Tudományos híradó 18.

Kutatásunkban azt a lehetőséget aknáztuk ki, hogy a hálózatelemzés új távlatokat nyit az adatelemzési módszerek előtt, mivel az egyre fejlődő hálózattudomány eredményei jól integrálhatók a klasszikus adatelemzési technikákba. Ezúttal az adatelemzés olyan új módszereit vizsgáltuk hálózatelemzés segítségével, amelyek jól jellemezhető struktúrákként ábrázolják az egyes elemek közötti kapcsolatokat.

Az eredményként kidolgozott módszer, az Általánosított Hálózatalapú Dimenziócsökkentés és Elemzés (GNDA), már egyszerre képes kezelni a kevés dimenziójú és nagy elemszámú mintákat a sok dimenziójú és kis elemszámú mintákkal. Több adatbázison történt elemzéssel sikerült igazolnunk, hogy az eddigi módszerekkel szemben csak a GNDA becsüli pontosan meg a rejtett változók számát az ilyen, az élő rendszerek esetében gyakran előforduló mintákban. A módszer rugalmasan kezeli az eltérő jellegű mutatók közötti hasonlóságokat, és tartalmaz olyan ellenőrző paramétereket, amelyek biztosítják a feltárt mintázatok megbízhatóságát – írta összefoglalójában dr. Lantos Zoltán Tibor.

BOOST MR szekvencia alkalmazhatósága és képminősége a klinikai gyakorlatban pitvarfibrilláló betegeknél

A pitvarfibrilláció az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, amelyben a különböző képalkotó eljárásoknak kiemelt szerepe van az etiológia tisztázásában és a kockázatbecslésben, valamint befolyásolja a betegek terápiás kezelését. A szívben különösen a bal pitvari fülcsében történő vérrögképződés, illetve a vérrögök által okozott érelzáródás (pl. stroke) a ritmuszavar egyik legsúlyosabb szövődménye, így ezen vérrögök kizárása a terápiás beavatkozások (abláció, elektrokardioverzió) előtt nagy jelentőségű. A bal pitvari anatómia, különös tekintettel a tüdővénák megítélése különösen fontos a tüdővénák izolációjával történő abláció eljárásának tervezéséhez. A bal pitvari anatómia megítélése hagyományosan kontrasztanyagos szív CT-vel vagy szív MR-rel történik az abláció előtt. Egy új MR szekvencia segítségével (BOOST) lehetőség nyílik kontrasztanyag adása nélkül, és szabadlélegzésben a szív és bal pitvari anatómia ábrázolására. A T2 preparációs (T2 perp) BOOST segítségével azonosíthatók a szívben levő vérrögök, valamint a koszorúerek megítélése is lehetővé válik. Ezen felül a BOOST egy másik speciális MR technikával (magnetizáció transzfer, MT) kombinálva az MTC-BOOST mérés alkalmas nem csak a szív és a koszorúerek, hanem a tüdővénák ábrázolására is. Korábbi kis elemszámú tanulmányban azt találták, hogy az új típusú MR mérés (MTC-BOOST) felülmúlta a hagyományos kontrasztanyag adása nélküli MR mérést.
A tanulmányunk célja az volt, hogy ezen új típusú MR mérések (T2 prep BOOST és MTC-BOOST) alkalmazható-e az ablációra vagy elektrokardioverzióra váró pitvarfibrilláló betegeknél. Vizsgáltuk és összehasonlítottuk a képminőséget szabályos ritmusú és pitvarfibrillációs betegeknél is. Végül azt is megvizsgáltuk, hogy van-e összefüggés a képminőség és a betegek szívritmusa és frekvenciája között.

