Dr. Tulassay Tivadar immáron csaknem fél évszázada orvosként szolgálja az egészségügyet, a tudományos életet, a jövő generációját, és megtestesíti mindazt, amit az universitas jelent. Gyógyítóként mindig is azt vallotta, a beteg érdeke az első, a beteg gyógyulása a legfontosabb – kezdte köszöntőjét dr. Merkely Béla rektor.
Tulassay professzor kutatási területe az újszülöttek elektrolit- és vízháztartásának, valamint a veseműködés szabályozásának a témaköre, illetve az éretlen veseműködés és a születés utáni adaptáció zavarainak a kardiovaszkuláris szabályozásra gyakorolt későbbi hatása. Jelenleg is aktív, részt vesz a gyermekgyógyászat napi oktatásában, vizsgáztat, az elmúlt hónapokban jelent meg a szerkesztésével készült Klinikai gyermekgyógyászat könyv harmadik kiadása, amely a legnaprakészebb ismeretanyagot tartalmazza ezen szakterületen.
Szakmai tevékenysége mellett egyetemi vezetőként is kiemelkedett, mindig előtérbe helyezve igazgatóként a klinika, egyetemi vezetőként, rektorként pedig az egyetem érdekeit.
A 30 évvel ezelőtt létrejött doktori képzésben nagy szerepet játszott, és rektorként is sokat tett azért, hogy a PhD iskolánk az egyik legerősebb ma Magyarországon – hangsúlyozta dr. Merkely Béla, hozzátéve, hogy számos egyetemi infrastrukturális fejlesztés köthető a nevéhez egyetemi vezetőként.
A rektor ezután átadta az erre a speciális alkalomra tervezett ezüst Pro Universitate emlékérmet, amelyet korábban az egyetem Szenátusa megszavazott számára mint a legkiemelkedőbb személyiségeknek járó díjat.
Ezt követően pályatársak, tanítványok köszöntötték dr. Tulassay Tivadart. Köztük dr. Machay Tamás professor emeritus, aki kiemelte, dr. Tulassay Tivadar vette talán először észre Magyarországon azt, hogy a koraszülötteknek nemcsak szívük és idegük van, hanem veséjük is, mert mint fogalmazott: „addig kevés figyelmet fordítottak a vese nevezetű szervre”.
Dr. Seri István egyetemi tanár visszaemlékezett az egykori folyosói beszélgetéseikre, ahol sokszor megvitattak egy-egy aktuális szakmai kérdést, vagy új ötleteket osztottak meg egymással, amely számos eredményt, felfedezést hozott a szakmában.
Dr. Szabó Miklós egyetemi tanár tanítványként köszöntötte Tulassay Tivadar professzort, visszaemlékezett, amikor 1993-ban megszólította és munkatársnak hívta az egyetemen újonnan létrehozandó koraszülött intenzív centrumba, amelyet újszülött sebészeti gyermek betegek számára szervezett.
Dr. Vásárhelyi Barna egyetemi tanár, aki korábban Tulassay professzor első PhD-hallgatója volt, felidézte, hogy mintegy harminc évvel ezelőtt a Gyermekgyógyászati Klinikán megtapasztalta: „a klinika alapvetően egy olyan hely volt, ahol lehetett ötleteket, inspirációt, gondolatokat kapni, és olyan közeg, ahol az emberek szeretik egymást”. Ez az a szemlélet, amiből ma is tud táplálkozni és igyekszik is átadni a saját közegében – tette hozzá.
Dr. Pászthy Bea egyetemi docens elmondta, a gyermekpszichiátriai profil 2004-ben indulhatott a klinikán vezetésével, melyet azonnal támogatott a professzor, felismerve, hogy a gyermekpszichiátria a gyermekek érdekében a legfontosabb szakmák közt lesz a közeljövőben – tette hozzá.
Dr. Tóth-Heyn Péter egyetemi docens elmondta, tanárként ma már képviseli a mesterétől kapott szemléletet, azaz nem megtanítani akarja a hallgatókat a gyerekgyógyászatra, hanem megszerettetni velük azt.
Dr. Tory Kálmán egyetemi docens szavai szerint „dr. Tulassay Tivadarnak mindig olyan tudása volt, hogy azt mindenki tisztelte, másrészt annyira bölcs volt, hogy mindig látta a határait, és mert kérdezni, felismerve, hogy az orvostudományt csapatmunkával lehet művelni.” Hangsúlyozta, hogy a munkáját mindig a tisztesség, az alázat és a szolgálat irányította.
Dr. Pap Domonkos tudományos munkatárs kiemelte: a szakmai munkával együtt azt is tanulta a professzortól, hogy legyen az embernek egy víziója, ne csak a tudománnyal, hanem azzal kapcsolatban is, hogyan éli az életét.
Dr. Szabó Attila egyetemi tanár, klinikai rektorhelyettes, a Gyermekgyógyászati Klinika jelenlegi igazgatója rámutatott, dr. Tulassay Tivadar a családjában olyan gyökereket és szárnyakat kapott, amely segítette őt egész pályáján kibontakozni. A jelen levő fiatal generációhoz is szólva hozzátette, nem csak tudományterületet, szakterületet, hanem mestert is érdemes választani. A megszerzett tudást Tulassay professzor nem csupán továbbadta, de iskolát is teremtett.
A tanítványok nem csak elért eredményeikkel, de azzal is elismerik mesterüket, hogy a tőle tanult bölcsességet továbbadják, őrzik és építik generációkon át. Így lesz a mű időtálló
– hangsúlyozta.
A tudásvágy, a tanulás vagy a tanítás és gyógyítás mellett mindvégig meghatározó számára a hit, és ezzel a végtelen hittel közelít a mai napig a megválaszolatlan kérdésekhez, a jövő generációihoz, hiszen a mai napig oktat és adja át a tudást, a bölcsességet.
Dr. Tulassay Tivadar néhány gondolattal megköszönte a kollégák által elmondottakat, kiemelve irodalmi és történelmi példával: a „soha ne hátrálj meg” elve mértékadó, és úgy teljes, ha tudjuk azt a mértéket, amihez ezt mérni is lehet, ami a lelkiismeret.
Tasnádi Róbert
Fotó: Barta Bálint – Semmelweis Egyetem
Galéria
A cikket a Semmelweis Egyetem Kommunikációs Igazgatósága tette közzé.
