Tudományos híradó 17.

Személyre szabott, genetikai alapú prognosztikai osztályozás gyermekkori leukémiában

A gyermekkori daganatos megbetegedések egyik leggyakoribb típusa a korai B-sejtekből kifejlődő akut limfoblasztos leukémia. A betegség genetikai háttere változatos, ezenkívül az egyes aberrációk összetétele betegenként rendkívül eltérő lehet, melyet a jelenleg használatos rizikóbecslési módszerek nem, vagy csak nagyon korlátozott mértékben vesznek figyelembe.

A Magyar Gyermekleukémia Molekuláris Profilozási Program keretében kidolgoztunk egy olyan koncepcionálisan új megközelítést, amely minden korábbi rendszertől eltérően az egyes rizikócsoportokat nem csupán valamely kiemelt fontosságúnak tartott genetikai eltérés vagy eltérés kombináció alapján határozza meg. Ehelyett megbecsüli az összes megjelenő eltérés hatását a vizsgált betegpopulációban, ez alapján minden aberrációhoz egy pontszámot rendel, majd minden betegre személyre szabott prognosztikai értéket számol az együtt megjelenő, jó és rossz prognózissal társuló genetikai eltérések súlyozásával. A korábbi rendszerekhez képest ezzel a jóval rugalmasabb és precízebb módszerrel négy, klinikai döntéshozatal szempontjából is releváns prognosztikai kategóriába sikerült besorolnunk a leukémiás gyermekeket – írta összefoglalójában dr. Alpár Donát.

Terápiás célpont sikeres kimutatása szövet- és folyadék-biopsziás minták egyidejű vizsgálatával follikuláris limfómában

A follikuláris limfóma (FL) az egyik leggyakoribb B-sejtes limfóma. Bár az FL túlélése az elmúlt évtizedekben jelentősen javult, továbbra is gyógyíthatatlan. A betegség nyomonkövetésében és a terápiás stratégia megfelelő felállításában izgalmas lehetőségnek ígérkezik a keringő sejtmentes DNS (ún. folyadékbiopszia) vizsgálata.

A Patológiai és Kísérleti Rákkutató Intézet Molekuláris Onkohematológia Kutatócsoportja egy 123 fős follikuláris limfómás betegcsoportban vizsgálta az FL-ben új terápiás célpontként szolgáló EZH2 génmutáció gyakoriságát és kimutathatóságát klasszikus szövet, és folyadék-biopsziás mintákban. A kutatócsoport tagjai kifejlesztettek egy egyedi multiplex digitális droplet PCR assay-t, mely segítségével szimultán több EZH2 mutáció is vizsgálható egyidőben. A vizsgált betegcsoportban az EZH2 mutáció gyakorisága 41,5%-nak adódott, ami lényegesen magasabb arány mint a nemzetközi irodalmi adatok alapján várható volt (25%). Ennek magyarázata, hogy a folyadék-biopsziás minták segítségével olyan tumoros területekről is sikerült információt nyerni amiket a szöveti biopsziás mintavételezés során nem érintettek. A kutatás eredményeinek köszönhetően fényt derült arra, hogy közelmúltban engedélyezett, szelektív EZH2 inhibitor terápia, az EZH2 mutációk magasabb gyakorisága okán, várhatóan az FL-es betegek nagyobb hányadában alkalmazható majd a közeljövőben – fogalmazott dr. Bödör Csaba.

A generatív MI és a nagy nyelvi modellek szabályozásának jelentősége

Eric Topollal, a digitális egészségügy és a mesterséges intelligencia (MI) orvosi felhasználásának legtöbbet citált kutatójával arról publikáltunk a Nature npj Digital Medicine szaklapjában, hogy a generatív MI-t hogyan lehet majd leszabályozni és milyen, ma még nem ismert kihívásokra érdemes felkészülnie a nemzetek szabályzásért felelős testületeinek.

