Dr. Bodzay Tamás, a Traumatológiai Klinika igazgatója kiemelte, a téma aktualitását az adja, hogy az európai társadalmakban a 65 év felettiek aránya növekszik, ezért a speciális, idősek által igényelt kezelések kifejlesztésére fokozott az igény . Előadásban érintette, milyen tényezők befolyásolják jellemzően az idősek sérüléseinek kialakulását, bemutatta az időskorra jellemző súlyos sérüléseket, az alsó- és felső végtag sérüléseit is.
Az időskori sérüléseket befolyásolhatják egyebek mellett az egyensúlyzavar, a látás- és hallászavar, a kísérőbetegségek, a gyógyszerszedés és a csontritkulás
– mondta el. Kiemelte az új típusú, szájon át adható véralvadásgátló készítmények hatását, ami mesterségesen vérzékeny állapotban tartja a betegeket, ezért bizonyos sérülések esetén a beteg vérzékenyebb, és egyes sürgős műtétek elvégzésével is meg kell várni, hogy a véralvadásgátló hatás elmúljon.
Áttekintette a sebészi ellátás korábbi évtizedekre jellemző protokolljait, és részletesen bemutatta a kármentő sebészet ma alkalmazott elvét és módszereit, valamint ennek hátterét. Kiemelte, hogy a cél az életmentés, az általános állapot stabilizálása, amit vérzéscsillapítással, nyomáscsökkentéssel és törésrögzítéssel érnek el. Az eljárások gyorsak, minimál invazívak és gyakran alkalmaznak átmeneti műtéti beavatkozásokat – tette hozzá.
Dr. Bodzay Tamás részletesen áttekintette a felső végtag sérüléseit. Mint elmondta, a felkartörés kezelésének nehézségét az jelenti, hogy a felkar váll közeli végének, a felkarfejnek speciális a vérellátása, törés esetén ezek az erek sérülhetnek, ami különös odafigyelést igényel. Kitért a felkarfej pótlására, azaz a vállprotézis behelyezésére is, és elmondta, hogy erre a beavatkozásra főleg csonttörés esetén van szükség, és csak kis arányban kopás miatt. Az időskorban jellemző könyökízületi töréseket bemutatva kifejtette, szögstabil lemezek behelyezésével állítják helyre a felkart. Egy ilyen műtét után kitartó és intenzív gyógytorna szükséges a gyógyuláshoz – magyarázta, és beszélt a csuklótörés kezelési lehetőségeiről is.
A csípőtájéki törésekről szólva elmondta, hogy a combfej vérellátása a felkarfejéhez hasonló felépítésű, itt is egy artériákból álló gyűrű van, és sérülés esetén ennek az érhálózatnak a sérülése a combfej vérellátását károsítja. Hangsúlyozta, hogy kis elmozdulás esetén megmenthető a combfej, két kanülált csavarral rögzítve a csontot. Ha kicsivel nagyobb az elmozdulás, ún. csavaros és kislemezes rögzítést alkalmaznak, nagy elmozdulás esetén azonban protézist ültetnek be – ismertette dr. Bodzay Tamás. Kitért a tomportáji törésekre, a combcsont- és a lábszár- valamint a boka- és saroktörésekre is, részletesen bemutatva, milyen módon rögzítik az elmozdult csontokat.
Pogrányi Péter
Fotó: Kovács Attila – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