A tanulmány fő megállapítása az, hogy az MTC-BOOST mérés alkalmazható a tüdővénák értékelésére. A tanulmányban részt vevők közül 30 betegnél sinus ritmus volt, míg 15 betegnél pitvari ritmuszavar állapítottunk meg a szív MR vizsgálat idején. A képminőséget a szívfrekvencia és a ritmus befolyásolta, szubjektív minőségi elemzés során kiváló képminőség gyakoribb volt normál (sinus) ritmus és alacsonyabb szívfrekvencia esetén, azonban egyik esetben sem keletkezett rossz minőségű kép, amelyen a tüdővénák nem értékelhetők megfelelően. Kimutattuk, hogy a T2 prep BOOST nem alkalmas a tüdővénák ábrázolására, ugyanakkor viszont alkalmas lehet a bal pitvari fülcsében lévő vérrög kizárására pitvarfibrilláló betegek elektrokardioverziója vagy abláziós terápiája előtt. Konklúzióként elmondhatjuk, hogy az új típusú MR mérések közül az MTC-BOOST mérésekkel kiválóan ábrázolhatók a tüdővénák mind pitvarfibrilláló és normál ritmusú betegek esetén, jóllehet a szubjektív képminőséget ritmus és szívfrekvencia is befolyásolja – fogalmazott dr. Suhai Ferenc Imre.

Túlélőkhöz kapcsolódó biomarkerek és terápiás célpontok transzkriptom-szintű feltárása nem-kissejtes tüdőrákban

A British Journal of Pharmacology-ban közölt projekt a tüdőrák jobb megértésére összpontosított a betegek túlélésével összefüggő gének azonosítása révén. A vizsgálat célja a potenciális biomarkerek és terápiás célpontok feltárása volt, amelyek kulcsfontosságúak a tüdőrákos betegek kezelésének javításához. Ennek érdekében a kutatók több, klinikai információkat és génexpressziós adatokat tartalmazó adathalmazt kombináltak, hogy átfogó adatbázist hozzanak létre. Ezután elemzéseket végeztek a rövidebb túléléssel összefüggő magasabb expressziós szintekkel rendelkező gének azonosítására, olyan génekre összpontosítva, amelyeket gyógyszerekkel lehetne megcélozni. Az adatbázis 17 független tanulmányból származó 2852 tumormintát tartalmaz, a minták jelentős részének részletes túlélési adataival.

A kutatásban a tüdőrák különböző típusaiban a túléléssel összefüggésbe hozható specifikus géneket azonosítottunk, például a tüdő adenokarcinómában a MIF, az UBC és a B2M, laphámrákban pedig az ANXA2, a CSNK2A2 és a KRT18 géneket. Emellett a kutatás célja az volt, hogy feltárjuk a potenciális gyógyszeres célpontokat a nemdohányzó tüdőrákosoknál, ahol a legígéretesebb találatokként az MDK-t, a THY1-et és a PADI2-t azonosítottuk. A kutatás eredményei értékes adatbázist biztosítanak a tüdőrák különböző altípusaihoz tartozó potenciális biomarkereinek és terápiás célpontjainak azonosításához és rangsorolásához – írta dr. Győrffy Balázs.

Befejezett öngyilkosságok a COVID-19 pandémia első két évében Magyarországon

A pandémia kitörésekor jogos aggodalomként merült fel, hogy a járvány során a szuicid magatartás gyakorisága nőni fog. Általánosságban azonban ez félelem nem igazolódott: a járvány első évében a legtöbb országban nem emelkedett a szuicid ráta. Ugyanakkor, korábbi eredményeink szerint, hazánk azon kevés ország egyike volt, ahol a korábbi trendek alapján várhatónál több öngyilkosság történt 2020-ban.

Jelen vizsgálatunkban azt találtuk, hogy a járvány második évében (amely – legalábbis a COVID halálozás alapján – jóval súlyosabb volt, mint az első év) már nem történt több öngyilkosság – sem a teljes populációban, sem a nők, sem a férfiak között – mint a 2015-19-es (prepandémiás) időszakból kalkulált „elvárható” érték. Területi, illetve településtípus szerinti bontásokban azonban kimutatható volt, hogy a Közép-Magyarországi régió, illetve Budapest szuicid halálozása (a teljes populációt tekintve) még 2021-ben is magasabb volt a vártnál. A felsorolt eredmények lehetséges magyarázatai, illetve kutatásunk további eredményei is megtalálhatóak az eredeti közleményben – írta összefoglalójában dr. Döme Péter.

Az affektív temperamentumok befolyásolhatják a meddőségi kezelések sikerét

A személyiség szerepet játszik különböző szomatikus betegségek kialakulásában és kezelésük hatékonyságában egyaránt, többek közt a meddőségi kezelések sikerességében is. Kutatásunkban az affektív temperamentumok hatását vizsgáltuk, amik az alapvető érzelmi reaktibilitást, stabilitást, és ezen keresztül nagyon sok – az egészség, a betegségek, és a betegségek kezelése szempontjából fontos – viselkedést, gondolatot és érzést meghatároznak.