A generatív MI egy újfaja irányzata az MI-nek, mely meglévő adatokból mintázatok és adatpontok alapján próbál hasonló adatokat képezni: például több millió betáplált kép alapján olyan új képeket képes alkotni, melyek az emberi szemnek akár kreatívnak is hathatnak. A generatív MI legnépszerűbb eszközei a nagy nyelvi modellek (large language model – LLM), mint a ChatGPT vagy a Bard, melyeknek már vannak orvosi adatbázisokon fejlesztett verziói is. Több tanulmány is kiemelte már, milyen területeken tudnának hozzájárulni az orvosi munkához, terhet levéve az orvosok válláról. Az adminisztráció, publikációk összefoglalása, orvosi papírok rendezése, terápiás terv elkészítése csak néhány példa a sok közül. Azt elemeztük ki, hogy 1) miért kell más kategóriába sorolni az LLM-eket az eddig leszabályzott egészségügyi MI technológiákhoz képest; 2) milyen irányelveket kell elérhetővé tenni az cégek és egészségügyi szervezetek számára a biztonságos LLM használat érdekében; 3) és hogy már most érdemes szabályzói oldalon arra készülni, hogy az LLM-ek nemcsak szöveget fognak tudni értelmezni, hanem képet, videót, hangot és teljes dokumentumokat is – írta dr. Meskó Bertalan.

A Sigma-1 receptor egy új célmolekula a szervprezerváció javítására vesetranszplantáció során

A végstádiumú vesebetegség a morbiditás és mortalitás egyik vezető oka világszerte; a betegek száma megtízszereződött az elmúlt húsz évben. Számukra az elsődlegesen választandó vesepótló kezelés a transzplantáció, mely jobb túléléssel, jobb életminőséggel és kevesebb költséggel jár, mint a dialízis. A donorhiány azonban komoly probléma, ezért különösen fontos lenne a kiterjesztett donor szelekciós kritériumoknak megfelelő szervek állapotának optimalizálása és a szervek maximális tárolási idejének meghosszabbítása. Dr Fekete Andrea MTA-SE Lendület Diabétesz Kutatócsoportja erre a problémára keres keres új kezelési lehetőségeket.

A kutatócsoport dr. Hosszú Ádám vezetésével a közelmúltban azonosította a Sigma-1 receptort, mint a vesekárosodás mérséklésére alkalmas célmolekulát. Jelen közleményünkben kimutattuk, hogy a Sigma-1 receptor aktivációja javítja a vesefunkciót, továbbá csökkenti a gyulladást és a sejthalált a vesetranszplantáció rágcsáló modelljeiben. Leírtuk, hogy a Sigma-1 receptor agonista hatóanyagot tartalmazó prezervációs oldatban tárolt vesék jobb állapotban kerülhetnek beültetésre és a tárolási idő kitolható. Eredményeink a vese kóros elváltozásainak jobb megértése mellett hozzájárulnak a vesekárosodás kezelésére alkalmas új, terápiás eljárások fejlesztéséhez és egy hatékonyabb tárolófolyadék szabadalmaztatásához – írta összefoglalójában dr. Hosszú Ádám.

A virtuális monoenergetikus szintek hatása a coronaria plakk komponens volumenekre foton-számláló CT-vel

Az új foton-számláló CT (PCCT) egy ígéretes technika a koszorúér-betegség elemzésére, amely a spektrális információ felhasználásával lehetőséget nyújt úgynevezett virtuális monoenergetikus képek (VMI) alkalmazására. A VMI képek javíthatják a coronaria CT angiográfia (CCTA) kiértékelését pontosabb szöveti karakterizációt nyújtva. Azonban a különböző energiaszintű VMI képek megváltoztatják a voxelek attenuációs értékét, így változhat a kvantitatív koszorúér plakk komponensek mért térfogata is. Célunk volt megvizsgálni, hogy hogyan változnak a coronaria plakk komponens térfogatok különböző VMI szinteken. Összesen 51 beteg coronaria plakkját elemeztünk CCTA-t alkalmazva, 15 különböző energiaszintű VMI felvételen.

Eredményeink alapján a különböző VMI képek energiaszintjeinek használata a coronaria plakkok elemzésekor jelentős változásokat eredményeztek az attenuációs értékekben és az egyes plakk komponensek térfogatában. Az alacsony energiaszintű képek javították a kontraszt-zaj arányt, azonban növelték a képzajt. Következtetésként szükség van standardizált protokollok létrehozására a coronaria plakkok kvantitatív elemzésére PCCT-t alkalmazva – fogalmazott Vattay Borbála.

