A tárlatot dr. Bánhidy Ferenc általános rektorhelyettes nyitotta meg, kiemelve, hogy a kultúra szerves része minden tudománynak. Ludvig Zoltán minden képe az életről szól, szereti megörökíteni valaminek a kezdetét, az elindulását – ismertette a művész beszélgetőpartnere, Wilheim Gábor belsőépítész, akit 27 éves barátság köt össze az alkotóval.
„Mindig szerettem azt a pillanatot, amikor elindulnak a dolgok, például, amikor márciusban elkezd nyílni egy babszem a földből, és olyan kis dudoros és érdekes, és ha ránéz az ember, bármi lehetne. Ezt a pillanatot szerettem mindig megragadni, hogy bármi lehet abból, amit csinálok, és ha ránéz valaki a képemre, akkor úgy gondolja, hogy ezt már látta valahol, pedig nem látta, mert mindegyik teljesen egyéni és megismételhetetlen” – fogalmazott Ludvig Zoltán. Hozzátette, úgy fogalmazza meg a festészetét, mint eredeti, egyedi technikát.
Ludvig Zoltán szereti szabadon használni az anyagot, ami azt jelenti, hogy minden képe vegyes technikájú. Különböző összetételű anyagokkal indít, gyakran használ ipari festékeket is. Hagyja, hogy azok, bár irányítottan, de önálló életet éljenek. A művész sokfajta technikával, változatos forma és színvilággal készült festményei az átváltozást, a fejlődést, a növekedést mutatják be. Az alkotó a festészet mellett reklámgrafikával és belsőépítészettel is foglalkozik.
Wilheim Gábor sorra vette és hat korszakra bontotta Ludvig Zoltán munkásságának fejlődését: a művészeti gimnázium elvégzése után egy moziban helyezkedett el grafikusként, ahol hatalmas plakátokat festett, színes ceruzával megelevenítve a később híresség vált főszereplőket. Érdeklődése később a plakátoktól a farostlemez felé fordult, itt jelentkezett először 3D-s alkotása, mely során a farostlemezre egy különleges ragasztási technikával egy vászon réteg kerül, különböző fajta festékeket folyatva rá. Negyedik korszaka az úgynevezett fújásos technika, ez a festő egyik legszínesebb, legtüzesebb ciklusa – vélekedett Wilheim Gábor. Ez a rendkívül egyedi, speciális technika, amit a világon egyedül csak ő használ, megismételhetetlen. A művész saját bevallása szerint sem tudna kétszer ugyanolyat alkotni. Az ezt követő időszakban az alkotó a mikrovilágtól a makrovilág, az univerzum felé mozdult. A mostani tárlat néhány képe is ebbe a korszakba sorolható. A koronavírus kitörése nehéz időszakot hozott a művészek életébe, ami Ludvig Zoltánnál is tetten érhető: képei elsötétedtek, ugyanakkor, ha kinézünk az univerzum felé, akkor a nagy sötétség mellett látjuk a millió fénypontot is. A hatodik korszakában pedig ismét más látószögből látjuk a világot a képeken együtt szerepel a mikro- és a makrovilág. A festményeken megjelennek a madarak, a képek színesebbek lettek, megváltozott az egész lelkületük – mutatott rá Wilheim Gábor.
Az alkotó legfrissebb munkáit, a madarakat ábrázoló festményeket egy szlovák művésztelepen eltöltött idő inspirálta. Ludvig Zoltán szerint az állatok ábrázolása egy új pluszt adott neki, de megmaradt a hamisítatlan Ludvig-stílusnál. A művész szerint nincs jelentős különbség a régi és az új alkotásai között, hiszen mindegyik ugyanarra a motívumrendszerre épül. A festő úgy véli, nagyon sok munkára, gyakorlásra, próbálgatásra van szükség ahhoz, hogy az embernek többféle technikája is kialakuljon, és mindegyik egyedi legyen. Ludvig Zoltán beszélt az akvarell grafit technikáról is, amit 5-6 évvel ezelőtt fedezett fel, s amelynek előnye, hogy rengeteg lehetőséget rejt magában – mutatott rá.
Galéria
Ludvig Zoltán harminc éve ad otthont a Ludvig Nemzetközi Művésztelep és Művészeti Szabadiskolának Kendlimajorban, ahol a hazai és külföldi művészek dolgoznak és hatnak egymásra. Az 1999-ben útjára indított művészeti szimpóziumot nemzetközi szinten a legjobbak között tartják számon, olyan művészek járnak el ide részt venni a munkában, akik a saját országukban elismertek, képeiket, szobraikat a világ rangos galériáiban, köz- és magángyűjteményeiben is kiállítják.
Az eseményen Horváth Péter fuvolázott. A kiállítás – előzetes bejelentkezés után – 2024. március 4-ig tekinthető meg.
Bódi Bernadett
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
