazgatóság nemzetközi koordinátoraként és a Transzlációs Medicina Központ (TMK) PhD-hallgatójaként dr. Caner Turan ugyanezzel a helyzettel szembesült, ami arra ösztönözte, hogy a Doktorandusz Önkormányzatban is megméresse magát. Ebben a minőségében egy olyan közösség és hálózat létrehozását tűzte ki célul, amely nemcsak a hallgatók igényeit tudja zökkenőmentesen kezelni és támogatni, hanem kölcsönösséget is biztosít az egyetem és annak polgárai között.
Úgy véli, hogy a megfigyelés (a hallgatói felmérés) és az adatelemzés tudományos megközelítése lehetővé teszi, hogy feltárják a hallgatói elégedettség mögöttes okait, valamint feltérképezzük azokat a tényezőket, amelyek arra ösztönzik a végzősöket, hogy az alma materük kötelékében maradjanak.
A hallgatói visszajelzések mellett dr. Caner Turan saját, Semmelweis-hallgatóként szerzett tapasztalataiból is inspirálódott, mivel testközelből ismerte az első két év „megrázó kihívásait”, a kollegiális légkörű klinikai gyakorlatot és a diploma megszerzését követő közös munkát. Ez utóbbi szakasz – vallja – az az időszak, amikor „amatőr nagykövetként” tudják viszonozni, amit az egyetemtől kaptak. Dr. Caner Turanhoz gyakran fordulnak tanácsért a leendő diákok és családjaik is. De a PhD-hallgatók áttételesen tudományos konferenciákon is közvetítik a Semmelweis Egyetem üzenetét. „Furcsa módon azok hajlamosabbak az egyetemhez kötődni, akik már hozzájárultak az intézmény közös céljához, tehát sikerült megtalálni a helyüket, sikerült nevet szerezniük, hiszen ez által a közösség tagjának érezhetik magukat” – tette hozzá.
„A nyelven kívül kulturális különbségekkel is találkozunk. Ha például összeültetünk két törököt egy szobába, biztosak lehetünk benne, hogy 15 perc múlva már húszan leszünk, mert odavonzzuk egymást. Ez egy kulturális dolog” – fogalmazott. Hasonlóképpen, dr. Caner Turan úgy véli, hogy az egyetemi kiválóság akkor maximalizálható, ha – egy hasonlattal élve – a tudás a szakemberek „páremeletes házakból álló városában” nyilvánul meg, nem pedig termékeny tudósok elszigetelt „tornyaiban”, akik bármennyire is csodálatra méltó eredményeket érnek el, kutatóként nem lennének képesek minden egyetemi feladatot egyedül elvégezni. Ennek megfelelően a munka egy részét – például a segítséget igénylő hallgatók támogatását – önkéntesek végzik. „Amire szükségünk van, az egy város” – zárta gondolatmenetét. Ezért a DÖK tagjaként kulcsfontosságúnak tartja a decentralizált hallgatói közösségek feltérképezését és közvetlen elérését.
Dr. Caner Turan tapasztalata szerint a legkedvezőbb forgatókönyv az, ha vagy maguk a diákok motiváltak és keresik a tanórán kívüli lehetőségeket – mint ő maga is, aki az egyetemi évei alatt hetente látogatta az Ortopédiai Klinika műtőjét –, vagy ha a diáktársak védőhálója veszi őket körül. Érdekképviselettel foglalkozóként inkább azokért a hallgatókért aggódik, akik elszigeteltnek érzik magukat. Ezért is örvendetes, ha a klinikai és laboratóriumi tantárgyak oktatói személyes konzultációs lehetőséget biztosítanak az egyetemi hallgatóknak, mint ahogyan azt dr. Skaliczki Gábor, az Ortopédiai Klinika munkatársa tette. „A tanárok nem is sejtik, hogy ez a felajánlás mennyit jelent a külföldi hallgatóknak. Az oktatók részéről ez fél óra időráfordítást igényel. A hallgatóknak viszont azt jelenti, hogy életük hátralévő részében a Semmelweis-család tagjává válnak, és sokkal nagyobb valószínűséggel maradnak az egyetemen.”
Értékeli az eddigi fejlesztéseket, különösen a Hallgatói Szolgáltatások Igazgatóságának létrejöttét, mindemellett a továbbiakban is töretlenül keresi a kapcsolódási pontokat valamennyi hallgatóval. „Nekem szerencsém volt, de szeretném, ha minden diáknak megadatna ez a lehetőség.”