Retinális disztrofinok és a Duchenne izomdisztrófia (DMD)

A Duchenne-izomdisztrófiát (DMD) az X-kromoszómához kötött, öröklött vagy de novo DMD génmutációk okozzák. Túlnyomórészt férfiak érintettek, akiknél korai izomdegeneráció alakul ki, súlyosan befolyásolva életminőségüket és csökkentve a várható élettartamukat. A DMD-s betegeknél proliferatív retinopátia, szürkehályog, ERG-rendellenességek, megváltozott kontrasztérzékenység, színlátásvesztés és megemelkedett sötétadaptációs észlelési küszöb is előfordulhat. A hosszú DMD génben bekövetkezett változás, annak helyétől függően a teljes disztrofin fehérje, esetleg egy vagy több további disztrofin hiányával jár. Ezek általában a retinán és a szemlecsében található belső promóterekből íródnak át.

Az elmúlt évtizedekben a disztrofinok tulajdonságait különböző genetikai elváltozásokkal rendelkező betegekben és DMD genetikai egérmodellekben vizsgálták. A fotoreceptorokban, a Müller-féle gliasejtekben és az asztrocitákban található disztrofinok komplex expressziós mintázata befolyásolhatja a retina szinaptikus jeltovábbítását, ionegyensúlyát és érrendszeri integritását. Az egyes retinális disztrofinok specifikus funkciója azonban még nagyrészt ismeretlen. Munkánkban összefoglaltuk a disztrofin expresszióval kapcsolatos ismereteket, a retina disztrofinok feltételezett molekuláris, szerkezeti és fiziológiai tulajdonságait, valamint a disztrofinvesztés fő klinikai következményeit DMD-s betegekben és egérmodellekben. A jelenlegi ismeretek és munkahipotézisek alapján a retina disztrofinok további kutatása indokolt a disztrofin központi idegrendszeri funkciójának és a kapcsolódó retinális mechanizmusok jobb megértése, valamint új terápiás megoldások kidolgozása érdekében – foglalta össze Mirella Barboni.

Az mRNS-alapú oltások után a tüskefehérje (spike)-specifikus IgG4 alosztály megjelenése függ a SARS-CoV-2 fertőződés időpontjától

Az elmúlt években a súlyos COVID-19 betegség előfordulását a SARS-CoV-2 elleni védőoltások bevezetése csökkentette. Az oltások után kialakuló specifikus ellenanyagok különböző izotípusúak és alosztályúak lehetnek, amelyek eltérő antigén elpusztítását biztosító effektor funkciókkal rendelkeznek. Az újabb mRNS-alapú oltóanyagok bevezetéséhez a különböző oltóanyagok hatására kialakuló SARS-CoV-2 spike-specifikus IgG alosztályok monitorozása fontos adatokkal szolgálhat.
Jelen vizsgálatban az mRNS-alapú (Pfizer-BioNTech, Moderna) oltások előtt fertőződött egyénekben, a vektor-alapú (Sputnik, Astra Zeneca) oltottakban és a nem-oltott COVID-19 betegekben hasonló mintázatú spike-specifikus IgG alosztályú ellenanyagok jelentek meg. Az mRNS-alapú oltás előtt nem fertőződött személyek IgG alosztály eloszlása ettől már jelentősen különbözött. Itt a spike-specifikus IgG4 alosztály aránya megnövekedett, az összes spike-specifikus ellenanyagok közel felét tette ki.

Eredményeink alátámasztják, hogy a SARS-CoV-2 spike-specifikus immunológiai memória kialakulásában fontos szerepet játszik a primer immunizáció során fellépő antigén. Fontos megjegyezni, hogy további vizsgálatokra van még szükségünk, hogy megalapozott következtetéseket vonjunk le az mRNS-alapú oltások után megjelenő IgG4 alosztályú ellenanyagok szerepéről – foglalta össze dr. Kiszel Petra.

A 2-es típusú cukorbetegség fennállási idejének hatása a vastag- és végbélrák kimenetelére

A vastag- és végbélrák (CRC) és a 2-es típusú cukorbetegség (T2DM) több közös kockázati tényezővel bír. Egészségesekhez képest T2DM-ben gyakrabban alakul ki CRC, és ezeknek a betegeknek általában rövidebb az élettartama. A Semmelweis Egyetem  Belgyógyászati és Hematológiai Klinika Anyagcsere Munkacsoport és a Semmelweis Egyetem Belgyógyászati és Onkológiai Klinika Onkológiai Profil közös kutatása azt vizsgálta, hogy a T2DM fennállásának ideje milyen hatással van a CRC-s betegek várható túlélésére. Bár mindkét betegség gyakori, korábbi kutatások nem tudták igazolni ezt a kapcsolatot.