Feltételezéseinknek megfelelően valóban találtunk markánsan szignifikáns összefüggést az affektív temperamentumok és a meddőségi kezelés sikere között, ráadásul ezen temperamentumok hatása nagyobb volt, mint néhány klasszikusan ismert faktoré. Így hosszabb távon a személyiség és a temperamentumok alapján személyre szabhatóak lennének majd a meddőségi kezelések, különösen akkor, ha azt is megértjük, hogy mi közvetíti az affektív temperamentumok hatását az orvosi beavatkozások sikerére (például az adherencia, életmód, stb). Jelen kutatásaink ennek feltárására irányulnak – fogalmazott Szabó Georgina.

Domén-specifikus kognitív károsodás vizsgálata sclerosis multiplexben – Szisztematikus áttekintés és meta-analízis

A sclerosis multiplex (SM) a leggyakoribb fiatalokat sújtó idegrendszeri betegség. A betegségben a kognitív károsodás prevalenciája 43 és 70% között mozog, azonban az egyes domének (figyelem, információfeldolgozási sebesség, tanulás és memória, nyelvi funkciók, vizuospatialis észlelés, végrehajtó funkciók és szociális kogníció) érintettségének mértéke nem pontosan ismert és a károsodást mérő tesztek sem egységesek.

Meta-analízisünk során egy standardizált neuropszichológiai tesztsor különböző értékeinek az elemzésével próbáltuk meghatározni SM-ben a kognitív domének károsodásának prevalenciáját, valamint megtalálni a károsodást legpontosabban jelző határértéket. Eredményeink azt mutatják, hogy az SM minden típusában megfigyelhető különböző mértékű kognitív károsodás, és a domének érintettsége a progresszív kórformák felé haladva egyre markánsabb. A populációkon belüli eltérő klinikai és szociodemográfiai jellemzőket, valamint az értékelési módszerek közötti különbségeket figyelembe véve, a mindennapi gyakorlatban a kognitív hanyatlás megítélésére a beteg korábbi, egyéni teljesítményéhez való viszonyítást („individual referencing”) javasoljuk – írta összefoglalójában dr. Lugosi Katalin és dr. Mezei Zsolt.

Új nevezéktan a lemur farok kináz fehérjecsalád számára

A téma nemzetközi vezető szakértőivel közösen jegyzett cikkünkben új nevezéktant dolgoztunk ki a lemur tail kinase (LMTK) nevű fehérjecsalád számára. Az LMTK fehérjék szerepet játszanak a tanulásban és memória kialakulásában, sejten belüli szállítási folyamatokban, és gén kifejeződés szabályozásában. Azonban az LMTK fehérjék működése zavart szenved a leggyakoribb demencia típusokban, így Alzheimer-kórban és frontotemporalis demencia/amiotrofiás lateralszklerózisban, valamint egy a tüdőt érintő súlyos megbetegedésben cisztás fibrózisban. Az utóbbi időben a fehérje család különös figyelmet kapott rákos megbetegedésekben, mivel egyik tagját, mint prosztatarák hajlamosító gént azonosították, míg más tagjai prognosztikus markerek vastagbél-, gyomor-, prosztata- és mellrákban.

Ezen eredmények fényében az LMTK fehérjék fontos szerepet játszhatnak ezeknek a súlyos betegségeknek a patomechanizmusában és potenciális új terápiás gyógyszercélpontok lehetnek. Azonban a fehérjecsalád tagjainak párhuzamos felfedezése és aktivitásuk pontatlan előrejelzése zavaros és félrevezető nevezéktanhoz vezetett. Most, hogy ezek a fehérjék egyre nagyobb figyelmet kapnak, elengedhetetlenné vált egy egyszerű és egyértelmű LMTK-nómenklatúra kidolgozása. A tudományos közösséget segítve ezt szolgálja közleményünk, hogy ezekről a molekulákról pontos és következetes információkat kaphassunk – fogalmazott dr. Mórotz Gábor Miklós.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek; Kovács Attila – Semmelweis Egyetem