Teljes mértékben hiszek az egyetem víziójában; nem látom akadályát annak, hogy a Semmelweis a 100 legjobb egyetem közé kerüljön. De ehhez közösen kell eldöntenünk, hogy ez az, amiért dolgozunk. A hallgatók együttműködése nélkül ez lehetetlen. Szóval vonjuk be a nemzetközi hallgatókat ebbe a munkába!
– hangsúlyozta dr. Caner Turan.
Doktor-filozófus
Dr. Caner Turan pályaválasztása a filozófia iránti szenvedélyében gyökerezett. „Körülbelül nyolcmilliárdan élünk ezen a bolygón. Mindannyiunknak két szeme, két füle és egy szája van. Képesnek kellene lennünk arra, hogy mindezt működtessük. Úgy tűnik azonban, hogy ez nem igazán sikerül” – idézte fel indítékait arra, hogy a kulturális és szociológiai korlátokat átlépve, az emberiségre nézve valamilyen jelentős eredményt próbáljon elérni. Útkeresése közben rájött, hogy bármi is legyen a válasz, annak az orvostudományon mint az emberi egészség tudományán keresztül kell vezetnie. „Szeretném, ha életem végén visszatekintve azt mondhatnám, hogy megtettem minden tőlem telhetőt az emberiségért” – mondta a hivatástudatról, amelyen szerinte minden kutatónak és gyakorló orvosnak osztoznia kell. Legutóbbi kutatási témái olyan területeket ölelnek fel, mint a májsebészeti páciensek kezelésének kérdései, a májbetegségek és a kritikus betegségek, az akut vagy krónikus májelégtelenség személyre szabott terápiás megközelítése, vagy a megfelelő vércukorszint biztosítása az intenzív ellátásban.
Személyes útját a Transzlációs Medicina Központban (TMK) találta meg, amelyben vonzotta a tudományos kutatás és a klinikai gyakorlat összekapcsolásának megközelítése.
Ha csak klinikai munkát végzünk, akkor az orvostudomány felét kihagyjuk. Ha viszont csak kutatással foglalkozunk, akkor lemaradunk a lényegről, vagyis a betegekről, elvész a meggyőződés, hogy miért kell minden reggel felkelni, leülni a számítógép elé, és biostatisztikát elemezni.
Meghatározó momentum volt számára találkozása dr. Molnár Zsolttal, az Intenzív Terápiás Klinika igazgatójával, ami az aneszteziológia felé terelte érdeklődését. Itt egy olyan kiváló közösséggel találkozott, egy olyan szakértői biztonsági hálóval, amely kockázatmentes közeget biztosít a folyamatos fejlődésnek – vallja.
Dr. Caner Turant a „publikálj vagy pusztulj” elve folyamatos kutatásra ösztökéli. Így a PhD-fokozatot is elsősorban egy olyan képesítésnek tekinti, amely lehetővé teszi számára, hogy új kutatási kérdések felmerülése esetén kutatócsoportot állítson fel. Kiemelkedően fontosnak tartja egy olyan rendszer létrehozását, amely megkönnyíti az osztály bármely munkatársa számára, hogy egy felmerülő orvosi dilemmára tudományos bizonyítékot találjon. Az az álma, hogy kizárólag olyan szakemberekkel dolgozzon együtt, akik egyidejűleg kutatást is folytatnak. Ennek elősegítése érdekében a TMK-ban legalább heti 14 órában tudományos módszertani munkatársként is dolgozik, segítve a hallgatókat a sikeres publikáláshoz szükséges készségek elsajátításában.
Mivel napi 12 órát dolgozik, fontos számára, hogy megőrizze az egyensúlyt a munkája iránti szenvedély, a számos tudományágból és országból érkező barátok, a család, valamint a feszültség levezetése között. A kiégés megelőzésében és a koncentráció elősegítésében elengedhetetlennek tartja az önismeret fejlesztését és a mindfulness gyakorlását, amellyel dr. Kollár János „A tanulás művészete” című választható kurzusán ismerkedett meg.
Rengeteg olyan pillanat adódik, amikor hihetetlenül nagy nyomás nehezedik ránk. Ha ilyenkor a jövőre gondolunk, attól tartva, hogy elrontjuk, akkor pontosan ez fog bekövetkezni. Ehelyett tehát az önmagunkkal folytatott belső párbeszédre kell összpontosítanunk, biztosítva önmagunkat a szakmai ismereteinkről, ugyanakkor fenntartva a kíváncsiságot és az izgalmat, amit a körülöttünk lévő szakértői csoport nyújtotta biztonság ellensúlyoz.
– mondta. És ezt egy „város”, azaz egy szakértői közösség tudja garantálni.
Szabados-Dőtsch Judit
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