Összesen 817 CRC-s beteget vizsgáltak, közülük 204 volt T2DM. Az eredmények azt mutatják, hogy azoknál a rákbetegeknél, akiknél a T2DM régebben alakult ki, rövidebb túlélési idő tapasztalható. Azoknál a betegeknél, akiknél a CRC diagnózisakor a T2DM kevesebb, mint 5 éve van jelen, kedvezőbb prognózist figyeltek meg. Azonban a tumor diagnózisát követő harmadik évben a T2DM káros hatásai már semlegesítik ezt a pozitív hatást, és ekkor ezek a betegek ugyanakkora kockázatnak vannak kitéve, mint a hosszabb ideje T2DM betegek. Ezért azt javasoljuk, hogy vastag- és végbélrák betegségben szenvedő cukorbetegeknél, a nem cukorbeteg társaiknál tapasztalt jobb túlélési idők megközelítésének érdekében, törekedni kell cukoranyagcsere állapotuk szoros ellenőrzésére, a kísérőbetegségek, szövődményeinek szakmai irányelveknek megfelelő kezelésére. A cukorbetegek onkológiai gondozásába, szükségesnek tartjuk a diabetológus szakorvos bevonását – fogalmazott Herold Magdolna. 

Az agyi autoregulációs funkció és a féltekén belüli véráramlás értékelése arteria carotis belső szűkületben szenvedő idősebb felnőtteknél a carotis arteria kompresszió utáni tranziens hyperaemiás válasz koponyán keresztüli Doppler-szonográfiás mérésével

Az agyi infarktusok közel 30%-a ateroszklerotikus eredetű, ezek harmadában az artéria carotis interna (ACI) hemodinamikailag szignifikáns (70%-ot meghaladó) szűkülete a közvetlen kórok. A szűkület által eredményezett csökkent artériás perfúzió az agyi szöveti vérellátás biztosítása szempontjából legjelentősebb szabályozó, ún. rezisztenciaerek (néhány száz mikron átmérőjű, simaizomban dús falú kis artériák- arteriolák) tartós tágulatát eredményezi. A nagyérszűkület mértékének további fokozódásával az arteriolák tágulási képessége (vazoreaktivitása) kimerül, amely növeli az idegszöveti kritikus iszkémia-infarktus kockázatát, amely leggyakrabban a keringésében legsérülékenyebb, ún. artériás határzónákban (agyi nagyerek által ellátott területek széli részei) alakul ki ezekben az esetekben. A keringésvizsgáló módszerekkel meghatározható agyi vazoreaktivitási képesség beszűkülése az agyi infarktusok kialakulásának bizonyítottan önálló kockázati tényezője. Az emberi agy perfúzióját két pár extrakraniális artéria biztosítja, a jobb és bal ACI és artéria vertebralis (AV). Az ACI fő ágai az artéria cerebri anterior (ACA) és a cerebri média (ACM). Az artéria vertebralisok artéria basilarissá (AB) egyesülnek, az AB jobb és bal artéria cerebri posteriorra (ACP) oszlik. Az agyalapi ereket (ACA, ACM, ACP) egymással ún. communicans artériák kötik össze, létrehozva ezzel a Willis-kör (CoW) elnevezésű anasztomózis rendszert, amely alternatív keringési útvonalakat biztosít az említett extrakraniális artériák súlyos szűkülete vagy elzáródása esetén.

Klinikai szempontból megkülönböztetünk tünetképző (6 hónapon belül az ér ellátási területében kialakult átmeneti iszkémia klinikai jele vagy szöveti elhalás-infarktus) és aszimptómás ACI szűkületet. A carotis rekonstrukció két lehetséges módja a carotis endarterektómia (CEA) és a stentbeültetés (CAS). A Willis-köri variációk, azaz az említett communicans kapcsolatok egyikének vagy mindegyikének hiánya a csökkent cerebrális vazoreaktivitást kompenzáló hatása jelenleg tisztázatlan, mint ahogy a szimptómás és aszimptómás ACI szűkületben szenvedő betegcsoportok agyi vazoreaktivitása között sem igazoltak különbséget. Kutatócsoportunk két hipotézist vizsgált. Feltételeztük, hogy a szimptómás és aszimptómás ACI szűkületben szenvedő betegek cerebrális vazoreaktivitása és Willis-köri anasztomózis rendszere különböző, valamint vizsgáltuk, hogy a Willis-köri variációk befolyásolják-e a cerebrális vazoreaktivitás mértékét – írta dr. Gaál Anna.

Alvás közben mérhető agyhullámaink tükrözik az intelligenciát

Azt régóta tudjuk, hogy az agyhullámok spektrális összetétele – hogy mennyi van belőlük alacsony és magas frekvenciájú hullámokból – olyan egyéni jelleg, mint az ujjlenyomat. Logikusnak tűnt, hogy ha az agynak van egy ennyire stabil alapműködése, akkor ez tükrözheti más stabil tulajdonságainkat is – például az intelligenciát. Kutatásainkhoz egy amerikai adatbázist, a MrOS-t használtuk fel. A 2000-es évek közepén Amerikában közel hatezer idős férfi kapott egy nagyon alapos orvosi vizsgálatot, eredetileg azért, hogy az időskori csonttörések kockázati tényezőit vizsgálják. A vizsgálatnak része volt egyrészt egy alvási EEG-vizsgálat is, másrészt pedig egy neurológiai kivizsgálás is, amiben néhány egyszerű kognitív tesztet is megoldottak. Bár a neurológiai kivizsgálás nem intelligenciateszt, a gyakorlatban az ilyen egyszerű tesztek eredménye is nagyon magasan korrelál az IQ-val, úgyhogy a tesztek összeredményéről feltételezhetjük, hogy az intelligenciához hasonló dolgot mér. Összesen 2910 személy adatát használtuk fel.

Először több száz objektív mutatót számoltunk ki az alvási EEG-jelből, például spektrális teljesítményt és koherenciát (két csatorna jelének hasonlóságát). Ezt követően kiszámoltuk négy neurológiai teszt úgynevezett összeredményét, mint az intelligencia becslését. A kérdés az volt, a kettő összefügg-e. Figyelnünk kellett azonban arra, hogy az intelligencia nem 1-2 dologgal mutat erős összefüggést, hanem sok apró EEG-különbség összessége különbözteti meg az intelligens és kevésbé intelligens résztvevőket. Szintén fontos, hogy a 65-95 éves mintában már sok egészségügyi probléma zavarhatja a képet: a kognitív teszteken nyújtott teljesítmény romlik az életkorral és az alvás is változik. Eredményeink szerint három dolog jellemezte az intelligensebb résztvevőket: 1) kevesebb théta és 2) több béta-frekvenciás aktivitás REM alvásban, 3) erőteljesebb alvási orsózás NREM alvásban. Ezek külön-külön körülbelül harmadannyira függtek össze az intelligenciával, mint az agy mérete – fogalmazott dr. Ujma Péter.

Úton a migrén hatékonyabb kezelése felé

A jelentős szenvedéssel járó migrénes fejfájás világszerte több mint 1 milliárd embert érint, így a betegség hatékony kezelése kulcsfontosságú. Szerencsére az utóbbi években jelentős előrelépés történt a migrén kialakulásának megértésében. Kutatók, többek között a mi kutatócsoportunk is, kimutatták, hogy migrénes roham alatt kalcitonin gén-rokon peptid (CGRP) szabadul fel az érző idegvégződésekből, mely hozzájárul a migrénes fejfájás kialakulásához. Ez a felismerés ösztönözte a CGRP-gátló gyógyszerek kifejlesztését, melyek ma már a klinikai gyakorlatban is elérhetők, és forradalmi áttörést hoztak a migrénes betegek kezelésében: a korábbi gyógyszerekkel szemben nem pusztán a már kialakult fejfájás rohamok enyhítésében sikeresek, hanem a rohamok megelőzéséhez is hozzájárulnak, és javítják a betegek életminőségét is. Ugyanakkor ma már ismert, hogy a CGRP-gátlók is csak a betegek nagyjából felében hatásosak, és nem tudjuk előre megmondani azt, hogy kinek melyik gyógyszer válik be, ami jelentősen megnehezíti a migrénnel élők kezelését.

Összefoglaló tanulmányunkban ezért előbb áttekintettük a migrén terápiájában jelenleg elérhető és a még fejlesztés alatt álló gyógyszerek legfrissebb vizsgálatait, valamint azokat a főbb tényezőket, amik nehezítik a kezelést: a migrénes betegek sokféleségét, a migrén mellett megjelenő más betegségek hatásait és az egészségügyi ellátás nehézségeit. Ezután tanulmányunkban összefoglaltuk azokat az újabb kutatási irányvonalakat és módszereket, mint például a modern genetikai, agyi képalkotó és egyéb biomarker vizsgálatokat, melyek alkalmazásával képesek lehetünk a jövőben különböző biológiai folyamatok révén kialakuló migrén-altípusok elkülönítésére. Ezeknek a módszereknek az eredményeit kombinálva és modern számítógépes algoritmusok segítségével elemezve, a kutatók célja a migrén hatékonyabb, még inkább személyre szabottabb kezelésének megvalósítása – foglalta össze dr. Juhász Gabriella.

Az egészségi állapot és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének összehasonlító elemzése a vidéki és városi idősek körében, Magyarországon: tanulmány az egészséges öregedés kihívásairól

Az idősödő népesség arányának növekedése világszerte észlelhető demográfiai folyamat. A közép- és kelet-európai országokban ez az átalakulás jelentős kihívás az egészségügyi ellátórendszerek számára. A tanulmányban a leghátrányosabb helyzetű magyar régió városi és vidéki területein élő idősek egészségi állapotának és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének összehasonlítását végezték el egy 2022-ben Északkelet-Magyarországon a szerzők által tervezett és 443 idős felnőtt (≥ 65 év) véletlenszerűen kiválasztott mintáján elvégzett átfogó felmérés eredményei alapján 443 idős felnőtt (≥ 65 év) véletlenszerűen kiválasztott mintáján.

A városi idősek (27,8%; vidék:19,7%) értékelték nagyobb arányban egészségi állapotukat nagyon jónak vagy jónak, míg a mindennapi tevékenységeik korlátozottságát a vidékiek (63,5%; város: 52,6%) jelezték nagyobb gyakorisággal. A többváltozós logisztikus regressziós elemzések eredményei szerint a városi lakosság esetében nagyobb valószínűséggel történt meg az okkult vérzés kimutatását célzó székletvizsgálat, vidéken pedig vérnyomás és vércukorszint mérés volt gyakoribb. Ezen eredmények rámutatnak a magyar időskorú népesség körében a lakóhely és az egészségügyi szolgáltatások igénybevételének összefüggéseire, s a kielégítetlen szükségletek azonosítását is lehetővé teszi. Fontos megjegyezni, hogy a magas korai halálozási arány a vidéki lakosok körében azt eredményezheti, hogy a legveszélyeztetettebb népességcsoportok már be sem kerülhettek ebbe a vizsgálatba, ami alapján az idős vidéki lakosság egészségi állapota a ténylegesnél kedvezőbbnek tűnhet a vizsgálat eredményei alapján – írta összefoglalójában Juhász Attila.

Az időskori esendőség (frailty) életkor és nemek szerinti előfordulása Európa 42 országában

A esendőség az öregedéshez kapcsolódó kórélettani változások felhalmozódása, melynek eredményeképpen a szervezet kisebb betegségekre is jelentős egészségveszteséggel válaszol. A esendőség gyakorisága az életkorral nő, de az országok közt ebben jelentős különbségek lehetnek. Az országok összehasonlítását nehezíti a helyi vizsgálatok eltérő módszertana vagy hiánya.

Kutatásunk célja a esendőség előfordulásának becslése volt életkor és nem szerinti bontásban minden európai országban, a SHARE projekt 29 országban végzett 530 000 strukturált interjúja alapján. Az életkor, a nem és az egy főre jutó GDP hatását többváltozós vegyes regressziós modellben vizsgáltuk, a hiányzó adatok többszörös pótlásával, illetve anélkül. A esendőség előfordulása 65 és 79 éves kor között szorosan összefügg az ország gazdasági fejlettségével. A megfigyelt és a modell által jósolt adatok térképes és táblázatos formában is elérhetőek a “SHARE Frailty Atlas for Europe” alkalmazásban. Eredményeink felhívják a figyelmet az egészségi állapotban meglévő szakadékra Európán belül, és lehetővé teszik az egészség-gazdaságtani bizonyítékok országok közti átadásakor a lakosság egészségi állapotában lévő különbségek kvantitatív figyelembevételét – fogalmazott dr. Vokó Zoltán.

A rövid összefoglalókat a tudományos publikációk szerzői készítették.
Szerkesztette: Szabó Ádám
Fotó: a publikációkból származó képek